Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)
2004-12-29 / 301. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2004. DECEMBER 29., SZERDA LÁZÁR ÖTÖDIK Lázár Zoltán ötödik lett a fedeles- fogat-hajtó Világkupa-sorozat mecheleni állomásán. A viadalt a kecskeméti világbajnokságon egyéniben győztes, ám doppinggyanúba keveredett német Michael Freund nyerte, akit fedeles versenyen eddig csak egyszer, idén november elején tudtak legyőzni. A vb-n csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes magyar klasszis az első nap után még második volt, ám hétfőn az egyik akadállyal meggyűlt a baja, így a jelentős időveszteség miatt végül ötödik lett. HENRY „KÁRPÓTLÁSA” A várakozásoknak megfelelően Thierry Henryt, az Arsenal támadóját választották az év legjobb francia labdarúgójának, annak ellenére, hogy mint tegnap mi is megírtuk, a tekintélyes francia sportláp, a L'Epquipe szerint be sem fér az általuk összeállított „Év focicsapatába”. A 27 éves csatár- fenoménnak idén ez az első ilyen jellegű győzelme, hiszen az Aranylabda-szavazáson a 4. míg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) voksolásán a 2. helyet szerezte meg. Pedig a világ- és Eu- rópa-bajnok futballista ebben az esztendőben is kiemelkedően játszott: vezérletével az Arsenal veretlenül nyerte meg a bajnokságot, a mostani idényben pedig a második helyen áll úgy, hogy 16 találatával Henry magasan vezeü a Premier League góllövőlistáját. A csatár 2000 és 2003 után harmadszor érdemelte ki hazájában ezt az elismerést, amelyet az Aranylabda sorsáról is dönteni hivatott France Football magazin ítél oda. A második helyen Ludovic Giuly, az AS Monaco, majd az FC Barcelona középpályása, a harmadikon pedig Fabien Barthez, az Olympique Marseille hálóőre végzett. • • Ünnepi ajándékként éremeső Atlétika, 37. karácsonyi futás, Losonc Jelentős hagyományokkal rendelkező versenyt rendeztek meg ismét a szlovákiai Losoncon, ahol karácsony másnapján immáron a 37. karácsonyi futáson dolgozhatták le a bejglit a vállalkozó kedvű futók. A rutin a szervezésben is megmutatkozott, a körülbelül hatvan résztvevő ünneplését csak az eső, és a hatalmas szél ronthatta el egy kicsit. Az öregedni még mindig nem akaró Kadlót Zoltán (Salgótarjáni Atlétikai Club) már többször indult ezen a versenyen, többször nyert is, idén azonban az abszolút második hely jutott neki. A 22,4 kilométeres táv első hat kilométere után szakadt le a későbbi győztestől, innentől kezdve teljesen egyedül futott.- Úgy érzem, a saját várakozásaimon felül teljesítettem, az utolsó napok edzéseiből kiindulva nem számítottam ilyen eredményre. A táv is túl hosszúnak tűnt, hiszen mostanában nem edzettem ilyen hosz- szúakat, ezért egy kicsit féltem hogy elfogy az erőm, de azt az iramot, amit az elején kijelöltem, végig meg tudtam tartani, a többi futóra nem figyeltem. Összességében elégedett vagyok az eredményemmel - értékelte futását „Ragya”, aki az új évet is Szlovákiában ünnepli, hisz címvédőként idén is részt vesz a bárt- fai szilveszteri futáson. A harmadik helyen az a Molnár Dániel (SAC-Salgó-Sík) ért célba, aki a 2004-es évet a saját szempontjából a valaha volt legsikeresebben zárhatta. Egyesületének 94 pontot szerzett, és a Balaton-maratonon, illetve az utánpótlás-bajnokságon elért harmadik helye is azt mutatja, hogy talán hamarosan megelőzMolnár Dani előzni készül heti a „nagy öregként” tisztelt Ragyát. A losonci dobogó is azt jelképezi, hogy már ott „lohol” a nyomában, kellemes nógrádi vonatkozású látványt nyújtott a nők győzelmi emelvénye is, hisz a salgótarjáni, de a fővárosban, a -TF-en tanuló Bene Judit mellé Molnár Nikoletta (SAC) is felléphetett. Jobb nógrádi eredmények: Férfiak (abszolút): 2. Rádiót Zoltán 1:12,43, 3. Molnár Dániel 1:15,37, (mindketten SAC), 6. Langer Olivér (SAC-Wink) 1:17,00, 13. kovács Tamás (Balassagyarmat, Vitalitás SE) 1:31,02, 35. Jusztin Ferenc (Szécsény) 1:44,47, 40. Tepkor Tamás (Szécsény) 2:01,58. Nők: 1. Bene Judit (TFSE) 1:33,06,2. Molnár Nikoletta (SAC) 1:42,34. ____________________________(BAKOS LÁmÓ) Az atlétikai szerelmesei még karácsonykor sem pihennek, megyénk futói ezúttal Szlovákiában álltak helyt. A férfiaknál a dobogóra két tarjáni is felállhatott, de Balassagyarmatról és Szécsényből is érkeztek atléták. „Kagya" még mindig őrzi a megyei „futótrónt” Jótékonysági sportdélután Balassagyarmat diáksportjának támogatására szánják annak a sportdélutánnak a bevételét és a szponzori felajánlásokat, melyet december 30-án csütörtökön 14 órától rendeznek a városi sportcsarnokban. Rövid programelőzetes: Mindenki másképp csinálja (csapatverseny labdarúgókkal, kézisekkel és kosarasokkal) Balassagyarmat szuperbajnoka (játékos vetélkedő 12 meghívott sportolóval) Hétméteres rúgó-dobó, kosárra dobó verseny (a közönségnek.) Fellép a Vitalitás SE látványtánc-szakosztálya és Szatmári Orsi. Belépőjegy - mely egyben tombola is - 200 Ft. Feri bácsi itthagyott minket Id. Kmety Ferenc, 1912-2004 Nehezen tudja az ember megemészteni a szomorú hírt, még akkor is ha tisztában van vele, az emberi lét véges. Ismét elment közülünk egy legendás pedagógus, sportember, sportvezető. Szentestén ért minket a lesújtó hír: Rmety Feri bácsi 92. életévében az örök álmok birodalmába távozott. Pedig még pár hete is bent járt lapunknál, hogy a megszokott, számítógép elleni sakkpartijai után a szokásos szellemi muníciót, az annyira kedvelt keresztrejtvényújságokat is beszerezze, és egy kicsit elbeszélgessen velünk a sportrovatnál. Mert pedagógusként és iskolaigazgatóként hiába töltötte be élete nagy részét a tanítás, a közoktatás irányításában való részvétel, a szíve csücske mindezek mellett a sport volt. Feri bácsi Losoncon született 1912-ben, gyermekkorában a foci mellett röplabdázott és atletizált is. Tanulmányai először Pozsonyba, majd a híres prágai Rároly Egyetemre szólították, és ott végzett matematikusként. Ezek után került Salgótarjánba tanítani, de az atlétika sorsát továbbra is a szívén viselte. Olyannyira, hogy 1947-ben a megyei sportbizottságon belül ő lett a szakág képviselője és 1951-ben a megalakuló megyei atlétikai szövetség alapító elnöke. Ezt a tisztségét kisebb megszakítással - mert közben az OTSB keretein belül a megye és a vidék utánpótlás-nevelésének érdekeit képviselte - 1991-ig látta el, de utána is - egészen minapi haláláig - a megyei atléták örökös tiszteletbeli elnöke volt. Riemelkedő munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, de nem csak a sport területén, hanem a magyarszlovák kapcsolatok ápolásában játszott szerepéért is. Feri bácsi halála nagy űrt hagy szívünkben, lelkűnkben, de felejthetetlen alakját megőrizzük emlékezetünkben. Nyugodjon békében! Buzánszky: ma nincsenek példaképek „Csapnivalóan rossz a mai magyar labdarúgás! >9 A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapította becsületrendet vehette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől minap az Aranycsapat legendás tagja, Buzánszky Jenő. Az alábbiakban ő emlékezik a régi szép időkre és von párhuzamot a mával. CSATÁRBÓL VÉDŐ Az erősen kopaszodó egykori középcsatár, majd balhátvéd Dombóvárott ismerkedett meg a labdarúgással, majd a negyvenes évek végén egyéves pécsi kitérő után a Dorogi Bányász együtteséhez igazolt, mint befejező csatár. Miután egy bajnoki meccsen megsérült a jobbhátvéd, így a következő mérkőzésre az edzője a védelem jobb oldalára jelölte. A keménykötésű védő végigjárta azt a bizonyos létrát. Volt utánpótlás-, B- és bányászválogatott és 49 alkalommal ölthette magára a nemzetiszínű mezt. (A helsinki olimpián egy foghúzás „ütötte” el a félszázszoros válogatottságtól.) Az úgynevezett Aranycsapat egyetlen vidéki tagja, az aktív labdarúgó-pályafutását befejezve edzősködött a klub első osztályú gárdájánál, mígnem egy MLSZ-rendelkezés szerint az első osztályban csak főállású edző dolgozhat, s ő a biztos munkahelyét nem volt hajlandó föláldozni a bizonytalanságért. 1963-ban Buzánszky edzőségével a dorogiak a negyedik helyen végeztek az NB I- ben. NEM VOLT LAZÍTÁS- Mi volt a titka, hogy hat éven keresztül, mint egyedüli vidéki játékosként az akkori Aranycsapatnak stabil tagja tudott maradni?- Elsősorban a klubcsapatomban kellett tartósan kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Amikor a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv meghívott a válogatott csapat edzéseire, edzőmérkőzéseire, ott sem volt szabad hibázni. A labdát akár negyven méterre is pontosan kellett passzolni a szabadon lévő játékostársnak, de tudni kellett szerelni is a rám bízott ellenfet. Aki ezt nem tudta, az hamar kikerült abból a garnitúrából, klubomban és a válogatottban is az edzésidők lejárta után önszorgalomból kint maradtam a pályán gyakorolni a különböző rúgáselemeket. Szigorú törvények uralkodtak akkor. A mérkőzésen nem volt lazítás. Az albánok ellen már 12-0-ra vezettünk, de az utolsó percig teljes erőbedobással kellett hajtani - emlékezik vissza a daliás időkre. CSAK A PÉNZ MOTIVÁL Buzánszky Jenő dorogi lakásának előszobája tele van emléktárgyakkal, mintha egy sportmúzeumban járnánk.- Szerencsés időszakban és jól összekovácsolt csapatban sikerült játszanom Dorogon és a válogatottban is. A nemzeti gárdában 49 mérkőzésemből háromszor játszottam vesztes csapatban. A legfájóbb az ötven évvel ezelőtti németek elleni vesztes mérkőzés volt. Elárulhatom, minden mérkőzésen pályára léptem, amiért 10 ezer forintos takarékbetétTARJÁNI EMLÉKEK- Salgótarjánnal kapcsolatban milyen emlékeket őriz?- Az ötvenes és a hatvanas évek első felében, az NB I-ben sok nagy és emlékezetes csatákat vívtunk a tarjániakkal. Tiszta eszközökkel, sok ezer néző előtt és mint bányászcsapatok soha nem bundáztunk. Nem egy szezonban a két csapat közül került ki a vidék legjobbja. Aktív labdarúgó-pályafutásom során Taliga Ferivel rengeteg bajom volt a pályán, de amikor edzősködtem is a Dorognál, akkor is két embert kellett ráállítanom, hogy kikapcsolják őt a játékból. Szojka Ferivel 18 alkalommal szerepeltem a nagyválogatottban, többnyire győztes mérkőzéseken. Mondhatom úgy is, hogy az úgynevezett Aranycsapatban a vidéket ketten képviseltük. Feri, talán a szerénységével nincs annyira a fókuszban. A tarjániak egykori kapuvédőjével, a bohém természetű Oláh Gézával is játszottam a nemzeti csapatban. A labdarúgáson keresztül rengeteg jó barátot szereztem Tarjánban, néhányukkal máig is tartom a kapcsolatot. A későbbiekben az öregfiúkkal is sokat játszottunk együtt Ferivel, és öreg korára is csodáltam nagyszerű technikáját, gömbérzékét. Sajnálom, hogy hozzá hasonló képességű játékos most nem kergeti a labdát Salgótarjánban - fejezte be a beszélgetést a nyolcvanadik életévét taposó Buzánszky Jenő. KUKELY MIHÁLY ezren látogattak ki a pályára. De mondhatnék példát Salgótarjánból is. Az akkor harmincezres Tarjánban Szojkáék idejében 6-8-10, de jobb meccsekre 12 ezren váltottak belépőt. NINCSENEK PÉLDAKÉPEK- Borúsnak látja a mai helyzetet...- Ma Magyarországon nincsenek példaképek, de ez vonatkozik a két fent említett városra is. Nincsenek akik a focit megszerettetnék a gyerekekkel. A srácok inkább a diszkót választják. Az anyagiasabbja lemegy ugyan a pályára, de mielőtt bizonyítana, tartja a markát és az a bosszantó, hogy kap is. Aki egyenest tud rúgni a labdába az profi labdarúgónak vallja magát. Miként Salgótarjánban, úgy Dorogon is annak idején 50-60 gyerek jelentkezett labdaszedőnek, mostanság - gondolom Tarjánban is - lasz- szóval kell fogni őket. És ma már nincsenek Sebes, Buzánszky (jobbról) szerint aki manapság itthon egyeneset tud a labdába rúgni, az már profinak Sós, Rléber, Szűcs György, vallja magát. Balra az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula könyvet kaptam, amiért akkor egy 125 köbcentis Csepel motorkerékpárt lehetett vásárolni.- A mostani fociról mi a véleménye?- Csapnivalóan rossz az egész magyar labdarúgás. Nemzetközi porondra képtelenek kilépni. Szilárd meggyőződésem, hogy amíg a botlábú, a focit imitáló és bundázó legényeket százezrekben, mi több milliókban mérhető prémiumokkal traktálják, addig nem lesz becsületes foci Magyarországon. Ezek a focistáknak nevezett egyének nem a focit, nem a közönséget szeretik, hanem a pénzt, de azt nagyon. Nézzen utána, hogy egy NB-s meccsen mennyi néző jelenik meg. Az én időmben volt olyan, hogy a tízezer lakosú Dorogon egy jobb meccsre tízTátrai, vagy Lakat-féle mentalitású edzők. Annak idején a bányászcsapatok meghatározói voltak a magyar labdarúgás egészének. Lásd SBTC, Dorog, Romló, Tatabánya. De a második vonalban is: Nagybátony, Oroszlány stb. Sajnos úgy látom, miként a Dorognak, úgy Salgótarjánnak is csupán álomként marad meg, hogy valaha első osztályban szereplő labdarúgócsapatuk legyen.
