Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-28 / 250. szám

2004. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK 9 6 Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal p „Százszorszépek” Kenderesen Tartalmas, aktív munkával telt a vizslási Százszorszép menyecs­kekórus utóbbi pár hónapja. A szeptemberi falunapra egy saját CD-vel rukkoltak elő, me­lyen palóc - többnyire helyi - népdalok csendülnek fel. A he­lyi (igen kritikus) közönségen kívül hallhatták őket Zagyvaró­nán, Rónafaluban, valamint Fóton, a nagy szüreti felvonulá­son. A XIX. századi híres költők által látogatott Fáy-hegyen isme­rősként köszönthették a ka- rancslapujtői asszonykórust és a Nógrád táncegyüttes korábbi ve­zetőjét. A díszvendég Erdei Zsolt világbajnok volt. A csoport a szereplés után meglátogatta a csodálatos fóti templomot, me­lyet Ybl Miklós tervezett roman­tikus stílusban. Az elmúlt hét végét a Száz­szorszép menyecskekórus Ken­deresen töltötte, a helyi Vadvi­rág népdalkor meghívása alap­ján. A katonadalok fesztiválját vitéz Baranyi Mihály polgár- mester nyitotta meg. Az egész napos rendezvényen részt vet­tek - többek között - Abádsza- lók, Kunmadaras, Újszász, Túr- keve, Galgahévíz, Békés, Hort, I Kisújszállás stb. népdalkörei. Kirobbanó sikert könyvelhetett el a vizslási kórus énekével, tán­cával és színpompás viseletével. A fellépés után elzarándokol­tak az alföldi kisváros szülötté­nek, Horthy Miklósnak a házá­hoz. A kenderesi polgári kör bé­lyeg- és éremárusítással adózott a valamikori kormányzó emlé­kének. ______________B. A. N e becsültessük le magunkat! Olvastam egy értékelést, amely szerint megyénk, főleg a benne lévő városaink, a szennyezett területekhez tar­toznak. Vannak olyan vélemé­nyek is, hogy a palócok nem rendszeretők. Tisztelt honfitársaim! Fog­junk össze, bizonyítsuk be, hogy ezek a vélemények nem fedik a valóságot. Ez a megye nem egy vagy több önkormány­zaté, nem a polgármestereké, nem a hatóságoké és nem a po­litikusoké. Ez a megye a miénk! Ennek elemi szinten akkor adjuk jelét, ha betartjuk a törvé­nyeket, rendeleteket, ha tisztán tartjuk környezetünket, vigyá­zunk a közterületek tisztaságá­ra. Ilyen magatartásra neveljük gyermekeinket! Figyelmeztes­sük a renitenskedőket és le­gyünk méltó utódai a nagy pa­lócnak, Mikszáth Kálmánnak, aki szerette a palóc földet és an­nak lakóit. Nagyon jót tenne, ha me­gyénk állampolgárai sokan ol­vasnák a Nógrád Megyei Hírla­pot a sok pletykalap helyett, s olvasói levelekben tennének ja­vaslatokat, észrevételeket a köz­élet visszásságairól: a környe­zet, a levegőszennyezőivel kap­csolatosan. Az illetékeseket ez­zel rá lehetne bírni az intézke­dések megtételére. Ne becsüljük le magunkat, ab­ban a vonatkozásban sem, hogy vannak a megyénkben olyan patri­óták, akik jobban ismerik a Palóc­földet, annak lakóit a problémáik­kal együtt. Nógrádsipeken, Piliny- ben, Litkén, Varsányban, Ludány- halásziban, Szécsényben, s lehet­ne tovább sorolni falvainkat, - mint az ejtőernyősek, - így minősí­tettük valamikor a fővárosból dele­gált országgyűlési képviselőket. Bízzunk egymásban, s megyénk lakóinak bölcsességében. ______________________OZSVÁRT BARNABÁS Sa lgótarján Hét végi és ünnepi ügyeletek ORVOSI KÉSZENLÉT Salgótarján: a hét végi és ünnepi ügyeleti ellátás pénte­ken 16 órától kedd reggel 8 óráig tart. A központi ügye­let (felnőtt és gyermek) az Ady Endre út 3. szám alatt, a volt bőr- és nemibeteg-gondozó épületében lévő egész­ségügyi létesítményben van. Tel: 32/410-853. Az anyatejgyűjtő állomáson - szintén az Ady Endre út 3. szám alatt - a fenti napokon reggel 8-9 óra kö­zött veszik át a tejet. Balassagyarmat: a Rákóczi fejedelem út 66. szám alatt, szintén a fenti időkben lesz az ügyeleti ellátás. Telefon: 06-35/301-621. Bátonyterenye, Rétság: az alábbi helyeken tartanak ügyeleti ellátást, pénteken 16 órától kedd reggel 7.30 órá­ig­- Bátonyterenyén: az Ózdi út 60. szám alatti rendelőben, telefon: 06-32/353-344;- Rétságon: a József Attila út 13. szám alatti rendelőben, telefon: 06-35/350-561. Szécsény: a Rákóczi út 113. sz. alatt lesz a fenti napo­kon ügyelet. Telefon: 06-32/370432. Pásztó: a gondozóházban, a Hársfa utca 1. szám alatt (a rendelőintézet mögötti Semmelweis utcai bejáratnál) lesz háziorvosi ügyeleti ellátás a fenti napokon. Telefon: 06-32/561-020, vagy 06-32/561-000/2191-es mellék. Lelkisegély-telefonszolgálat: Salgótarjáni körzet: 06-32/311-600. (Este 18 órától reg­gel 6 óráig ingyenes!) Balassagyarmati körzetben: a 06-80/505-502-es ingye­nes körzeti hívószámon. GYÓGYSZERTÁRAK NYITVA TARTÁSA Hét végi és ünnepi ügyeletet - a fenti napokon - az aláb­bi gyógyszertárak tartanak megyénkben: Salgótarjánban szombaton és vasárnap a Fő tér 9. szám alatti Pécskő gyógyszertár, hétfőn a Bartók B. út 10. szám alatti Szent Benedek patika; Balassagyarmaton szombaton és vasárnap a Rákóczi út 51. szám alatti Szent György gyógyszertár, hétfőn a Rákóczi út 22. szám alatti Winkler gyógyszertár, Bátonyterenyén szombaton és vasárnap Kisterenye, Vasút út 5. szám alatti Kastélykert patika, hétfőn a Nagybátony-Bányaváros, Ózdi út 31. szám alatti Elvár patika; Pásztón szombaton és vasárnap a Semmelweis u. 9. szám alatti Gyógyír patika, hétfőn a Fő út 54. szám alat­ti Korona gyógyszertár, Szécsényben szombaton, vasárnap és hétfőn a Rákó­czi u. 94. szám alatti Szent Jób patika ügyel. Rétságon nincs ügyelet, a sürgős segítségre szoruló be­tegeket Balassagyarmat és Vác patikái látják el a hét vé­gén gyógyszerrel. ÁLLATORVOSI ÜGYELETEK A Magyar Állatorvosi Kamara Nógrád Megyei Szer­vezetének magán-állatorvosi (betegbejelentés) ügyeleti szolgálatának időtartama péntek (vagy az ünnepnap előtti munkanap) 14 órától hétfő reg­gel 6 óráig tart. Balassagyarmat és Szécsény ügyeleti körzet (B.- gyarmat, Szécsény, Szügy, Rimóc, Terény székhelyű állatorvosi működési terület) szombat-vasárnap: dr. Érsek Ervin Balassagyarmat, Óváros tér 22., tel./mobil: 06-30/9498-676, hétfőn: dr. Hegedűs Szi­lárd Balassagyarmat, Jópalócok u. 45., tel./mobil: 06- 35/313-341,30/307-6390; Rétsági ügyeleti körzet (Rétság, Romhány, Diósjenő, Dejtár, Nézsa, Nagyoroszi, Érsekvadkert, Drégelypalánk székhelyű állatorvosi működési terü­let) szombat-vasárnap: dr. Kása Géza Rétság, Rá­kóczi u. 34., tel./mobil: 06-35/550-060,06-30/445- 3515, hétfőn: dr. Lukáts András Nagyoroszi, Kossuth u. 7., tel./mobil: 06-35/374-107,20/9835-362; Salgótarjáni ügyeleti körzet (Salgótarján, Cered, Litke, Karancslapujtő, Bátonyterenye, Mátraterenye székhelyű állatorvosi működési terület) szombat- vasámap-hétfő: dr. Papp Tamás Bátonyterenye, Munkácsy u. 4., tel./mobil: 06-32/350-616, 06- 20/9367-370; Pásztói ügyeleti körzet (Pásztó, Kálló, Alsótold Ecseg, Palotás, Márkháza székhelyű állatorvosi mű­ködési terület) mindhárom napon, szombat- vasámap-hétfőn: dr. György Zsolt, Alsótold Nefelejcs u. 14., tel./mobil: 06-32/380-088,06-30/953-1288. A Nógrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás hatósági állatorvosi ügyelete hét végén és ünnepnapon, szombat-vasárnap- hétfőn az alábbiak szerint alakul: Rétság és környékén (Rétság, Romhány, Diósjenő, Nézsa, Nagyoroszi, Érsekvadkert, Drégelypalánk és környéke) szombat-vasárnap: dr. Kása Géza, Rétság, Rákóczi u. 34., tel.: 06-35/350-852, hétfőn: dr. Barna Róbert Balassagyarmat, Óváros tér 17/a„ tel.: 06-35/314-176; Balassagyarmat, Szécsény és környékén (Szanda, Érsekvadkert, Terény, Magyarnándor, Őrhalom, Varsány, Rimóc, Endrefalva) szombat-vasárnap: dr. Érsek Érvül Balassagyarmat, Óváros tér 22., tel.: 06- 30/949-8676, hétfőn: dr. Kecskeméti Nándor, Szécsény, Fürst S. u. 3., tel./mobil: 06-32/370404; Salgótarján és környékén (Salgótarján Cered, Karancskeszi, Karancslapujtő, Kishartyán, Bátony­terenye, Márkháza, Mátraterenye, Kazár és környé­ke) szombat-vasámap-hétfőn: dr. Papp Tamás Bátonyterenye, Munkácsy út 4., tel./mobil: 06- 32/350-616,06-20/936-7370; Pásztó, Palotás és környékén (Pásztó Kálló, Cserhátszentiván, Ecseg, Palotás és környéke) szombat-vasámap-hétfőn: dr. Osgyán Béla Palotás, Szabadság u. 24., tel.: 06-32/480-002. Hatvan éve történt Salgótarján bombázása: tucatnyi áldozat „1944. október 31-én délelőtt fél tíz óm táján északkelet felől nagyobb orosz repülőgép kötelék repült be váratlanul, megle­petésszerűen Salgótarján fölé, s géppuskatűzzel és tekintélyes számú és súlyú robbanóbombákkal árasztotta el főleg a Gép­gyár és a Vasöntő, az Üveggyár és a Bányatelep közvetlen kör­nyékét. Borzalmas volt az embertelen támadás, mert ellene a védekezésre idő nem volt. Dolgozó embereket a munkahelyü­kön, asszonyokat és gyerekeket a lakásaikban vagy az utcákon ért, s hála a könyörületes Istennek, emberéletben és anyagi kárban a gonosztett szörnyűséges tervénél jóval alul maradt... Á halálos áldozatokat november 2-án rendkívül nagy részvét mellett temette el a városi ravatalozóból a keresztény felekeze­tek papsága. A város közönségének nevében dr. Rátky Béla pol­gármester, az Üveggyár igazgatósága, tisztikara és munkássá­ga nevében Némedy József tisztviselő, a Gépgyár és Vasöntő ré­széről Tamay Kálmán gyárigazgató mondottak megindító bú­csúbeszédeket. A közönség megilletődött lélekkel búcsúzott a kedves hőshalottaktól, felidézve ki-ki magában a borzalmas perceket, s az omladékok látványát...” Ezen sorok „A MUNKA” cí­mű, Salgótarjánban megjelenő, társadalmi és politikai hetilap 1944. november 11-i számának címoldalán vezető hírként láttak napvilágot. Minthogy közeledik a várostörténet egyik, eddig ta­lán méltatlanul mellőzött tragi­kus eseményének 60. évforduló­ja, a történelmi tények tisztázá­sa és az utókor kegyeletének le­rovása céljából egyaránt idősze­rű a megemlékezés. Szükségszerűen felmerül a kérdés, mi lehet az oka az ese­mény körüli eddigi csendnek. Talán a politikai indítékok? Ezek szerepe valószínűleg nem zár­ható ki, hiszen a szovjet-magyar barátság elmélyítését nem szol­gálta volna előnyösen az a kö­rülmény, hogy a korabeli propa­ganda szerint Kis Moszkvának tartott és megkímélésre ítélt Sal­gótarjánt a háború utolsó hetei­ben miért éppen a szovjet légi­erő támadta meg? És miért kizá­rólag polgári célpontjaik voltak, a bombázás mellett az utcán menekülő emberekre is gép- fegyversortüzet nyitva? Talán csak a véletlennek tud­ható be, hogy a történészek fi­gyelmét is elkerülte ez a jelentős várostörténeti esemény? Megle­het, bár nehezen képzelhető el, hogy akár csak „A Munka” szá­mait átlapozva is ne tűntek vol­na fel ezek a szembeötlő írások. A kutatók talán tudtak is róla, csak úgy gondolták, hogy a köz­vélemény figyelmét nem érde­mes ráirányítani, nem kell a se­beket felszaggatni? A hozzátartozók pedig talán úgy érzik, hogy haiottaikra a közemlékezést elsősorban nem nekik illik ráirányítaniuk. Ők magánemberként eddig is ápol­ták az emlékeket, gondozták a sírokat, melyek ott sorakoznak a régi központi temető ravatalozó­jának közelében, a néhány hó­nappal korábban lavinakataszt- íófa áldozatául esett sízők sírjai­nak szomszédságában. Erről magam is csak a közelmúltban, más irányú helytörténeti érdek­lődésem kapcsán, az egyik hoz­zátartozó jelzése alapján szerez­tem tudomást, pedig évtizedek óta ott járok el a sírok mellett. Azóta azonban lelassítom lépte­imet, s emlékezetemben megje­lennek a hatvan évvel ezelőtt át­élt események! Borongós október végi dél­előtt volt. Tizenéves fiúként a Pécskő-patak völgyében lévő óvóhelyünk bejáratánál a légiri­adók közti szünetben beszélge­tő felnőtteket hallgattam éppen, amikor a Pécskő felől hirtelen erősödő repülőgépzúgást hallot­tunk. Az égre pillantva nyolc-tíz repülőből álló köteléket vettünk észre. A Liberátoroktól eltérően igen alacsonyan repültek és a felnőttek azonnal megállapítot­ták, hogy „Rata” típusú orosz gépek. Valaki azonnal megje­gyezte, hogy ezektől nem kell félni, Salgótarjánt az oroszok nem fogják bombázni, valószí­nűleg csak felderítők. így hát nem ijedtünk meg, annál is in­kább, mert jöttüket a szirénák sem jelezték. Ám abban a pilla­natban, amikor éppen fölénk ér­tek, legyezőszerűen szétváltak és a szirénák megszólalásával csaknem egyidejűleg mind­egyikből megindult a bombák szórása. Ezek röppályájából azonnal látszott, hogy nem ránk, hanem a zsidótemplom, az üveggyár és a bányakolónia környékére fognak hullani. Az­tán másodperceken belül hallot­tuk a robbanásokat is. Minthogy ezután géppuskaropogás is ve­gyült a gépek búgása közé, az ott lévő rendészek mindannyi­unkat leküldték az óvóhelyre, mert nem lehetett tudni, nem fordulnak-e vissza felénk. Más­nap iskolába menet aztán láttam a bombázás utamba eső követ­kezményeit. A Fő utca templom alatti szakaszán egy nagymére­tű, fel nem robbant bombát ha­tástalanítottak éppen a tűzszeré­szek, de néhány kisebbet a Régi­posta utca bejáratánál is láttam összegyűjtve. Ezeknek csupán csekély becsapódási nyomai lát­szottak az úttesten és a környe­ző épületekben. Az iskolánk környékén, a mai Total-benzinkút és Penny market helyén azonban rom- badőlt épületek és szobányi bombakráterek sorakoztak. (A mai munkaügyi központ ponto­san egy porig lebombázott épü­let krátere helyén épült!) Mint utólag kiderült, a templomból az iskola felé igyekvő hittaná­runkat éppen itt érte a bombá­zás. Ösztönösen, (vagy isteni sugallatra?) az egyik udvaron lé­vő fából épült WC-be menekült, amit a légnyomás felborított ugyan, de ő sértetlenül életben maradt! A bombák nagy része túlrepült a város fővölgyén és je­lentősebb károkozás nélkül a bányatelep mögötti erdőben hullott le. A bombatölcsérek nö­vényzettel benőve itt még ma is megtalálhatók. A bombázás üveggyár körüli részleteiről - mivel azon a város­részen nem voltam járatos - nin­csenek személyes emlékeim, csak hallomásból tudtam, hogy ott több ember is áldozatul esett és néhány nap múlva közös te­metésen búcsúztatták őket. Az­tán a front átvonulásának ese­ményei, majd a háború után ki­bontakozó élet sodrása, s talán a politikai szándékok is feledésbe merítették a tragikus napot. A részleteket csupán néhány éve, Csákvári László helytörténeti könyvének egyik fejezetében ol­vastam. Ő részletesen leírja az eseményeket, hiszen ott dolgo­zott az igazgatóságon és végigél­te a zűrzavaros órákat! Talán a véletlen, vagy a könyvhöz fűzött recenzióm hozta, hogy nem sokkal ezt követően az utcán megszólított régi ismerősöm, Kiszely Zoltán, s jelezte, hogy a történetben oly megrázóan leírt fiatal, szőke, halott munkáslány az ő édestestvére volt! Ő hívta fel figyelmemet arra is, hol van­nak az áldozatok sírjai a temető­ben. Ezek után került elő a levél­tárból a Munka című hetilap fentebb említett száma és né­hány szemtanúval is beszélget­tem. Az esemény lényegére minden érintett egybevágóan emlékszik, az időpontra, a ha­lottak neveire, az egyéb részle­tekre vonatkozó adatok azon­ban már bizonytalanabbak, egyénenként ki-ki másra helye­zi a hangsúlyt. A mozaikokból azonban a kép jól összeállítha­tó és remélhető, hogy a továb­biakban még gazdagodik is a hozzátartozók közlései és a szakemberek vizsgálódásai nyomán. Itt csupán néhány ál­dozat nevét említem meg azo- két, akik a visszaemlékezések­ben leggyakrabban szerepel­nek: Wiesinger Károly, Kercsegi István, Singer Emilné, Szojka József, Juhász Éva. A halottak száma nagy valószínűség sze­rint 12 volt, a sebesülteké ennél bizonyára több. A részletek tisztázása a törté­nészekre vár az írásos doku­mentumok feldolgozásával és a még élő szemtanúk, rokonok visszaemlékezéseivel, esetleges fotók, tárgyi hagyatékok rendel­kezésre bocsátásával. Erre annál is inkább szükség lenne, mert nemcsak fiatalabb, hanem meg­lepő módon idősebb, tősgyöke­res salgótarjáni lakossal is talál­koztam, akinek minderről nem volt tudomása, de ami ennél még meglepőbb, egyetlen, álta­lam elért várostörténeti könyv sem említi meg. Méltó lenne talán a temető­ben a sírok közelében, illetve az üveggyár falán egy-egy emlék­tábla elhelyezése, hogy a tragi­kus várostörténeti esemény és az áldozatok emléke ne merül­jön végleg feledésbe. _______________________dr. fémcsík János Salgót arján Idősek napja Mizserfán Idősek napját tartott szeptember 21-én délután a mizserfai idősotthon, amelyen a salgótarjáni és a kisterenyei otthon lakói is részt vettek, mintegy százötvenen. Az otthon igazgatója, Serfőző Tamás méltatta a rendezvényt, a dolgozók munkáját, te­vékenységüket, az itt lakók életét. Az idősek napi ünnepségen a kazári asszonykó­rus és az általános iskola műsorral kedveskedett: zenével, tánccal, szavalattal, a régi népi hagyomá­nyok ismertetésével. A műsort nagy tapsvihar fo­gadta, s Tőzsér Lászlómé, a konyha dolgozója, egy igen szép verset is elmondott. A címe az volt: „Sze­ressék a fiatalok az öregeket!” A műsor befejezése­ként az igazgató, Serfőző Tamás megköszönte a kazáriak szórakoztató műsorát, valamint jó egész­séget kívánt a résztvevőknek. Végezetül 15 fő részesült ajándékban, azok, akik sok szeretettel gondozzák társadalmi munká­ban az időseket, segítve az otthon tevékenységét.: Utána zene szólt, voltak akik táncra is perdültek az idősek közül. Majd finom vacsorával ért véget az ünnepély. __________________________________________TOKÁC* LÁJOSHÉ a mizserfai otthon lakója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom