Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)

2004-11-15 / 264. szám

2004. NOVEMBER 15., HÉTFŐ BATONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal REGIONÁLIS NAPLÓ Óvodapedagógus és (amatőr) művész Bátonyterenye A város lakóinak elismerését je­lentő kitüntetések egyikét az idén egy szerény, több évtizede a hivatá­sában kiválóan teljesítő, ugyanak­kor - bár nem hivatásszerűen - ma­radandó művészi alkotásokat létre­hozó óvónő kapta. A „Bátonyterenyéért” elismerés annak a Hadusovszky Rudolf- nénak (Gizikének) szól, aki az Őzike óvo­dában harminc éve tölti napjait a kicsi gye­rekekkel. Közel négy évtizednyi óvónői pályájának három évtizede e falak között telt, illetve telik. Szegeden született, egy közeli tanyán nevelkedett. Az ő gyermekvilágában nagy szerep jutott a természet közelségének, szerette az állatokat, a virágokat. Kéz­ügyessége már korán megmutatkozott, ha rácsodálkozott a természet egy-egy szépsé­gére, rajzban örökítette meg, ha nem volt papír, akár a homokban is megrajzolta. Ti­zenkét éves korában került Nagybátonyba. A művészetekhez mindig is vonzódott. Évekig tagja volt a Bányász Művelődési Házban, a Radics István vezette képzőművészeti szakkörnek, ahol változatos technikákkal ismerke­dett meg. A kerámiakészítést auto­didakta módon tanulta meg. Kovács Margit és Kis-Róz Ilona művészete különösen nagy hatással volt rá, mint ahogy szűkebb környezete, a Palócföld népművészete is. Népi ihletésű gondolatait, érzéseit formázza meg agyagban. Azt mondja, az agyagozás szá­mára olyan, mint a gyermekeknek a já­ték: igen nagy öröme telik benne, s ha ideje engedi és ihlet is van hozzá, akkor „játszik”. E játék eredményei - zsűrizett kerámiái - már sok helyen, sok embert ej­tettek ámulatba. Sok helyre kapott meg­hívást, ahol kiállították alkotásait. Első ki­állítása az ovigalériában volt, majd 1987- ben az Ady Endre Művelődési Házban. Részt vett már a Magyar Tankönyvkiadó rendezvényein, bemutatkozott pedagógi­ai konferenciákon. Salgótarján, Szolnok, Fót, Hollókő mellett bemutatta alkotásait Budapesten, a Csók Galériában is. Törté­nelmi helyeinkről is több alkalommal ke­resték meg, megrendeléssel, megbízás­sal, felkéréssel. Visegrádon, Hollókőn lát­hatók ma is munkái. Kézügyessége, tehetsége kibontakozta­tásához jó lehetőséget biztosított az óvoda. Mindig is nagy örömét lelte a csoportszo­bák díszítésében, dekorálásában, otthono­sabbá tételében. S természetesen a művé­szeti nevelést mindig is magas színvona­lon végző, páratlan eredményeket, szép si­kereket elért „óvodája” ideális helynek bi­zonyult. Óvónői munkájára a végtelen türelem, odaadás, precizitás jellemző. Nemcsak intézményen belül, de városszerte ismert végtelen jóindulata, segítőszándéka. A hozzáfordulóknak szívesen segít. Gyer­mekszeretete, lelkiismeretes munkavég­zése példaértékű. A közel negyvenévnyi óvónői pályája során sok-sok generáció emlékében maradt meg, pontosabban él, - gondolnak rá szeretettel, tisztelettel. Mint ahogy szeretettel várják amatőr mű­vésztársai is, a társaskör összejöveteleire, kiállításaira. Osztályvezetőként a város szolgálatában Bátonyterenye Szabóné Oravecz Éva oktatási és művelődési osztályvezetőként közel egy évtizede dolgozik. Eddigi pálya­futása, tanulmányai, a tanítás évei, az aktív sportolás időszaka megala­pozták, hozzájárultak vezetői mun­kájának, szakterületének eredmé­nyességéhez. Mint ahogy a kis lét­számú osztály - két munkatársa - te­vékenysége, munkájuk minősítése is benne foglaltatik az elismerésben - vallja meggyőződéssel az osztályve­zetőnő. A „Város Szolgálatáért” díj jelzi munkájuk összetett jellegét, sokoldalúságát, nemcsak hivatali, hi­vatalos jellegét. Szabóné Oravecz Éva a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban érettségi­zett, ahová a sportban fellelhető tehet­sége okán került. Tagja volt a Lehel SC NB I-es röplabdacsapatának. Érett­ségi után maradt a „jászfővárosban”, a jászberényi tanítóképzőben szerzett diplomát. Tanított a zagyvapálfalvi Arany János Általános Isko­lában. Jelenlegi be­osztásában korrekt kapcsolatot alakított ki a város intézmé­nyeivel, azok dolgo­zóival. A lehetősé­gekhez mérten igyekszik a legoptimá­lisabb megoldásokat megkeresni, a köztudottan nehéz terület „sorsát” irányítani. A képviselő-testület elé ke­rülő előterjesztéseket nagy szaktudás­sal, körültekintéssel készíti. A város kulturális és sportrendezvényeinek irányításában, sokszor lebonyolításá­ban is részt vesz. Időt, energiát nem sajnáló, nagy munkabírású vezető, aki fontosnak tartja a naprakész felké­szülést, tájékozottságot. Lánya a Miskolci Egyetem joghall­gatója, férje a kisterenyei polgárőr­egyesület vezetője. Hírek Bátonyterenye ŐSZI TÁRLAT. A szécsényi Krúdy Gyula Városi Művelődési Központ és Könyvtár által rendezett szécsé­nyi őszi tárlaton a Bátonyterenyén élő és alkotó amatőr képzőművé­szek is kiállítottak. B. Horváth László, Babcsány Józsefné, Ivitz László, Kalinics János, Ladóczky Béla, Ráduly Csaba, valamint a füleld Jacsmenyik József vitték el alkotásaikat a november 5-én meg­nyílt, s december 15-ig megtekint­hető tárlatra. TÁRSALGÓ. A Kastélykerti társal­gó egyik érdekes porgrammja volt a közelmúltban a „Hogyan imád­kozzunk” című előadás, Oltvölgyi Béláné közreműködésével. A tár­salgó tagjai október végén jártak Zólyomban, ahol megkoszorúzták Balassi Bálint emléktábláját, előtte érintve Füleket. NYUGDÍJASKLUB. A hagyomá­nyos idősek napi rendezvény idén is jól sikerült A 3. Sz. Általá­nos Iskola tanulóinak szép műso­ra, a város vezetőinek köszöntése mellett a karancslapujtői Teplán házaspár, az ottani népdalkor tag­jai szórakoztatták a résztvevőket. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége szeptember 18-án tar­tott bátonyterenyei művészeti ta­lálkozóján a helyi asszonykórus kiváló minősítést kapott, így elju­tott az október 27-én megrende­zett országos bemutatóra, a Láng Művelődési Házba. Napirenden a gondozási központ munkája Bátonyterenye Egy kicsit jelképesnek is tűnhet, hogy október végén - közel az idő­sek napjához - egészen pontosan a képviselő-testület októberi ülésén tárgyalta Bátonyterenye Város Gondozási Központjának munká­ját. A központ egy szervezeti egy­ségben működteti a személyes gondoskodást nyújtó, a szociális törvényben szabályozott alap- és szakellátást, meghagyva az intéz­mények önállóságát. Felelős a vá­ros közigazgatási területén felme­rülő gondozási igények kielégíté­séért és szakmai munkájának egy­séges megvalósításáért. Az átmeneti ellátást nyújtó idős­korúak gondozóháza a Bolyoki úton, teljes kihasználtsággal mű­ködik, az itt élőkről a vezető mel­lett öt gondozó, három technikai dolgozó, valamint orvos gondos­kodik. A fizikai ellátás megoldott. Kulturális programok szervezésé­vel színesítik az itt élők minden­napját. Kérésükre havi két alka- lommal katolikus és református is­tentiszteletet tartanak a lelkészek. Névnapok megünneplése, zenés bográcsozás a kertben, közös ki­rándulások az Ezüstfenyő otthon lakóival, farsangi rendezvény, anyák napi ünnepség, idősek napi köszöntés az Erkel Ferenc iskola tanulóinak színvonáas műsorá­vá, s megannyi nyitott és házon belüli program igyekszik tartalma­sabbá tenni az itt élők mindennap­ját. Bá a kastély épülete meglehe­tősen speciális, beosztása, állaga egyre több problémát jelez a mű­ködtetést illetően. Mégis sikerül biztosítani, bizonyos értelemben fejlesztem, korszerűsítem az épü­letet. Ilyen fejlesztés volt a mosó­konyha csúszásmentesítése, a mozgáskodátozottak rámpája, ka­paszkodókorlátja, az aszfaltburko­lat az idevezető útra. A fürdőszoba felújítása lesz a következő feladat ez még hátravan. Kisterenyén, a Zrínyi úton mű­ködik a Segítőkéz idősek klubja. Itt is huszonöt férőhely van, de az in­tézmény kihasznátsága csak het­venhét százalékos. Rendszeres személyes felkeresés, tájékoztatás útján ismertetik meg az idős embe­rekkel a klub átá nyújtott szolgál- tatásokat..A tapasztáat szerint a magukat ellátni tudók nem szíve­sen mozdulnak ki otthonról, a gondozásra, ápolásra szoruló em­berek pedig a házi szociális gondo­zást válláják. Szociálisan hátrá­nyos helyzetű csáádokból, pszi- chikailag sérült embereken is segí­tenek, mintahogy életkörülménye­ik megvátoztatásában is igyekez­nek közrejámi szükség szerint. Heti fürdési lehetőség, ruhamosás, egészségi állapotuk figyelemmel kísérése (vérnyomás- és testsúly­mérés, masszírozás, torna stb.), ér­dekképviseletük, s különféle kö­zösségi programok járulnak az ide­járok helyzetének sejtéséhez. Itt is nagy gond az intézmény állagá­nak romlása, különösen időszerű­vé vált a tető felújítása, a belső salét- romos falak felújítása. Az idei év június 1- jén kezdte meg műkö­dését a sza- kosított nappali ellá­tást nyújtó Roma idő­sek klubja a Vasút úton, a korábban orvosi la­kásként használt épületrészben. Olyan hely kialakítása volt a cél, ahol a kisebbség idős tagjai rend­szeres orvosi ellátásban, jogi és szociális tanácsadásban részesül­hetnek, s állandó gondozói fel­ügyelet alatt lehetnek. Az intéz­mény nyári rendezvényei jól szol­gálták a közösség kialakulását, személyiségük fejlesztése az egyé­ni és csoportos foglalkoztatásokon már most is sikerélménnyel tölti el a benne résztvevőket. A házi segítségnyújtás alapel­látásként működő szociális ellá­tási forma a személyes gondos­kodás területén. Egy vezető, egy szociális szervező, hat gondozó, harminckét tiszteletdíjas társa­dalmi gondozó vesz részt e munkában. Az ellátottak száma 112 fő. A gondozók - a gondo­zott otthoni, saját környezeté­ben - segítenek. Orvosi javaslat­ra alapvető gondozási, ápolási feladatokat látnak el, segítenek a személyi és környezeti higiénia megteremtésében, közreműköd­nek a szükséges szociális ellátá­sok igénybevételénél, mintegy felkészítenek az intézeti ellátás­ra. A gondozó együttműködik a háziorvosi szolgálattal, az ottho­ni szakápolást végző szolgálat­tal, a kórházi szociális nővérrel. Még mindig várat magára e nyil­vánvalóan nehéz munka pótlék- rendszerének rendezése. Továbbra is kedvelt az étkezte­tés alapellátása. Eddig valameny- nyi igény ki lett elégítve. Az ezért felelős cég a megszokott jó minő­ségben biztosítja az ellátást, jó munkakapcsolatot sikerült kiala­kítani velük. A gondozási központ intézmé­nyeiben dolgozók rendszeresen részt vesznek a kötelezően előírt továbbképzéseken, ez által is biz­tosítva a megszokott ellátási mi­nőséget. Negyvenéves érettségi találkozó a Bartók Béla iskolában Svédek tanulmányozzák . az oktatást RAJZPÁLYÁZAT. Ismét indul a karácsonyi képeslapok rajzpályá­zat. A város polgármesteri hivata­lába november 19-ig juttathatják el alkotásaikat az általános iskolások. Ezt követően szakavatott zsűri mi­nősíti a műveket. GYEREKMOZI. Az Ady Endre Művelődési Központban novem­ber 18-án, tíz órakor filmvetítés lesz gyermekeknek. A film címe: Mackótestvér. KOSSUTH-HÍREK. - A Bátonyte­renyei Fürkészek kis csapata az „rány az Unió!” című vetélkedőso­rozat országos döntőjén tizedik helyezést ért el a közelmúltban.- A Nógrád Ifjúságáért Közalapít­ványtól pályázati úton ötvenezer forintot nyertek. Az összeget Nóg­rád megye várainak megtekintésé­re fordították. Jártak Nógrád, Drégelypalánk, és Szanda váránál mintegy jutalomútként, negyven diák, szaktanár kíséretével.- Az Ezüstfenyő otthonban októ­ber 27-én - immáron hagyomá­nyosan - műsorral kedveskedtek az iskola tanulói. Humoros, vidám összeállításukkal örömteli perce­ket szereztek az idős embereknek, akik apró ajándékokkal kedves­kedtek a gyerekeknek. Bátonyterenye November 6-án, szombaton délután ünnepi ruhába öltözött emberek gyülekeztek, kíváncsi, meghatott tekintettel keresték, figyelték egymást és valószínű­leg „ünneplőbe öltözött szívek­kel” várták az elkövetkezendő órákat a Bartók Béla iskola régi, volt gimnáziumi bejáratánál. Az 1964-ben, az iskola történeté­ben másodikként érettségiző osztály tartotta negyvenéves ta­lálkozóját. Egy „jó osztály” volt, - mint fogalmaztak - hiszen az akkori közösség azóta sem fe­lejtette el egymást, tanáraikat. Tartják a kapcsolatot egyenként is és így, időnként közösen is. A mostani együtt töltött idő szép, tanulságos, lelket melengető, erőt adó gondolatok, életigazsá­gok, megfogalmazására, közös örömök meg- és újraélésére adott alkalmat. A régi osztályban megtartóit „óra” Vas Gyuri „celebrálásával” kezdődött. Meggyulladtak a gyertyák az azóta elhunyt taná­rok, társak emlékére. Aztán Liska Péter előadásában elhang­zott Ratkó József egy verse „...aki él, bátrabban éljen ezen a reszkető világon!” befejező gondolatával. Ezt követően az eljönni nem tudó, de jelentkező társakról, tanárokról esett szó, s meg­egyeztek, hogy egy valamennyi­ük által aláírt meghívót juttat­nak el nekik emlékül.- Minél kevesebb van előre, annál többet tekint vissza az ember, fogalmazódott meg az életigazságok egyike. így hát a találkozás óta eltelt időszak számadása kezdetét vehette. Életutak, sorsok, sikerek, eredmények, helytállás, munka és családi örömök, boldogság és fájdalom, kinek-kinek mi jutott részül az eltelt évek során. A nyugdíjaséveket töltő, még min­dig fiatalos, változatlanul sokat dolgozó, időhiánnyal küszködő nagymamák életmeséje, a még mindig szakmájuk, hivatásuk csúcsán tevékenykedő „fiúk” tényszerű, szerény „dicsekvé­se”, egyáltalán e közösség éle­tüket formáló, meghatározó múltbeli és jelenlegi szerepe megannyi szép megnyilvánu­lásra késztette a jelenlévőket. Természetesen humorral ötvö­zött emlékezésre. No és a lé­nyeg: tanáraik, akik megtisztel­ték, megtisztelhették jelenlé­tükkel az összejövetelt. Antal Gábomé matematika szakos ta­nárnő, Antal Gábor és Szabó Gábor tanár urak a negyven év­vel ezelőtti emlékek felidézése mellett érdekes, értékes össze­hasonlítást tettek az akkori és a mostani iskolai élet, az oktatás helyzetével kapcsolatosan. Az akkori értékek életre szóló sze­repe, jellemformáló hatása, a tudás rangja, a tisztelet fontos­sága, a közösség éltető szerepe, mind-mind szóba kerültek e meghitt-maghatott hangulatú órán. Bozó Ani, Farkas Laci, Búzás Ida, Fekécs Ani, Fürjesi Dóri, Hajdú Laci, Hegedűs Ma­ri, Kertész Gabi, Nagyvas Gizel­la, Sára Jancsi, Szőke Erzsi, Liska Péter, Sulyok Ica, Szentgyörgyi Edit, Tarján Gyu­ri, Tersztyánszky Rudi, Vas Gyuri úgy döntöttek: ez az este az övék lesz! S megegyeztek abban, hogy ezentúl évenként jönnek össze, kijátszva az idő gyorsaságát. _____ Bátonyterenye______ S véd delegáció érkezett a na­pokban Bátonyterenyére. A Sölvesburgból érkezett vendé­gek elsősorban az oktatási rend­szert szeretnék megismerni - mondta lapunknak Molnár Jó­zsef, Bátonyterenye alpolgár­mestere. Úgy tűnik a szakmai tapasz­talatcsere mellett az iskolák kö­zötti testvérkapcsolat kialakítás­ra is lehetőség lesz. A delegáció tagjai több oktatási területre is kíváncsiak voltak, mint például a hittan, filozófia, történelem, nyelvoktatásra és a vendéglátó­ipari szakképzésre. Ez utóbbit a salgótarjáni kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskolában volt lehetőségünk bemutatni, egyéb­ként pedig városunkban az Er­kel és Kossuth általános iskolák­ba látogattak a vendégek. Mindenképpen szeretnénk ha a svéd oktatási intézmények- kel'jó kapcsolatunk lenne és eh­hez az internetes levelezés pél­dául nagy segítség lehet. A ven­dégeink a hét végéig maradtak nálunk, s a szakmai programok mellett igyekeztünk minél több környékbeli nevezetességet is megmutatni nekik - fogalmazott az alpolgármester. Hadusovszky Rudolfné Szabóné Oravecz Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom