Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-22 / 246. szám

2004. OKTÓBER 22., PÉNTEK BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal nógrádi Ismeretlen ismerősök - INFLAGRANTI együttes - Fenyvesi Attila és Karlovits Zsolt Elmúlt heti lapszámunk után valósággal ellepték szerkesztőségünket a Balassa­gyarmatról érkezett olvasói levelek. Ema­il hegyek jelentek meg a számítógépün­kön, postaládánk pedig naponta megtelt a hagyományos borítékokkal. Olvasóink egytől-egyig a városból elszármazott mű­vészekkel készült beszélgetéseket kér­nek tőlünk; a legtöbben ezen a héten az Inflagranti együttesre szavaztak. Fenyvesi Attila, az együttes zeneszerző­énekese Balassagyarmat szülötte. Még soha nem találkoztunk, de az első talál­kozón olyan közvetlen, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az interjú speciálisan készül. Noha évek óta Budapesten él, mégis Nógrád megyé­ben találkozunk. Szécsénybe jön értem autóval, Balassagyarmatról érkezik, ahol a szüleinél volt. Szécsényből Gyöngyösre megyünk, ahol rádióinterjúja van a zene­karnak, ott csatlakozik hozzánk társa, Karlovits Zsolt is.- Magyarország egy centralizált ország, szin­te minden lényeges megmozdulás a fővárosban történik. Belegondoltatok valaha is, hogy va­jon eljutottatok-e volna idáig, ha mindketten szülőhelyeteken maradtok? KARLOVITS ZSOLT: Ha ott maradunk, akkor ma biztos, hogy nincs Inflagranti! FENYVESI ATTILA: Sajnos tényleg nagyon Budapest központú az ország. De azért érdemes tudni, hogy a magyar médiában tevékenykedő személyiségek 95 százaléka gyakorlatilag vidéki, csak nem minden esetben derül ez ki. Úgy ér­zem, hogy ez a centralizáltság nem mindig helyt­álló, ugyanis az ország tele van tehetséges embe­rekkel. Minden szakmában megvannak a zsenik, amik megyénként lebonthatók, csak valami mi­att nem kapnak elég nyilvánosságot. K. ZS.: Nekünk is fel kellett költöznünk Pest­re, hogy megvalósíthassuk álmainkat. F. A.: Mint minden, ez is emberfüggő. Hozzá­állás kérdése, ki hogyan viszonyul a fővároshoz. Mikor felvettek az egyetemre - ugyanis több, mint tizedik éve taposom Budapest utcáit -, ne­kem kicsit gyorsnak tűnt ez a pörgés Balassa­gyarmat kispolgári nyugalma után, de aztán ha­mar megszoktam, s ma már több barátom van itt, mint odahaza. K. ZS.: Bevallom őszintén, én nagyon vágy­tam Pestre, engem külön vonzott a nyüzsi.- Pedig Debrecen is elég nagy város ahhoz, hogy ne lehessen betokozódni! K. ZS.: Mára valóban sokat fejlődött, ez tény. Úgy látszik, az kellett hozzá, hogy elköltözzem, (nevetnek) Amikor ott laktam, nem volt sok le­hetőség. F. A.: Annyira utálom, amikor ismert emberek nyilatkoznak, hogy "lemennek" vidékre. Mi az, hogy lemenni?! Rossz a szó! Az itteni emberek azt hiszik, hogy csak Pest van és azon kívül sem­mi más nem létezik. Nem akarok politizálni, de szerintem a felső vezetés foglalkozik kevesebbet a vidékkel, ezért van ez a berögződés. Pedig iste­ni a vidéki élet is, és csodálatos tájaink vannak! K. ZS.: Most, hogy az együttes kapcsán járjuk a falvakat és a városokat, gyönyörű helyeket lá­tunk, amiket korábban nem volt alkalmunk meg­tekinteni. Valamelyik éjszaka például a jáki templom mellett haladtunk el - fantasztikus! De Kaposvár, vagy Veszprém is élményt jelentenek! ÉVEKIG KAMARAZENEKARRAL JÁRTA A VILÁGOT- Mindkettőtök rendelkezik külön szakmá­val, amit intenzíven űztök a zenélés mellett. Attila komolyzenész, Zsolt pedig egy kereske­delmi rádiónál stúdiós. F. A.: Való igaz, én spéciéi kürtös vagyok. Kürtművész diplomám van, de utálom ezt a kife­jezést, mert ez a "művész" is ilyen affektáló szó. A zeneakadémián végeztem 1997-ben és szimfo­nikus zenekarokban dolgozom a mai napig. Az utóbbi időkben elég sokat turnéztam külföldön, elsősorban Spanyolország, Franciaország, Belgi­um, Svájc, és Németország színpadain, de Szicí­liában és Olaszországban, Ausztriában, sőt Ame­rikában is voltam. Rengeteg helyre eljutottam a szimfonikusokkal, de volt, hogy egy kamara- együttessel jártuk a világot.- Mindegyik elfoglcdtság teljes embert igé­nyel. Sablonnak tűnhet a kérdés, de őszintén érdekel: melyik az első? „Balassagyarmat kispolgári nyugalma után furcsa volt a fővárosi nyüzsgés" F. A.: Most mindenféleképpen prioritást kell élveznie az Inflagrantinak, mert ha nem csinál­juk teljes erőbedobással és nagyon komolyan, akkor az egésznek nincs semmi értelme. Furcsa dolog történt az idei télen. Nekem általában a tél utazással telt az utóbbi hat évben. Most teljes­séggel betorlódtak a külföldi utak, ráadásul ha akarom, mindet be is vállalhattam volna, de az Inflagranti miatt nagyon sok helyre nem mehet­tem el. Amit nagyon fájlalok; három hét Japán az Állami Hangversenyzenekarral.- Zsolt, Neked a rádió mennyi idődet veszi el? K. ZS.: Szinte szabad foglalkozású vagyok, hál Istennek nincs nagyon megkötve a kezem! Egyébként jómagam direkt a rádió miatt költöz­tem a fővárosba, ugyanis állást kaptam a Sláger­ben öt évvel ezelőtt. Onnan szerződtem át a Roxyhoz, ahol azóta is aktívan dolgozom. Az ott hallható szignálok gyártásáért vagyok felelős, a reklámszpotok általában az én kezeim alól kerül­nek ki.- A zenei előélet tehát mindkét fél ré­széről valamilyen formában megvolt. Utána már csak találkozni kellett... K. ZS.: Jól mondtad, hogy valami lyen formában, mert a magam ré­széről tényleg csak szárnypróbálga­tás volt sokáig az együttesezés... Soha nem értem el olyan ered­ményt, amilyet el sze­rettem volna érni. Persze egyedül nagyon nehéz. Két olyan em­ber kell hoz bum is ott készült a saját felügyeletünk, hang­mérnöki munkánk és hangszerelésünk alatt. Minden szegmensében a produkció mögött áll­tunk jés állunk.-És az ominózus találkozás hogyan történt? K. ZS.: Besétáltam a zeneakadémiára és kira­gasztottam egy kis cetlit, hogy kreatív zenésztár­sat keresek, ráadásul fiút. Az előző társam egy lány volt, ott jöttem rá, hogy lánnyal aztán soha többet nem szabad dolgozni, mert az lehetetlen­ség! F. A.: (nevet) Senki ne értse félre, mind a ket­tőnknek van élettársa! K. ZS.: Mottó: csak nővel ne kezdj! Szóval fiú társat kerestem, és rengeteg jelentkező volt, szám szerint egy, ő volt Fenyvesi Attila... Utána jöttem rá, hogy letépte a hirdetést, így nem is lát­hatta más. Ő hívott telefonon, emlékszem; pont a budapesti albérletemet intéztem egy ügyvéd­nél, mikor csörgött. F. A.: Tényleg zökkenő- mentes a kapcsolatunk, a mai napig nagyon jól tudunk együtt­működni. Mindig az van, amit én akarok... (nevet) K. ZS.: Ő az erő­sebb, úgyhogy nincs okunk harcolni... F. A.: Van köztünk 20 kiló, úgy­hogy nem vitatkozik. F. A.: Igen, az ilyenek abszolút feledtetik és kárpótolják az összes éjszakázást, meg a renge­teg melózást, amíg egy album elkészül. K. ZS.: Megint csak azt kell mondjam, hogy nagyon-nagy szerencse kell hozzá. Fontos, hogy két olyan ember találjon egymásra, ahol az el­képzelések egy hullámhosszon vannak!- 180 fokos fordulatot vett az életetek a csa­pat berobbanása óta? F. A.: Alapvetően nem változott az életünk. Ugyanúgy megmaradt az előző szakmánkkal való intenzív és hatékony kapcsolata mind a kettőnk­nek. Annyi, hogy sokkal több munkánk lett. Mond­juk én picit nehezebben élem meg, ha megismer-^ nek valahol. Nem is az, hogy kellemetlen, hanem inkább fura, ha valahol vásárolok és odajönnek.- Miért? F. A.: Kicsit zavar. K. ZS.: Kettőnk közül én vagyok az, aki észre sem veszi. Attila mondja mindig, hogy "most is felismertek minket, észre sem vetted"... F. A.: Zsolti kicsit el van varázsolva, álta­lában búra van a feje körül, (nevetnek) K. ZS.: Egyébként a baráti kör ugyanaz maradt, sőt el kell mondjam, hogy egyre jobban ragaszkodunk a régi barátokhoz. Ez egy nagyon érdekes dolog.- Mi miatt? F. A.: Az ember be­lefut kellemetlen tapasztala­tokba. ■J zá, aki több éven át azonos hullámhosszon dol­gozik. F. A.: Konstruktívan! De azért azt tegyük hoz­zá, hogy időközben barátok lettünk. SAJÁT STÚDIÓJUK VAN- Fontos ez? K. ZS: Nagyon! F. A.: Mindenféle problémát meg tudunk be­szélni, nincsenek köztünk súrlódások, meg bel­ső konfliktusok! Jó példa erre Zsolt korábbi együttese, ahol már szerződésben álltak egy ki­adóval, de megállt a történet emberi problémák miatt. K. ZS.: A kettőnk esetében pedig, mikor meg­jelent az Inflagranti első nagylemeze, mi onnan­tól már három évvel korábban együtt dolgoz­tunk! F. A.: Abszolút csak a levegőbe, a saját ma­gunk örömére csináltuk a közös zenélést három évig! A kezdetek kezdetétől elkezdtünk stúdiót építeni, már az első, második, majd harmadik al­AZ EMBEREK SZERETETE KÁRPÓTOLJA AZ ÖSSZES ÉJSZAKÁZÁST- Hozzá kell tegyem, egy tv-műsorban én már hallottam az alakulásotok történetét, de idáig azt hittem, az egy előre kitalált, kreált törté­net! F. A.: Lehet, hogy hihetetlennek tűnik a mai popvilágban, de igaz, amit mondunk. Mi is ren­geteg hazugságot tapasztalunk magunk körül, de az elején elhatároztuk, mindig őszinték le­szünk, számunkra a természetesség az elsődle­ges cél. A másik fontos dolog, hogy jól érezzük benne magunkat, és a közönséget is egyenrangú partnerként kezeljük a fellépések során. Azt hi­szem annál csodálatosabb érzés nem nagyon van egy zenész életében, ami velünk egyszer Nyíregyházán megesett: egy road-shown húsz­ezer ember énekelte velünk együtt a Te+Én-t. K. ZS.: Csak néztünk, mint a moziban, hogy akkor most mi van...- Az ilyen visszajelzések miatt érdemes csi­nálni?- A sleppre gondolsz, akik mindig ott sündö­rögnek az éppen futó zenekarok körül? F. A.: Igen. De vannak nagyon kellemes csaló­dások is. Fura dolog, amikor belekerülsz a kör­forgásba és olyan emberekkel leszel napi kap­csolatban, akiket odáig csak televízióban láttál. Ők általában a normálisak. Nagyon szeretjük az Irigy Hónaljmirigy tagjait. Minden héten, általá­ban csütörtökön van egy nap, amikor jól érezzük magunkat, és elmegyünk egy-két klubba. De ugyanilyen a Bon-Bon-nal és a Crystal-lal a kap­csolatunk. Liptai Claudiában is nagyot csalód­tunk - kellemesen.- Nem olyan rég Szolnoki is szerepelt a rovat­ban! F. A.: Róla jut eszembe; a rendőrökkel nagyon jó a kapcsolatunk! K. ZS.: Már kérik a maxit. Elő kell bányászni a lemezt. „Adjatok egy lemezt, és elengedünk...” F. A.: Mondtuk, a természetesség az elsődleges... Kép és szöveg: Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! PHIkI 4i Ötleteit, észrevételeit a nogradibutvar@chello.hu emailcímen, illetve —'™~" a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár'’ 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat’, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! fm A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak radio 100.4 kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom