Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-04 / 206. szám

2004. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal NÓGRÁDI Ismeretlen ismerősök - Dancsó István • • Vizsláson, a 21-es út mentén nem kell sokat érdeklődnöm az emberektől, hol lakik a népsze­rű esztergályos. Dancsót, a "mestert" ugyanis mindenki is­meri, ráadásul el sem lehet té­veszteni a házat. A fő útról is jól látható, hogy műhelyének faláról egy hatalmas D-betű domborodik. Már nagyon régen találkoztunk, barátsággal fo­gad. A játékai, amelyeket mu­tat, ugyanúgy elbűvölnek, aho­gyan két évvel ezelőtt. A fából készült kis csodák abszolút vi­lágszínvonalúak - Nógrádból. Pontosabban Vizslásról. Otvenen túl még várja az igazit A konyha falán különböző fotók és ok­levelek. Szemem egy 1996-os termékmi­nősítésen akad meg: "A Képző és Iparművészeti Lektorátus bíráló bizottsága megtekintette Dancsó Ist­ván kézműves által tervezett és kivitelezett fából készült gyermekjátékokat, és az aláb­biakat fogadta el művészeti szempontból: úthenger, billenős autó, rakodógép, bull­dózer, légcsavaros repülő, helikopter, su­gárhajtású repülő, illetve Forma 1-es kisau­tó. A fenti termékek művészeti termékként hozhatóak forgalomba." Az ilyen elismerő sorokból több tucat lóg a falon. Furcsa módon azonban valami miatt mégsem működik ennek az ember­nek a szakmai élete.- Honnan az indíttatás?- Művészi érzékkel megáldott figura vagyok, amihez a szakmám adja az alapot. Meg a sok gyakorlat. 1995-ig nem készítettem játékokat.- Minek a hatására kezdte el mégis ezeket a pici csodákat gyártani?- Abban az évben eljött hozzám egy ismerősöm, aki kérdezte, hogy a fából készült kisautójához tudnék-e kereket csinálni. Az ismerős nem hitt benne, hogy képes leszek rá, én vi­szont tisztában voltam, vele, hogy pri­mitíven egyszerű dolgot kér. Pillanatok alatt legyártottam netó négyszáz darabot, amivel ő maximálisan meg volt elégedve. Elmondta, hogy fajátékokat csinál otthon, amit óvodáknak ad el. Láttam az áru minőségét... Én biztosan nem mertem vol­na azokat gyerek kezébe adni. Ez adta a lö- ketet.- Majd a pályázatokra is rákapott.- Szintén '95-ben rábukkantam egy környezetvédelmi miniszteri pályázatra, melyben környezetbarát fajátékok készí­tőit várták a piacra. Annyi bóvlit látni a piacon, gondoltam, majd én megmuta­tom. Elképzeltem, hogyha a fa eredeti anyagából különböző alkatrészeket fab­rikálok, és ezekből rakom össze a játéko­kat, akkor nagyon színes tárgyakat kap­hatok. így is lett. "SOKSZOR FALUSI KISEMBERKÉNT TEKINTETTEK RÁM, SEMMIBE SEM NÉZTEK'- Teljesen új világba csöppent a játékok készítése óltaL Gondolom élvezte. Vagy té­vedek?- Nem téved. Feldobott a dolog, élvez­tem, hogy új környezetbe kerülhetek a ter­mékeim által. Ahová lehetett, elmentem. Azt hittem, ha nívós helyeken fordulok meg, anyagilag is támogatva leszek terve­im megvalósításához. Csak a jóisten tudja, hány helyen fordultak meg idáig a játéka­im. Az Ipari formatervezési nívódíj pályá­zaton magas értékelést kapott a soroza­tom, az alkotó munkám miniszteri dicsé­retben lett részesítve. Továbbá a Magyar Szabadalmi Hivatal különdíját is megkap­tam. Ha minden eddigi díjaimat legääbb ezer forinttal beszoroznák, akkor már ré­gen milliomos lennék. Megkaptam a MÁRTA díjat, a Magyar Árukat Támogató Alapítvány elismerését, amit a gazdasági minisztérium adott ki. A szobor a kiváló terméket gyártó cégek és a gazdaságban kiemelkedő színvonalú te­vékenységet végző magán- személyek el­ismerésének rangos szim­bóluma. Vi­hettem haza a kilóra is "sú­lyos" díjat, egyetlen fillér hozadék nél­kül. Utóbbi probléma sű­rűn elkísérte a további úton. dóan visszatérő gon­dot jelent. Úgy tudom, Mexikóban is járt.- Én sajnos nem, csak a játékaim. 1999-ben. Nem volt pénzem, hogy ki­utazzam az ered­ményhirdetésre, itt­hon pedig nem % támogattak. Fél évvel később érkezett is­mét az oklevél, ott a falon.- Pénz, illetve anyagi javak nélkül komo­lyan tudja még venni az állami elismerése­ket?- Minek tagadjam, nem nagyon!* Olyan ez, mint a sport. Tegyük fel, hogy sportoló vagyok. Beleadok mindent, le­tekerem becsülettel a távot, aztán hoz­zám vágnak egy papírt, és arra sem méltatnak, hogy egy új cipővel díjazza­nak. Útiköltségről nem is beszélve. Éreztem, hogy úgy tekintenek rám eze­ken a helyeken, hogy mit akar itt ez a falusi kisember. Örüljön, hogy okleve­let kap... Unom már az oklevelet. Dedós mód­szerre vall. Azokra, akik ezeket osszák. Már az óvodások is kiröhögik azt, aki egy papírral ajándékozza meg őket.- Soha, egyetlen fillért sem kapott a játé­kokért?- De. Egyszer kerestem a játékokkal 130 ezer forintot. Svédországba volt egy meg­rendelésem. Azon kívül semmi. Nem akarják megfizetni. Mindenkinek kellene minden. Ingyen.-Hogyan él hát?- Egyik napról a másikra. Szolgáltató kisiparosként működöm. A vállalkozók helyzetét nem kell különösebben firtat­nom. Befizetem az adót és tíz fillérem nem marad.- Meséljen életének a játékkészítés előtti időszakáról is!- 1989-ig évtizedeken keresztül állami cégeknél dolgoztam esztergályosként. Éreztem, hogy nem megoldás harminchat évesen is zárakat javítani. Feszélyezve vol­tam. Aztán jöttek a családi tragédiák, elhal­tak mellőlem az emberek, és válaszút elé kerültem. Úgy gondoltam, annyit főállású vállalkozóként is tudok majd keresni, mint az üzemben. Valahol visszavonulást is je­lentett ez számomra, de szakmailag min­denképp így tudtam kiteljesedni. Ha néha elkeseredem, csak ránézek a termékeim­re, és azt mondom, hogy mégiscsak volt értelme ennek a tizenvalahány évnek. Úgy gondolom, hogy nem az elméleti emberek a nagy tudásúak. A tanárokat is csak féltehetséges embereknek tartom, hiszen szelle­mileg képzettek, de a gyakorlati ol­dalon kevésbé. Én amit elméletben elgondolok, azt a gyakorlatban is meg tudom valósítani. MÁR NEM KERGET ÁLMOKAT, CSALÓDOTT- Tudja vegye­sek az érzelmeim Önnel kapcso­latban. Egyfe­lől iszonyúan keserűek a szavai, más­felől viszont határtalan optimiz­must is ér­zek bennük időnként.- Nézze, próbálkozik az ember, ebből a beszűkült világból ki­tömi. Nógrád megyére meg különösen jellem­ző ez; és országos szin­ten sem ritka, hogy az alkotókat próbálják el­nyomni. Soha nem sza­bad az igazat megmon­dani, mert a fejére ütnek az embernek. Úgy ér­zem, sokan még ma is a hatvanas évek színvona­lán gondolkodnak eb­ben az országban. Lá­tom magam körül: enge­dik be a nyugatot, építik az ipari parkokat, utána meg ott állnak üresen. Az állami, vissza nem térítendő támogatásokat soha nem az ügyes kezű kisembereknek adják, ha­nem a multiknak, ahol amúgy is milliár- dok vannak. Nem vagyok egyedül a kín­jaimmal; kamarai küldöttként rengeteg hasonló szituációban élő emberrel talál­kozom. Sokszor már kedvem sincs el­menni az összejövetelekre. Az egyszerű emberek azért érzik, hogy őket képvise­lem.- Vannak még egyáltalán illúziói?- Már nem kergetek álmokat. Csalódott vagyok. TÁVCSÖVEKET IS KÉSZÍT- Úgy tudom, egyszer az ipari miniszter komoly ígéretet tett Önnek.- Amikor az ipari formatervezési pályá­zatot benyújtottam, lehetőségem nyűt részt venni a '99-es Budapesti Nemzetközi Vásá­ron, ahol az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a Gazdasági Minisztérium égisze alatt külön standon mutatta be a nívódíjjal elismert termékeit. Az akkori ipari minisz­ter fél óráig beszélgetett velem kíséretének nagy bosszúságára. Megkérdezte, hogy mi a tervem a jövőre nézve. Mondtam, hogy mm&mwmmmmma V —•~ . 81 1 »ÄÄÄÄ SS ■ ■ SIFIOMA 88 m egy szuper kis játéküzemet szeretnék. A slepp jót derült ezen, mire a miniszter ke­zet nyújtott és öt millió forintról biztosított. Soha az életben nem kaptam belőle tíz fil­lért. Nemcsak tőle, senkitől.- Pályázik még?- Már nem. Értelmetlennek tartom. Ez egy szélmalomharc. Hiába megyek tiszta lélekkel, és tisztességgel, mindenhol zárt ajtókba és vastag falakba ütközöm. Lassú halálra van az ember ítélve.- Melyik játékot a legnehezebb elkészítő ni?- A motorokat. Legalább száz pici alkat­részből áll össze a gép, és mindegyiket kü­lön meg kell munkálni. Rengeteg idő. Az oldalkocsis motor például egyhetes mun­ka. Még a gyakorlott mesternek is. De ez úgy kiszívja az embert, mint egy elem. Já­tékkészítés közben semmi másra nincs időm. Hosszú, aprólékos munkával kidol­gozott termékek ezek. A elején természete­sen mindenki jött, hogy adjak nekik játéko­kat ingyen, de ma már kevesen teszik, mert leszoktattam őket. A FALUJÁBAN MÁR ELFOGADJÁK- Alkudni lehet Önnél?- Csak módjával. Amikor azt mondják egy motorra, hogy 2500 forintért elviszik, akkor inkább azt mondom, hogy maradjon ott a polcon. Egyszer úgyis eljön az ideje, hogy megkapom érte a tisztes anyagi jutal­mat. Vagy nem. Be is tenne, ha az ilyen ki­munkált dolgokért még annyit sem kap­nék, mint egy segédmunkás a na­pi melóért... Olyan ez, mint­ha félretennék száz forintot, amit nem köttök el, de tu­dom, hogy ott van. Ezek a kincseim. Ezeket a terméke­ket exkluzív helyeken kelle­ne árulni, exkluzív árakon. Az egyszerű embernek pár száz forintot ér, éppen ezért nem is várom el, hogy ők vá­sárolják.- Látok ott a sarokban exk­luzív távcsöveket is.- Ilyen termék idáig garan­táltan nem született Magyar- országon, ami földi távcső, csillagászati távcső és mikro­szkóp is egyben. Az optikát egy barátom illesztette be az általam készített keretbe. A szabadalmi hivatalnál már levédettem a művet, sőt a Képző és Iparművészeti Lek­torátusnál ez is művészeti al­kotásnak van minősítve, mint a korábbi munkáim. Itt­hon persze labdába sem rúg­hatunk az amúgy környezet­barát termékkel.- Ha valaki valamilyen kiemelkedő ter­méket csinál általában megjelennek a ma­gukat menedzsereknek mondó emberek is. Önnel történt hasonló?- Három évvel ezelőtt megkeresett egy kft., hogy forgalmazni szeretnék a terméke­imet. Mikor a szerződésre került volna a sor, már húzták-vonták a dolgot. Nincs ki­zárva, hogy a nekik odaadott játékokat le másolták és ezrével gyártják. Mikor érdek­lődtem, azt mondták, hogy nem tudják eladni... Soha nem házaltam a termékeimmel. Nem tartom célszerűnek. Olyankor ugyan­is már támadható vagyok.- Hány éves?- 51 vagyok. Sorsüldözöttnek tartom magam. Abszolút nem értem, hogy miért nem léphetek a ranglétrán, holott a tudá­som meglenne hozzá. Bosszantó, hogy nem engednek kibontakozni. Fával és fémmel dolgozom leginkább. Hogy felszínen tudjak maradni, mindent elvállalok.-Miért él egyedül?- így alakult. Egyedül élek, a sors kiszol­gáltatottjaként.-Nők?- Nők terén visszahúzódó vagyok. Annál többre értékelem magam, minthogy préda legyek. Bizalmatlan is vagyok. Nem ugróm fejest a kapcsolatokba. Persze amikor meg­találom az igazit, aki minden elvárásom­nak megfelel, nem tétovázok. ít»*-“-' 4 Lvv-i*' .aíS£-..- •• «»«Ki l - )i >!(V:- 'i - r >- Amikor kerestem a házát, az emberek nagyon jókat mondtak Ömöl itt a faluban. Úgy éreztem, szeretik, s elismerik.- Volt olyan időszak, amikor a faluban sem értettek meg, s azt mondták, hóbortos hülye vagyok. Mára rendeződtek a félreér­tések és szeretetteljes viszonyban vagyok az itt élőkkel. Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! #1 Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcímen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár" 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat”, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! fm A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak radio 100.4 kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely- -Viu...- iuxUiJ nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. Kép és szöveg: SÁNDOR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom