Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)
2004-10-05 / 232. szám
I 4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2004. OKTÓBER 5., KEDD Mint arról már beszámoltunk, a nyár folyamán a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság bernecebaráti bűnügyi és felderítő szolgálata a váci rendőrkapitánysággal közösen akciót hajtott végre a Pest megyei város térségében. Kábítószerrel való visz- szaélés alapos gyanúja miatt elfogtak és előállítottak öt magyar és egy román állampolgárt. A sikeres akció egyik legfőbb letéteményese Pocok, Kövér József főtörzsőrmester, bűnügyi technikus kutyája volt: az esetet követő házkutatás során több extasy tablettát talált. A gyanúsítottakról kiderült, hogy elfogásuk előtt nagy mennyiségű kábítószert értékesítettek. _____NMH-in formáció______ K övér József családos ember, három gyermek édesapja. Tizenöt esztendeje tartozik a határőrség kötelékébe, munkatársaival Szobtól Salgótarjánig látnak el szolgálatot. így em lékezik vissza a történtek re: bíróság előtt - találtunk extasyt. Határszakaszon még nem fogtunk kábítószert a kutyával, a bűnügyi szolgálatnál vagyok, így ritkán kerülök ki határátkelőre, általában kamionokat szoktunk ellenőrizni. Felénk - a déli, keleti területtel ellentétben - nem jellemző, hogy teherautóba rejük a drogot. Kövér József elmondása szerint a L kábító- ^ szer- “■ kere- s ő i ku- I tyák- I k a 1 z é tartozik „szakmájában”. Immár- Nyári szabadságomról berendeltek, mert a rendőrkollégák szóltak, hogy fel akarnak számolni egy vonalat Nagymaros és környékén. Először a fogyasztókat fogták el, tőlük tudták meg a terjesztők nevét. Sorban összeszedtük őket, mindenhol házkutatás volt. Kábítószert egy helyen találtunk, de korábban komoly mennyiséget osztottak szét. A dílerek két hónapja foglalkoztak az anyaggal. A rendőrség számítása szerint ez idő alatt megközelítőleg 10 millió forint értékű drogot értékesítettek. A sikeres akció egyik legfőbb letéteményese Pocok, a kábítószer-kereső kutya, aki a maga tíz életévével a tapasztaltabbak könyolc esztendeje hűséges társa Kövér Józsefnek.- Korábban a rétsági rendőrkapitányságnál volt hasonló fogásunk, 5-6 éve Romhányban talál- tunk ópiumot egy házkutatás során. * Előfordult már az is, | hogy embercsempészés miatt előállított személynél - aki állt már rendszeresen foglalkozni kell, évente járnak minősítésre. A határőrség meglehetősen sokáig alkalmazza az ebeket, , mindaddig amíg bír- •V ják a terhelést és jó » szaglásuk. Vagyis általában 10-12 éves korukig. A kereső kutyák kiképzési ideje 4 hónap. A játékszeretet, vagyis az úgynevezett apportkészség alapján válogatják ki a jószágokat. Először egy helyiségbe viszik az állatot, ahol egy teniszlabdát helyeznek el neki olyan helyre, hogy lássa, de ne férjen hozzá. A feladat az, hogy megpróbálja kiszedni, ha így tesz ka párással jelez. Később már kábítószert is raknak a labdába, aminek il- latanyagát megjegyzi az állat. A marihuánával kezdenek, mert a négylábú ösztöneiben legkönnyebben az rögződik, majd folyamatosan szoktatják a többi droghoz. A kiképzett kutyáknak nagyon jó orruk van, ritkán adnak üres jelzést. Legtöbbször azért tévednek, mert „cinkelik” a kamionokat: vagyis a kereskedők elhelyezik ugyan a járműben a kábítószert, de indulás előtt kiveszik, így csak az illatanyag marad benne. A kutya ezt természetesen kiszagolja, a határőrök azonban nem találnak semmit, mert közben egy másik kocsival próbálják átvinni az anyagot. Kövér József és Pocok a kiképzés óta szinte elválaszthatatlanok. A határőrségnél jó soruk van az ebeknek, gazdáik lakásán élnek, nem adják őket kéz- t ről kézre.- Pocok a saját kutyám. Szolgálatának lejárta után is az enyém lesz, élete végéig a család mellett marad. Nagyon jámbor, a gyerekek szinte szétszedik, ahogyan játszanak vele, ő meg hagyja magát, nagyon szereti őket. Mégis, ha a gyere- |f kék a jelenlétemben eldobnak neki egy botot, biztos, hogy nekem hozza vissza. Bárhol vagyok, le nem veszi rólam a szemét, minden mozdulatomat követi , a tekinteté- f vei - meséli a határőr, akinek az összes szava elárulja: a csaknem évtizedes közös szolgálat után mélyen kötődnek egymáshoz. A kábítószer-kereső kutya extasy tablettákat talált Pocok kiszagolta a drogot Véletlenül lett pásztói, nem véleüenül pedagógus A legutóbbi, Mikszáth Kálmán Gimnáziumban megtartott tanévnyitó alkalmával Ágasvári Lajos-díjat kapott Pintér Nándor nyugalmazott középiskolai tanár, aki hosszú éveken keresztül tanított az intézményben. Életútjáról beszélgettünk. NMH-információ- Sokan nem gondolnák rólam, hogy véletlenül lettem pásztói pedagógus, pedig annak idején, amikor még a hely- történeti múzeumban idegenvezető is voltam, beszéltem Pásztó múltjáról, mindig megkérdezték tőlem, hogy honnan származom - indítja beszélgetésünket Pintér Nándor. - Azt gondolták, hogy pásztói származású vagyok, hiszen a kötődés már akkor is szoros volt Pásztóhoz. Mint ahogy mondtam, véletlenül lettem pásztói pedagógus, eredetileg, amikor végeztem Szegeden, a főiskolán 1957-ben, akkor én Galgahé- vízre, vagy környékére, valamelyik községbe, Pest megyébe szerettem volna kerülni, mert galgahévízi vagyok, de erre nem volt lehetőség. Heves megyében, Erdőkövesden volt hely, meg is pályáztam, de egy évfolyamtársam, akivel együtt utaztunk a vonaton, és aki földrajzos volt és Győr-Sopron megyei származású, nagyon jól ismerte a Mátrát. Megkérdezte, hová megyek, és miután megmondtam neki, akkor megkérdezte, miért nem Szurdokpüspökibe, sokkal közelebb van Galgahévízhez. így kerültem a dél-nógrádi településre, és végső soron ez is véletlen, hogy nógrádi lettem azzal, hogy Szurdokpüspökire kerültem. Ott három hónapig tanítottam, decemberig magyart és történelmet, olykor fizikát, élővilágot. Akkor decemberben, az ötödik osztályban tartottam magyar órát, bejött az igazgató és közölte, hogy kapott egy levelet, melynek alapján engem behelyeztek a pásztói gimnáziumba népgazdasági érdekből. A gimnázium a mai Gárdonyi Géza Általános Iskola emeletén volt és Ágasvári Lajos volt az igazgató. Elmondtam neki, hogy nem akarok ide jönni, mert nincs egyetemi végzettségem, mire azt mondta - mivel jeles volt a bizonyítványom - hogy ez többet ér, mint egy egyetemi elégséges diploma. A gimnáziumban csak történelmet tanítottam három évig, aztán kaptam magyart is.- Az, hogy pedagógus lett, az nem volt véletlen?- Az nem volt véletlen, hogy pedagógus is lettem, 1946-ban, amikor 11 éves voltam, akkor a szomszéd községbe, Túrára kerültem általános iskolába, ahol polgári iskolai tanárok tanítottak. Középiskolába Aszódra jártam, a bejárás elég körülményes volt. Én intéztem el az aszódi igazgató segítségével, hogy kollégiumba kerüljek, Cegléden. Itt érettségiztem. Aztán a pályaválasztásom úgy alakult, hogy pedagógus lettem. Még harmadikos koromban, mert jó matematikus voltam, építészmérnök akartam lenni, de közben, mint minden diák akkoriban, verseket is írtam, úgy gondoltam, ehhez legközelebb a magyar áll, ezért úgy döntöttem, hogy magyar szakra megyek, és pedagógus leszek. Fölvettek Szegedre, magyar szakra, de az egyszakos képzés akkor megszűnt, és megkérdezték, hogy válla- lom-e a történelem szakot is. Vállaltam, mert szerettem a történelmet is, hiszen ez a téma is érdekelt. A főiskolán az egyik professzor a falukutatással, a helytörténetírással ismertetett meg bennünket, ilyen szemináriumra is jártam hozzá. 1957-ben végeztem és az előbb említettem, hogyan kerültem Szurdokpüspökibe, majd Pásztóra. Pásztón kerestem albérletet és ami szintén véletlen, hogy így Csohány Kálmán szülőházában laktam két évig. Csohánnyal, akkor még nem ismerkedtem meg, csak később.- Pásztón, hogy alakultak a dolgai?- Pásztón rövid idő alatt megszoktam annyira, hogy a feleségemmel, akivel a főiskolán ismerkedtem meg és ő is pedagógus, nemsokára kaptunk lakást. Megszülettek a gyerekek. így lassanlassan megtelepedtem. A tanítási munka mellett bekapcsolódtam a helytörténeti kutatásokba, létrehoztam a hely- történeti múzeumot, megírtuk Pásztó történetét az akkori tanácselnökkel, Csépány Istvánnal, a művelődési osztály vezetőjével, Vincze Ferenccel 1970- ben. Egyre ismertebb lettem Pásztón. A hatvanas években a dolgozók iskolája levelezőn és esti tagozaton akkor létesült. A levelező tagozat vezetője lettem. Közben elvégeztem az egyetemet, az ELTE-n 1965-ben diplomáztam.- A Mikszáth-hagyomá- nyokkal is sokat foglalkozott.- A Mikszáth-hagyomá- nyokkal nemcsak mint magyar tanár kerültem kapcsolatban, hanem az ötvenes évek végén mi is úgy döntöttünk, hogy a névtelen iskolának nevet kellene adni. Több név is szóba került, de mi, Tóth András magyar szakos tanárral úgy döntöttünk, hogy Nógrád megyében, talán az országban sincs Mikszáth Kálmánról középiskola elnevezve és mi Mikszáthot választjuk. A Mik- száth-hagyományok ápolására a tízéves évfordulón 1969- ben került sor, amikor már több osztály, több magyar szakos tanár is volt és egy nagy Mikszáth-ünnepséget rendeztünk, utána évenként sor került erre a rendezvényre. A legjelentősebb Mikszáth-ün- nepségre 1972-ben került sor a nagy író születésének 125 évfordulójára, amikor a megye kezdeményezte, utána az UNESCO is felvette a programjába, hogy meg kell ünnepelni Mikszáthnak ezt a jeles évfordulóját. Pásztón így négynapos szépprózamondó-versenyt rendeztünk. Ami különösen nagy élmény volt, hiszen akkor még élt Mikszáthnak a menye, Mikszáth Albertné, Anna néni, aki évekig Mikszáth feleségével élt. Ennek kapcsán olyan emberrel beszélgethettünk, aki személyes kapcsolatban volt Mikszáthtal. Akkor gondolkodtam el azon milyen érdekes az élet, én beszélhettem azzal, aki Mikszáthtal beszélt, Mikszáth Jókaival, Jókai pedig Petőfivel. Mikszáth unokája és két dédunokája is itt volt ezen az ünnepségen. Utána többször is meghívtuk őket. Mostanában mintha szünetelne ez a kapcsolat a Mikszáth családdal. A későbbiekben is többször volt itt országos szépprózamondó-verseny ennek egyik szervezője én voltam.- Voltak nehéz időszakok is.- A 70-es években az iskola elég nehéz helyzetbe került, amíg ma több mint 470 tanulója van, akkoriban szó volt arról, hogy megszűnik. Akkor egy úgynevezett memorandumot írtam a megyéhez, a járás vezetéséhez, hogy mennyire nem tekintik szívügyüknek a pásztói középiskolát. És akkor valahogy mégiscsak úgy válaszoltak, hogy a megyében a postaigazgatóság képviselői megjelentek, hogy postaforgalmi szakközépiskolát akarnak szervezni. Ez jól jött nekik is és nekünk is. Ez a döntés végeredményben megmentette a pásztói középiskolát. A 70-es években más élmény, hogy országosan akkor kezdték szervezni a fakultációkat, többek között múzeumismeretet, könyvtárismeretet, levéltárismeretet és gépírást. Büszke vagyok arra, hogy az országban csak három ilyen intézmény volt és az egyik a miénk. Több fakultációt indító intézményből hozzánk jártak tanulmányozni a szervezést. A francia tagozat létrehozásában is van szerepem, mert a postaforgalmi szakközépiskolában évekig én tanítottam a francia tárgyakat és szerettem volna franciaországi tanulmányútra menni, de nem engedtek, mert közölték, hogy egy év múlva Pásztón szeretnének két tannyelvű francia osztályt szervezni és gondolták, hogy abba bekapcsolódom és akkor lesz lehetőség a tanulmányútra. A francia tagozat beindításakor Köpeczi Béla akadémikus, akkori művelődésügyi miniszter jött megnyitni a tanévet. Annak, hogy itt létesült a francia tagozat, döntő érdemei voltak a cisztercieknek és annak, hogy a miniszter személyesen ismerte Rajeczky Benjámint.- Hogyan érintette az elismerés?- Nagyon jólesett, hiszen ezzel is elismerték azt a munkát, amelyet pályafutásom alatt végeztem. Örülök annak, hogy az első gimnáziumi igazgatómról elnevezett díjra méltónak találtak. _____ ESLA P intér Nándor
