Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)
2004-11-06 / 257. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap nógrád megye 2004. november 6., szombat Négy és fél másodperc, ami felülírta a jövőt „Ott ült a folyosón, és artikulátlan hangon üvöltötte felém: „Killer” (gyilkos)!” 2001 szomorú emlékképe: roncsok, intézkedő rendőrök, mentősök, katasztrófavédelmi szakemberek a baleset helyszínén (Folytatás az 1. oldalról) utolér egy személygépkocsit, félrelöki, áthalad a zöld jelzésen, de áttér a szembejövő forgalmi sávba, felhajt a Zrínyi utca kiemelt szegélyű járdájára Mintegy 4 és fél másodperc telik el, itt ébred fel, intenzív fékezésbe kezd: a járdán végighaladva nekiütközik egy beton virágtartónak, óránként 67 kilométerre csökken a sebessége, s a kamion bal elejével nekiütközik a buszmegállóban várakozó menetrend szerinti távolsági autóbusznak. A járműszerelvény járdán tartózkodó, illetve az autóbuszra felszálló gyalogosokat üt el öten a helyszínen életüket vesztik, egy nő közel egy hónap múlva a kórházban hal meg. így fiatal lány maradandó fogyatékosságot, tizenegy ember könnyű sérüléseket' szenved. A Balassagyarmati Városi Bíróság 2002 novemberében a vádlottat bűnösnek találta halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségében, elsőfokon négy év, fogházban letöltendő büntetésre ítélte, öt évre eltiltotta a gépjárművezetéstől A másodfokon eljáró Nógrád Megyei Bíróság jogerős ítéletében 4 év 10 hónapra súlyosbította az elsőfokú ítélet büntetési részét, a bűnösség és a mellék- büntetés tekintetében helybenhagyta a városi bíróság életé. Baracska, büntetés-végrehajtási intézet: itt tölti szabadságvesztését a hat ember halálát okozó lengyel gépkocsivezető. A Büntetés-végrehajtási Intézet Országos Parancsnoksága engedélyt adott, hogy felkeressük az elítélt kamionsofőrt, aki vállalkozott arra, hogy beszéljen velünk: mi is történt azon a bizonyos napon, hogyan tudta feldolgozni a történteket, hogyan telnek napjai a fogházban. A fogház teljesen elkülönül a településtől, sík terület, mindenfelé jól belátható. A bejáratnál sorompó, de tudnak az újságíró és a tolmács érkezéséről. Már ott közük velünk, hogy a diktafonon és a jegyzetfüzeten kívül semmit nem lehet bevinni, a mobiltelefont is le keü adni a biztonsági szolgálatnál. így hát a legszükségesebbekkel felszerelkezve indulunk a rács másik oldalára. Mindenfelé őrök, a többszörösen kiépített biztonsági rendszer kétféle funkciót is ellát: egyfelől meggátolja az illetéktelenek bejutását, másfelől gondoskodik arról, hogy az elítéltek ne tudjanak megszökni. A szabadsághoz szokott embernek kellemetlen, furcsa érzés, amikor a kapu döndülve becsukódik mögötte: a kerítésen belül egy lépést sem tehetünk kísérő nélkül, s arra is kérnek, a rendelkezésünkre bocsátott helyiséget ne hagyjuk el. Az elítélt hamarosan megérkezik, de kéréssel fordul hozzánk: fél óra türelmet kér, mert egy hónapban egyszer jön az intézetbe lengyel pap, s mi éppen abban az időben érkeztünk. Természetesen beleegyezünk: azon a félórás várakozáson már semmi nem múlik. S amikor végre leül velünk, fel sem tudom tenni az első kérdést, máris belevág, mint aki pontosan tudja, mi az, ami érdekel. Fiatal ember ül velem szemben, az itt megszokott szürke ruhában. Bajuszos-szakállas arcáról nem tudok leolvasni semmit, de a beszélgetés során kiderül: korántsem mentes az érzelmektől.- Igazságtalanul súlyosnak tartom a bírói ítéletet: teljesen figyelmen kívül hagyta a bíróság, hogy életem végéig ezzel a tudattal kell élnem, ezt nem lehet soha többé kitörölni! Ettől nagyobb büntetés nincs egy ember számára sem - mondja tört magyarsággal R. M, aztán átvált anyanyelvére. - Három éve itt vagyok, hogy egy kicsit könnyebb legyen, elkelne a segítség, de hát itt senkivel nem tudok az anyanyelvemen beszélni, így hát csak magam gondolkodok a történteken.- A baleset előtt volte gyakorlata nemzetközi utakon?- Tíz évig dolgoztam hivatásos gépkocsivezetőként, tapasztalt sofőrnek számítottam, több mint egymillió kilométert vezettem balesetmentesen. Életemben ez volt az első baleset, soha még csak koccanásom sem volt, pedig jártam Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, a skandináv országokban.- lárt már korábban Magyarországon, ismerős volt a rétsági útszakasz?- Akkor már egy éve „ingáztam” Lengyelország és Magyarország között, havonta négy alkalommal azon az útvonalon közlekedtem, tehát nyugodtan álüthatom: ismerős volt az útszakasz.- Hogyan emlékszik vissza a baleset pil- lanatára?- A mai napig is csak azt tudom feüdéz- ni, amit ott mindjárt a rendőrségen is elmondtam: arra, hogyan történt a baleset, nem emlékszem. Az első pillanat, amire visszaemlékszem, az, amikor már állt a kamion.- Mit látott, amikor kiszállt a gépkocsiból?- Az első, amit megpiüantottam, az a szétroncsolt autóbusz volt. Nem tudtam, mi történt, semmivel nem voltam tisztában. Próbáltam kiszállni a kamionból, de nehezen ment, mert beszorult az ajtó. Zavaros volt minden, csak azt láttam, hogy futkosnak az emberek, szörnyű érzés volt: azt sem tudtam, hogy én okoztam-e balesetet, vagy az én járművemnek ütközött valaki, csak a nagy keveredés volt. Észrevettem egy rendőrségi autót, odamentem, próbáltam megértetni velük, hogy én vagyok a kamion vezetője. Mindjárt kifújat- ták velem az alkoholszondát, láttam az eredményt, hogy teljesen negatív, és utána már nem is foglalkoztak velem a rendőrök. Arra sem tudok visszaemlékezni, mennyi ideig álltam ott. Visszamentem a kamionhoz, kivettem a táskámat, a telefonomat, de senki nem mondta, hogy mit csináljak, teljesen tanácstalan voltam. Észrevettem, hogy folyik az üzemanyag, szóltam a rendőröknek, nehogy még nagyobb baj legyen. Később odajött egy férfi civilben: nem mondta, hogy ő kicsoda, de a beszédéből ítélve rendőrségi ember lehetett, ő mondta, hogy üljek be a rendőrautóba és várjak. Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, amikor bevittek a rendőrkapitányságra. Odajött egy másik férfi azzal, hogy ő ért lengyelül, felajánlotta a segítségét. Akkor már megjelent a kapitányság épületében az ügyész is: bár nem értettem, mit mondott, de a hanglejtéséből azt éreztem, lekezelően bánik velem. A lengyelül tudó férfi próbálta nyugtatni, és ezután pár kérdést tettek fel, majd bekísértek egy zárkába. Valamennyi idő megint eltelt, utána elvittek vér- és vizeletvizsgálatra a kórházba: ott csak ezeket a vizsgálatokat végezték el, mai napig fájlalom, hogy nem vizsgáltak meg, pedig megsérült a fejem, megütöttem a gyomrom, fájt a mellkasom. Aztán kijöttek Balassagyarmatról a közlekedésrendészetiek, hátrabilincselték a kezem, mint valami bűnözőnek, úgy, mint ahogy a filmekben is szokták, holott egy közlekedési baleset részese voltam.- Látta-e a helyszínen az áldozatokat?- Egy nőre emlékszem, aki a kerekek alatt volt. A kamion gépjének hátsó tengelye alatt, a vezető felőü oldalon.- A vádiratban az szerepelt, hogy körülbelül 5 másodpercre elaludt, s ez volt a balesetoka.- Nem tudom, hogyan történhetett. Jól ismerem azt az utat, mindent fel tudok idézni. Ha álmomból felébresztenek, akkor is tudom, hogy körforgalom, Rétság felé emelkedik, bal kézre van a benzinkút, utána a lámpa, majd kanyarodik az út, de nem tudom, hogy ezek az érzések a baleset előtt vagy után voltak.- Fáradt volt? Nem pihent eleget?- Igen. Sokat dolgoztam, kevés volt a pihenő, nem tudtam eleget aludni.- A tachográf működtetése a nemzetközi árufuvarozásm vonatkozó szabályok értelmében akkor már kötelező volt. Működtette-e?- Négy és fél óra vezetés után 45 perc pihenő kötelező, újabb négy és fél óra után 9 óra pihenő. Nekem annyi volt a pihenő, amennyit a vámellenőrzésen a határon vártam.- Miért sietett ennyire? Késésben volt, vagy a főnöke sürgette, esetleg annak arányában kapta a fizetésé, hogy milyen gyorsan szállította le az árut?- Vasárnap este indultam Magyarországról Lengyelországba. A lengyel-szlovák határon már ott várt a cégtől a másik kamion: a kollégám átadta a papírokat, kicseréltük a pótkocsikat, és indultam visz- sza. Kedden reggel hét órakor Balassagyarmaton voltam a határon, amikor telefonált a főnököm: arra utasított, hogy 12 órára legyek a bútorokkal Budapesten. Mondtam neki, hogy fáradt vagyok, de határozott utasítást kaptam, azt mondta, pihenés majd utána.- Hogyan reagált a főnöke, amikor megtudta, hogy baleseté okozott?- Egy hónappal a baleset után meglátogatott Balassagyarmaton. Igazából nem is hozzám jött, hanem a kamionért, a papírokért, a telefonért. Úgy beszélt velem, mintha nem történt volna semmi: nem kaptam szemrehányást, igaz, a sajnálatát sem fejezte ki. Sőt, éppen a múlt héten kaptam levelet a feleségemtől, aki azt írta: a főnök azt tervezi, hogyha kiszabadulok, otthon polgári pert indít ellenem, gondolom, kártérítési igénnyel fog feUépni. Ezt azért nem vártam, még akkor sem, ha a három év alatt semmilyen segítséget nem kaptam tőle. A városban azt híresztelte, hogy ő fizette az ügyvédet itt, Magyarországon, de ez nem igaz, mert azt a családom fizette. Sőt, még az elmaradt béremet sem utalta át.- A családja meglátogatja?- Igen, persze. Balassagyarmaton kéthavonta voltak nálam, de ide, Baracskára nehezebb eljutni, messze van, hiába, hogy Magyarország nem nagy. Legnagyobb fájdalmam, hogy a család 1200 kilométert utazik ide, és alig lehetek velük. Mivel ez az intézet fogház fokozatban van, a látogatási idő másfél óra. Kértem, hogy mivel külföldiek, illetve a nagy távolságra való tekintettel egy órával hosszabbítsák meg a látogatási időt, de a börtönparancsnok-he- lyettes elutasította. Aztán meglátogatott engem a lengyel konzul, és hármasban beszélgettünk: a konzul, a börtönparancsnok és én. Elmondtam azt is, hogy itt volt a kislányom. Az ügyvédi beszélőbe engedtek be bennünket, ahol plexi választja ketté a teret. Négy-öt havonta tud csak eljönni a család, és még azt sem engedték meg, hogy puszit adjak a feleségemnek és a kislányomnak. A konzufi látogatás után ez megváltozott, a börtönparancsnok nagyon emberséges volt: azóta is személyesen nyomon követi, hogy rendben legyenek a látogatások, megadta az engedélyt is a hosszabb látogatásra. Most legutóbb szeptemberben voltak itt.- Lengyelország és Magyarország között van egyezmény, kérhette volna, hogy bün- téésé otthon töltse le. Miért nem élt ezzel a lehéőséggel?- Nekem azt mondták, hogy ez az engedélyezési folyamat körülbelül egy évig tartana. A másodfokú tárgyalás után már csak 20 hónapom maradt, ezért úgy láttam, elveszítette értelmét, hogy kérvényezzem ezt. Másfelől pedig, ha Lengyelországban megyek a börtönbe, akkor börtönviselt emberként szerepelek otthon, így, hogy Magyarországon töltöm le a büntetést, más megítélés alá esek odahaza, annak ellenére, hogy tudja mindenki otthon: börtönben vagyok.- Szokott-e gondolni azokra az emberekre, akik azon a reggelen meghatok a balesetben?- Nagyon gyakran. Balassagyarmaton is volt lehetőség vallásom gyakorlására, ott is jött hozzám a pap, ide már egy másik pap jön, de van lehetőségem imádkozni. Felidézem, amire emlékszem, és próbálok bűnbocsánatot nyerni Istentől azért, hogy ez bekövetkezett. Ha olyan történik, ahol emberek halnak meg, azt nem lehet elfelejteni.- Találkozott-e az áldozatok hozzátartozóival?- Nem tudom, ki volt a hozzátartozó a tárgyaláson. Egy férfit nem felejtek el: a baleset napján, amikor a rendőrökkel vártam a tolmácsra, volt ott egy férfi, de nem tudom, kinek a hozzátartozója lehetett. Ott ült a folyosón, és artikulátlan hangon üvöltötte felém: „Killer” (gyilkos)! Nem magyarul, hanem ezt a szót használta: killer. Ez megmarad, amíg élek, ez kitörölhetetlen.- Mi a véleménye a magyar igazságszolgáltatásról?- Furcsának találom, hogy más a büntetés, ha Kecskeméten, más, ha Budapesten és más, ha Balassagyarmaton történik a baleset: esetemben az ügyész 5-10 évig terjedő szabadságvesztést kért. Ismerek olyan esetet, ugyancsak egy lengyel sofőrnek volt balesete, ahol öt ember halt meg a helyszínen, de őt csak 1 év négy hónap szabadságvesztésre ítélték. Nem tudom feldolgozni, megérteni, hogy amikor első fokon négy évet kaptam, az ügyész beje lentette, hogy súlyosbításért fellebbez. Ő nem „emberből” van? Ő nem tudta beleélni magát az én helyzetembe, hogy nem szándékosan cselekedtem? Én nem akartam ezeknek az embereknek a halálát, egyszerűen elég volt a kimerültségtől egy pillanatnyi kihagyás, és megtörtént ez a szörnyűség. A legnagyobb tragédia, amit, úgy érzem, sehol nem vettek figyelembe, hogy bennem ez milyen maradandó, kitörölhetetlen érzést okozott.- Ezek szerint súlyosnak tartja a bíróság ítéléé.- Ha hozzáadom azt, hogy bennem milyen érzések vannak, akkor ez súlyos ítélet. Az, hogy 5 vagy tíz évig vagyok börtönben, már sajnálatos módon nem változtat azon a tényen - amit halálomig sajnálni fogok - hogy akkor és ott ezek az emberek meghaltak.- Ha a megtörtént események tudatában most ülne a kamion volánja mögött, és most telefonálna a főnöke, hogy délre Budapesten kellene lenni, most mit csinálna?- Kilenc évig közlekedtem Nyugat-Eu- rópában, akkor még egy másik cégnél dolgoztam. Az a főnök jól tudta, milyen szigorú következményei vannak, ha a kötelező munkaidőt, ületve a kötelező pihenőidőt nem tartjuk be. Ha telefonált, mindig csak azt kérdezte: hol vagy? Oda tudsz érni - mondjuk - Hamburgba estére? Ha azt mondtam, nem, mert már csak kevés van a kötelező munkaidőből, nem volt probléma, megértette. A mostani főnök pszichológiailag is zsarolt bennünket: jól tudtam, ha nem teljesítem az utasításait, Lengyel- országba visszatérve elveszítem a munkámat. Pontosan ezért egyeztem bele, hogy Balassagyarmaton a lengyel televíziósok riportot készíthessenek velem. Ott, a kamerába mondtam, üzenetként a többi gépkocsivezető-kollégának: ne féljetek elveszíteni az állásotokat! Inkább állásotok ne legyen, minthogy ilyen tragédia részeseivé váljatok!- Tehát nem menne tovább?-Nem.- Számühat-e kedvezményre?- Szeretnék minél előbb hazajutni, egy külföldi részére a magyar börtönviszonyok nehezen viselhetők. Most lesz majd egy tárgyalás, hogy kapok-e kedvezményt. Ha igen, akkor már februárban hazamehetek.- Mihez kezd, ha hazamegy?- Nem tudom, hogy mi lesz a jövőben. Nem tudom, mi lesz a polgári perrel, konkrét terveim nincsenek. Egy biztos: a feleségem már megmondta, hogy soha többet nem enged gépkocsivezetőként dolgozni. Autószerelői képesítésem van, és egyébként is: sok más munka is van, nem muszáj sofőrként dolgozni. Bizakodó vagyok, hogy Lengyelországban találok magamnak állást: bármilyen munkát elvégzek annak érdekében, hogy a családom boldoguljon. __________________________________HEGEDŰS ERZSÉBET K ISOSZ-ÁNTSZ együttműködés Az adóhivatal, a munkabiztonsági felügyelőség és a fogyasztóvédelmi felügyelőség tével (ÁNTSZ) írt alá együttműködési megállapodást a Nógrád Megyei Kereskedők és Vendéglátók Érdekképviseleti Szervezete (KISOSZ). A két szervezet országosan is együttműködik, amit szeptember 8-án szentesítettek. A megyei szintű dokumentumot dr. Hajdú Katalin, az ÁNTSZ megyei igazgatója és Tamóczi Lajos, a KISOSZ megyei elnöke írta alá. Együttműködésüknek az ad különös hangsúlyt, hogy egy vizsgálat sorozat megállapította, hogy a HACCP (élelmiszerhigiénia) előírásainak egy sor vállalkozás nem tesz eleget. Ugyanakkor az uniótól átvett jogszabályok bizonyos területen túlzásokat is tartalmaznak. A felek megállapodtak, hogy egymást információval segítik, s együttműködve mindent megtesznek azért, hogy a megyei mikro-, kis- és középvállalkozások az élelmiszerhigiéniával összefüggő követelményeknek teljes körűen megfeleljenek, az ezzel összefüggő adminisztrációs és egyéb kötelezettségeiknek eleget tehessenek. HUSZONÖT ÉVES A PALÓC ÁRUHÁZ. Negyedszázaddal ezelőtt adták át megyénk akkori legmodernebb üzletközpontját, a szécsényi Palóc Áruházát. A jubileum okán a Palóc Coop Rt. vásárlási akciókkal is kedveskedik vásárlóinak. Mind a Palóc Market (élelmiszer), mind pedig a Palóc Iparcikk Pont (iparcikk) osztályt érdemes felkeresni az akció tíz napja alatt, hiszen most akár 25% kedvezménnyel vásárolha- tók meg a Mikulásra, vagy karácsonyra szánt ajándékok.________A u tán tegnap az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nógrád Megyei Intéze-
