Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)
2004-10-09 / 236. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ^2W4^^i^óber5L^zomb^^J Irodalmi híradás a XXI. század elejéről E cím - bár átírva, ha úgy tetszik aktualizálva - Csikász Istvántól származik 1979 végéről. A három esztendeje eltávozott költő - de inkább polihisztor - huszonöt évvel ezelőtt a Balassagyarmati Honismereti Híradóban vetette papírra az alábbi sorokat az akkoriban, a Madách Imre Városi Könyvtár pártfogásával alakul (gat) ó alkotóközösségről: „Irodalmi híradás akarunk lenni a XX. század végéről, napjainknak és a jövőnek. Szétosztani magunkat - a város hagyományaihoz méltóan - alázattal és minden exhibicionizmus nélkül. Örülök, hogy ezt mi tehetjük meg.” S, hogy e szándék komolynak, sőt eredményesnek bizonyult, igazolja a kör - amelynek Csikász adta a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság nevet - negyedszázados múltja és rendszeresen megjelenő antológiája, a „Röpke ívek.” A Balassagyarmaton és környékén élő alkotók annak idején huszonnégyen szövetkeztek a műhelymunkára. Az alapítók közül jó néhányan mindmáig aktív tagjai e közösségnek. Az első háromtagú vezetőséget Ádám Tamás, Csemniczky Zoltán és Csikász István alkotta. A névadással az Ipoly- parti város egyik jeles költője, a szécsényi születésű, Balassagyarmaton 1880-tól néhány évig polgári iskolai tanárként működött Komjáthy Jenő emléke előtt kívántak tisztelegni. Eleinte a Balassagyarmati Honismereti Híradó „Toll” című rovatában jelentek meg műveik, s bár e gyakorlat ma is él, 1987-ben napvilágot látott a „Bőrünkön a betűk” című kiadványuk Baranyai Ferenc József Attila-díjas költő előszavával, majd pedig megszületett az immár a VI. évfolyamában járó antológiájuk a „Röpke ívek”, amely ugyancsak névadójukra utal, tekintve, hogy Komjáthy Luby Sándorral 1877. H VI. ÉVFOLYAM i. SZÁM, 2004. SZEPTEMBER május 20. és augusztus 16-a között e címmel jelentetett meg lapot Balassagyarmaton. A jelenkori „Röpke ívek” általában év vége tájt, a karácsonyváró ünnepi hangulatban szokott az olvasók kezébe kerülni, az idén azonban másként történt. Tekintettel a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság huszonöt éves jubileumára - amelyről éppen tegnap emlékeztek meg a Madách Imre Városi Könyvtárban - a VI. évfolyam 1. száma már szeptemberben napvilágot látott és 23-án, Balassagyarmat barátainak találkozóján Budapesten, a Duna Palotában Kőrössi P. József író, könyvkiadó által be is mutattatott. A „Röpke ívek” ezúttal ünne- i pi köntöst kapott s az eddigiek- | tői eltérően Komjáthy lapjának | fejléce került az élére, ügyesen | kombinálva az előző számok borítójának - Csikász István és Nagy Márta munkájának - formai jegyeivel. A szerkesztésben - amely Ádám Tamás nevéhez fűződik - ugyancsak van egy I újítás: a konkrét műalkotásod j a szerzőkről önmaguk vagy má- | sok által írott hosszabb-rövi- debb terjedelmű fényképes na- j cionálé, legtöbbször érdekes, 1 sokatmondó bemutatkozás ve- ; zeti be. Az egész lap elé viszont j mintegy előszóként Oroszlánná | Mészáros Ágnes könyvtárigaz- i gató, mint felelős kiadó írt bevezetőt, amelyben röviden vázolta : a Komjáthy Jenő Irodalmi és J Művészeti Társaság történetét. I Gondolatait az alábbiakkal feSzenvedélyesen szereti Tarjánt Szokács László újságírónak ítélte - immár harmadízben - a Salgótarjánért-díjat a Salgótarjáni Polgári Kör. Az ünnepélyes átadásra e hét szerdán került sor, a József Attila Művelődési Központ klubjában. Szokács László életútját gyermekkori barátja, sporttársa, ár. Gótai László ismertette a vendégekkel kiegészült fórumon. Mint megtudhattuk, 1938-ban született, tősgyökeres tarjáni - acélgyári. A sporttal egészen korán kötelezte el magát: 16 éves korában 2. helyen végez a Salgótarjáni Vasas sakkozójaként a városi felnőttbajnokságban, húszévesen pedig a Salgótarjáni Petőfi labdarúgójaként a megyei első osztály dobogójára állhat fel. Sakk-karrierje volt a látványosabb és talán eredményesebb, melynek fényes elismeréseként 1972-ben a városi sakkszövetség tuális rovatot vezette. 1977-ben kerül Budapestre, ahol jelenleg is él. Az első időszakban a vízügyi hivatal sajtóirodáját vezeti, majd több lapnak a bedolgozója, egy időre visszatér Nógrádba is. Negyven éve tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. írói - vagy ahogyan ő nyomatékosította: újságírói - munkásságát egy sor remek portrékötet jelzi. Természetes, hogy az 1974-ben megjelent könyvének, a Tízen Nógrádból címűnek sportolók a főszereplői. Az 1994-ben kiadott Szép volt fiúk az SBTC labdarúgóinak állít emléket. A Tarjáni halhatatlanok 1995-ben jelenik meg, Szokács László (balról) és dr. Gótai László közös emlékeiket elevenítik fel elnökévé választják. Az országos sakkszövetség a több évtizedes publicisztikai munkásságáért 1997-ben a „Magyar sakkozásért” kitüntetésben részesíti. Irodalmi kötődése sem véletlen. Szegedi tanulmányai idején lesz tagja a PaáL István vezette egyetemi színpadnak, amit az acélgyári Petőfi színjátszó kör „alapozott” meg. A Nógrád című napilapnak 1964-ben lett munkatársa, később a sportrovatot, majd az akugyancsak tíz sportember portréjával. A Tisztelet a Krepuska családnak című, 1996-ben megszületett könyve jelzi megnyilvánuló érzékenységét a társadalmi szféra más területei iránt. Majd ismét a sport, az atlétika ad számára témát: A királynő nógrádi hódolói címmel, amelyet Salgótarján várossá nyilvánításának 75. évfordulójára adnak ki. Rendszeres írója a Palócföld folyóiratnak. Az itt megjelent írásait a Hűségben szűkebb hazámhoz címen szerkeszti kötetbe. Egy acélgyári nem mehet el szó nélkül az ötvenhatos véres események mellett. Hadady Rudolfnak és Hargitay Lajosnak állít emléket 1956 Salgótarján véres decembere című kötete. Két, labdarúgással foglalkozó könyve zárja a megjelent művek sorát: az egyik a Petőfi SC-nek, a legendás edzőnek, Gótai Gyulának állít emléket, a másik húsz egykori labdarúgó pályafutását eleveníti fel. Újabban két témán is dolgozik. Szeretne méltó és hiteles írással megemlékezni a Szent- Pietroszon tragikus véget ért leventékről, illetve a tarjáni zsidóságról. Mint az ezt követő beszélgetésen elmondta, szeretné azt is, hogy a város vezetőinek ígéretéhez híven, megtalálják Hadady és Hargitay sírját, ahol méltó emlékhelyet alakíthatnának ki a két vértanúnak. Salgótarján jelenéről szenvedélyes hangon szólt. Mint mondta, kilátogatott az egykori SESE- pályára, ahol karvastagságú akác nőtt ki a lelátón... A Dolinka már a múlté, az egykori salgói menedékház, a Domyay ugyancsak az enyészeté. Megköszönve a kitüntetést, amelyet nagyra értékelt, hiszen egy civil közösség adományozta azt számára, azt sugallta: nem szabad hagyni, hogy a betonrengetegben elvesszenek a város gyökerét jelentő épületek, emberi tettek, erőfeszítések. A kör tagjai - talán e gondolatok szellemében - határoztak úgy, hogy javasolják, az egykori acélgyári sorompó bakterházá- nak (ma nem működő butik) megmentését és védnökséget vállalnak a Rákóczi út 11. szám előtti téren található szökőkút felett, melynek beüzemelése jövő tavasszal lesz esedékes. jezte be: „A Madách Imre Városi Könyvtárnak az a feladata, hogy teret és feltételeket biztosítson a társaság működéséhez, népszerűsítse munkáikat, s szerezzen támogatókat ahhoz, hogy a megszülető versek, prózák, gmfikák eljussanak a közönséghez. Bízunk abban, hogy az irodalom „aprószentjeinek” inspirációjára, s a város versszerető és művészetpártoló közönségének ösztönzésére a nagy elődökhöz méltó alkotások születnek Balassagyarmaton ” S bár a feladat rendkívüli, hiszen a tiszteletet parancsoló elődök sorában a magyar irodalom olyan kiválóságai sorakoznak, mint Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc - hogy csak a legnagyobbakat említsük - de a „Röpke ívek” új számának színvonala igazán nem méltatlan e páratlanul gazdag szellemi örökséghez, azt mutatja, hogy tehetséges toliforgatókból, figyelemre méltó képzőművészekből manapság sincs hiány Balassagyarmaton és egyáltalán Nógrád megyében. Az utóbbiak igazolására elsősorban a 82. életévében járó Réti Zoltán említhető. Nem véletlenül írják róla a következőket: ,A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjai számára minta és zsinórmérték az a szakmai elkötelezettség, művészi hitelesség, fáradhatatlan alkotókedv, ami Réti Zoltánt jellemzi. ” Az idős mester ez alkalommal a 450 évvel ezelőtt született Balassi Bálintra is emlékezik egy sorozatával. Szép rajzok, míves illusztrációk jelentek meg e számban Nagy Mártától, Karmann Jánostól, néhai Kovács Alfonztól és Telek Balázstól is. Az írók, költők - mintegy átérezvén a jubüeum okozta kivételes alkalmat - ugyancsak igyekeztek kitenni magukért. Balassi: Boldogít, ha hozzá szorít... Kár, hogy egy recenzió keretében csupán szűkén lehet tallózni az írások között. Csikász István versei - egyáltalán nem a kegyelet okán - egyértelműen a kiemelendők közé tartoznak: nemcsak saját talentumával, hanem Pilinszky János, illetve József Attila szellemi jussával is jól sáfárkodott. Hrubik Béla és Csáky Károly a szlovákiai magyarság képviseletében csatlakozik évek óta a „Röpke ívek”-hez. Hrubikra is érvényesek Csáky szavai: „A vers számomra az önkifejezés egyik módja, a közösségi sorsvállalás eszköze, a művészi-erkölcsi megnyilvánulás formája. ” A már verőcemarosi Ketykó István - aki a kezdetektől jelen van „Komjáthy-csapatban” - ezúttal is megkapó, vallomásjelle- gű, családi motivációjú versfüzérrel szerepel. Romhányi Gyula ugyancsak igazolja a költészetéről kialakult képet. Szépen ír befogadó városáról, Balassagyarmatról: Jtt gyűjtöm, őrzöm a szót, / hogy feleljek a csendnek, / ahol köszönni tudok még, / s ahol még visszaköszönnek. ” Bácsik Ka- tahn orvosként, Fábián Berta doktorandusz tanárként műveli a versírást, de nem kívülállóként. Soós Géza „Az arc nélküli ember”-e, egy idős pap, egy torz arcú zsidó kertész és egy vak leány példázatszerű története egyike a kiadvány legsikerültebb prózai írásainak. Vass Imre, mint ala- — pító tag sajátos hangulatú „kri- mi”-je Nyugat felé lépi át a magyar határt. A máshol élő, vagy időközben eltávozott „komjá- thysok” - Holeczné Lőke Zsuzsanna, Merczel Erzsébet, Onagy Zoltán, Zonda Tamás, T. Pataki László - egyéni hangú, gondolat- gazdag írásai szintén a „Röpke Ivek” értékeit szaporítják. CSONGRÁDY BÉLA JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Attól tartok, hogy te csak a természetgyógyászt látod bennem. ” Szerencsés nyertesünk: Szálai Istvánná Etes, Rákóczi u. 52. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb október 14-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!
