Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)
2004-12-23 / 297. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F 9 6 2004. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Karácsonyra készülődve Közeleg a gyönyörűséges szép ünnep, a karácsony. Valamilyen formában a világ legtöbb pontján megünneplik. Ki így, ki úgy tervezgeti az ajándékozást. Vajon az emberek jósággal is készülnek egymást megajándékozni? Annyi ármány, rosszaság, indulat gyűlt össze az emberekben egymás iránt! Mi ez a gyűlölet? Hiszen olyan rövid az életünk, és ennyit sem a szívünk jóságával használunk ki! Mit ér akkor az ajándék? Talán össze kéne fogni, egymást segíteni, ott ahol lehet, enyhítem a sok gondot és bajt, s nem még rossz indulattal tetőzni a problémákat. Ez az ünnep a világ legszebb ünnepe: a születésé! Jézus születése örök szimbólum. Legalább ilyenkor közeledjünk egymáshoz szeretettel! Nagy ünnepünket nem a gazdagság teszi széppé. Ha szeretet és béke van, az mindennel felér. Ezért fogjuk meg egymás kezét, így vigyük szívünket a Jézuska és az emberek felé. Ez minden ajándékot is pótol, így válik részünkre gyönyörűvé az ünnep. __________________HALÁSZ SZABÓ IMRÉMÉ a ki Héhalomban született és Rózsaszentmártonban él A titokzatos Télapó Feri bácsi, az ősz hajú erdész megbecsült, népszerű és jó ember volt. Szerette és jól ismerte is a gondjaira bízott, hatalmas erdőt. Szinte minden hozzá nőtt, mert az apja, de még a nagyapja is itt volt erdész. Sokat bolyongott velük a rengetegben. Miattuk került az erdővel szoros kapcsolatba, élete részévé vált a lombos fák zúgása, a vadak hangjai, a madarak koncertjei. Őrizte is mindet, mint a szemefényét. Főleg karácsony előtt volt nagy szükség az éberségre, leginkább a fenyvesek védelmében. Megszokott mindennapi sétája után, amikor mindent rendben talált, úgy gondolta, hogy most átugorhatna a szomszéd faluba a barátjához. Úgy hallotta, hogy a haver anyakocája már lefialt és ha lehet, venne tőle egy újévi malacot az unokájának. Elindult hát. Nemsokára sűrű bokroshoz érkezett. Megállt, hall- gatódzott, mert mintha hangokat hallott volna. Lopakodva elindult a hang irányába, s látta amint egy gyerek imára kulcsolt kézzel, fölfelé nézve beszél valamit, talán éppen az égieknek. Közelebb akart menni, de véletlenül egy száraz gally megroppant a lába alatt és a kis neszre a gyerek megijedt, és a fa tetején gubbasztó madár is elrepült. A gyerek szemrehányóan szól az erdészhez:- Látod, most mindent elrontottál! Azzal a madárral beszélgettem, most akartam vele megüzenni a Télapónak, hogy mit szeretnék tőle kapni karácsonyra...- Igazad van, de ne búslakodj - szólt az erdész. - Nekem jó barátom a Télapó, velem üzenj, én majd átadom neki, talán már holnap. No, de te most mit keresel az erdőben?- Segíteni kell a nagyinak, viszek neki rozsét, hogy tudjon fűteni meg főzni. Ő most nem jött velem, mert dolga van. Vásárolni ment, kenyeret, Észtet, zsírt, petróleumot...- Mi van a lábadon? - kérdi az erdész.- Zsákból csináltam a sarut. Ollóval kivágtam, teleraktam papírral, a bokámnál jól összekötöttem. Jó meleg. Az erdész sajnálattal nézte a gyermek öltözetét.- Cipőd sincs?- A nagyinak meg nekem van egy pár cipőnk. Még szerencse, hogy egyforma lábunk van. Most neki kellett. Cipő nélkül iskolába sem járhatok, pedig jó lenne a gyerekek között játszadozni...- Hol vannak a szüleid? - kérdi az erdész.- A papa már régen elment tőlünk, azt sem tudjuk merre van. Anyukám meg betegeskedik, régen szanatóriumban van. A nagymamával élünk. Ő is gyakran beteg, nemsokára hetven éves lesz, de még mindig dolgozgat. Együtt járunk rozséért is... A gyerek már indulni akart, de az erdész még rá kérdezett:- Tüzelőtök sincs?- Szoktunk néha hazavinni egy-egy nyaláb rőzsét, ha nagyon fázunk. Ilyenkor főz is a nagymama - szólt a gyerek ijedten.- No, akkor szedjük gyorsan rőzsét - biztatta az erdész.- De én még csak kilenc éves leszek, egyszerre nem tudok sokat elvinni - sopánkodott a gyerek.- Sebaj, én is arra megyek, majd segítek. Jó nagy rakás rőzsét szedtek össze, az erdésznél volt egy gombolyag spárga, vágtak belőle, jól összekötözték. Az erdész még letörött egy jókora száraz ágat is, amit a kötés alá dugott, majd váüára emelte, és elindultak a fiú lakhelye felé. Nem laktak messze az erdőtől, de a falutól igen, de se rendes út, se járda nem volt arra. A kis háznál megállt a fiú.- Itt laktok? - kérdi az erdész. Igen, hangzott a válasz. Az erdész bevitte a rőzsét az udvarra, letette a ház végénél. A gyermek nagyon örült a sok fának és arra gondolt, boldog lesz majd a nagymama is. Már régen volt ennyi fájuk.- Ideje lenne megismerkednünk is. Én Feri bácsi vagyok - szólt az erdész. - Téged, hogy hívnak?- Én Kiss Sanyika vagyok - felelte a fiú.- Jól van. Ahogy mondtam is, nekem jó barátom a Télapó. Okvetlenül beszélek vele, mit üzensz neki mit szereméi kapni karácsonyra? Most kell szólnod, most még időben vagyunk!- Legjobban szeretném, ha az anyukám meggyógyulna, a nagymamám sem lenne ilyen beteges és együtt élnénk boldogan még sokáig. Nagyon szeretnék a papáról is egy fényképet, mert már nem is nagyon emlékszem rá, jó lenne tudni, hogy merre van és hogy jól van-e? Jól jönne még a nagymamának meg nekem is egy-egy pár meleg cipői, kellene még a nagyinak is, meg nekem is egy-egy meleg télikabát, sálak, zoknik. Ha lehetne, még egy karácsonyfát is kémék, hogy a nagyival alatta imádkozhassunk - mondta a gyerek szégyenkezve, lesütött szemmel, alig visszatartva a sírást. Az erdész szemei is benedvesedtek. Nem is nagyon tudott szólni, csak annyit mondott:- Nyugodt lehetsz, én mindent megbeszélek a Télapóval, biztosan segít majd. Már mint ismerősök búcsúztak egymástól. Az erdész nagy gondban volt, de az ígéret szép szó... Másnap elment a falu iskolájába, megkereste az igazgatót és segítséget kért tőle Sanyikénak. Erre a faluban gyűjtés indult: három nap alatt több zsáknyi ruhanemű és játék gyűlt össze. Már csak a fenyő, meg rá egy kevés cukorka hiányzott! December 24-én hajnalban aztán az erdész elővette a szánkót, rápakolta az ajándékokat meg egy zsák jó száraz hasított fát is, hogy az ünnepekben legyen mivel tüzelni. A frissen esett hóban, jól siklott a szánkó, hamar Sanyikáékhoz ért. Sietve lepakolt, aztán tovább állt. Erzsi nagymama korán kelt ezen a napon, mert rózsáért akart kimenni, az erdőre, hogy ne karácsony napján keljen botorkálni érte. Amikor kinyitotta az ajtót és meglátta a Sanyikénak címzett ajándékokat, úgy meglepődött, hogy elállt a lélegzete. Kiáltott is mindjárt Sanyikénak, hogy ő is lássa a hihetetlent. Először az ajtóra akasztott szatyrot vették szemügyre. Volt benne szaloncukor, dió, alma, narancs és csokoládé és egy megtisztított nagy vadnyúl. A fal mellett a fenyőfa állt. Gyorsan bevitték a lakásba az ajándékokat, kosárban behordták a tűzifát is. Igazi karácsonyi örömük volt. Erzsi nagyi le is mondott az erdei útról. Neki láttak az ajándékok válogatásának. Volt ott minden: cipők, csizmák, ingek, sálak, zoknik, kesztyűk, a fiúnak öltöny, sapkák meg két darab prémes, meleg kabát is, no meg sok-sok játék. Külön válogatták a sok holmit és a feldíszített karácsonyfa alá rakták. Mind ketten sírni kezdtek, de most csak örömkönnyeket. Nézték, nézték a rengeteg ajándékot.- Igazat mondott Feri bácsi, tényleg beszélt a Télapóval, átadta az üzenetemet! A nagymama hallgatott egy ideig. Kis idő múlva így szólt:- Kisfiam, az is meglehet, hogy akkor te éppen a Télapóval beszéltél.- Lehet, de most hogyan köszönjem meg neki?... Talán, ha újra beszélhetnék a Feri bácsival! _______________________________________________KŐKÉNYESI BÉLA Karancskeszi Koros emberek ünnepe Az elmúlt hét végén rendeztékmeg az idősek karácsonyát a nemti művelődési házban.- Már meggyújtották a gyertyát az adventi koszorún, készülünk a hármas jelszóval: hit, remény szeretet - hangsúlyozta a rendezvény vendége, Sisák Imre, országgyűlési képviselő. - Karácsonykor a szívünk melegét kell árasztanunk, de nem kizárólag a hozzátartozók felé. A szeretet nem lehet kirekesztő...- Tudjuk, hogy az évek múlásával a mindennapok terheit egyre nehezebb viselni - szólt a község idős lakóihoz Erős Róbert polgármester. - A gondjaikat csak tetézi, hogy nyugdíjasként „aktív” életükhöz mérten lényegesen alacsonyabb jövedelmek mellett kell teljes értékben részt venniük a falu jövőjét nagy mértékben befolyásoló fejlesztésekben, amelyek gyümölcsét a későbbi generációk fogják igazán élvezni. Segítségüket nagyra értékeljük. A köszöntőket követően a nemti óvodások adtak elő szívet melengető műsort, de a helyi Zsuborinka hagyományőrző csoport fellépéseit is vastaps kísérte. A rendezvény zárásaként a pásztói Muzsla néptáncegyüttes összeállítása szórakoztatta a jelenlévőket. Végül az őszhajú korosztály tagjai jelképes összegű vásárlási utalványt vehettek át az önkormányzat képviselőitől. Nyugdíjas erdészek köszöntése Akiknek a karácsonyfát is köszönhetjük Aki az erdőben örömét leli, az az erdészek munkájának gyümölcsét élvezi. A faállomány korától függően lehet, hogy csak tíz-húsz évvel ezelőtti eredményeket lát, de akár az is, hogy még a nagy-, sőt a dédapák szakértelmének köszönhető a mai állapot. A balassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Rt. előbbiek miatt megbecsüli nyugdíjasait, hiszen napjainkban nagy részt az elődök munkájából él a cég, - mint ahogyan a jövőben az utódok a ma tevékenykedők eredményeit hasznosítják majd. Az évekkel, évtizedekkel ezelőtti munka elismerésére néhány napja az Ipoly Erdő Rt. idén is vendégül látta nyugdíjasait. Az ünnepségre ötvenen mentek el a balassagyarmati központba, ahol a karácsonyi ajándék és a vendéglátás azt bizonyította: nincsenek elfeledve az idős, emberek, - a szakmai emlékezet pedig akár az emberi élettartamon is messze túlnyúlhat. Öregek napja Lucfalván December 18-án, szombaton délután öregek napjával egybekötött karácsonyi ünnepséget tartottak az iskolában. Ezen hagyományos rendezvény kiemelt helyet kap az iskola életében. Az ünnepség szervezője Luciáivá önkormányzata, a másfél órás szlovák és magyar nyelvű műsort a község iskolásai és óvodásai szolgáltatták. Az ünnepség az adventi gyertyák fénye mellett kezdődött: az elsőt a község polgármestere, Grajzel János, a másodikat Megyaszai László evangélikus lelkész, a harmadikat a helyi óvoda vezetője, Varga Erzsébet, a negyedik gyertyát pedig az iskola intézményvezetője, Klagyivik Attiláné gyújtotta meg. Egyúttal Grajzel János polgár- mester beszéde köszöntötte a falu idős lakóit:- Karácsony napjához közeledve egyre inkább elfog minket a láz, kit ezért, kit azért. Van aki az ajándékokat keresi a lakás rejtekhelyein, mások az ajándékok beszerzésével foglalatoskodnak. Ezek után nem is csoda, hogy a karácsony nemsokára az ajándékok körül forog és éppen azokról feledkezünk meg, akik az ajándékot kapják... - mondta. Ahogyan most az ünnepi csöndben, szép ruhában várakozunk gyermekeink karácsonyi műsorára, ahogyan ide-ide- halljuk a készülődés egy-egy zaját, ahogyan az odakinti havas hideg és az idebenti családias meleg szolgáltatja mindehhez a hátteret, úgy várakozunk minden évben december első napjaitól a karácsonyra, amely csendben és puhán, biztonságot adó- an mindig megérkezik közénk. Nem hiszem, hogy emberi nyelven könnyedén megfogalmazható lenne, mit is jelent számunkra , mit is jelent az egész emberiség számára a karácsony. Engedjék meg, hogy egy a szavakhoz igen-igen értő költő Pilinszky János gondolatait idézzem a várakozásról: „Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk.” Advent jegyében már hagyomány községünk idős lakóinak köszöntése. Kedves nagyapák és nagymamák! Iskolánk valamennyi diákja és dolgozója nevében fogadják őszinte szívből jövő jó kívánságaimat. Még hosszú békés, boldog éveket, jó egészséget, szeretetet a családban. Reméljük hogy jövőre valamennyien ugyanitt újra együtt ünnepelhetünk! A rendezvény végén a település idős lakóit megvendégelték, és a karácsonyra való tekintettel ajándékkal kedveskedtek nekik. Betlehemező pásztorok a műsorban Grajzel János polgármester köszöntője Az óvodások kedves műsora és az adventi koszorú A lucfalvai idős emberek megvendégelése Köszönet a társasház lakóitól November hónapban csatornát kellett cserélnünk a Pécskő út 9. számú ház előtt. A csatornaművektől Kiss Sándor üzemvezető-helyettes a műszaki csoporttal megnézte, megvizsgálta, megállapította a csőcsere szükségességét. Azonnal intézkedett: a földhivatalnál a tulajdonjog körüli teendőket rendezte, és megkereste a velük szerződésben álló vállalkozót, Bodnár Sándort. Példamutató, pontos munkát végeztek mindannyiunk megelégedésére. Figyelmesek voltak, maguk után példás rendet hagytak a munkások is. Köszönet és dicséret mindnyájuknak! Erőt, egészséget kívánunk további példaadó munkájukhoz! A salgótarjáni Pécskő út 9. számú ház lakói nevében: __________________/ ______CSEH APOLFNÉ S algótarján
