Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-02 / 230. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2004. OKTÓBER 2., SZOMBAT Tudásának kincseit osztogatja Bocsok Józsefné Egeressi Ágnes egész eddigi élete összefor­rott a pedagóguspályával. Ez a kellemes modorú középkorú asszony a három évtizednyi szakadatlan tanulás és tanítás eredményeként csodálatra méltóan gazdag, sokoldalú tu­dásanyagra tett szert. Gépész műszaki tanári, textiltechno­lógus mérnöki végzettsége mellé térség- és vállalkozásfej­lesztési menedzser végzettséget szerzett, tanügyigazgatási szakértő, s még lehetne sorolni. Majd tízféle különböző szakte­rületen rendelkezik gazdag szak­mai tapasztalatokkal, s féltucatnyi egyéb szakterület ismereteinek bir­tokában van. A tanárnő sikeres a családi életben is. Élete párja mel­lett cégvezető lánya és jogász fia mindennapos boldogságot ad neki. Az alföldi származású tanárnőt harminc éve kötik ide a családi kapcsolatok. Első perctől kezdve a bátonyterenyei Fáy András Szak- középiskola Szakiskola és Kollégi­um tanára. Mint az iskola igazgató­jának szakmai helyettese, feladatai­ba tartozik a szakközépiskolai és szakiskolai elméleti és gyakorlati képzés irányítása, koordinálása, va­lamint a szakoktatás szervezése fel­nőtt képzés keretében is a gépé­szet, környezetvédelem, a könnyű­ipar és a faipar területén, és a hátrá­nyos helyzetű tanulók szakképzés­ének szervezése. Kedvenc feladata a külföldi kapcsolatok ápolása. Eu­rópában számos barátja van, akik­kel sűrű tanulmányútjain ismerke­dett meg, s akikkel rendszeresen kicseréli a véleményét és tapaszta­latait. Sokrétű tudása, felkészültsé­ge, nemzetközi tapasztalatai, angol nyelvtudása alapján helye lehetne országos intézményben is. Noha több lehetősége is kínálkozott el­menni innen, magasabb polcra jut­ni, ő azonban eldöntötte, hogy eb­ben a vidéki iskolában akar dolgoz­ni. Itt akarja gyümölcsöztetni tudá­sát, tapasztalatait, nemzetközi kap­csolatát a nógrádi gyerekek érde­kében. Azt szeretné, ha iskolájuk ta­nulói semmi­ben sem kap­nának keve­sebbet, mint Európa fejlet­tebb részein lakó gyerekek. Itt mindig megtalálta a kitörési pontot, ahol bizonyíthatott. A ki­lencvenes években Észak-Magyar- országon egyedüliként bevezették a környezetvédelmi képzést, ami a má napig sikerágazatuk. Ebben reá hárult a személyi és tárgyi feltételek megteremtése. Most főleg a hátrá­nyos helyzetű tanulók érdeklik. A hátrányos helyzetűek felzárkóztatá­sára kiemelt 24 iskola között szere­pel az ő intézményük is. Mint az or­szágos szakiskolai fejlesztési prog­ram szakértői csapatának tagja, a tananyag szerkesztésében műkö­dik közre. Örömmel mondja, hogy végre már országosan kezdenek foglalkozni a hátrányos helyzetű gyerekekkel, sajátos nevelési igé­nyű tanulókká, hiszen ők lemarad­nak a tanulásban, semmilyen vég­zettséget nem szereznek, elhagyják az iskolát, végül elkallódnak. A folyamatos tanulás magyará­zataként elmondja, hogy a szak­képzésben váó részvétel örökös megújulást követel az embertől. A szakmák, a technológiák is változ- nak. Az iskola szakmai profilját is vátoztatni kell, mindig alkalmaz­kodva a munkaerőigényekhez. A szakképző iskola ugyan kiszolgálná a munkaerő-piaci igényeket, ám de sem a rövid, sem a hosszú távú munkaerőigényeket nem ismerik. Már most kellene tudniuk, hogy 2008-ban milyen munkaerőmoz­gás várható térségükben, lesznek-e betelepülő cégek, milyen szakmá feladatokra képezzék a fiatáokat. Nagyon fontosnak tartja a fiata­lok nevelését olyan örök emberi ér­tékekre, mint a munkafegyelem, a munkakultúra, hiszen ezeknek ki­tüntetett helye van a korszerű kép­zésben is. Döntő a korszerű techni­ka és technológia és az informatika oktatása, s természetesen az ide­gen nyelv ismerete. A kitárult ka- pujú Európában modem korunk céhlegényei csak ez átá boldogul­hatnak. Mindezek érdekében a si­keres páyázatok garmadáját írta, s nem véletlen, hogy ezért a tevé­kenységéért korábban Nógrád Me­gye Polgáraiért aranygyűrűvel tisz­telték meg. Nagy kihívásnak tartja a felnőtt- képzés erősítését is, hiszen ez lehe­tőséget adna az élethosszig tartó ta­nulásra. A nyugati országokban az emberek nemcsak azért tanulnak, hogy valamire jogosítványt szerez­zenek. A tanulás olyan hasznos el- foglátságot jelent, ami egyben tes­ti, lelki erőfonás is az ember szá­mára. Nálunk még más a helyzet, itt a nyugdíjasok fő gondja most a megélhetés, de erősen érvényesül a régi viselkedésből eredő bezárkó­zás. Pedig meg kellene tanítani a nyugdíjasokat ana, hogyan tehet­nék önmaguk elviselhetőbbé az életüket. A hasonló érdeklődésű emberek az egymás társaságában eltöltött kellemes órák abban is se­gítenének, hogy fennmaradjon bennük személyük fontosságának tudata. ■ Cím: Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola 3100 Salgótarján, Acélgyári út 73. Igazgató: Soós József Telefon: 32/431-733 Tel./fax: 32/430-143 E-mail: kanizsai@eu-starjan.sulinet.hu honlap: www.eu-starjan.sulinet.hu OM azonosító: 032300 Iskolánk Nógrád megye leg­régebbi egészségügyi és szociá­lis szakképző intézménye - kö­zel fél évszázados múltra tekint vissza. Az utóbbi évtizedekben minden szakképző intézmény egy sor változást, változtatást élt meg, de ez szükségszerű is, hisz ez az élet mozgatórugója, a fej­lődés alapvető feltétele. Intézményünk a változások­hoz, a korszerű igényekhez mindig az elsők között alkal­mazkodott. Tudta ezt tenni azért, mert a szakmai képzés irányítóival, orszá­gos hírű végrehajtóival személyes, jó kapcsolato­kat alakított ki, és az in­formációk, a tapasztala­tok, a minták ezt indukál­ták. De segítette a iskola időről időre való megúju­lását az is, hogy mindig az új iránt fogékony, a vál­toztatással járó pluszfel­adatokat bátran vállaló, a környezet igényéhez al­kalmazkodó, kreatív isko­lavezetéssel és tantestü­lettel rendelkezett. Nincs ez másként napjainkban sem, ez alapozza meg az iskola és az egészségügyi­szociális szakképzés jö­vőjét a városban és a me­gye nagy részében. A változtatások a 90-es évek elejétől felgyorsul­tak. A szakközépiskolai képzésünket átalakítot­tuk a humán világbanki modell alapján, egészség- ügyi szakképzésünk kito­lódott az érettségi utáni időszak­ra, az Országos Képzési Jegyzék megjelenésével a felnőttképzés rendszere is megváltozott. Ma már csak az OKJ-ben szereplő szakképzéseket valósítjuk meg jó színvonalon (bizonyítják a vizsgák eredményei, valamint a hallgatók felkészültsége), ezek között szerepel egy eurokon- form szakképzés is, az ápoló­szakképzés. A szakmai elméleti képzés az iskolában történik, a szakmai gyakorlati képzés a megye egészségügyi és szociális intéz­ményeiben valósul meg. Bizo­nyos szakképzéseket a létszám- arány figyelembevételével kihe­lyezett formában is megvalósí­tunk. A fentiek miatt az elmúlt idő­szakban többször változott az iskola neve, képzési szerkezete, míg végül kialakult a jelenlegi. Iskolánk 1998. április 1-jétől a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola nevet viseli. Képzési szerkezete: I. Szakközépiskolai képzés a humán szakterület egészségügyi szakmacsoportos képzés megvalósításával a 9-12. évfolyamon II. Nappali rendszerű szakmai képzés érettségire épülően a 13-15. évfolyamon III. Felnőttképzés: Ezen képzési szakaszban a már egészségügyi, szociális területen dolgozók át- és továbbképzése történik. A képzéseket évente a munkáltatói, illetve a munkavállalói igények alapján indítjuk. Szakképzésünk az OKÉV által a 04-0005-04-es számon nyilvántartott. Iskolánk a FAT által 0177-es számon akkreditált felnőttképzési intézmény. Az iskola szinte alakulása óta foglalkozik felnőttképzéssel, ezzel is alkalmazkodva az intézmények megfelelő szintű egészségügyi-szociális szakemberigényének kielégítéséhez. Felnőttképzéseink: Ápoló HID 1 éves levelező képzés Ápoló HID 2 éves levelező képzés Szociális gondozó és szervező 2 éves levelező képzés Szociális gondozó és szervező HID 1 éves levelező képzés Masszőr (gyógy) 1 éves levelező képzés Szociális gondozó és ápoló 2 éves levelező képzés Szociális asszisztens 2 éves levelező képzés Műtőssegéd 1 éves levelező képzés OKJ: 54 OKJ: 54 OKJ: 54 OKJ: 54 OKJ: 51 OKJ: 33 OKJ: 54 OKJ: 31 5012 01 5012 01 8933 03 8933 03 5008 01 8933 02 8933 02 5002 03 Készült a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatásával. Munka? Tanulás? Mindkettő? Több mint kétezer látogatója volt a munkaügyi, pályaválasztási rendezvénynek Jó hangulatú, az utolsó napon is látogatók százainak érdek­lődése mellett pénteken zárta kapuit a pályaválasztási kiállí­tással egybekötött állásbörze, melyet a salgótarjáni sport- csarnokban rendezett meg a megyei munkaügyi központ. Az események megyei jelle­gét nem csak a több településről érkező érdeklődők erősítették: a szakmákat, képzési lehetősége­ket kínáló, cégek és képző intéz­mények is négy kistérségből jöt­tek Salgótarjánba. Bocsi Gábor, a munkaügyi központ munkatár­sa, és Seresné Győri Ibolya osz­tályvezető a rendezvények ta­pasztalatait összegezve érdeklő­désünkre elmondta, hogy - mint a nyitónapon megfogalmazó­dott - a programok a munka­helyteremtés, a képzési formák továbbfejlesztésére irányították a munkáltatók és munkanélkü­liek, képzők és diákok, valamint minden megjelent figyelmét. Több mint kétezer vendége volt az eseményeknek, ezeröt­száz állástalan 434 álláslehető­ségről tájékozódhatott az állás­börzén, a kölcsönös ismerkedés esetenként egészen a munka- szerződés előkészítésének fázi­sáig eljutott, A huszonkét foglal­koztató többségében elégedett volt az állástalanok érdeklődé­sével. A pályaválasztás megkönnyí­tését célzó igen nívós kiállításon tizenöt középfokú, öt felsőfokú és hét felnőttképző intézmény mutatkozott be. Hét iskola mű­sorral is színesítette megjelené­sét. Népszerűnek bizonyult a ki­állítóhelyen, illetve börzén az úgynevezett EURES, illetve az uniós pont: ahol internet-hozzá­féréssel, nyilvántartott uniós állá­sokról, pályázati lehetőségekről tájékozódhattak a résztvevők. Pár nap múlva - október 6-7-8-án - Balassagyarmaton a régi vármegyeházán lesznek ha- sonló események. ___________■ K iállítás a legméltóbb helyen Doväk B. József és diákjai Diósjenőről érkeztek, hogy a hollókői kiállítás megnyitóján muzsikáljanak. A háttérben balra Haraszti Gyula, mel­lette Lengyel László. fotó, faragó zoltán Néhány napja hivatalosan is átadták a hollókői erdészeti múzeu­mot. (Szeptember 21-i lapszámunkban már bemutattuk a kiállí­tás anyagát A SZERK.) A világörökség óíaluban látogatható tár­lat fő célja, hogy a vendégek figyelmét felhívja az erdő és az em­ber kapcsolatára, bemutassa a gazdálkodás múltját és jelenét. A múzeum megnyitóján Ha­raszti Gyula, az Ipoly Erdő Rt. mű­szaki vezérigazgató-helyettese el­mondta: az erdészszakma régi ter­ve vált valóra a kiállítás létrehozá­sával.- Nógrád az ország legerdősül- tebb megyéje, így a gazdálkodás is fokozott jelentőséggel bír. A tárla­ton azt próbáljuk bemutatni, ho­gyan változott az ezen a tájon élő ember és erdő kapcsolata. Erre a célra éppen a legmegfelelőbb he­lyet találtuk meg Hollókő köz­pontjában, hiszen idegenforgalmi jelentősége mellett a Cserhát kör­nyező vonulatain is évszázadok óta folyik erdőgazdálkodás. A táj­egységre jellemző természeti vi­szonyok, a gyenge talajadottsá­gok, a meredek dombok, a csapa­dékban meglehetősen szegény, vi­szonylag hűvös éghajlat nem ked­vez a mezőgazdasági termelés­nek. A vidék a történelem során is nagyon sokat szenvedett, gondol­junk csak a török hódoltság idő­szakának pusztításaira. A hábo­rúskodás nem kedvezett a városia­sodásnak, emiatt elmaradt a fejlett ipar megtelepedése is. A kevés ter­mőföld, a gyenge legelők és a sző­lőket a XIX. század végén elpusztí­tó filoxéra miatt a lakosság jelen­tős része az erdőből élt. A fa ha­gyományos hasznosítása mellett a cserkéreghántás, az erdei legelte­tés, főleg a sertések makkoltatása, a gombázás, az erdei termékek gyűjtögetése kapott nagy szere­pet. Ezekhez kapcsolódva szerény háziipar is kialakult, s ezek között első helyen említhető a fameg­munkálás. A palóc nép a történelem során otthonra talált a várak tövében, megteremtve és őrizve a maga kultúráját. Az emberek megtanul­tak együtt élni az erdővel, de a né­pesség gyarapodása miatt szüksé­gessé vált a tudatos és tartamos gazdálkodás is. Ennek alapvető kérdése, hogyan lehet az erdő sé­relme nélkül, a legolcsóbban a leg­jobb minőségű fához jutni? Erre az erdészek adtak választ, akik Selmecbányán, majd Sopronban csiszolva tudásukat igyekeztek ko­ruk igényeinek a legmagasabb színvonalon megfelelni. Szólt a szakma mai kihívásairól is, arról, hogy az ismeretek átadá­sával szeretnék az embereket kö­zelebb hozni az erdőhöz, megmu­tatni az erdészhivatást és azt: ho­gyan lehet az erdőt gyarapítani, s okosan megélni belőle. Végezetül köszönetét mondott azoknak, akik bármilyen módon segítették a kiállítás létrejöttét: Lengyel László, a diósjenői erdé­szet helyettes vezetője, Szabó Sán­dor a szécsényi erdészet vezetője és más kollégák is idejüket és munkájukat nem kímélve dolgoz­tak a kiállítás megvalósításán. Raj­tuk kívül különösen sok segítséget nyújtott a balassagyarmati Palóc Múzeum, a Szilvásváradi Erdésze­ti Múzeum, Zilahy Aladár és Kon­dor Endre - mindketten erdőmér­nökök - Hollókő önkormányzata, valamint a neves helyi népi fafara­gó, Kelemen Ferenc. Haraszti Gyula után Szabó Szi­lárd, a Bükki Nemzeti Park erdé­szeti osztályvezetője mondott ün­nepi beszédet. Amint hangsúlyoz­ta, a természetvédelem számára is rendkívül fontos az erdő.- Az ember ezer szállal kötődik az erdőhöz, ami a megélhetés mellett sokaknak nyújt szórako­zást is - mondta. - A történelem előtti időkben az ember léte az er­dőtől függött. Később, a vadász és gyűjtögető életmód felhagyása után, a mezőgazdasági termelés terjedésével azonban fokozatosan csökkenni kezdtek az erdőterüle­tek. Az emberiség csak két évszá­zada döbbent rá, hogy az erdő kin­csei nélkül nem élhet. Ettől kezd­ve tudatossá vált a gazdálkodás, s cél lett az erdő, a megfelelő kör­nyezet fenntartása, fejlesztése. Utóbbiak a jövő céljai is. A múzeum megnyitását jelké­pező nemzetiszín szalagot Szabó Csaba, Hollókő polgármestere vágta át. A múlt és jelen erdő- és vad- gazdálkodását bemutató kiállítást a jövőben bővíteni szeretnék. F.Z. A múzeum épülete a hollókői ófalu közepén, a templom előtt található Felnőttképzés az egészségügyiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom