Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-22 / 246. szám

Ügyeletes újságíró: + 15 ■ Pénteken reggel borús idő lesz kisebb esőkkel. A nap fo­lyamán elvékonyodik a felhő­zet, s 15 fokig melegszik fel a levegő. A hét végén enyhe ma­rad az idő, jelentős mennyisé­gű csapadék továbbra sem várható. Kattintson rá ! www.nogradmegyeihiriap.hu www.vilaggazdasag.hu www.holgyvilag.hu www.kiskegyed.hu www.astronet.hu www.gyongy.hu www.mindmegette.hu Médiapartnerünk: FM radio 100.4 egész Nögrádbant www.radiofocus.hu Raparles PÉNTEKEN 07.00 - 19.00 Salgótarján, Balassagyarmat, Szügy, Mohora, Becske, Nógrád- kövesd, Galgaguta, Bércéi, belterülete. MŰSOR: MÁSKOR Október 22-i, pénteki lap­számunkból anyagtorlódás miatt kimarad a péntekenként szokásos, a rádió- és televízió­műsor. Az október 25-e és 31- e közötti időszakra érvényes műsor-összeállítást hétfői, ok­tóber 25-i lapszámunkban ta­lálják. LEGKÖZELEBB HÉTFŐN Mai, három napos ünnepi | lapszámunk után a Nógrád Megyei Hírlap legközelebb október 25-én, hétfőn jelenik meg. 9 ■771215"9 010 0 0" 04246 „Meghalni, ezért a nemzetért’ Ünnepi közgyű­3 lést tartott tegnap a délelőtt Nógrád Me- eííiai gye Önkormányzatá­nak Közgyűlése a Megyehá­zán. Az eseményen a napi­rendi pontok és szócsaták helyett elismeréseket adtak át. HAROMKO TAKAREKSZOVETKEZET Egyedi Kiemelt kondíciók! Tel.: 32/521-248. számlabetét Együtt tovább jövet menet Bizakodnak a csapataink A labdarúgó NB II ^ l| Winner Sport-csoportjá- uémm ban a Salgótarjáni BTC a oldal Mátészalka vendége lesz. Az NB III Mátra-csoportjában a Balassagyarmat a Gyöngyöshalász, a Magyargéc a Fót csapatát fogadja, míg a Baglyasalja a Tápiógyörgye otthonában lép pályára. 1______________________________________ __1 S orsfordítás, három tételben Október 23-a jeles dátum Magyaror­szág újabb kori történelmében. A XX. század kereken száz október 23- ája közül ugyanis három hozott nem­zeti sorsfordulót. 1921. A vesztes első vüágháború, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és a trianoni országcsonkítás után vagyunk: utóbbi ismeretében elmondható, hogy ezen a tájon szó szerint is minden megtör­ténhet... Az 1921-es október 23-a leginkább budaörsi csata néven vált ismertté. Néhány nappal korábban ugyanis IV. Károly király és felesége, Zita királyné repülőgépen Ma­gyarországra érkezett, majd a hűségükre esküdött katonákkal együtt Sopronból négy vonatszerelvénnyel elindultak Buda­pest felé, hogy átvegyék a hatalmat. Győr Komárom, Tata nem állt ellen, s a mintegy kétezer főnyi királypárti sereget szállító el­ső szerelvény már Budapest határában, Bu­daörsön járt. A főváros csekély helyőrsége nem vehette fel a harcot, ezért a sebtében mozgósított egyetemisták kezdték el lőni a vonatot. A csatának volt valami hat-hét ha­lottja és jó pár sebesültje. A királyi szerel­vény ekkor Biatorbágyon várakozott, s ami­kor IV. Károly meghallotta, hogy az egyete­misták harcolnak ellene, igen elszomoro­dott, mondván: „Nem engedem elpusztíta­ni a gyerekeket!” Ezzel le is mondott a Habsburg restauráció tervéről. Előbbiek tetejébe a lélekben egyéb­ként királypárti Horthy Miklós csehszlo­vák ultimátumot kapott, ami szerint a Felvidék megszállói katonai támadást in­téznek Magyarország ellen, ha a kor­mány a király fővárosba érkezését nem akadályozza meg. 1921 október 23-án aztán folyamatosan kormányhű csapatokat vezényeltek Buda­örsre, s a rövidesen már háromszoros túlerő­ben lévő erőknek a királypártiak megadták magukat. IV. Károlyt pár napig őrizetben tar­tották, majd Madeira szigetére száműzték, a parlament pedig néhány nap múlva - a mo­narchia összeomlása után három évvel - ki­mondta a Habsburg-ház trónfosztását. A volt uralkodó fél év múlva meghalt, majd pár nappal ezelőtt ü. János Pál pápa boldoggá avatta. A király I. vüágháborús szerepe ugyan erősen negatív, de az is valószínű, hogy éppen a bűnbánat vitte a másvilágra. 1956. A második híres október 23-a eseményei széles körben ismertek. A szemtanúk, a résztvevők, az aktív szerep­lők közöttünk élnek, s ki-ki vérmérsékle­te, pártállása és érdekei szerint emlékezik vissza a történtekre, keresi az igazságot, próbálja azt elmaszatolni, vagy legyint az egészre... Az álláspontok talán egyetlen más történelmi eseményünk megítélésé­ben sem különböznek olyan mértékben, mint az 1956-os forradalom és szabad­ságharc esetében, - bár a főbb történése­ken nehéz vitatkozni: Az egyetemisták tüntetésének betiltása majd engedélyezése, a Petőfi- és a Bem­szobornál történtek általánosan elfoga­dott tények. Az is, hogy a Bem-szobortól az Országház elé vonult a tömeg Nagy Imre beszédét követelve, aki hazatérésre szólítva fel a tömeget. A parlament elől a tüntetők egy része a Sztálin-szobor le­döntésére sietett, a másik pedig a Rádió elé, követelve az egyetemisták 16 pontjá­nak beolvasását. Ezt a Rádió vezetősége elutasította, mire valóságos ostrom kez­dődött. A helyszínre vezényelt katonák és ÁVH-sok közül sokan átálltak a tünte­tők oldalára. A Rádió hajnalra a tüntetők kezére került, a Központi Vezetőség ülése közben ismét Nagy Imrét nevezte ki mi­niszterelnöknek, aztán éjfél után, - ami már nem 23-a megjelentek a szovjet páncélosok... Budapesten ekkor már utcai harcok folytak. A karhatalmisták és a tankok el­leni kezdeti sikerek után pár nap múlva reménytelenné vált a helyzet. Kádár Já­nos hatalomra került, a harcok kiterjed­tek más városokra, - aztán a forradalom elbukott, úgy, ahogyan csak a magyar for­radalmak tudnak elbukni: menekülők áradatával, megtorlások sorozataival, a sikertelenség okain vitatkozó résztvevők marakodásával. A kérdőjelek tehát napjainkig kérdője­lek maradtak, s az események után eltelt több mint harminc év hazugságai, ködö­sítései nem használtak annak, hogy a kérdőjelek felkiáltójelekké egyenesedje­nek... 1989. Erre az október 23-ra már so­kan emlékezhetünk: Szűrös Mátyás beje­lentette, azaz, ahogyan mondani szokták: kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Ettől a pillanattól szűnt meg hazánk keleti blokkhoz való tartozása, s a demokrácia, - a dolgok pillanatnyi állása szerint vég­leg - felváltotta az 1989 előtti években már alaposan megroggyant proletár dik­tatúrát. Lökést adott az összeomláshoz Pozsgay Imre egy nyilvános megjegyzése, ami szerint a korábban következetesen csak ellenforradalomnak nevezett '56-os eseményekre azt találta mondani: forra­dalom és szabadságharc. A népköztársaság köztársasággá válá­sakor azért a korábbi évtizedek beidegző­déseként sokan éltek a gyanúperrel: per­sze, éppen október 23-ra tették a köztár­saság kikiáltásának napját, hogy az „el­lenforradalom” évfordulóján valami mást ünnepelhessen a nép zavargás helyett, - dehát akkor még az sem volt biztos, hogy lesz ebben az országban tartós változás. Szóval itt tartunk ma. Október 23-hoz köthető a Habsburg-ház trónfosztását okozó királypuccs, a demokráciát óhajtó forradalom és szabadságharc, majd en­nek tulajdonképpeni lezárásaként a köz­társaság kikiáltása is. A legidősebb, köz­tünk élő emberek akár még mind a há­romra is emlékezhetnek, - csak több ilyen sorsfordító eseményünk ne le­gyen... ______________________________ FARAQÓ ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom