Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-16 / 291. szám

Segíteni kell a nyugdíjas bányásztársakon Fiikor Balázs, a Bányász Nyugdíjas Alapítványról Alakulásának évtizedes fordu­lójára emlékezett december ele­jén tartott ülésén a Bányász Nyugdíjas Alapítvány. Az elmúlt évek sok munkát adtak, de sok hasznosítható tapasztalatot is - összegezte a lepergett évek törté­néseit Fiikor Balázs, a kuratóri­um elnöke. VÁLTOZÓ FELTÉTELEK- Hogyan született meg az ala­pítvány? Kik voltak az alapítók?- A bányásznyugdíjasok köré­ben született az ötlet és ők hozták létre az alapítványt összeadva az úgynevezett szénpénzből „lecsí­pett” forintjaikat. A bányászok­ban erősen él a szolidaritás akkor is, ha már nem szállnak le dol­gozni a föld alá. Akkor sem tehet­nék ezt, ha még erejük volna hoz­zá, mert itt a megyében már rég­óta nincsenek bányák. Olyan bá­nyásznyugdíjasok, özvegyek azonban élnek itt, nem is keve­sen, akik támogatásra szorulnak. Erre teremtett lehetőséget az ala­pítvány. Az alapító tagok pedig azok lettek, akik segíteni szeret­nének rajtuk, összeadták az indu­ló tőkét.- Hogyan lehet összefoglalni az elmúlt tíz esztendő változása­it?- Megváltoztak a körülmények, az alapítvány működésének feltét­elei és a kuratórium vezetésének összetétele is. Az öttagú elnökség kilencre bővült, mert szélesedett azok köre, akik támogatják az ala­pítványt abban, hogy eleget te­gyen feladatainak, Ezt nem köny- nyű mégtenni, hiszen szigorú sza­bályok szerint dolgozunk és szigo­rú az ellenőrzés is. CSÖKKENŐ KAMAT- Mégis milyen gondokkal küz­denek?- Az alapvető gondunk ma is az, hogy évről évre növekszik ugyan a támogatók száma, de a pénzünk nem gyarapodik olyan mértékben, ahogy szeretnénk, amennyire szükség volna. A ban­ki kamatok csökkennek, a lekö­tött tőke pedig nem növekszik annyira, hogy ezt ellensúlyozza, így aztán kevesebb jut a rászoru­lók segélyezésére, mert az éves kamatot oszthatjuk el közöttük.- Az idén mennyi ez a pénz?- Hatszázhatvanezer forint, amelyet még karácsony előtt sze­retnénk eljuttatni a bányásznyug­díjasokhoz, az özvegyekhez. NYERTES PÁLYÁZAT- Mit lehet tenni, hogy több le­gyen?- Célunk természetesen az, hogy tovább növeljük az alapít­vány lekötött tőkéjét, mert akkor a segélyezésre fordítható kamat is több lesz. Az alaptőkénk, ha sze­rény mértékben, már az idén is nőtt 6,7 millióról 6,9 millióra. Emellett élünk azzal a pályázati le­hetőséggel is, amelyet a Nemzeti Civü Alapprogram kínál. Az idén is pályáztunk és nyertünk 260 ezer forintot, amelyet a működési költsé­gek fedezésére használunk fel. Nem könnyű a dolgunk a pályáza­tok írásánál. A követelmények ma­gasak, nekünk pedig nincs olyan szakemberünk, aki igazán érti a si­keres pályázatok készítését.- Akkor hogy születnek meg a pályázatok?- Szerencsére kiváló segítőink vannak az Európai Információs Pontnál, de a Civil Házban is, akiknek köszönettel tartozunk. Mint ahogy azoknak is, akik adó­juk egy százalékát ajánlották fel a Bányász Nyugdíjas Alapítvány számára. Ebben az évben is 80 ezer forint jött össze a felajánlá­sokból. A JÖVŐ TERVEI- Az áj esztendő érkezése a ter- vezgetések ideje is. Milyen tervek készülnek 2005-re?- A decemberi kuratóriumi ülésünkön, ahol az éves munka tapasztalatait összegeztük, be­széltünk a terveinkről is. Alapve­tő célunk továbbra is az, hogy növeljük a kamatozó alaptőkét, mert így több rászoruló nyugdí­jas társunkon segíthetünk. Eh­hez természetesen sikeres pályá­zatok is kellenek és az, hogy jö­vőre is legyenek olyan magán- személyek, szervezetek, akik adójuk egy százalékával a bá­nyásznyugdíjasokat támogatják. Terveink között szerepel az is, hogy szélesítjük a támogatások körét .A segélyezés mellett a be­teg kisnyugdíjasok kórházi és szanatóriumi kezelésének költsé­geihez is szeretnénk hozzájárul­ni. Az idős bányászok sokféle bajt, betegséget szedtek össze nehéz munkájuk során. Évente legalább 80-100 nógrádi nyugdí­jas pihen, gyógyul Sikondán, a szanatóriumban.- Úgy hírlik, hogy a bányászok érdekében végzett lelkiismeretes munkájáért elismerést kapott a kö­zelmúltban. Gratulálunk hozzá.- A bányászok védőszentje ün­nepén Borbála-emlékérmet vet­tem át három megyei társammal együtt a Gazdasági és Közlekedé­si Minisztériumban. Örülök neki. Azt gondolom, hogy a bányá­szok érdekeinek érvényesítésé­ben, védelmében jövőre is lesz munkánk bőven. Szeretnék itt is köszönetét mondani mindazok­nak, akik segítettek és továbbra is segítenek bennünket ebben. Le­gyen szép a karácsonyuk és bé­kés, boldog az új évük mindany- nyiuknak. VIN A 2005 januári nyugdíjemelésről A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint a nyu­gellátásokat január hónapban a tárgyévre tervezett fogyasz­tói árnövekedés és a nettó át­lagkereset-növekedés átlagá­nak megfelelő mértékben kell emelni. A tárgyévi tervezett adatokat a Magyar Köztársa­ság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg. A 2005. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslat 55. § (2) bekez­dése szerint a januári nyug­díjemelésnél 4,5 százalékos fogyasztói árnövekedést és 8 százalékos nettó átlagkereset­növekedést kell figyelembe venni. E két tervezett mutató átlaga alapján a nyugellátáso­kat 2005 januárjában - a 6,25 százalékos mérték kerekítési szabályai szerint - 6,3 száza­lékkal kell megemelni. Ez a 2005. január 1-je előtt már nyugdíjban részesülő 2,8 millió nyugdíjasnak átlago­san havi 3600 forint emelést és 117 milliárd forint nyugdíj- kiadást jelent. Az emelés minden nyugellátásra külön jár. A 2005-ben nyugdíjba vo­nulók számára az öregségi nyugdíjminimum összege szintén 6.3 százalékkal nő, kerekített összege 24 700 fo­rint lesz, 1500 forinttal több a tavalyinál. A nyugdíjemeléssel azonos mértékben emelkednek a nyugdíjszerű rendszeres szo­ciális ellátások is. Ezek döntő­en a megváltozott munkaké­pességhez (rendszeres szociá­lis járadék, átmeneti járadék), a fogyatékossághoz (vakok személyi járadéka) és a politi­kai okból elítéltek rehabilitáci­ójához kapcsolódó ellátások. Az egyösszegű ellátások meg­határozott összeggel, míg a differenciált összegű ellátások százalékos mértékkel emel­kednek. Az ellátások emelése közel 500 ezer szociális ellá­tásban részesülő személyt érint, havi 680 és 1610 forint közötti összeggel. A 2005. évi januári nyugdí­jak, és a nyugdíjszerű szociá­lis ellátások kifizetése már az emelt összegben történik. 2005. évben már a 13. havi nyugdíj 75 százaléka kerül ki­fizetésre, az új törvényi elő­írásnak megfelelően két rész­letben. Májusban a nyugdíj 37.5 százaléka, novemberben szin­tén 37.5 százaléka kerül kifize­tésre az adott hónapban nyug­díjban részesülők részére, ha már 2004. évben is nyugdíj­ban részesültek Ezzel már az 53., 54., 55. heti nyugdíj is ki­fizetésre kerül, egy nyugdíjas átlag 46 000 forintot kap, ami 118 milliárd forint nyugdíjki­adást jelent. Ebből az 55. heti nyugdíj jelent az előző évhez viszonyítva többletkifizetést, ami 2 százalékos nyugdíjeme­lésnek felel meg. Összességében 2005. évben az 55. heti nyugdíjjal együtt 8.4 százalékos nyugdíjemelés történik. (A januári emelés 1,063x55. heti nyugdíj többle­te 1,02-1,084.) A tervezett 4,5 százalékos fogyasztói árnöve­kedéshez viszonyítva ez 3,7 százalékos reálérték-növeke­dést jelent, a nyugdíjak növe­kedése 0,4 százalékkal haladja meg a tervezett nettó átlagke­reset-növekedést. Őszi rügyfakadás Miközben a hetvenéves, ősz hajú Kovács Istvánná életének fonalát gombolyította, azon gondolkodtam, hogy mennyi energia, életkedv, optimizmus lakozik benne, Az a típus aki az élet nehézségeiből úgy próbál kijönni, hogy megkeresi az ap­ró, pici örömöket, amik erőt hi­tet adnak számára.- Életem első nagy csalódása az volt, hogy nem tanulhattam tovább. Apa nélkül nőttem fel, családfenntartó lettem. Közben férjhez mentem, három év bol­dog házasság után elveszhetem a férjem, aki motorbalesetben halt meg. Öt évvel később ismét férjhez mentem. A munkahelye­met nem nagyon változtattam, azt mondhatom, hogy 1989-ig, nyugállományba vonulásomig a szécsényi malom irodájában dolgoztam. Nyugdíjasként is munkát vállaltam addig, még az a szerencsétlen balesetem be nem következett. Elestem, eltö­rött a combnyak-csontom. Amint látja, ma is csak bot segít­ségével tudok járni. Pedig a bal­esetem már jó néhány éve volt. Van egy erős csontritkulásom, izomsorvadásom. Mindezt nem panaszként, inkább tényként mondom. Magdi néni életét végig kísér­te az irodalom, a versek szerete- te, azok tolmácsolása. Fiatalon ebből annyi jutott számára, hogy az iskolai ünnepélyeken szavalt.- Szerettem és ma is nagyon szeretek szavalni - ezt úgy mondta, hogy szavaiban érző­dött az elhivatottság, szeméből sugárzott a boldogság. Amikor novemberben Szécsényben járt a miniszterel­nök, megkértek, mondjak el egy verset. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra - újságolta bol­dogan. Magdi néni öt éve tagja a szécsényi nyugdíjas körnek. An­nak szervezésében nagyon sok helyen lépett fel és mondott ver­set. Ő volt az, aki a nyugdíjasok Ki mit tud versenyében me­gyénkből bekerült az országos döntőbe, s október 27-29-én szép sikert ért el.- Nagy élményt jelentett szá­momra az országos döntő, még a betegségemet is elfelejtettem.- Ahogy mondta, szereti a ver­set...- Igen, a vers a lélek orvossá­ga, az élet bölcsessége. Ezt a nagy igazságot tőlem okosabb embertől hallottam, de így van. Olvasás közben elfelejtem a mindennapok baját, s ha azt az élményt, amit a vers számomra nyújt, versmondás közben át tu­dom adni másoknak is, az maga a boldogság.- Mint nyugdíjas, elégedett, boldog ember?- Az vagyok. Higgye el min­den kornak megvan a maga szépsége, boldogsága, csak ész­re kell venni. Ősszel is lehet rügyfakadás, mint ahogy a nyugdíjasok által írt verseskötet­nek is ez a címe. Fiatal korom­ban sokat dolgoztam, nem jutott időm arra, amit igazán szeretek, most megadatott, hogy azt mű­veljem. Számomra öröm a sza­valás. Boldog vagyok, amikor hétvégén meglátogat a tizenkét éves Ágnes unokám. A másik unokám, a nagyobbik fiam gyer­meke huszonhét éves. Budapes­ten él. Ő ritkábban jön hozzám, de évente két-három alkalom­mal felkeres és ilyenkor mindig megkér, hogy mondjak el neki egy-két verset. Jól érzem ma­gam a sorstársaim között a nyugdíjasok klubjában.- Most mire készülnek a klub­jukban?- December 18-án az idősek otthonában adunk egy műsort, ahol szavalni fogok. Egy ember, aki hajlott életko­ra, minden gondja és baja elle­nére is boldog, mert szereti az életet, értelmet tud adni min­dennapjainak. SZENOGRÁOI FERENC Maguk és mások örömére Sikeres „bemutatkozást” szervezett vállalko­zóinak és népi iparművészeinek Salgótarján­ban december elején a Nógrád Megyei Keres­kedelmi és Iparkamara kézműves tagozata. Az érdeklődők nemcsak a szemet gyönyörködtető palóc babákra, hímzésekre, kötött ruhákra, csuhából készült lánykákra, kerámiákra és mé­zeskalácsra csodálkoztak rá, hanem az őszülő hajú, ügyes kezű alkotóikra is. A nyugdíjasok­ra, akik évekkel, évtizedekkel korábban befe­jezték kenyérkereső munkájukat. A nyugdíjas évek azonban nem jelentenek számukra tétlen­séget. Elfoglaltságot kerestek és találtak maguk­Nagy Miklósné és hollókői babái nak, hasznosat, és nagy kár lenne, ha feledésbe menne „tudományuk”. Mert hiába múltak el fölöttük az évek, tudnak még szépet, értéket te­remteni önmaguk és mások épülésére, örömé­Számát sem tudja, hány babát készített, öl­töztetett fel életében. Vitte őket Pestre, mert ott nagy keletjük volt. Aztán hogy a férje meghalt, az ő ereje is fogyott, meg is betegedett, otthagy­ta a falut. Jött Salgótarjánba, hogy közelebb le­gyen a lányához, a fiához. Lassan-lassan elma­radtak a pesti utak is. De a babák, azok most is „öltöznek”. Pedig már nincs divatban Hollókőn sem a népviselet. Nagy Miklósné azonban most is vi­seli az idős asszonyok szép öltözékét: a sötét szoknyát, a vakítóan fehér ingvállat, kézelőjén leheletfinom fehér hímzéssel, a szoknya előtt a szakácskát.- Amikor beköltöztem Tarjánba, megkérdeztem a gyerekeket, nem szé­gyenük, hogy ebbe a viseletbe járok? Ha akarjátok, veszek másikat, mesék szelíd derűvel. A gyerekek azonban megnyugtat­ták, hordhat bármit, akkor is az édes­anyjuk marad. Andó T. Józsefné még gyermeklány korában tanult meg hímezni az édes­anyjától. A Felvidéken, a Gömör me­gyei Tajtiban született, és amikor már itt élt Salgótarjánban, még vissza­ossza járt a fonóba, tollfosztóba. De legjobban kézimunkázni szeretett, s azt mondja, igazán akkor maradt rá Nagy Miklósné Hollókőn született, ott is élte le nyolcvanöt esztendejének tetemes részét. Babákat készít, kisebbeket, nagyobbakat és fel­öltözteti őket a színpompás hollókői viseletbe. Pontosan olyanba, mint amilyent ők hordtak annak idején. Ma is pontosan sorolja, hogy mi mindent viselt egykor a hollókői menyecske:- Elsőnek jön a pendely... majd a fehér alsó szoknyákból legalább négy... rá pedig az apró­ra rakott színes szoknyák, volt, hogy tizenöt. Egyre ráment 5 méter kelme is. Aztán jött az ingváll, hímzett kézelővel. A nyakba gyöngyka­láris illett, a szoknyák fölé szakácska. Két keze addig sem pihen, még beszél. Ké­szül a parányi, sűrűn rakott szoknya.- Nyakbavaló kendő, alsó kendő, selyem menyecskekendő... fékető ... Legvégén a csiz­ma jött, meg a fehér harisnya - mondja. ideje, amikor nyugdíjba került.- Ezek mind eredeti palóc hímzések, a piros­kék, a kék-fehér, a hófehér... - S mutatja, ame­lyiket a Népi Iparművészeti Tanács zsűrizett. Amatőr népművész, munkáival sok rangos kiállításon nyert elismerést. Térítőit, hímzett kötényeit, díszes törölközőit megcsodálták Me­zőkövesden, a település híres-neves szülötte, Kisjankó Bori emlékére rendezett kiállításon. Pécsett ő képviselte Nógrádot, amikor Borsod­dal és Hevessel bemutatkozott. S amüyen szí­vesen varr, olyan szeretettel ajándékozza el ké­zimunkáit lányainak, unokáinak, ismerősök­nek, barátoknak. A salgótarjáni kiálütáson együtt mutatkozott be lányával. Zsuzsanna képzelete szárnyaló, ke­ze mint az édesanyjáé olyan ügyes. így szület­nek munkái, a szépséges, festett üveg fantáziáik. * Szaxinger Gyuláné Kishartyánban volt veze­tő óvónő és szép utáni vágya megmutatkozott a játszószobákon, a kerten, egész környezetén. Aztán, hogy elérkezett a nyugdíj ideje, vállalko­zói engedélyt váltott. Mert elképzelni sem tud­ta, hogy semmittevésben teljenek napjai. En­nek már több mint húsz esztendeje és azóta köti, horgolja a szebbnél szebb gyermekruhá­kat, női pulóvereket, koktélruhákat, alkalmi öl­tözeteket.- Olaszország, Franciaország, Szlovákia, Ausztria - sorolja, hogy hová jutottak el mun­kái. Nevetve beszéü, hogy másoknak, másokért dolgozik. Tagja a Magyar Művészi Kézműves Szövetség elnökségének, a Magyar Kézműves­ségért Alapítvány kuratóriumának és művésze­ti szakreferense Nógrád, Heves, Borsod megyé­nek. S közben nyugdíjas... •k Óvónő volt Salgótarjánban, az Arany János úti óvodában Győrffy Dezsőné is. Két és fél esz­tendeje azonban nyugdíjba ment és azt csinál­ja, amit az óvodában is szívesen tett: mézeska­lácsot süt. Csillagait, harangocskáit, szívecskéit kicsipkézi jégcukor-virágokkal, beszórja porcu­kor-hóval. Ettől aztán egyszerre mesebeüvé vál­nak, gyerekek, felnőttek szívesen állnak meg asztala előtt. Nézik a mézeskalácstemplomot és várják, hogy megszólaljanak a harangok...- Mindig is szerettem sütni, főzni... Most meg azt gondolom, talán hasznos is, ha egy el­felejtett, régi mesterséggel állok az emberek elé - meséli, miért is csinálja mindezt. Szivecskek, csillagok, virágok mezből S aki kérdezi, annak mondja a mézeskalács titkát. Pontosan úgy, ahogy egyszer neki el el­mondta valaki, amit aztán ő mesteri tökélyre vitt.- Hogy tovább él e majd a mesterség a csa­ládban? Szeretném, ha így lenne - mondja. - Két fiú unokám van, az egyik szívesen segít a konyhában, ha sütök. Reménykedem... . V. G. Fiikor Balázs I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom