Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-02 / 279. szám

2004. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE - PF 96 Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Tipikus „válasz” a salgótarjáni városvezetéstől A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Nógrád Megyei Hírlap no­vember 18-i számában egy ked­ves olvasó (Lukács György) fo­tóval illusztrált kérdésére szere­tett volna választ kapni: - Miért üresek a salgótarjáni városháza előtti zászlótartó rudak? A szám szerint 5 hatalmas oszlop így funkció nélkül többnyire építés szeti-gépészeti torzóként mered az égre, pedig legalább három lobogó állandóan díszíthetné, mozgalmasabbá tehetné a vá­rosháza épületét. A hivatal részéről most dr. Varga Tamás aljegyző „vála­szolt”. A válasz szót azért tettem idézőjelbe, mert a további tájé­koztatásban szinte mindent megtudhatunk a zászlóhaszná­lat rendjéről, az ezeket szabá­lyozó törvényi paragrafusokról, pontos keltezésükről, csak ép­pen a konkrét kérdés maradt a levegőben. A kérdés pedig egy­szerűnek tűnt, amit úgy is meg lehetett volna válaszolni, hogy: - Köszönjük szépen, hogy fel­hívta a figyelmünket erre a város képét és hangulatát is egyaránt befolyásoló, apróságnak tűnő kérdésre. Megpróbálunk a.lobo­gók mielőbbi kihelyezéséről gondoskodni, az ön és a város lakóinak megelégedésére. Vagy így is: - Köszönjük észrevételét, de az amúgy is szűkös költség- vetésünk jelenleg nem teszi le­hetővé 3 lobogó beszerzését. Az említett válaszok helyett jött az általam tipikusnak neve­zett: - Az önkormányzat eleget tesz a jogszabályi kötelezettsé­gének a zászlók főbejárat feletti kihelyezésével. Miért találom ezt a mondatot tipikusnak? - kérdezhetik azok, akik az elmúlt néhány hónap­ban nem hallottak, olvastak so­kak erőfeszítéseiről, amit óvo­dájuk, iskolájuk megmentéséért vívtak. Nekik idéznék fel né­hány kérdést és választ a közel­múltból:- Miért zárják be az általunk, szülők által legjobbnak ítélt, és szabadon választott, 100 száza­lékos kihasználtsággal kitűnően működő, alacsony fenntartási költségű óvodánkat?- Jogszabályi kötelezettsé­günknek eleget téve a Százszor­szép tagóvodát kivonjuk az óvo­dai körből. A gyermekek további elhelyezését megfelelő színvo­nalon biztosítjuk.- Miért hoznak lehetetlen helyzetbe, sorvasztanak el isko­lájuk bezárásával falvakat?- A városunkban csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva, jogszabályi kötelezettségünknek eleget téve nem kívánjuk intéz­ményüket tovább fenntartani. Véleményem szerint vezető­inket azzal bíztuk meg, hogy ve­zessenek, ne „megvezessenek”! Miért ne lehetne néha a MIÉRT?-eken elgondolkodni, hi­szen a jogszabályok arra is lehe­tőséget adnának, hogy a lakos­ság észrevételeit vegyék figye­lembe döntéshozóink. TOMKA ISTVÁN „Nagy dolog ez a mai világban” Örömmel olvastam lapuk 2004. november negyedikéi szá­mában, hogy a Nógrád Megyei Orvosi Kamara közleményben védte meg a jogerős bírósági íté­lettel felmentett orvosainak szakmai és emberi becsületét. Nagy dolog ez a mai világ­ban, amikor a média egyes - jel­lemzően mindig ugyanazon - rossz értelemben szenzációra éhes képviselői a sárdobálástól sem visszariadva, fittyet hányva a jogszabályokban rögzített ár­tatlanság vélelme alapvető irányelvének, már-már állandó­sulni látszó megfélemlített álla­potban tartja a magyar egész­ségügyben gyógyító munkát végzőket. Hiszen nap mint nap hallunk az érzelmek húrjain ját­szó, azokat felkavaró, olyan egészségügyi rémtörténetekről amelyek a szakaszerű tájékozta­tás szinte minden ismérvét nél­külözik és ami még ennél is fon­tosabb, amelyek végkimeneteié­ről azután az olvasó semmit nem tud meg. Ezek a történetek ugyanis a sajtó egyes képviselő­inek csak addig érdekesek, amíg a még tisztázatlan körülménye­ket úgy lehet csokorba gyűjtve, összekeverve, célirányosan cso­portosítva tálalni, hogy abból az amúgy önhibáján kívül ezer sebből vérző magyar egészség­ügy és a benne dolgozók húz­zák a rövidebbet, miközben a sárdobáló zsurnaliszta és köre, a kemény fiú (vagy leány) szere­pében tetszeleghet a közvéle­mény előtt. Érdekes módon azonban ugyanezek a „kemény gyerekek” elfelejtenek tudósíta­ni - a bocsánatkérésről már nem is beszélve - azokról az esetek­ről, amikor országot bejáró alap­talan rágalmazásaik ellenére is a független, szakértőktől támoga­tott bíróság, az ártatlanul meghurcolt(ak)nak ad igazat. Ilyen tudósítások nélkül pedig minden esetben marad a „kabát­lopási ügy” ismert, mindenkor elmarasztaló suttogásokra lehe­tőséget adó szituációja a megrá- galmazottak körül. Feltételezve, hogy a média képviselői saját berkeiken belül tájékozottak az országban mű­ködő sajtóorgánumok tevékeny­ségéről, innen Nógrád megyé­ből szólítok fel valamennyi, ár­tatlan kollégáinkra korábban rá­galmat szóró országos - írott és képi megjelenésű - sajtóorgánu­mot, hogy ugyanazon hevület­tel, amellyel sarat dobáltak rá­juk kérjenek a jogerős bírói ha­tározat ismeretében bocsánatot tőlük. Ez lenne ugyanis részük­ről a korrekt magatartás... _________________DR ^ALKONYAI OA»OK osz tályvezető főorvos Köszönetnyilvánítás Tisztelt Holecz Kegyeleti Szolgálat! Furcsa dolog egy te­metés kapcsán azt a szót hasz­nálni, hogy gratulálok, de én mégis ezt teszem. Személyes emberi köszönetemet fejezem ki valamennyiüknek azért, ahogyan 2004. november 18- án eltemették Mravecz Gyuri barátunkat Ipolytarnócon. Mi­vel római katolikus vallású te­lepülésünkön ritka a polgári szertartás, a gyászoló minden mozzanatra fokozottabban fi­gyel. A külsőségek, a búcsúztató, a zene, a lélekharang zúgása egyszerre volt bensőséges, szomorúan megható és kegyeletteljes. Önök szép pél­dát adva bebizonyították ne­künk, hogy vallási hovatarto­zás hiányában így is lehet, il­letve csakis ilyen méltóságtel­jesen szabad az elhunytat elte­metni. ___________________MABŐfOW p olgármester, Ipolytamóc Én szemtanú voltam... A Nógrád Megyei Hírlapban ol­vastam „Hatvan éve történt, a váro­sunk szovjet légierő általi bombá­zása”. Nagyon jól emlékszem, a cikk­ben említett napon, a vízválasztói erőmű dolgozója voltam. Innen küldött a városba művezetőm egy feladattal. Ennek végrehajtása után, Zagyvarakodóra mentem, ahol édesapámék, mint bányászok óvóhelyet ácsoltak. Amikor a te­metőhöz értem a légtérben szovjet és német repülőgépek vívtak légi­csatát. Az egyik - szinte biztos hogy - német gép megsérült, me­nekült a bombaterheitőí. Ezt alátá­masztja az, hogy amikor vissza­mentem a városba, láttam a kérdé­ses fel nem robbant bombát, a templom alatt, német felirat volt rajta - a polgári iskolába tanultam a német nyelvet - mivel közel vol­tam a katonai kötelezettséghez - nagyon odafigyeltem. Nem tartom valószínűnek, hogy a németek Az egyre önállóbb arculatot mutató Nógrád Megye Hírlap cím­oldalán két alkalommal is megje­lelt az a felhívás, aminek révén egy rendőrhölgye ábrázoló bábu­nak kívánnak neve adni. Ennek kapcsán segítek tisztázni egy tárgyi tévedésből eredő zavart, ami sajnos nem csak nyelvi, ha­nem azon túl már inkább logikai zavart is kelt! Kezdjük ott, hogy eb­ben az országban 1945-től 1989-ig úgy nőtt fel csaknem ke, egymást követő nemzedék, hogy a gyer­mek megszületésekor azonnal esedékes - és valljuk meg, nagyon praktikus, a babák fölcserélését megelőzendő! - névadás után, ide­ológiai alapon kellett eldönteni­ük, milyen formában kívánják majd tájibb körben is, a társada­lom különböző szintjein (baráti körben, munkahelyen stb., vagy szállítottak bombákat a szovjet le gieiőnek. Nem bombázta Salgó­tarjánt szándékosan egyik légierő sem, főleg nem a szovjet, mint ahogy Kassát sem. Annak ellenére, hogy azt ottani repülőtér parancs­noka jelentette a hadvezetésnek: német gépek bombázták, szovjet felségjelekkel, a várost. Neki indok kellett a háborúba való belépésre. A szovjeteknek elég volt a ma­guk baja Hitlerrel. Sztálin felaján­lotta, amennyiben Magyarország nem lép be a háborúba, annek be­fejeztével a Szovjetunió lépéseket tesz a trianoni határok felülvizsgá­latával kapcsolatosan. Horthy ezt figyelembe sem vette. Sietve csatla­kozott elvbarátjához, Hitlerhez. Még egyszer hangsúlyozom Sal­gótarjánt nem bombázta a szovjet légierő, a gépek egy része vadász ötcsillagos, a másik része, vadász és bombázó német kereszt felség­jelű volt, jól lehetett látni. Minden kétséget kizár az a tényállás is hogy a célzott támadás, stratégiai pontok ellen irányult, például a vízválasz­tói erőmű vagy az acélgyár ellen. A bombák többsége városon kívüli területeken ért földet. Valóban soha nem feledkezünk meg az olyan gaztettekről mely 1944 őszén a karancs-lejtősi hős bányászokkal történt. A magyar valamint német tábori csendőrség, gyilkos sortüze oltotta ki fiatal éle­tüket. Ugyancsak ebben az időszak­ban a mai Kodály Zoltán Általános Iskola helyén - régen kisjátszótér, teniszpálya - meggyilkolt hét ma­gyar állampolgár tiszteletére akiket - mivel nem akartak tovább részt venni az esztelen háborúban - a magyar hadbíróság halálra ítélt. Köztük volt annak a Keller írószer- kereskedőnek a fia, aki minket pro- letáigyerekeket sokat segített, ta­nulmányaink folytatásában. A Keller fiú ítélethirdetésekor, mely a szabadban történt - a tömeg előtt elrettentés céljából - .áruló zsidó­nak nevezték”. Az ítéletet a kirendelt katonai egység végrehajtotta. Az ítélethir­detés közben egy ötcsillagos kato­nai gép mélyrepülésben, haladt el a térség fölött. Ekkor sokan elfutot­tak. Sajnos ez a szovjet katonai gép nem tudott segíteni. A hét magyar hős ugyanúgy mint közel egymil­lió honfitársuk, a magyar és német fasizmus áldozata lett. Soha ne fe­lejtsük el őket! Van egy mondás: - ez igaz - ugyanabba a folyóvízbe kétszer nem lehet belelépni, de a mederbe igen! _______________aiwtirrmMMMAt S algótarján kérdés.) A keresztelés ráadásul „szentség”, a Szent Istennek vála­szoló hívő ember cselekedete, va­lóságos hittel és vízzel folyik. Va­gyis nem pezsgővel, ahogy - téve­sen keresztelőt emlegetve! - szok­tak hajónak is nevet adni. Tehát: nem minden keresztelés jár név­adással, de legfőképpen nem ke­resztelés az, amikor valakinek, sőt valaminek egyszerűen csak nevet adnak. A rendőrnő bábu esetében te­hát keresztelőről akkor beszélhet­nénk, ha például megszólalna, életre kelne, sőt új életre, újjá szü­lémé a bábu. Amíg ez be nem kö­vetkezik, addig helyette mások csak nevet adhat neki, s így a ke­resztelőjére „egyelőre” várnia kell Pitykéné főtörzsnek. ___________MdmsAinArraoAóou». S zirák polgármestere Keresztelő helyett netán a gyülekezetben) közhírré tenni, megünnepelni a jövevényt, s bejelenteni nevét. A klasszikus polgári társadal­makban máig szokás, hogy a társa­sági élet közszereplői különféle la­pok úgynevezett társasági rovatá­ban „örömmel tudatják” az örven­detes eseményt, majd közük, hogy mikor, s hol lesz ama bizonyos névadási ünnepség, vagy kereszte­lő! Ennél fogva a rendszerváltást követő tudathasadásos állapotá­ban a társadalom egy jó része tehát úgy gondolja, hogy ebben a szaba­dabb demokráciában a névadás egyben akár keresztelő is, holott az igazság az, hogy időben és „szer­tartásában” is, de legfőképpen lé­nyegében különbözik egymástól e kettő. A név adása a szülő, és a Bel­ügyminisztérium által meghatal­mazott előadó között zajló, valósá­gos okmányt előállító adminisztrá­ciós, regisztrációs ügy, de főleg profán aktus. A keresztelő viszont, minden esetben csakis vallásos cselek­mény, szakrális esemény lehet, amely arra a gyakorlatra utal, amit az Újszövetségből, s ott is első sor­ban Keresztelő (Szent) János, má­sik nevén „Bemerítő János” cselek­ménye kapcsán ismerhetünk meg. (Bemerítés vagy/és keresztség: igen komoly dogmatikai, teológiai Advent - Az úr érkezése Adventbe fordult az év, leg­alábbis a keresztény világ számára. Advent az Úr megér­kezését, a karácsonyra való készülődést jelenti. Olyannyi­ra életünk része lett, hogy egyre többen érdeklődnek Advent eredete iránt, a nem keresztény emberek is. Szá­mukra a legsokrétűbb forrás az internet, amelyhez ma már elegendő egy telefonvonal, s egy alkalmas számítógép. Bőd Péter református lelkész, egy­házi és történetíró ezt írta a 18. század végén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt va­ló négy hetek. Régen voltának hat he­tek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsi­ában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az em­berhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján." Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egy­ben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a közép­korból eredeztetett kifejezésekkel an­gyali, vagy aranyos misének hívtak és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak. Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társul­nak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen. A palóc hagyományok szerint az eladósorban lévő lány a haj­nali miséé való első harangozáskor a harang köteléből három darabot té­pett, amit aztán a hajfonó pántlikájá­ban hordott, hogy farsangkor sok kí­sérője legyen. Erdélyben volt szokás, hogy a haj­nali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek járnak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett véde­kezni. A fenti leírás Manga János néprajz- kutató gyűjtéséből való, s a www.nogradnet.hu/index oldalon ta­lálják meg, természetesen ennél bő­vebb, részletesebb formában, sok-sok palóc legenda társaságában. Ugyan­csak itt találhatók az Advent idején ki­alakult jeles ünnepeink, így Szent Borbála, a bányászok védőszentjének ünnepe, Szent Miklós püspök érkezé­se, vagy Luca napja, amely talán a leg­több babonát hordozza. Advent sokaknak a karácsonyi előkészületeket jelenti, keveredve a misztikummal. Például koszorút fon­tak ilyentájt, vesszőből, fűzfából, fe­nyőágból, amelyet arany, vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden szín, forma sajátos jelentést hordo­zott. A zöld a termés színe, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fé­nyé. A kör alakú forma az örökkéva­lóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. A gyertyagyújtás a keresztény mi­tológiában annak a fontos esemény­nek a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meg­gyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz. Az Advent másik fontos kelléke a naptár, a meglepetés kincsesháza. Ezt a szokást egy édes­anya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, men­nyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska. Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bon­bont akasztott. A felmérések szerint a lakosság vi­szonya a karácsonyhoz még mindig pozitív. Miközben az ünnep veszített szak­rális tartalmából, és inkább a mono­ton hétköznapok ellensúlyozása, a privát együttlét a cél, a karácsony mo­dernizálódott is. A karácsony ma so­kaknak egyet jelent a fenyőfa állítás­sal, az ünnepi ételekkel, az ajándéko­zással - tudhatjuk meg az origo.hu/karacsony honlapján. Linkajánló: www.karacsony.lap.hu www.advent.lap.hu www.unnep.lap.hu www.origo.hu/karacsony paloc.index.hu www.communio.hu www.holgyvilag.hu www.sulinet.hu kincsestar.radio.hu www.mindmegette.hu www.noklapja.hu www.mek.iif.hu Az egyre inkább elanyagiasodó vüágunkban az ünnep hangulatát a túldíszített lakással, a méregdrága koszorúval és ajándékkal mérjük. Pedig az ünnep hangulatát nem ez adja meg, próbáljunk meg inkább ki­csit magunkra és környezetünkre fi­gyelni, kiszakadni a taposómalom­ból. Gondoljunk jó érzéssel rokona­inkra, barátainkra, elhunyt hozzátar­tozóinkra és a bennünket körülvevő szeretett családtagokra. Az Advent - és a karácsony - üzenete erről kelle­ne, hogy szóljon - figyelmeztet az origó egyik közelmúltban megjelent cikke. Nos, az elmélkedéshez, a lelki töl- tődéshez itt az egyik legjobb segítség, a világháló, amely ragyogó alkalmat is kínál, hogy elküldjük egymásnak a szeretet üzenetét ezen a szép ünne­pen. intemetezhet az otthonában a Matáv Nyílt Internettel. www.netezz.matav.hu A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom