Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-13 / 239. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ BÁTONYTERENYE 2004. OKTÓBER 13., SZERDA Újabb játszóterek épülnek BÁTONYTERENYE Tovább folytatódik a játszó­térprogram a városban. Az el­múlt hónapokban jó néhány ját­szóteret adtak át a gyerekek nagy örömére. Jelenleg is két helyen dolgoznak a szakembe­rek, hogy az Európai Unió szab­ványainak is megfelelő korszerű játszóteret építsenek. A Dobó té­ren és a Bányász úton is meg­kezdték már a munkát. Utóbbi­nál nem csak a játékok felállítá­sára kerül sor, hanem a salakos labdarúgópálya felújítására is. Mindez úgy lehetséges, hogy az önkormányzat 2,6 millió forin­tos támogatást nyert a kivitele­zéshez. A beruházások tervezett összköltsége 6,5-6,8 millió fo­rintot tesz ki. Ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk, akkor mindkét játszóteret át tudjuk még ebben az évben adni ­mondta lapunknak Vanya Gábor polgármester. A kivitelezés mellett azonban előre is tekintünk, így már vizs­gáljuk annak a lehetőségét, hogy hol tudunk további játszó­tereket kialakítani, felújítani. Az már biztos, hogy a program foly­tatásaként a nagybátonyi város­rész „falui” részén várható leg­közelebb, hogy modem és biz­tonságos játszótér épül - árulta el a polgármester. a A „kettes” mátrai túra Augusztusi számunkban kezdtük el a Bátonyterenyéről indu­ló mátrai túravonalak bemutatását. A sorozat mostani részé­ben a kettes számú túra útvonalát közöljük, ami a Macon- ka-Almás-lapos-Tóberke-Nagybátony, Mátrai utca útvonalat jelenti. A szóban forgó út öt kilométeres, a szintemelkedés 70 méter. A túra P3 jelzésű, szintideje 1 óra 20 perc. BÁTONYTERENYE Ez az útvonal tulajdonképpen az egyes számú túra Maconka- Nagybátony, Mátrai utca szaka­szon kínál alternatív, rövidítő le­hetőséget. Maconkáról az Ózdi úton lévő távolsági autóbusz- megállótól indulunk dél felé, a PP+ jelzések nyomán. Átme­gyünk egy vízmosás hídján és Maconka középkori eredetű, gó- ükus boltozató, román szenté­lyű római katolikus templomá­hoz érünk. A templomot érde­mes belülről is megtekinteni. A szentélyben középkori faliképek maradványai láthatók. A templomtól a főúton to­vábbra is dél felé haladva rövi­desen balra a Fenyves utcába té­rünk. Az utca elején találjuk a századelőt idéző Gerendás kocsmát, amelynek belső falait Maconka történetét elbeszélő, több képből álló amatőr alkotá­sok díszítik. A Fenyves utcából balra fordulva az Arany János úton át nemsokára elhagyjuk Maconkát. Az Almás-lapos szántói között délkelet felé ha­ladva egy kilométer után az út­elágazásnál jobbra fordulunk, itt dombok sorakoznak, balról a Tóberke nádasai kísérnek. Mintegy 1,5 kilométert gyalo­golva Nagybátony-ófalu temető­jéhez érünk. Útközben mindvé­gig kitűnő a rálátás a magasba nyúló Mátra-bércre. A temető mellett jobbra, a bevágáson le­ereszkedve elérjük a Hősök út­ját, s azon Nagybátony-ófalu három utcájának csomópontjá­hoz érünk. Itt csatlakozunk a a szembe- lévő Alkotmány utcából jövő SZ jelzésekhez. A túrát innen több variációban is folytathatjuk. Bal­ra az S jelzésen Mátraszent- lászlóra, a Z jelzésen Mátra- szentistvánra mehetünk. Az Al­kotmány utcán nyugati irány­ban, az SZ jelzéseken elérjük a Nagybátony vasútállomásról Ágasvárra vezető P+ jelzést, (jobbra a vasútállomásra, balra Agasvárra jutunk). A három utca csomópontjától a P+ jelzés az SZ jelzésekkel együtt balra, a Lengyendi utcába fordul és 500 méter után véget érve eléri a Mátrai utcát. Itt csat­lakozik balról a Kisterenyéről Ágasvárra vezető P jelzés. Jó utat, szép túrázást! Kulturális kapcsolat Fülekkel BÁTONYTERENYE A nógrádi város és Fülek testvérvárosi kapcso­lata intézményi szinteken is kiszélesedett. Az idei évben ennek első jelentősebb eseménye a magyar kultúra napjának közös megünneplése volt. Pontosabban az Ady Endre Művelődési Ház­ban ekkor nyüt meg Jacsmenyik József kiállítása, az ünnepségen fellépett a füleki férfikar. Az ese­mény méltán érzékeltette a történelmi kistérség­ben a kultúra hatámélküliségét, a magyar kultú­ra egységességét, a rendezvény híven demonst­rálta mindezt. A következő eseményei az uniós csatlakozás­hoz kapcsolódó rendezvények voltak. Április 30- án a bátonyterenyei fúvószenekar és a mazsorett- csoport látogatott Fülekre, május elsején pedig a füleki férfikar, női kar és tánccsoport szerepelt Bátonyterenyén. A kapcsolatok szélesítése folyta­tódott, amikor a füleld nyugdíjas szakszervezeti vezetők találkoztak az itteniekkel, hogy megin­dulhasson a civil szervezetek közötti együttmű­ködés is. A kisterenyei nyugdíjasklub tagjai a kö­zelmúltban jártak Füleken, a szívélyes vendéglá­tás mellett megtekintették a várat, a múzeumot. Október 16-án, szombaton a Kastélykerti Társal­gó kel útra, Balassi Bálint születésének 450. évfor­dulója tiszteletére Balassi Bálint nyomába Zólyom­ba indulnak, ahová fülekiek is elkísérik őket. Az Ady Endre Művelődési Házban működő, a város és térsége amatőr művészeit összefogó alkotó tár­saskör képviselői a közeljövőben tódulnak Fülek­re, egy kiállítás előkészítése tervével. Igazi elismerés: a visszatérők mosolya Bátonyterenye „A város szolgálatáért”-díjasa: KuUiaviné Vitkóczi Márta Sokoldalú doktornő szolgálatban Bátonyterenye „A város szolgálatáért”-díjasa: dr. Borbély Éva Kulhaviné Vitkóczi Márta eddigi élete összeforrt a köz- igazgatással, az emberek ügyeinek intézésével, a bátonyterenyei emberekkel. Ugyanis tanulmányai be­fejezése után kezdett ezen a területen dolgozni. Bátonyterenye Az Alföldről idekerült szü­lők gyermekeként a helyi ál­talános iskola után a salgó­tarjáni Táncsics Mihály Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban folytatta tanulmányát, majd az Államigazgatási Fő­iskola nappali tagozata kö­vetkezett, amit 1984-ben fe­jezett be. Ekkor került az ak­kori tanácsra, gyakorlatilag az első munkahelyén dolgo­zik ma is. Természetesen vé­gigjárta a szakmai ranglétra minden fokát. Előadóként kezdte, foglalkozott gyám­ügyekkel és lakásügyekkel többek között, majd 1990-től az osztály kinevezett vezető­je. Természetesen ezzel pár­huzamosan folyamatosan képezte magát, tanult. Meg­szerezte második diplomáját is, s valamennyi, az idetarto­zó munkaterületekhez szük­séges szakvizsgával rendel­kezik. Fontosnak tartja, hogy minél nagyobb rálátása le­gyen az adott ügyre, minél szakszerűbben, a törvényes­ségnek megfelelően, ugyan­akkor emberségesen járjon el. Munkája kulcsfontosságú velejárójának, alapvető ele­mének tekinti az empátia­készséget, az érzékenységet, a toleranciát, a türelmet. Hi­szen az ideérkező ügyfelek rendkívül sokrétű, sokszor nagyon súlyos problémákkal jönnek, segítségre szorul­nak, s hát ki-ki a maga mód­ján intézi-rendezi ügyeit. Az általa irányított osztályon két nagyobb szervezeti egység áll a lakosság rendelkezésé­re. Az egyik a klasszikus igazgatási feladatok körébe tartozik, töb­bek között a szabálysér­tés, hagya­ték, gyám­ügy, lakás­ügy, birtok- védelem, a sorkötelesek­kel, az anya- könywezetéssel, népesség­nyilvántartással kapcsolatos feladatok, A másik főbb szer­vezeti egység: a 2000. január 1-jétől működő okmányiro­da. Itt személyazonosító és lakcímigazolványok, vállal­kozói igazolványok, mozgás- korlátozottak parkolási iga­zolványának kiadására to­vábbá közlekedési igazgatás­sal és útlevél-ügyintézéssel kapcsolatos feladatok ellátá­sára kerül sor nap mint nap. Az okmányiroda a környező 14 településre is kiterjedő hatáskörrel rendelkezik, ezért az ügyirat- és ügyfélfor­galom rendkívül nagy. A szinte szünet nélküli ügyfélfogadás, az ügyfelek­kel való foglalkozás, ügyeik intézése-rendezése állandó változások kíséretében zaj­lik. Először is elengedhetet­len a változó-módosuló jog­szabályok figyelemmel kis­érése, naprakész, pontos is­merete. Másodszor az újabb és újabb követelmé­nyekkel, kihívásokkal való szembesülés, illetve helyt­állás, harmadszor pedig az általa irányított osztály ha­táskörének folyamatos bő­vülése hozott-hoz újabb feladatokat. Aztán az el­múlt két évtized során „az ember feje fölött jöttek- mentek” - érzékelteti a kor­szak sajátosságát az osz­tályvezető asszony. Az igazgatási osztályon je­lennek meg az ember életét végigkísérő, illetve a legfon­tosabb momentumait érintő szituációk, események. Szü­letés, névadás, házasságkö­tés, lakáshoz jutás, halál - le­egyszerűsítve a fontosabbak. Vagyis Kulhaviné Márti és munkatársai jelen lehetnek, részesei lehetnek szinte min­den jelentős-fontos, a leg­szebb, legmaradandóbb, vagy épen legszomorúbb pil­lanatoknak. Mint ahogy ne­kik kell megoldani az egyre gyakoribb türelmetlen-dur- va-igazságtalan megnyilvá­nulások megfelelő módon való kezelését is. A szociális szférában zajló, emberi sor­sokat keményen érintő, egyéni, ugyanakkor társadal­mi méretű problémák megol­dását itt időnként nagyon ka­tegorikusan, erőszakosan „szokás” megkövetelni. Ezért aztán az igazi sikerél­ményt, eredményt a moso­lyogva visszatérő ügyfelek, a mosoly ténye jegyzi. S e meglehetősen ke­mény, az ember lelkét- akaratát-határozottságát próbára tevő munkában a családi háttér biztosítja a mindennapok feltöltődését. Kislánya, Nikoletta első osztályos az Erkel iskolá­ban, férje iskolaigazgató, aki nem helyben dolgozik, s hát a kertes családi ház is ad alkalmat a kikapcsoló- dásra-feltöltődésre. Bár a kikapcsolódás a szolgálat­nak ebben a válfajában nem valószínű, hogy megvalósít­ható maradéktalanul. A ma­gas színvonalon végzett munka mellett talán ennek észrevételét is jelzi a kapott kitüntetés. ÓNÉ Dr. Borbély Éva, a bátonyterenyei 1. számú körzet háziorvosa az 1989 szeptemberében megkapott friss orvosi diplomával a zsebében érke­zett Nagybátonyba, s kezdte meg orvosi praxisát október elsején. Az 1500 embert ellátó körzet akkori orvosa, Tolmácsi Ferenc, a „házi or­voslás” meghonosítója élt és dolgozott itt, aki nagy szakmai tudásá­val, még inkább emberségével, helyismeretével meghatározó hatással volt az újonnan érkezőre. A fiatal kezdőre, aki talán az óriási felelős­séget nem is igazán érzékelte, annál inkább az önbizalom, a merész­ség, a mérhetetlen akarás dominált nála, szinte égett a vágytól, hogy dolgozhasson. S azóta ugyanazzal a lendülettel, lelkesedéssel, tenni- akarással, most már húszévnyi szakmai tudás, tapasztalat birtokában is mindig az újat keresve gyakorolja orvosi hivatását - megélve annak szinte minden örömét, s lelket próbára tevő mozzanatait. Bátonyterenye- Szinte a Tiszában nőttem fel, Tiszaroffon születtem, a tiszaburai általá­nos iskolában tanultam, majd a török­szentmiklósi középiskola orosz tagoza­tán érettségiztem, s a szegedi orvostudo­mányi egyetemen szereztem meg diplo­mám. Sokszor magam is elgondolko­dom: milyen természetességgel váltak életem elválaszthatatlan részévé a he­gyek, a Mátra. Minden bizonnyal a na­gyon tudatosan vállalt hivatásom gyakor­lásának „története” indokolja az ittmara- dást. Az a sajátos világ, amikor a büko, a bányaüzem körzeti orvosa is lehettem, a szorospataki bányaüzem területén ren­deltem, nagyszerű asszisztensekkel. Hogy észrevétlenül válhattam a családok tagjává, hiszen a körzetemben élők ugyancsak magukon viselik a korábbi életvitelük következményeit. Ma már a 60 éven felüliek 400-an varrnak, a 40-60 közötti korosztály 600 főnyi. Sok a moz­gásszervi, a magas vérnyomásban szen­vedők, s a szívbetegségek panaszaival küszködő betegem. Például 400 körüli a magas vérnyomással élők, 200 körüli a cukorbetegeké - nos, ezek a számok ön­magukért beszélnek. A doktornő világosan, határozottan, energikusan, mégis a lelke mélyéről be­szél hivatásáról, pályájáról, körzetéről, a betegeiről. Minden rezdülésében látszik, történhet akármi, munkájában a mi napig igaz örömet lel, nyomát sem érzi a fáradt­ságnak, fásultságnak. Szavai szerint: min­den új nap új dolgot, új kihívást hoz, új megoldást kell találni. Ha megszűnik ez a fajta érzés, akkor jobb, ha abbahagyja az ember...- A foglalkozás­egészségügyi alapellá­tásban is dolgozom. Az általános szakorvosi vizsga mellett a foglal­kozás-egészségügyi szakvizsgát is letettem. A bánya megszűnése után a Fűtőber üzemor­vosa is lettem, ma húsz városi, illetve vá­ros környéki cégnél látom el ezt a felada­tot. S mivel mindig is érdeklődtem az új dolgok, a betegeim helyzetét segítő meg­oldások iránt, az elmúlt évben megismer­kedtem a Mckenzie-módszerrel, ami a gerincbetegségek gyógyítását szolgálja Mint mozgásterepauta a betegeknek adott útmutatásaim alapján tulajdonkép­pen önmagukat tudják kezelni. Viszony­lag gyorsan, s látványosan lehet szép eredményeket elérni a gyógyulásban. S mat egyszerűen nagyon szeretem, tisz­telve szeretem az idős embereket, szinte vonzódom hozzájuk (talán azért, mert paraszt szüleim sok-sok munkája miatt a nagyanyám nevelt), az idősek gondozó­házába is járok. Szükség szaint, nincs szabályos rendelési idő, a járó betegek át­sétálnak, a telefonkapcsolat révén ha kell azonnal megyek... Ott is, de a körzetben élő idős emberek körében is jól érzem magam, ha leülök, csak meghallgatom- pátyolgatom őket, lehet, hogy többet ér a tényleges konkrét gyógyító munkánál, s úgy érzem ezért nagyon hálásak és sze­retnek. Egyébként az asszisztenciám is ilyen. A két ápolónő, akik az ellátás orosz­lánrészét végzik, gyakorlatilag a betegek között élnek. Sokat, óriási mértékben könnyít munkánkban az előjegyzési rendszer bevezetése. Már most hetekkel későbbi bejegyzésnél tartunk, így nincs tumultus a váróban, valóban az igazán indokolt esetek kerülnek időben a rende­lőbe, áttekinthető az egész körzet „beteg­helyzete", gyógyító munkája. A doktornő férjével két fiúgyermeket nevel, van egy meglehetősen sajátos, egy­re ismertebb vállalkozásuk, s még emel­lett nagy-nagy meglepetéssel is szolgált beszélgetésünk során.- Szabics Antal a férjem, munkavé­delmi szaktanácsadóként dolgozik. Dani fiunk 1984-ben, Máté 1990-ben született, mindketten tanulnak még. Számtalan terv közül a szorospataki vállalkozásunk megvalósításába kezdtünk 1992-ben, amikor is - az érzelmi kötődés nem kis szerepe mellett - megvásároltuk a bánya volt irodaépületét, s mára már a DÁTÉ panziót, szabadidő-központot hoztuk létre. Mai napig is fejlesztve-építve, külö­nös figyelemmel mindenekelőtt egész­ségügyi vonzatára is. Például fogyatékkal élő gyermekek táboroztatása stb. Sok mindent megvalósítottunk, ha úgy tet­szik most már nincs visszaút, de nehéz­ségeink nehezen fogynak, pl. a környék- környezet gondjai nagy-nagy visszatartó erő. Azt szoktam mondani egyébként, hogy a folyton szárnyaló férjemnek én biztosítom a nyugtalan hátteret, termé­szetesen mindenben segítve. Van egy, az eddigiektől teljesen átérő tevékenysé­gem is. Az orvosok - van aki tagadja, vagy valamilyen módon próbálja leplez­ni - többnyire intenzíven élik meg mind­azt, ami betegeikkel történik, fffleg el­vesztésük miatt. Tizenöt éve voltam a pá­lyán, amikor valami belső késztetés hatá­sára kiírtam magamból egy sokáig ma­gamban hordozott belső fajdalmát, amit képtelen voltam feldolgozni egy 19 éves fiú halála kapcsán. Nem szégyenlem be­vallani, hogy tudok sírni, sokat is sirat­tam, így megszülettek az orvosregény keretében gyűjtött írásaim. Történetekről szólnak, a praxisomban előforduló, meg­élt történetekről. Túl vagyok az első nyil­vános megmutatkozáson is, egy író-olva­só találkozó keretébea Rendkívül nagy élmény ez nekem, az írás-alkotás ténye mellett most már a nyilvános fogadtatás­elismerés is. S hát biztos vagyok benne, hogy itt fogok megöregedni! OSGYÁNINÉ-__ ____ -jam .. ^ I— A Dobó téren már a földmunkák zajlanak FOTÓ; RIGÓ TIBOR Kulhaviné Vitkoczi Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom