Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-30 / 302. szám

2004. DECEMBER 30., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Polgármestert választottak (Folytatás az 1. oldalról) szolgálati idő után nettó 670 ezer forintos ju­talmat vett föl. A testület név szerinti szava­zással, minősített többséggel döntött az önfel­oszlatásról. A nyolctagú testület hét jelen lévő tagja hat igen, egy nem szavazattal hozta meg a döntést. A szavazáson a polgármester is - aki Az okmányok ellenőrzése után szavazhattak a karancsberényiek már harmadik ciklusát töltötte a falu élén - igennel voksolt. Délelőtt 11 óráig a község 785 választásra jo­gosult lakója közül 146-an járultak az urnák­hoz, vagyis a választók 18,6 százaléka. Lapunk munkatársai dél után néhány perc­cel érkeztek a voksolás helyszínére, ahol az em­FOTÓ: RIGÓ TIBOR berek a szavazóhelyiség előtt sorban álltak. Mint megtudtuk, a délelőtt folyamán szintén „nagy volt az érdeklődés”. A polgárok a szava­zókor előtt jó kedvűén beszélgettek és volt, aki megjegyezte, hogy „intenzív a falu”. Két idős bá­csi a régi választásokat idézte föl és elmondták, hogy „annak idején” birkákat, ökröket vágtak egy-egy szavazás alkalmával és a választókat egy nagy hordó borral várták. Volt, aki kifo­gásolta, hogy az „első választóknak” nem ad­tak ajándékot. Ellenben a szülőket kísérő gyermekek egy-egy csomag ropit kaptak a választási bizottságtól, melynek elnöke Vargáné dr. Lenkó Erzsébet, a község jegyző­je volt. Fél egykor érkezett a szavazóhelyiség­be a 233. voksoló. A polgármesterjelöltek az alábbiak vol­tak: Csabainé Freistág Erzsébet, Fodor Csaba, Havran Zoltán, Imreh Károly és Né­meth Attila Mihály. A képviselőjelöltek: Balázs Gábor, Csabainé Freistág Erzsébet, Fodor János, Fodor Pál, Fodor Zsoltné, Gergely György, Kanyó József, Kovácsné Oravecz Anett Katalin, Kumnczi Ferencné, Lehoczki István, Mezei Krisztián, Németh Attila Mihály, Nyilas László, Rács János, Szigediné Bencsik Hajnalka, Tórák Károly József, Tórák Pál Flórián, valamint Torákné Sinka Ágnes. Pihenőpark a tóparton Több hónapos munkával, valamint sokak segítségével elké­szítették és idén június 5-én átadták a település legújabb büszkeségét, a tóparti szabadidőparkot. Pályázat Karancskeszi Pályázatot nyújtott be a Karancs-völgye Faluszépítő Egyesület az Ökotárs Alapítvány felhívására a nyáron, amelyben a 2005 tavaszán indítandó nagyta­karításra kértek támogatást. Ter­veik között szerepel a „Virágos porták, tiszta utcák Kesziben” akció elindítása. A nagytakarítást követően kezdik a falu virágosí- tását. A résztvevőket rendre meg­látogatják, fotókat készítenek, amelyekből a művelődési ház­ban kiállítást rendeznek. A leg­szebb, legvirágosabb portákat dí- jazni szeretnék. ___________■ Ka rancskeszi A községi önkormányzat még 2003-ban határozott úgy, hogy támogatja a Karancs-völ­gye Faluszépítő Egyesület elnö­kének, Karinczi István képvise­lőnek az előterjesztését. A tele­pülés vezetése a tulajdonában lévő területet táborhely kialakí­tására, használatra átadta. Az elképzelést az egyesület tagjainak, illetve szimpatizánsa­inak segítségével valósították meg. Elmentek és kétkezi mun­kával vettek részt a szabadidő­park gaztalanításában, építésé­ben és tisztán tartásában. Kö­szönet illette azon cégeket és vállalkozásokat is, amelyek pénzadományokkal, vagy anya­gok biztosításával támogatták az ötletet. Tennivaló azonban továbbra is akad a szervezet számára: a következő évben járhatóvá te­szik a parkhoz vezető utat, s to­vábbfejlesztik a pihenőhelyet, hiszen az elkezdett kis tavat használhatóvá alakítják, a forrás bizonytalansága miatt kutat fúr­nak és építenek egy magas kilá­tót is. Szeretnék, ha a park előbb-utóbb táborozásra is al­kalmassá válna. Hagyományte­remtő szándékkal továbbra is megrendezik a gyermekprogra­mokat (például a tóparti játék­napot, valamint a Szőllős Gábor labdarúgó-emléktornát), hiszen fontos a kiváló együttműködés az óvodával és az iskolával. Baráthi Ottó Mérlegelőzetes: 2004 Jó szokás, mi több, racionális cselekedet is az év végi számvetés, valamiféle előzetes mérlegké­szítés. Magam most itt csak a szűkebb pátriánk­ban, Nógrád megyében és székhelyvárosában ta­pasztaltak némelyikéről szólnék, jóllehet tudom, e jegyzetben aligha lehet ez egy minden várakozást kielégítő vállalkozás, sok­kal inkább az objektív információk és a saját benyomások kevés­bé színes, sokkal inkább szubjektív szintézise. De maga ez a 2004-es esztendő sem volt annyira színes, mint ahogy szerettük volna, legfeljebb - miként általában az időjárás - várakozáson felül is változatos. Vonultak viharfelhők is a fejünk felett, volt részünk fényben és árnyékban, viszont az olyannyira várt szép idő még nem köszöntött ránk. Ám, ha már valamiféle számvetést szeretnék itt átnyújtani, illő, hogy ne csak szép szim­bólumokban és főleg ne rejtélyes rébuszokban beszéljek: igyek­szem hát néhány konkrétummal is megtölteni amúgy sajátos mér­legem serpenyőit. Megyénk gazdasága Janus-arcát mutatta 2004-ben is. Örömre adott okot a mezőgazdaságban a kalászos gabonák rekord termés­átlaga. Valamennyi kalászos egy hektáron termett mennyisége több mint kétszerese az előző évinek. Sajnálatos ugyanakkor, hogy jelentősen csökkent az állatállomány a megyében. Előzetes adatok szerint napos oldalon az ipar: teljesítménye dinamikusan nő, miként kedvezően alakulhat az építőiparé is. Árnyékban az idegenforgalom: mutatói az országos és a régiós átlagnál is kedve­zőtlenebbek. Az életkörülmények egyes jelzőszámai - néhány pozitív gazda­sági teljesítménymutatóval szemben - lehangolóak. Ezek közül egyenesen elkeserítő a foglalkoztatottak számának jóval több mint ezerrel várható csökkenése. Ezzel szemben közel ezer fővel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A reálkeresetek érzékel­hetően nem emelkednek az előző évhez képest. Ráadásul a brut­tó átlagkeresetek 24, a nettó átlagkeresetek 12 ezer forinttal ma­radnak el az országos átlagtól, amit én most itt nem is kommen­tálnék. Salgótarján megyei jogú város az egyes társadalmi-gazdasági mutatók tekintetében - más megyeszékhelyvárosokkal való ösz- szehasonlításban - differenciált képet mutat, de összességében talán valamivel jobb pozícióban lehet mint a megye. A legalapve­tőbb feladatok ellátásánál - nagy áldozatok árán - igyekszik őriz­ni a még elfogadható színvonalat. A városkép és a lakosság élet- és munkakörülményei kétségtelenül javításra szorulnak. Forrá­sok hiányában azonban azt sajnos, nem tudni, erre mikor kerül­het sor. Látva és tapasztalva mindezt, csak abban bizakodhat a*.-ember, hogy a megye és városa - a szűkebb hazában élők - sorsa mielőbb jobbra fordul. Meggyőződésem, hogy a megye és a város vezeté­se mindent elkövet az önkormányzatok költségvetési pozíciójá­nak stabilizálásáért, ezzel párhuzamosan és szinkronban a lakos­ság életkörülményeinek javításáért, egyszóval: a felemelkedésért. „Azért dolgozunk, hogy mások békében ünnepelhessenek” Csík Csaba őrnagy (jobbra) boldog új évet kívánt az állománynak dia ezredes, gazdasági igazgató- helyettes - látogatását és kará­csonyi jókívánságait. December 25-én egyébként két szabálysér­tés is történt: a zöldhatáron egy idősebb testvér átengedte a fiata- labbnak a vezetést, akinek nem volt vezetői engedélye. A járőrök tehát szabálysértési feljelentést tettek a balassagyarmati rendőr- kapitányságon. Utunk során egy szolgálatban lévő járőrrel is találkoztunk a város szélén. Budai László fő­törzsőrmester és Varga Norbert őrmester a főváros irányából fi­gyelték az utat, illetve azt ellen­őrizték, hogy a határra vezető úton nem történik-e jogsértő mozgás. - Az eső miatt baleset- veszélyes az út, így figyelést végzünk - magyarázta Budai László. - Különösen a pirotech­nikai eszközökre kell odafigyel­nünk. Idáig mintegy 15-20 autót állítottunk le. Nagyon jó, hogy mindenkivel korrekt az együtt­működés: a lakossággal, a pol­gárőrséggel, a rendőrséggel, de említhetnénk a horgászokat, va­dászokat, az erdészetet vagy a MÁV-ot és a Volánt is - tette hozzá a főtörzsőrmester. A mindössze 21 éves Varga Nor­bert a határvadászszázad állo­mányába tartozik. - Csak most tanulom a szakmát, de szeretem az emberekkel való kapcsolat- tartást, a járőrözési körzetek kö­zötti folyamatos mozgást. Budai László még megemlíti:- Mi azért dolgozunk, hogy mások a családjukkal békében tölthessék otthon az ünnepeket. Utolsó állomásunkon, a ha­tárátkelőhelyen Bírta Krisztián törzsőrmester, ügyeleteshelyet­tes beszél munkájáról:- Én felelek az átkelőhelyen szolgálatot tévő állomány irá­nyításáért, a szlovák féllel való kapcsolattartásért. December 23-án éjszaka szolgáltam, de szenteste és december 25-én ott­hon lehettem. Szilveszterkor vi­szont újra jövök - mondja a 29 éves balassagyarmati fiatalem­ber, aki óránként 10-15 áthaladó autóról számol be: tehát az em­berek inkább otthon ünnepel­nek. A zöldhatárnál figyelik fennmaradó idejükben a moz­gást, s bizony a pirotechnikai eszközök veszélyét Krisztián is kiemeli. - Szlovák kollégáinkkal nagyon jó a kapcsolat, ők is be­szélnek kicsit magyarul, mi pe­dig egy keveset szlovákul - me­séli a törzsőrmester. A hideg el­len is védekezni kell, így védő­italként forró teát kapnak a szol­gálatban lévők. Az átkelőhelyen szintén ott ékeskedik a kará­csonyfa, s kedves kis ebédlőben - ahol frizsider, mikrohullámú sütő is található - fogyaszthatják el a „hazait”. A 23 éves, nógrádmarcali származású Hársi Katalin őr­mester két éve dolgozik a határ­őrségnél. Szenteste otthon lehe­tett családjával, de szilveszter­kor ismét szolgálatba áll - mondja vidáman. A Szent-Györ- gyiben végzett lányt mindig is vonzotta az egyenruha, a rend és a fegyelem, s ahogyan ő fogal­mazott: „Itt fontosnak érzi ma­gát az ember”. Katalin az esetle­ges veszélyhelyzetektől sem fél: mint mondta, kellően fel van rá­juk készítve. A mindvégig társaságunkban tartózkodó Csík Csaba őrnagy még hozzáteszi: - így, ünnepek­kor is meglátszik: jó kis csapat a miénk. A fiúk és a lányok teljesít­ményében egyáltalán nincs kü­lönbség: hatékonyan, fegyelme­zetten tudunk együtt dolgozni. SZABÓ ANDREA Kalácska Ferenc határőr őrnaggyal, a Balassagyarmati Határ­őr Igazgatóság sajtóreferensével karácsony másnapján, de­cember 26-án körutat tettünk a város határrendészeti kiren­deltségén, határátkelőhelyén, útba ejtettük a szolgálatukat végző járőröket is, hogy lássuk: milyen az, amikor valaki e szép családi ünnepen is a kötelezettségét végzi. El kell mondanom: minde­nütt a legjobb hangulat fogadott bennünket, a kollégák egyálta­lán nem érezték nyűgnek fel­adatvállalásukat. A balassagyarmati határrendé­szeti kirendeltségen Csík Csaba őrnagy, kirendeltségvezető ösz- szegezte röviden tapasztalatait:- A teljes állomány vezénylé- ses munkarendben dolgozik, ami azt jelenti: annyi ember szolgál, ahányat a határrendé­szeti helyzet megkíván. Fontos az, hogy a határőrség tevékeny­sége az ünnepekben is folyama­tos legyen, s az utasok érezzék ezt a határátkelőhelyeken. Ugyanakkor természetesen a zöldhatárt is őrizzük. A napi munkafázis során a kirendeltség ügyeletese irányítja a szolgálat­ban lévő állományt. Ami a for­galmat illeti: az ünnepek előtt az átlagosnál nagyobb volt, kb. 3000 fő kelt át a határon egy nap, karácsonykor pedig napi mint­egy 500 főre csappant a személyi forgalom. Az utasok 90-95 szá­zaléka magyar és szlovák állam­polgár volt, akik főként rokonlá­togatás céljából ültek autóba. Itt, a kirendeltségen is megpróbál­tuk az ünnep hangulatát megte­remteni. Omanné, Ildikó gond­nokunk fát díszített, a szolgálat­ban lévők pedig a fa melletti asz­talnál meghitt környezetben fo­gyaszthatták el az otthonról ho­zott halászlét, töltött káposztát. Nagyra értékelte az állomány az igazgatói vezetés - Dúzs József ezredes igazgató és Kelemen At­A hataratkelohelyen az ünnepek alatt is rendben folyt a munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom