Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)
2004-11-17 / 266. szám
I 4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGY El KÖZGYÜLÉ S 2004. NOVEMBER 17., SZERDA Mikor lesz fontos a családnak az elfeledett gyermek? Az igazgató örömmel számolt be a már dolgozó fiatalok munkahelyi tapasztalatiról, s mint elmondta, csak pozitív visszajelzést kap a munkáltatóktól. Mint megtudtuk, egy fiatalembert, aki kiváló péktanulónak bizonyult, munkáltatója a tanulóidő leteltével főállásban a jövőben is foglalkoztatni kívánja. Persze negatív példa is akad: volt aki több százezer forintot eljátékgépezett - tette hozzá az igazgató. MENNYIT ÉR A GONDOZÁS...? A mintegy félezer lakosú Szátok majdnem 50 százaléka cigányszármazású, s nagy része idős ember, így az otthon szakemberigényét nem tudja a falu kielégíteni. A 43 alkalmazottból kilencen helybeliek a többiek Érsekvadkertről, Balassagyarmatról, Romhányból járnak be. Az itt dolgozók legtöbbje három műszakban, de vannak akik 0-24 óráig, januártól decemberig dolgoznak. A nevelők és az igazgató állítják: gyermekeik elfogadják, hogy nekik itt, az otthonban is szülői kötelezettségeik vannak.- Ezek a fiatalok ugyanúgy felhívnak, ha problémájuk van, mint a saját gyermekeink, s nekünk ugyanúgy kötelességünk mellettük állnunk és segítenünk nekik - mondják. Az otthonból kikerülő 18-24 éves fiatalok egymillió 300 000 forinttal rendelkeznek, ebben az esetben nem kaphatnak otthonteremtési támogatást. Ha azonban 18 éves koráig a számláján gyűlő pénzt például a jövőbeli lakásába bútorvásárlásra költi el vagyonkezelője - ami kivitelezhetetlen - akkor mintegy egymillió-háromszázezer forintot kap az államtól. Hogy az életben elinduljanak, gondozójuk lakást, házat vásárolhat számukra. Ám 1,3 millióból csak olyan helyen van eladó ház, ahol nincs munkalehetőség, ahol viszont van, ott több millióba kerül egy lakás. A jól hangzó összeg ellenére ezeknek a fiataloknak a velük egy- korúaktól jóval nehezebb dolguk van. Lehet, hogy egy átlagos magyar szülő nem tud 1,3 millió forintot „indulásként” gyermekének adni, de az átlagos gyermeknek - bármi baj éri - mindig van hová visz- szamennie, mindig van egy hely, ahol egy-két jó szót, egy tányér levest kaphat. Ezek a gyermekek azonban nem tudnak hová visszamenni.... AJÖVŐJÜKRŐL Az intézmény vezetése jobbnál jobb ötletekkel állt elő a fiatalok jövőbeli sorsát illetően: szükségesnek tartanák, ha lennének ÁLMOK ÉS VALÓSÁG Még sohasem jártak külföldön, de mint elmondták Egyiptomba, Hawaiiba, Spanyolországba és Párizsba mennének nyaralni. Ibolya, Zsolti, Nóti és István, huszonéves fiatalok, akiknek a szátoki gyermekotthon az otthonuk. Legtöbbjük egész kicsi korától itt nevelkedett, mint sajátos nevelési igényű gyermek. A velük egyko- rúaktól csupán abban különböznek, hogy bizonyos területeken nem, vagy lassan tudnak teljesíteni. A fiatalabbak a nyírjesi iskolába járnak, az idősebbek pedig Szügyben dolgoznak. nek innen, elkerekedett szemekkel néztek rám, s azt mondták: azon még nem gondolkodtak. Pedig miután betöltötték 24. életévüket, el kell hagyniuk az otthont. A törvény eddig teszi lehetővé, hogy itt éljen a 14 kiskorú és a 13 nagykorú fiatal. Nagykorúvá válásuk után részt vehetnek az utógondozói ellátásban, de aztán ki kell lépniük az igazi életbe. HAMIS SZERETET A településen három lakásotthon működik, kettő a gyermekotthon épületében egy pedig a faluban. Az intézmény igazgatója, Babicz István elmondta: jövőbeli egyengeti: segít a pénzük helyes felhasználásában, az otthonteremtésben, a munkahelykeresésben.- Talán a rendszer nagy problémája, hogy amikor a gyerek 18 éves lesz értesítik erről a szülőket. Ők onnantól aztán érzik, mennyire fontos nekik évek óta nem látott gyermekük. Mindez a „szeretet” persze a gondozásban részesülő, immár nagykorú pénzének szól, amely az évek alatt összegyűlt. Az egyetlen védekezési lehetőségünk - a fiatal érdekében és az ő beleegyezésével - hogy gondnokság alá helyezzük 18 éves kora után, s így anyagi ügyeiben csak gondnoka hozzájárulásával dönthet.- Sajnos nem egy esetben fordult elő, hogy a „család” ilyen módon kihasználta a fiatalt, aki végül ismét az otthonban kötött- Ha belegondolok jobb volt suliba járni, a munka sokszor nagyon fárasztó - mondja a 22 éves Ibolya, aki 4 társával a szügyi Elektronikai Győri-Kovács Alkatrészgyártó Kft.-ben dolgozik. A cég tulajdonosa a környéken talán az egyetlen vállalkozó, aki megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat. Akár egy nagy család, a szürke hétköznapokban: egy páran a nappaliban a televízió körül ülnek, van aki számítógépezik, más pedig a konyhában segédkezik. Őszi szünet van, így leckét írni nem kell az iskolába járóknak. Már mindenki hazaérkezett munkából is, a vacsorát várják, jelenlétünk pedig egy cseppet sem zavarta őket. Sőt, Ibolya kézenfog és körbevezet az otthonon, külön megmutatja az ő lakrészüket, a konyhát, a fürdőt, a hálókat, sőt még a barátja fotóját is, aki Rétságon lakik.- Istvánnak is van barátnője, már több mint másfél éve - mondják a többiek. Mikor megkérdeztem mihez kezdenek, ha kikerültervük, hogy felújítsák a faluban lévő házat, amely már nem felel meg a törvényi előírásoknak. A felújításra mintegy 15-20 millió forintra lenne szüksége az intézménynek. Az ott élő fiatalokat szociális munkások, gyermekfelügyelők segítik. Az összeszokott családban a szülők szerepét a nevelők töltik be: Antalné Péter Melinda, Harmat Éva, akik mint elmondták: fontos, hogy a gyerekek érezzék, áll valaki a hátuk mögött, hogy számíthatnak ránk. Huszonéves fiatalként lényeges a közvetett segítség, amit ha itt vannak, meg tudunk adni. Az alapvető probléma ezekkel a fiatalokkal, hogy megrettennek a kihívásoktól, éppen ezért fontos, hogy legyen valami támpont az életükben, hogy biztonságos körülmények között legyenek. Antalné Péter Melinda a gyermekotthon vezetője, a gyermekvédelemben részesülők gyámja és vagyonkezelője is egyben, Harmat Éva a gyermekotthon családgondozója, aki az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek életét Balról jobbra: Babicz István, az intézmény igazgatója és a nevelők, Antalné Péter Melinda és Harmat Éva ki - tudtuk meg a gyermekotthon vezetőjétől. A megyei gyermekvédelmi rendszerbe évente egyre kevesebb gyermek kerül, amelynek alapvetően a csökkenő gyermeklétszám az oka másodsorban pedig az, hogy egyre több család vállal nevelőszülőként gyermekeket - indokolta az intézmény igazgatója. Sajnos kevésbé jó hír, hogy sokan csak megélhetési forrásként fogják fel a nevelőszülőséget - tette hozzá. ...ÉS MIT ÉR A PÉNZ? A gyermekek ellátásának mintegy 60-65 százalékát az állami támogatás fedi le, a többit a fenntartónak, azaz a megyei önkormányzatnak kell hozzátennie. A szakmai törvények jó feltételeket próbálnak kiharcolni a gyermekek számára, ugyanakkor a pénzügyi lehetőségek ezeket a szakmai feltételeket nem tudják követni. A szátoki intézmény éves költségvetése 120 -millió forint, amely szerint gyermekenként az ellátás másfél millió forintba kerül az államnak. olyan garzonházak, átmeneti otthonok, amelyek lakhatást biztosítanának ezen fiatalok számára, amíg családot alapítanának - természetesen gondosan ügyelve ennek időkorlátozására is. Mindez valamivel megnyújtaná a gondozás időszakát, de így legalább elkerülhető lenne,, hogy az innen kikerülő fiatalok hajléktalanszállókon kössenek ki. A „Hittel az Egészséges Életért Alapítvány” vezetője, Marossy László például nemrégiben segített elhelyezni egyik gyermekünket. Az alapítvány egy úgynevezett időskorúak garzonházát működtet Szügyben, amelyben nemrégiben helyet kapott ez a fiatal lány is, aki egyébként szintén Szügyben dolgozik volt lakótársaival. így 24 évesen, van hol élnie, megvan az önállósága, de szükség esetén segítséget is kaphat. Az igazgató továbbá kiemelte az otthon mellé egy olyan ideiglenes belső munkahely létesítését is, amely arra az időre szólna, amíg nem tudnak egzisztenciát teremteni a fiatalok. Minderre azonban nemhogy pénz nincs, de egyelőre a jogi feltétele sem adott az elképzelésnek, sőt az ötletgazdák még előttük álló példával sem rendelkeznek. Készük Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének támogatásával.
