Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)
2004-10-02 / 230. szám
2004. OKTÓBER 2., SZOMBAT N Ó G R Á D I BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Ismeretlen ismerősök - Szolnoki Péter Kalandosan indul a találkozónk, ugyanis aznap a gyakori áramkimaradásoknak köszönhetően alig tud kiszabadulni a házából. Ha nincs áram, az elektromos kapu sem nyílik, autó nélkül pedig nehéz lenne megtenni a hosszú kilométereket a főváros szívébe. Gyakorlatilag Salgótarjánban is készülhetne ez az interjú, de amint mondja, már idejét sem tudja, mikor volt utoljára otthon. Most, hogy felépült végre a háza Budapest környékén, a szülei mennek hozzájuk sűrűbben. Egy bevásárlóközpont kávézójában ülünk le beszélgetni. Kicsit szipog, hallom a hangján, hogy megfázott. Teát rendel, mézzel és citrommal.- Kénytelen vagyok kúrálni magamat, mert szombaton, vagyis pontosan azon a napon, amikor ez a cikk megjelenik a Nógrádban, fellépünk a Luxor- showban. Uj nótákat játszunk, élőben zenélünk, ráadásul magas hangon kell énekelnem a dalokat is, tehát nem lesz egyszerű dolgom.- Mondtál már le fellépést betegség miatt?- Még egyszer sem. Betegen viszont már énekeltem koncerten. Nem volt kellemes dolog.- Nekem meg az nem volt kellemes dolog, hogy már a telefonban azt mondtad, azzal a feltétellel adsz interjút, ha a magánéletedről nem kell beszélned.- Igen. És? Mi a kérdés?- Miért ez az elutasítás?- Azért, mert már nagyon unom, hogy minden újságíró ezt a kérdést feszegeti, s a szakmai rész háttérbe szorul emiatt. Már annyiszor leírták, hogy imádom a feleségemet és még mindig szerelmes vagyok belé. Ez így is van, csak már képtelen vagyok elolvasni az ilyen témájú cikkeket. Foglalkozzon a sajtó az igazi, belső értékeimmel!- Természetesen elfogadom a véleményedet, ugyanakkor nem értem a döntést. A rovatunk neve Nógrádi Bulvár. A cikket a földijeid olvassák. Ráadásul a magánéletedről nekem már mindent elmondtál ugyanezen hasábokon öt évvel ezelőtt. Mi változott azóta?- Például az, hogy harmadszorra is apa lettem. A legkisebb fiam ma már kétéves. Egyedül veletek, nógrádiakkal „Nem akarok a magánéletemről beszélni! Még nem értem a csúcsra, valahol útközben vasuokT teszek kivételt, senki másnak nem beszélek már a magánéletemről. Elég volt belőle.- Hogy érzed, hol tartasz ma szakmailag?- Úgy érzem, korántsem vagyok még a csúcson. Útközben vagyok valahol. Teszem a dolgom, próbálok minél igényesebb dalokat kiadni a kezemből. Soha nem vagyok megelégedve önmagámmal. Ráadásul maximalista vagyok, mindig a jobbra törekszem, a százszázalékos munkára.- Mit jelent ez konkrétan? Például nem vagy megelégedve az eddigi lemezeitekkel sem? idején. Annyi a különbség, hogy azt még naiv lelkesedéssel csináltuk, ma pedig már ismerjük a buktatókat is. Tudjuk, hogy egy országos nagy rádió percek alatt aláírhatja a halálos ítéletedet azzal, ha nem játssza a dalodat. A legutolsó három lemezünkről már egyetlen dalt sem játszottak, csak a régieket hajlandóak forgatni.- Ezen a trágyadombon, ami jelen esetben a nagy magyar popszakmát jelenti, nehéz egy Bon-Bon zenekarnak léteznie?- Igen, mert a lemezeladások és a rádiós játszások nem azt mutatják, hogy sikeresek vagyunk. Ugyanakkor a másik oldalon viszont rengeteg fellépésünk van, idén például sokkal több volt, mint tavaly. Élő és fél play-back egyaránt.- Szép dolog az utazás, de kétségkívül nagyon veszélyes is.- Én is ettől félek, hogy a rengeteg utazás során nehogy valami bajunk legyen. Hál' Istennek, eddig még soha nem volt balesetünk!- Mintha egy kis csalódottságot éreznék a szavaidban.- Nem csalódottság ez, inkább düh. Nem csak minket érint ez a dolog, amiről beszélek. Országosan elismert nagy sztárok 50-60 évesen rohangálnak városról városra, s annyi tiszteletet sem kapnak meg, hogy ha új lemezt készítenek, akkor azt lejátssza a nagy rádió. Egyetlen rohadt dalt sem adnak le! Ez dühít, hogy az ember szívét-lelkét kiteszi a színpadra, a lemezre, és egy hozzá nem értő ember, aki ül a rádióban egy bőrfotelben, eldönti, hogy mi jó és mi nem.- A fellépésekből éltek?- Nem. Furcsa ellentmondás ez. Amikor elkezdek írni egy dalt, nagyon lelkes vagyok. Addig spannolom magam, amíg el nem készül, tehát ténylegesen meg nem születik. Izgulok, milyen lesz a végtermék. Aztán sűrűn előfordul, hogy amikor beteszem a dalt a lejátszóba, azt érzem, a nyers, demo változata sokkal jobb volt. De istenigazából nem tudok rá konkrét választ adni, hogy miért. Talán elveszik az a fajta töltöttség a végére, ami a dalírást jellemzi az elején.- Hány dalt írtál az új, napokban megjelenő, kilencedik Bon-Bon-lemezre?- Ötöt. A másik ötöt Török Tomi követte el. Soha nem szoktuk előre megbeszélni, de valamilyen csoda folytán mindig úgy alakul, hogy felesben írjuk meg a lemezt. tem, de Charlie is hívott. Továbbá nemrég fejeztem be három dalt Auth Csillának. __-És a BM? Tagja vagy még a rendőrségi zenekarnak?- Hogyne! Arra számítok, hogy öt év múlva meglesz a 25 év munkaviszonyom, mert a sulijaimat is beleszámították, s szeretnék majd elmenni nyugdíjba. De az öt évet azért még ki kell bírnom... Pedig nem könnyű a munka. Hatkor kelek, nyolcra járok dolgozni, egyig ott vagyok, s csak délutánonként intézhetem a zenekar, illetve a családom ügyeit.- A gyerekeid is imádják a zenét?- Naná! Szerintem le sem tudnám őket beszélni a muzsikáról! Bogi lányom nyolcéves, most kezdett el fuvo- lázni. Pontosan annyi idősen, ahány évesen magam is kezdtem Salgótarjánban. Egyelőre furulyázni jár egy tanár nénihez. Egy év múlva térhet át a másik hangszerre. Rendkívül tehetséges, jó a ritmusérzéke, egyedül a kitartásán kell még javítani. Pétiké állandóan gitározik otthon, Balázs pedig egyfolytában a dobokat püfölné. Egyiküket sem akarom a zene irányába terelni, de miután mindegyiket érdekli a dolog, boldog vagyok. Azt gondolom, egy alapvető zenei ismeretre mindenkinek szüksége van.- Nem titok, hogy ott hagytad a za- os fővárost, s a családoddal együtt elköltöztetek egy Budapest környéki kisvárosba.- Szerettem volna egészséges életmódot biztosítani a gyerekeknek. Számomra elengedhetetlenül fontos, hogy ne a büdösben, meg a koszban nevelkedjenek.- Úgy látszik, több szempontból is kuriózum az új korong. Eddig duetteket se nagyon hallhattunk az albumaitokon.- Éppen ezért van mindjárt kettő! Egyébként összesen tíz dal található a lemezen. A duettek közül az egyiket Szűcs Judithtal, a másikat Ganxta Zoleeval közösen adjuk elő.- Hogy érzed, emberileg változtál valamit az elmúlt években?- Nem, hiszen az alapvető értékeim ugyanazok. Az emberekhez való viszonyom sem változott, sőt a lelkesedésem ugyanolyan töretlen, mint az első lemez, a Kapaszkodj meg!- Most, a korong piacra kerülése előtt hogy látod, milyen lesz az anyag?- Összességében megint sikerült egy igényes, ám szórakoztató albumot létrehoznunk. Michelle, az Első Emelet egykori dobosa, állandó zenei producerünk nagyon kitett magáért, mert fantasztikusan keverte össze az anyagot a stúdióban. Jól szólnak a gitárok, igazán „húz” a lemez, egy szavam sem lehet! Ráadásul a Bon-Bon-kiadványok történetében most először magam is basz- szusgitározom, a saját dalaimat én játszottam fel. A dalszövegek is nagyon tetszenek, Duba Gabi barátom igyekezett olyan történetekről, élethelyzetekről írni, amelyeken a közelmúltban magam is átestem.- Vagyis kilenc év után most először rólad, rólatok szólnak a dalok?- Igen. Eddig általánosságokról énekeltünk, ez a lemez most valamivel személyesebb lett. Ilyen szempontból a mostani valamivel komolyabb anyag lett.- Csak abból. Se a jogdíjakra, se a lemezeladásra nem lehet alapozni. Ha nem lennének fellépéseink, szó szerint éhenhalna a családom.- Ezért nem engedheted meg magadnak, hogy beteg legyél.- Pontosan. A gyerekeimet el kell tartanom. Már említettem, léptem fel betegen, de az nem tesz jót a hangszálaknak.- Félsz a holnaptól?- Amíg van hangom és eszembe jutnak szebbnél szebb dallamok, akkor nem félek. Ugyanakkor mindemellett rengeteg gyönyörűség van a zenélésben, s csak nagyon ritkán jutnak eszembe a rossz dolgok. Például akkor, amikor neked panaszkodom, meg a nógrádi olvasóknak... Egyébként nem vagyok depressziós, de még csalódott zenésznek sem lehet nevezni.- Vállalsz még vokálmunkákat? Keresnek még egyáltalán?- Szerencsére igen. Évente van legalább tíz különböző vokálmunkám a Bon-Bon-on kívül. Legutoljára Tóth Veronika lemezén közreműködKép és szöveg: Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! I I JÉL t Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcímen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat’, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kérdéseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! fm A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak , ° 100..4 kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, azFM ÜL A 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely- - i nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. F SÁNDOR ANDRÁS
