Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-04 / 231. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGY E I KÖZGYŰLÉS 2004. OKTÓBER 4., HÉTFŐ „Számomra mindig első a gyermek iránti szeretet” Havas Vilmosáé több mint 23 évig vezette Rétság város óvodáját. Munkatársai és felettesei elismerését mindvégig él­vezte, kiváló kollektívát hozott létre. Vezetése alatt az intézmény az ak­kori járás szakmai-mód­szertani központjává vált, ahol a környező települé­sek gyermekneveléssel foglalkozó szakemberei mintát, példát és segítsé­get kaptak tevékenysé­gükhöz. A munkát jelenleg is több­féle formában és módon támogat­ja. Mindig különös érzékenységet mutatott a hátrányos helyzetű csa­ládok, gyermekek segítésére. A 70-es '80-as években a tanács mellett működő szociális, gyer­mekvédelmi munkát koordináló bizottságoknak tagja volt. Tevé­kenysége alapozta meg azt a gon­dolatot - melyet az óvoda később megvalósított - hogy a rászorultak úgynevezett fejlesztő óvodai cso­portban kapjanak esélyt a legfon­tosabb fejlődési életkorban lemara­dásaik pótlására. Megszervezték a logopédiai szolgálatot és a lehetsé­ges formákat igénybe vették a gyermekek esélyegyenlőségének javítására. A rendszer- váltás utáni ön- kormányzati vá­lasztásokat köve­tően '94-től, a te­lepülés lakói kép­viselőnek válasz­tották Havas Vil- mosnét, aki im­már a harmadik ciklusban a város önkormányzatá­nak tagja, s egy­ben a szociális bizottság vezető­je. Időközben nyugdíjba vonult, így még nagyobb ambícióval látja el megbízatását. A szociális bi­zottság tagjaként a várost, a kis­térséget érintő kérdésekkel és fel­adatokkal is foglalkozik. A nevelő­oktató munka tekintetében részé­ről figyelmet, segítőkészséget, szakmai hozzáértést és megúju­lásra való biztatást tapasztalhat­nak folyamatosan. Példamutató személyes részvételével, anyagi segítségével is részt vesz az okta­tási és szociális munkában. Szám­talan kezdeményezést támogat saját jövedelméből. Kitartó tevé­kenységét - több más kitüntetés mellett - Rétság város Pro Űrbe ki­tüntetéssel is elismerte. Nógrád Megye Önkormányzata Veres Pálné-díjat adományozott Havas Vilmosnénak.- A nyugdíjas óvodavezetőnek, a mai önkormányzati képviselő­nek sokan, nagyon sokat köszön­hetnek, bár talán az érintettek nagy része nem is tud erről. Évtize­dekig dolgozott azért, hogy az ap­róságok, a kicsi emberkék felnőtt­ként megállják a helyüket az élet­ben, s jól irányítsák a személyes sorsukat...- Mi ösztönözte arra, hogy eme a pályám lépjen?- Nem nógrádi születésű va­gyok: négygyermekes családban nőttem fel Budapesten. 1968-ban költöztünk férjemmel - aki gé­pészmérnök - Tereskére, majd Rétságra. Mindig is olyan pályát szerettem volna választani, ahol gyerekekkel foglalkozhatok. így jelentkeztem óvónőképzőbe, amit Budapesten végeztem el. Is­kolai tanulmányaim befejezése után a fővárosban helyezkedtem el, munkám során sok problémá­val küszködő családdal ismer­kedtem meg. Felfedeztem, hogy jó empátiaképességem van, átér- zem az emberek gondját-baját, s azt tapasztaltam, hogy elfogad­ják a véleményemet, illetve tu­dok gyors és megalapozott dön­téseket hozni. Ezen képességek segítettek a továbbiakban, hogy a pedagógiát a szociális kérdések­kel összekapcsolva hasznosít­sam a gyakorlatban. , 1981 -ben egy kis kitérőt tett csa­ládjával: férje két évre külszolgála- ti munkát kapott, Algériában éltek. Ezek az esztendők - mint fogal­maz - a kinti élet, sok tanulsággal szolgáltak számára.- Tevékenységének egyik elisme­rése az ön iránti bizalom, ennek egyik megnyilvánulása önkor­mányzati képviselővé választása is. Hogyan győzi energiával egy ezer dologm figyelő nő, feleség, a rendkívül szerteágazó feladatainak ellátását?- 1994-ben képviselővé, a szo­ciális bizottság elnökévé válasz­tottak. A szociális bizottsági elnö­ki poszt nem azt jelenti, hogy én egyedül döntök: csapatmunka ez, és büszkén állíthatom, hogy jó csapat az enyém. Sok példát tud­nék mondani a gyakorlatunkból, de nem szeretnék dicsekedni. Tény, hogy igyekszünk mindenki­re odafigyelni, amiért nem vá­runk, de sokszor nem is kapunk köszönetét. Akikre viszont odafi­gyelünk, akiken - bánatukban, betegségükben - segítünk, azok biztosan éreznek valami melegsé­get a szívük mélyén. Néha egy „köszönöm” erőt ad a további munkához.- Mi volt a lényege az óvodai fej­lesztő munkának, s milyen ered­ménnyel végezték ezt?- Huszonhárom évig vezettem a rétsági óvodát, egy időben hozzám tartozott Bánk és Tolmács is. Tud­ni kell, hogy Rétság heterogén ösz- szetételű város, műveltség és szo­ciális körülmények tekintetében is különbözőek az itt lakók. Az óvoda fejlesztő munkájára - a felzárkóztatásra, illetve a te­hetséges gyermekek gondozásá­ra - nagy szükség volt és van. Az óvoda mindig nyitott volt az újra, kerestük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a kicsik életét szeb­bé, gazdagabbá tudjuk tenni. Hi­szen bármilyen reform, új prog­ram következik, számomra min­dig első a gyermek iránti szere­tet. (Az óvoda közösségi Pro Urbe-díjat is kapott.) Talán ezért bíztak bennem az emberek, talán ezért is választot­tak meg harmadszorra is, amit na­gyon köszönök.- Ön rendkívül energikus, tévé kény ember. Mi ad önnek erőt, energiát a mindennapok kisebb- nagyobb küzdelmeihez?- Ahhoz, hogy valaki jól vé­gezze a közéleti munkát és ki­egyensúlyozott maradjon, erre véleményem szerint az képes, aki mögött támogató, segítő és megértő háttér van. Szerencsés embernek tartom magam, mert a családom, elsősorban a férjem, a két fiam mindig mellettem álltak és állnak. Ez adott erőt a kudar­cok elviseléséhez és segített hoz­zá sikereimhez, örömeimhez. Hogy mennyire vagyok elége­dett azzal, amit elértem? Óvónő­ként úgy jöttem el (nyugdíjba), hogy valójában „még mindig ott vagyok”. Úgy érzem, a mai napig őszinte szeretettel, megbecsüléssel viseltetnek irányomban. Képviselőként szeretném to­vább folytatni, illetve megvalósíta­ni elképzeléseimet: igazságosabbá tenni a rászorultak segítését, nem­csak a gyerekekre gondolva, ha­nem minden olyan rétságira, aki önhibáján kívül került, kerül ne­héz helyzetbe. Szeretnék a helyi lehetőségek megtalálására, vagyis arra ösztönözni minél több fiatalt, hogy Rétságon maradjon. Örülnék a további sikerélmény­nek, egészségnek, békességnek. Jó volna örömet lelni minden olyan munkában, ami Rétságért, Rétságról szól, a rétsági emberek érdekét szolgálja. ________________________m-J-i H avas Vilmosra Örök elkötelezettje a kisgyermeknevelésnek Életének, pályájának meghatározója volt az a tizennégy év, amit a szuhai óvodában töltött Képesítés nélkül kezdett, s negyvenhét „gyereke” szerető nevelése mellett ellátta a gazdaságvezetői felada­tokat, ha kellett, dajka volt, de nem hátrált meg megannyi más ten­nivalótól sem. Jó szervezéssel, találékonysággal, tanulni akarással bizonyított, elérte céljait Radicsné Pintér Ilona ma a bátonytere- nyei óvodák igazgatója. Kiváló vezető, aki úgy tekint minden gye­rekre, mint a legkedvesebbre. Szemében valamennyi gyermek és gyermekintézmény egyet jelent a nagybetűs gyerekkel, akiről - meghagyva a szabadságát, önállóságát - gondoskodni kell. Örök elkötelezettje a kisgyermeknevelésnek, az óvodaügynek. A család­jával Neműben élő Radicsné Pintér Ilonát Nógrád Megye Önkor­mányzatának Közgyűlése Veres Pálné-díjjal tüntette ki.- Ön szerint milyen az ideális óvoda?- Legfőbb jellemzője, hogy a gyereket tartja a legfontosabb ér­téknek. Nagyon szép környezet­ben van és az óvodások korának, érdeklődésének megfelelően fel­szerelt. Olyan, mint egy jó család, ahol szeretetteljesek a viszonyok, de legalábbis megpróbál jó, csalá­dias körülményeket teremteni. To­vábbi ismérve, hogy a másságot ér­tékként kezeli, Nagyon fontosnak tartom, hogy az óvoda iránt bizal­ma legyen a szülőnek, s ezért min­dent megtegyenek, akik ott dol­goznak - válaszolta Radicsné Pin­tér Ilona A speciális nevelési feladatok felvállalása, elindítása mellett az óvodaigazgatö a gyermekintézmé­nyek korszerű infrastrukturális há­lózatának kiépítéséért is sokat tett: pályázaton számítógépet, fénymá­solót, internet-hozzáférést nyertek az elmúlt években. A számítógé­pes óvodai játékok használatának kedvező tapasztalatai alapján azt tervezik, hogy kiszélesítik ezt a le­hetőséget. Mint az óvodaigazgató fogalmazott, nem azért, hogy in­formatikai nevelést valósítsanak meg, hanem, hogy a többi játék mellett egyfajta pluszként felajánl­ják ezt azoknak a gyerekeknek, akiket érdekel. A városban ez azért különösen fontos, mert az óvodások ötvenkét százaléka hátrányos hely­zetű. A harmadik terve­zett program a készülő tanuszodára épít, a ne­gyedik pedig az erdei óvo­dai foglalkozásokra.- Mit gondol a mai óvodák meglévő és terve­zett programjai háttérbe szorítják a játékosságot, a játékot, ami elemi igénye, szükséglete minden gye­reknek?- Elsődlegesnek, legfontosabb­nak a játékot tartjuk. Vagyis az óvónő részéről kötelező megtarta­ni a foglalkozásokat, a kicsi pedig szabadon választhatja, hogy kap­csolódik-e ehhez. A napirendben éppen ezért nincsenek már nálunk kötött időpontban, illetve az egész csoportnak tartott foglalkozások, mi a kiscsoportos vagy az egyéni fejlesztő programokat részesítjük előnyben.- A kisgyermeknevelés, az óvo­daügy elkötelezettje azt vallja pá­lyáját nagyméttékben meghatároz­ták a szuhai évek, valamint az, hogy sohasem egyedül akarta meg­Radicsné Pintér Ilona váltani a vilá­got... Mindig együtt dolgoz­tam a szülőkkel, illetve később, amikor már nem egyedül voltam, a jól összeszo­kott, együtt dol­gozó, hasonlóan gondolkozó szakmai közös­séggel. Jó ered­ményt csak így lehet elérni. A szülőkkel való kap­csolattartás ma is nagyon lénye­ges eleme az óvodai tevékenység­nek: a négy éve működő bátonyi óvodaigazgatóság az úgynevezett partnerközpontú működés révén létrehozta a szülői szervezetet, melynek nem csak a tagóvodák szülői munkaközösségi vezetői, a tagjai, hanem a csoportokat is képviseli egy-egy hozzátartozó. A legutóbbi velük való találkozás alkalmával Radicsné Pintér Ilona tájékoztatta a szülőket a kitűzött nevelési célokról, új tervék meg­valósításáról. s meghallgatta az ezekkel kapcsolatos véleményü­ket. Az egyik ilyen most induló program az idegen nyelvi kom­munikációs: angol nyelvvel az egyik, némettel a másik telepü­lésrészen.- Az általános iskolában is be­indították ezt, s azt gondolom, nem baj, ha a gyerek be tud mu­tatkozni egy más nyelven, illetve, megtanul németül vagy angolul is egy mondókát. Lényeg, hogy a dolog játékosságát fedezze fel, ne legyen idegen számára, kíváncsi­vá váljon a nyelv iránt. Hiszen az óvodának az a feladata, hogy az érdeklődést felkeltse.- Véleménye szerint az óvodai nevelés nek van-e szerepe abban, hogy milyen felnőtté válik valaki?- Szerintem, igen, nagymérték­ben. Meghatározóak azok az él­mények, hatások, amelyek hat-hét éves korig érik a gyereket.- Az óvodaigazgató különös ér­deme a tagintézmények sajátos ne­velési arculatának kialakítása amely a gyermekösszetételhez iga­zodik Egy-egy mondattal, hogyan lehetne bemutatni a bátonyi tag­óvodákat? A Tölgyfa óvoda munkáját a természetközelség (mottójuk: ter­mészetben a harmóniával) hatja át. Az Őzike a komplex művésze­ti nevelésre összpontosít, a Csu- pafül oviban az egészséges élet­módra nevelésen, a mozgásfej­lesztésen van a fő hangsúly. A Mi­cimackóban a lépésről lépésre el­nevezésű program szerint, a hát­rányok mérséklésére, leküzdésé­re törekszenek, míg a Napsugár­ban a Freinet-pedagógia van kö­zéppontban. Az utóbbinak a sza­bad önkifejezésre, önérvényesí­tésre nevelés, alkotás, és a ter- mészetközeliség a lényege. A tag­óvoda-vezetők egytől egyig re­mek munkát végeznek. Radicsné Pintér Ilona kiváló szakmai eredményei szorosan összefüggenek a folyamatos ön­képzéssel. Jelenleg a negyedik dip­lomáért tanul: európai uniós szak­értői főiskolai képzésen vesz részt Szolnokon. Férje tanár, lányuk most jár nyolcadikba. Szeret falun élni, a sokféle ház körüli ténykedés köz­ben kikapcsolódni, kedves ismerő­sökkel találkozni, beszélgetni, ta­pasztalatait, véleményét megosz­tani, megméretni. Hivatása a köz Tóth Tibomé több mint négy évtizede dolgozik a közigazga­tásban. Adminisztrátorként kezdett, pénzügyi előadó, cso­portvezető, aztán főelőadó Héhalom majd Palotás község­ben. 1990. áprilisától a Héha- lomi Községi Tanács vb-titkára, az 1990-es önkormányzati vá­lasztásoktól a héhalmi önkor­mányzat jegyzője. Jelentős szerepe volt az önálló polgár- mesteri hivatal megszervezésé­ben, a dél-nógrádi önkormány­zatok együttműködésének ki­alakulásában. Sokrétű közszol­gálati tevékenysége mellett vé­gezte el a tanácsakadémiát, megszerezte az anyakönyvi munkához szükséges képesíté­seket. Gyakorlott jegyzőként szakvizsgázott és az elsők kö­zött vett részt az uniós ismere­teket nyújtó tanfolyamon. A közszolgálatot hivatásának te­kinti, azért nyugdíjazását köve­tően is vállalta a jegyzői felada­tok ellátását Héhalomban. Fel- készültségének, tapasztalatá­nak, jó kapcsolatteremtő kész­ségének köszönhetően kollégái és a lakosok is megbecsülik. Tóth Tibornénak Szontagh Pál- díjat adományozott nemrégi­ben Nógrád Megye Önkor­mányzata.- Miért esett erre a pályára a választása, s kezdetben vagy miután teltek az évek, volt-e olyan pillanat, amikor úgy gon­dolta: talán mégis jobb lett vol­na más szakmában elhelyez­kedni?- Először is szeretnék köszö­netét mondani azoknak, akik kitüntetésemet kezdeményez­ték és döntöttek róla. S most a kérdésre visszatérve: nem kön­nyű erre válaszolni, hiszen az ember pályaválasztását, elhe­lyezkedését sok tényező befo­lyásolja. Egyebek mellett való­színűleg az indított el ebbe az irányba, hogy mindig érdekel­tek az emberek problémái, gondjai, ebből következik, hogy igyekeztem a megoldá­sukban is közreműködni. A közigazgatási munkát megsze­rettem és soha nem éreztem szolgálata - Ha kell, segít a család úgy, hogy más területen kelle­ne elhelyezkednem.- Az önálló polgármesteri hi­vatal létrehozásakor milyen ne­hézségekkel, kihívásokkal kel­lett szembenéznie, s miként, minek köszönhetően sikerült úr­rálenni ezeken?- Héhalom község önálló stá­tusának visszaállítása után az első feladat az önálló polgár- mesteri hivatal létrehozása volt. A rendelkezésünkre álló épüle­ten kívül semmilyen felszerelés- sünk, berendezési tárgyunk nem volt. Munkatársak sem akadtak. Tényleg a nulláról kel­lett indulni. Korábbi munkahelyem, a Pa­lotás Községi Közös Tanács se­gítségével, valamint a polgár- mester úr támogatásával sike­rült létrehozni a hivatalt. Meg­találtuk a munkatársakat, ald- nek többségével ma is dolgo­zom. Itt jegyezném meg, hogy a község lakóitól, a testületi ta­goktól szintén jelentős segítsé­get kaptam, melyet ezúton is megköszönök.- Úgy vélem, ön a folyamatos ismeretszerzést, a továbbkép­zést, vagyis a szakmai sokolda­lúságot fontosnak tartja, Ennek jegyében mit ajánlana, taná­csolna, üzenne a közigazgatás pályakezdőinek, fiataljainak?- Több mint 40 éves gyakor­lattal, felelősséggel a hátam mögött mondhatom, hogy a köztisztviselői munka, a köz- igazgatási tevékenység felké­szültséget, helyismeretet igé­nyel, amelyet természetesen el lehet sajátítani, meg lehet ta­nulni. Tehát ha a fiataloknak ajánlhatok valamit, akkor a fo­lyamatos önképzésre, a gyakor­lati munka ellenére, a tapaszta­latok elraktározására, hasznosí­tására hívnám fel a figyelmü­ket. Tudniuk kell azonban azt is, hogy az emberek ügyeinek intézése sok türelmet, elhiva­tottságot követel meg.- Egyik nagyon szép és külön­leges feladata az anyakönyvve­zetői. Hogyan gondol erre? Há­nyán lehetnek azok akik ön előtt mondták ki az „igen’-t?- Tevékenységem­ének valóban egyik igen szép része az anyakönyvvezetői munka. Nagyon sok fiatal pár mondta ki előttem az „igen”-t, de hogy pontosan mennyien, nem is tudom, hisz' 1962- től végzem, látom el az ezzel járó felada­tokat.- Az évtizedek so- Tóth Tiborra rán hogyan élte meg napi munkája és egyéb - csalá­di, háziasszonyi, anyai - köte­lességei összehangolásából adódó esetleges gondokat, zök­kenőket?- A családom mindig segítsé­gemre volt. Nekik köszönhe­tem, hogy zökkenőmentesen tudtam végezni a munkámat. Férjem nyugdíjas. Egy lányom van, aki gyógyszertári szakasz­szisztens. Annak örülök, hogy ő is élethivatásának te­kinti a saját mun­káját. Két szép unokám is van, egy főiskolás lány és egy középisko­lás fiú. Tóth Tiborné a nagyon kevés sza­bad idejét, ha tehe­ti, az unokáival töl­ti. Amiben tud, se­gít nekik. Szereti a könyveket, bár mint jelezte, na­gyon kevés ideje jut olvasásuk­ra, a tévében az általa is jónak tartott műsorokat nézi meg. A zenehallgatás sem hiányzik az életéből, bár ez nála nem éppen szabadidős program: kellemest a hasznossal összekötve, gyak­ran a házimunka közben figyel a muzsikára. (-M. J.-| Készült Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének a támogatásával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom