Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)
2004-11-20 / 269. szám
2004. NOVEMBER 20., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Bál művésszel és politikussal Nagylóc A november 20-i szombati jótékonysági bálra mind az MSZP-s Borenszki Ervin, mind a fideszes Nagy Andor, elfogadta a szervezők meghívását. Tavaly számítógépparkot telepítettek az intézménybe a helyiek adományai jóvoltából, a november 20-i bál bevételéből pedig fénymásoló gépet szeretne vásárolni az óvoda vezetése, amelyet a kisgyermekek optimális fejlődéséhez szükséges feladatlapok nyomtatására használnának. Az esti bál vendége Csábi István Kossuth-díjas előadóművész lesz. APRÓSÁGOK A FŐ TÉREN. Pénteken véget ért a gyermekek jogainak hete Salgótarjánban. Felvételünk az utolsó rendezvények egyikén, a József Attila Művelődési Köz- pont előtt készült, a Mackóvár Központi Óvoda apróságainak látogatásán. fotó: án Új gyártósor az ST GLASS Rt.-nél Korábban egy korszerű pohárgyártó gép üzembe helyezéséről tájékoztattuk olvasóinkat, most két alapgép kombinálásával kialakított új kehelygyártó sor indításáról adhatunk hírt. A gyártósor a megnövekedett piaci igények kielégítését szolgálja és új technológia bevezetését is jelenti a gyárban, mellyel az eddigieknél jobb minőségű, szebb megjelenésű kelyhek gyártása vált lehetővé - tájékoztatott D. Ravasz Csilla, a nagy múltú gyár kereskedelmi igazgatója. Ebben a termékkategóriában az ST GLASS Rt. piacvezető a magyar piacon, a gépsor beállítása ezen pozíció erősítését, illetve a világpiacon való még erősebb jelenlétét fogja biztosítani. Ezen újabb fejlesztés is bizonyítja a gyár rugalmas reagálóképességét az új piaci kihívásokhoz és az újonnan feltárt piaci lehetőségekhez. A tervezés, a kivitelezés és az üzembe helyezés a gyár műszaki szakembergárdájának hozzáértő munkáját dicséri, biztosítva ez által is a cég jövőbeni fejlődését. Szeles Enikő Ez a hazánk! Egy kétségbeesett nyugdíjas hölgy hívott a minap telefonon: mint mondta, nagyon meglepődött amikor kinyitotta postaládáját: citromsárga alapon fekete betűs szórólap hirdette „Ne fizessünk rá!”, „Szavazz nemmel a kettős állampolgárságra!”. Hát szabad ezt kérem, hiszen a sajátjainkról van szó? - kérdezte az idős hölgy. Felháborítónak és szánalmasnak tartom, hogy egyesek nem sajnálják a pénzt és energiát, hogy ilyen szórólapokkal szórják tele a megyét, amely arra buzdít, hogy decemberben nemmel szavazzunk. Természetesen a szórólap nincs aláírva. Talán nem merik vállalni kilétüket? Hogyan merik feltételezni ezek az emberek, hogy a határon túli magyarok majd havi rendszeres segélyért cserébe elhagyják szeretett szülőföldjüket és Magyarországra költöznek? Különben is, fogy a magyar népesség, iskolákat, óvodákat kell bezárni, mert nincs elég gyerek. Akkor meg miért ijedünk meg, hogyha a határon túlról esetleg akadnak majd, akik hazaköltöznek és családot alapítanak? Azok az emberek pedig, akik vállalják, hogy elhagyják szülőföldjüket, nem könyöradományból akarnak megélni, hanem rendes, tisztességes munkából. Az meg miért baj, hogyha egyre többen akarnak dolgozni az országban? Hogyan merik a csavargó koldusokhoz hasonlítani a határon túli magyarokat, akik majd a jobblét reményében „rajtunk élősködnek”? Hogyan merik feltételezni mindezt olyan emberekről, akiket éppen azért hurcoltak meg éveken keresztül, mert vállalták magyarságukat? Hogyan veszik egyesek a bátorságot, hogy azzal riogassák hazánk lakosságát, hogy „ráfizetünk” ha igennel szavazunk a kettős állampolgárságra? Miért kell sokadszorra is pofon ütni az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki, a kárpátaljai magyarságot? Honnan ez az irigység, nem létező jólétünk féltése? Csak el kellene gondolkodni azon, hogy mi mit tettünk volna, ha egyik napról a másikra megtiltanák, hogy magyarul beszéljünk, magyarul tanuljunk, hogy a szentmisét magyarul, anyanyelvűnkön hallgassuk? Hogyan éreznénk magunkat, ha az országhatárt a mi telepü__ lésünk határvonalában jelölték volna ki? Önök mit tennének, ha bármely családjukat bántalmaznák, csak azért mert magyar? Persze ezekről nem illik beszélni, csak az állítólagos veszélyekről, meg a pénzről, hiszen ma ez a legfontosabb mérték... Végezetül ne felejtsék el, Önök előtt is itt a lehetőség! Bármelyik európai uniós tagországba elköltözhetnek, hiszen ott jobb a kereset, nagyobb a munkalehetőség, sőt még segélyek__ re is jogosultak lehetnek. Önök miért nem mennek? Mi miért nem megyünk? Mert itt a családunk, az otthonunk, itt születtünk, ez a hazánk! Magukra maradtak, de bíznak a csodában (Folytatás az 1. oldalról) soha nem késett, nem hiányzott az iskolából, de az a nap valahogy más volt. Fél egy körül jött haza a férjem a főnökével, itt dolgozik egy holland vállalatnál, hogy a polgármesteri hivatalba szóltak a rendőrök: baleset történt a kislánnyal. Még ma is felkavarja az emlék, maga elé mered, úgy folytatja: csak annyit mondtak, hogy súlyos a sérülés, a budapesti Baleseti Intézetbe szállították. Amikor megérkeztek a kórházba, azt a felvilágosítást kapták, hogy a rétsági baleset sérültje még a műtőben van, de mivel név nélkül érkezett, nem tudják, ki az. A műtét elhúzódott, ezért arra kérték a szülőket, nézzék meg a ruhákat, hátha ennek alapján be tudják azonosítani.- Egy nejlonzsákba volt bedobálva a véres ruhája - folytatja. - El kellett mondani, mi volt rajta, amikor elment otthonról: fekete csizma, fekete nadrág, piros alapon bordó csíkos garbó, fekete kabát. Azt is meg kellett mondani, milyen aranyat viselt. S a kabát zsebében ott volt a mobil, aminek semmi baja nem lett... Amikor végigmondtám, bizonyossá vált: rögtön mondták, a lányunk van a műtőben. Amikor kihozták onnan, nem lehetett ráismerni, annyira el volt torzulva az arca. Az orvos közölte velünk, hogy a jobb karját elveszítette. Az első kérdésem az volt: nem lehetett volna megmenteni? Azt válaszolta: ő már csak befejezni tudta, mert a balesetben leszakadt a karja. Teljesen be volt csövezve, amikor beengedtek hozzá, egy hónapig jóformán csak a karját lehetett megsimogatni. Mindennap mentünk hozzá, ott mondták, hogy el kellene menni a rendőrségre. Körülbelül egy hét múlva tudtam rászánni magamat. El kellett mondani, milyen volt a táskája, mi volt benne. Minden megvolt, még az iskolapénz is. Beszél arról is, hogy a baleset után hallottak különféle híreszteléseket: először a halottak közé tették Henit, s ezt többen is mondták. Az egyik hír szerint az egyik orvos, a másik szerint egy járókelő vette észre, hogy még él, akkor szaladtak oda többen, s azonnal helikopter szállította a kórházba. Mint mondja, nem tudja, mi igaz ebből, s mi nem, hiszen nem volt ott. Annyit tudnak, amennyit hivatalosan is elmondtak nekik: a kislány éppen lépett fel az autóbuszra, jobb keze és jobb lába már fönn volt. Tudja azt is, hogy a helikopterben újraélesztették, s a kórházban folytatták tovább az életéért való küzdelmet. A jobb karját elveszítette, jobb lábát darabokból rakták össze, koponyáját is fel kellett nyitni a későbbiek folyamán. Elmondta azt is: mindig csak a tényeket közölték velük, soha egyetlen pillanatra sem áltatták azzal, hogy meggyógyul egyetlen gyermekük. Gyomorszondát ültettek be, azon keresztül táplálták, mert Heni nem evett: ezt a közelmúltban távolították el.- Az én életem olyanná vált, hogy ki sem tudunk mozdulni a lakásból - mondja beletörődéssel. - Szerencse, hogy itt lakik az öcsém is velünk, rengeteget segít. Heni nem tudja magát ellátni, annyi haladást értünk el, hogy néha-néha már eszik magától, de többnyire etetni kell. A baleset után egy hónappal, december 27-én vittük Budakeszire, előtte még csináltak egy csomó vizsgálatot: már akkor azt mondta a főorvos, készüljek fel, hogy egy életen át így ápolhatom, ahogy most van. Semmiféle reflex nem működött nála. Budakeszin csak január közepén mertem megkérdezni a főorvostól, hogy milyen esélyeket lát a gyógyulásra. Ő azt mondta, az agyról még senki nem tud olyan sokat, hogy felelőséggel válaszolhatna. Lehet, hogy teljesen meggyógyul majd, lehet, hogy nem, ezt majd az idő dönti el, de ők mindent megtesznek a gyógyulás érdekében. Bizonyos javulás azért érzékelhető. Több mint egy évig csak feküdt, mindenféle kommunikáció nélkül. Most már itt lehet hagyni a kocsiban, ha kérek tőle kisebb dolgokat, segít. Csak pár szót beszél, mintegy 30 szó a jelenlegi szókincse, de azt is csak akkor mondja, ha akarja, úgy, mint a pici gyerekek. Meg kell tanítani járni, egyedül még állni sem tud, csak segítséggel. Senki nem tudja, mit jelent ez, csak az, aki átéli. A három év alatt nem tudták igénybe venni a nekik járó segítséget, csak hallomásból tudták meg, hogy Heninek jár tb-fmanszírozással 30 óra logopédus, gyógytornász. Az első hónapokban tízezreket fizettek a telefonszámlára, próbáltak érdeklődni, mit és hogyan lehetne igénybe venni. Végül egy rétsági gyógytornász, Jakabovits Zsuzsanna segített: egy hónapig úgy járt hozzájuk, hogy még útiköltség-térítést sem fogadott el. Azóta is ő jár hozzájuk, heti két alkalommal: fontos kapocs, mert Heni szereti, várja, és próbál vele együttműködni. Közben az édesanyát leszázalékolták, mert a testi bajok mellett tönkrementek az idegei is. Mostanra sokat javult az ő állapota is, már csak kétféle gyógyszert kell szednie, nyugtatót és feszültségűidét. Szerencsére van egy jó ügyvédjük is, aki a biztosítótól kezdve mindenhol maximálisan képviseli érdekeiket. Megmozdult a település is: a baleset után a fiatalok rendeztek gyűjtést a faluban, kaptak az önkormányzattól is egy kisebb összeget, a rétsági kézilabdacsapat meccsének bevételét ajánlotta fel, de azóta senkitől semmit. A fiatal lány 100 százalékos rokkant lett, havonta mintegy 25 ezer forint érkezik a számlájára. Ezt a pénzt azonban nem tudják felhasználni: mivel Heni nem tudja magát ellátni, édesanyját nevezték ki hivatalos gyámnak, és a gyámügy felé havonta számlákkal kellene igazolni, mire használták a pénzt. Arra viszont neki nincs ideje, hogy havonta beutazzon Rétságra, papírokkal bíbelődjön, igazolás gyanánt, hogy valóban Henire költötték a pénzt. Ezért választották azt a megoldást, hogy folyószámlára érkezik a pénz, és ott is marad. Nem titkolja azt sem, hogy még most arra az időre gondol, amikor majd Heni felépül, és akkor jó lesz majd az a pénz.- Egyetlen egyszer láttam azt az embert, aki a balesetet okozta, 2Q02. november 19-én, az első tárgyaláskor - válaszol, amikor arról kérdezem: találkozott-e a kamionossal. - Sok minden eszembe jutott, amikor megláttam. Egyrészt sajnáltam, mert fiatal ember, ötéves kislánya volt. De nekem is van jogosítványom, és végiggondoltam: ha úgy érezte, hogy álmos, miért nem pihent? A negyvenes táblánál miért ment kilencvennel? A mai napig azt mondom: megbüntették őt, leüli, de elővenném a főnökeit is, mert szerintem ők kényszerítik ebbe a hajszába az embereiket. Én láttam őt, és utána megkértem az ügyvédet, hogy intézze el, ne kelljen többször mennem a tárgyalásokra. Kavarogtak bennem a gondolatok. Volt a lengyel sofőrnek egy tolmácsa, aki odajött hozzánk a folyosón, és megkérdezte, milyen ítéletet várok? Azt mondtam neki, én nem kívánok neki éveket a börtönben, de meg kellett volna gondolnia, hogy mit csinál. Neki is arra kellene gondolni, hogy nekem van egy lányom, aki 19 évig szinte orvost sem látott, s most olyan állapotban van, amiből lehet, hogy nincs kiút. Mi lesz vele? Én is öregszem, addig, amíg élek, amíg bírom magam, addig Heni az első. De majd utána mi lesz vele? Ha én lennék a törvény, én nem börtönbe tenném ezeket az embereket, hanem abba az intézetbe küldeném őket, ahol az ilyen balesetet szenvedett emberek vannak. Nézzék meg, mennyit kell velük szenvednie úgy a tornásznak, az orvosnak, a szülőnek, hogy életben tartsák, hogy megpróbálják talpraállítani őket! Aki olyan helyen volt, ahol negyven ilyen balesetes van, bepillantást kaphat abba az emberfölötti küzdelembe. Ez sokkal nagyobb büntetés lenne, mint a börtön. Nincs bennem harag, nem is volt: mindig.úgy gondoltam, mindegyikünk úton van, ma vele történt, lehet, hogy holnap velem fog megtörténni. Biztos, hogy nem akarta, ő nem ivott, nem vagánykodott, egy dolgozó ember volt, aki sajnos, így járt, s vele együtt a mi életünk is fordulatot vett, de rossz irányba. Ezért nem is mentem a tárgyalásokra: gondoltam rá, hogy családapaként mi lesz vele, gondoltam a lányomra, hogy vajon meddig jutunk el. Mi mindent megpróbálunk azért, hogy talpra álljon, de ki tudja, mit hoz a jövő: tud-e majd járni, tud-e majd újra beszélni? Én bizakodom: egy évvel ezelőtt még tur- mixoltam neki az ételt, s a gyomorszondán keresztül tápláltam, most már tud szilárd táplálékot is fogyasztani, haladás az is, hogy turistaüvegből már iszik. Csak az ő akaratán múlna, de mindenki azt mondja, hogy az akarat talán azért hiányzik, mert nem tudja feldolgozni a karja elvesztését. Művégtagra nem gondoltunk, mert a főorvos szerint lehet, hogy az még több kárt okozna: csak illúzió lenne, hiszen az nem mozog, nem tud neki segíteni, s kiszámíthatatlan, hogyan reagálna. Erről majd akkor szeretnénk dönteni, hogyha elkezdene beszélni, és vele tudnánk megbeszélni, ő mit szeretne. A beszélgetés lassan a végéhez közeledik: kikísér bennünket, s közben megjegyzi: eleinte jöttek a barátok, de mostanra elmaradtak, mint ahogyan Herd akkori barátja is a múlté már, pedig ő nagyon sokat javíthatott volna a lány állapotán. A baleset után ugyan megígérte, hogy nem hagyja magára őt, de csak a következő év júniusáig látogatta volt barátnőjét. A kapuban elbúcsúzunk, s útban hazafelé fülembe cseng az utolsó mondata: „azt szokták mondani, csodák nincsenek, de azért én bízom benne, hátha mégis éppen most történik meg az a csoda?” HEGEDŰS ERZSÉBET flgramir Kft. 2660 Balassagyarmat, Szügyi át 59, Telefon: 0635/300-495; Mobil.: 06-30/9828-471 Honlapunk: www.agfamir.hu : e-mail: agramirl@agramir.hu MTZ MTZ TRAKTOROK RENDKÍVÜL KEDVEZŐ ÁRON, A RAKTÁRKÉSZLET EREJÉIG! MTZ-952.2 TRAKTOR 3 839 000 Ft + áfa | MTZ-1025.2 TRAKTOR 4 389 000 Ft + áfa MTZ-1221.2 TRAKTOR 6 217 000 Ft + áfa GARANCIA, SZERVIZ, HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! a 5 Olcsóbb a kötelező biztosítás, ha van hitelkártyánk! Egyedülálló kezdeményezéssel jelentkezett az Allianz Hungária. Az MKB bankkal közösen új hitelkártya terméket veze- • tett be, amelyet a két cég ügyfelei jövő év áprilisáig díjmentesen igényelhetnek. I A banki szolgáltatások mellett négyféle biztosítást is nyújt a ! hitelkártya, amely közül az egyik a hazai piacon példa nél- I küli. A kártya előnye még, hogy az Allianz a jövő évi kötele- I ző biztosításból 3% kedvezményt ad a kártya birtokosának, j Több más kedvezményt is nyújt a társaság, így a partnerei akár 33%-kal is j csökkenthetik díjukat. ! Allianz® L»
