Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-28 / 226. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ SZÉCSÉNY 2004. SZEPTEMBER 28., KEDD Örülnek, ha valakit munkalehetőséghez juttatnak Tavaly a munkaügyi központ a 30 éven aluli érettségizett ci­gány fiatalok részére munkaerő-piaci ügyintézői tanfolyamot szervezett. A hallgatók között volt Újhelyi Annamária ludány- halászi és Csonka Gizella ságújfalui fiatal. Mindketten sikeres vizsgát tettek. Jelenleg Szécsény Város és Környéke Önkor­mányzatainak Területfejlesztési Társulásán dolgoznak. Mun­káltatójuk a Szécsényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, programjukat a területfejlesztési társulás koordinálja. Szécsény Aki a szövetkezésben látja a jövőt Sümegi Ferenc az édesapja mellett, aki ismert és elismert mezőgazdasági szakember volt, szerette meg a mezőgazda­ságot. A 80-as években a helyi termelőszövetkezetben, majd a Mol-töltőállomáson dolgozott. A mezőgazdaságnak soha­sem fordított hátat. Volt őstermelő, majd mezőgazdasági vállalkozó, jelenleg feleségével és fiával családi vállalkozás­ban foglalkoznak a mezőgazdasággal. Ahogyan azt Virág Péter, a te­rületfejlesztési társulás mene­dzsere elmondta, a fizetésüket és annak járulékát a munkaügyi központ biztosítja. A lányok alapfeladata, hogy közelebb hozzák egymáshoz a halmozot­tan hátrányos helyzetű munka- nélkülieket és a munkáltatókat. Járják a környező települése­ket, felkeresik a munkát kereső nehéz helyzetben lévő, főleg ro­ma lakosságot. Kutatják, tanul­mányozzák az állásajánlatokat. Szívből tudnak örülni, ha valakit munkalehetőséghez juttatnak.- Nem szégyellem kimonda­ni, házalunk. Rövid beszélgetés után az emberek őszintén meg­nyílnak előttünk. Feljegyezzük az illető iskolai végzettségét, ha van, a szakmáját, esetleg hol dolgozott korábban, milyen munkát vállalna el. Komoly adattárral rendelkezünk - ma­gyarázta Újhelyi Annamária.- Nem könnyű olyan embe­reknek munkát szerezni, akik­nek még a nyolc osztályuk sincs meg, de nem adjuk fel - véleke­dett Csonka Gizella, mondata utolsó szavait erősen hangsú­lyozta, amelyből érezni lehetett az elszántságot, az optimizmust.- Valamivel több mint egy éve végzik ezt a munkát. Hány sze­mélynek sikerült eddig állást szerezni?- Harminc embernek. Közü­lük a legidősebb 40 éves, a legfi­atalabb 19. Tudjuk, hogy nem magas ez a szám, de gondolja el, harminc család öröméhez járul­tunk hozzá - magyarázta belső őszinte átérzéssel Gizella.- Könnyebb lenne a helyze­tünk, ha a roma emberek nagy része nem lenne alulképzett. A mi feladatunk éppen az, hogy ezeknek az embereknek szerez­zünk munkát, esetleg segítsük őket ahhoz, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljenek a munka­erőpiacon - magyarázta Anna­mária. Szavaiból érződött a fele­lősség embertársai iránt.- Mindezt hogyan?- Különböző tanfolyamokra, amit a munkaügyi központ szer­vez, beiskolázzuk őket.- Hány személyt juttattak így közvetett úton valamilyen kép­zéshez?- Nyolcvanat. Reméljük, hogy ők már könnyebben talál­nak munkát. A halmozottan hátrányos hely­zetűek más ügyben is bizalom­mal fordulnak a munkaerő-piaci ügyintézőkhöz. Van aki azért ke­resi fel őket, hogy kérvényt írja­nak, vagy egyszerűen csak azért, hogy tanácsot kérjenek tőlük. A lányok az általuk munkába ajánlottak sorsát figyelemmel kísérik. Ha a személyről jót hal­lanak, az számukra legalább olyan öröm, mint az illető csa­ládtagjai számára. SZENO Szécsény Ahogy elmondta, 180 hektár földterületen gazdálkodik, amely­nek nagyobb hányada sajátja, ki­sebb részét béreli. Kezdetben ál­lattenyésztéssel és növényterme­léssel foglalkozott, ma már csak növénytermesztés a profilja. Négy növénykultúra, burgonya, búza, kukorica, napraforgó ter­mesztésére rendezkedett be. A burgonya termesztéséhez szük­séges valamennyi gépparkkal rendelkezik, megvan a megfelelő tárolóhelye. A középtávú tervei között kombájn vásárlása, gabo­natároló raktár építése szerepel.- Nem akarok panaszkodni, nem is tartozik az egyéniségem­hez, még is eí kell hogy mond­jam, a gazdálkodásban évek óta nincs sikerélményem. Nem kép­ződik annyi profit, hogy a követ­kező gazdasági évet nyugodtan tudnám kezdeni. Ezzel nemcsak én vagyok így, bármelyik mező- gazdasági vállalkozót megkérde­zi, hasonló véleményen lesz.- Most, amikor a különböző növényféleségekből rekordtermés várható?- A burgonyát tőlem 25 forin­tért veszik meg. Nézze meg, hogy mennyi az ára az üzletekben. Bú­zából is jó volt a termés, 5,5-6 tonnát takarítottam be hektáron­ként. A jó minőségű gabonáért tonnánként 22 ezer forintot kap­tam. Volt, aki a rossz minőségű búzáját 24 ezer forintért adta el. Még akkor nem beszéltem a búza és kenyér közötti magas árrésről. Higgye el nekem, a termelők ki vannak szolgáltatva.- Ön szerint mi lenne a megol­dás?- Mindent meg kell tenni a gazdáknak a szövetkezésért. Csak úgy tudjuk a szélsőséges dolgokat megszűrni. A piac fel­kutatása, a nagy hálózatba való bekerülés egy közösségnek sok­kal könnyebb, mint az egyéni gazdáknak. A vetőmag, műtrá­gya, különböző növényvédő sze­rek beszerzését is könnyebben meg lehet szövetkezés útján szer­vezni. Van itt még egy dolog, amit szeretnék elmondani. Azt mondják, miért sírunk, amikor a mezőgazdaság igen komoly álla­mi támogatást kap. Valóban ka­punk ilyen vagy olyan formában. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy annyira nyomottak a felvá­sárlási árak, hogy támogatás nél­kül nem lehetne talpon maradni. Az Európai Unió régebbi orszá­gai, ahol jóval fejlettebb a mező- gazdaság, komoly, magas színvo­nalú gépparkkal, háttér-infrast­ruktúrákkal rendelkeznek, ők dupla támogatásban részesül­nek, mint mi. Sümegi Ferenc azt vallja: legye­nek a körülmények nehezek, nem adja fel, van életcélja, bízik önmagában, családjában, a me­zőgazdasági termelés feltételei­nek a javulásában. Előretekint, tervezi a holnapot, van életcélja. A közeli tervei között szerepel, hogy a gazdálkodását számító­gépre teszi. Tisztában van azzal, hogy vetési tervet, növényvédel­mi nyilvántartást, üzleti tervet, pályázatok elkészítését, könyve­lést és mindent, ami a gazdálko­dással összefügg, sokkal köny- nyebb lesz így elkészíteni. A meg­valósításban 26 éves, főiskolát végzett fia, aki otthon van a szá­mítógépek világában, segít majd neki. A felesége és a fia, hogy el­méleti és gyakorlati ismereteit gyarapítsák, beiratkoztak a gaz­dák ezüstkalászos tanfolyamára. SZ. F. Negyedszázada a vevőkért vannak November 5-én lesz 25 éve annak, hogy Szécsényben megnyílt a Skála Áruház. Dolgozóik közül heten vannak, akik az el­múlt negyedszázadon át a pult mögött, a pénztárban, az el­adótéren, azon munkálkodtak, hogy a vevők elégedetten tá­vozzanak az áruházból. Közülük, most négyet mutatunk be. Szeles Andrásné (Gajzinger Lívia), már a tanulóéveit is a szécsényi áfész üzleteiben töl­tötte. Amikor megszerezte a bol­ti eladói képesítést, a ruházati üzletben volt eladó. A Skála Áruház átadásával az áfész Szécsényben több kisebb üzle­tét bezárta, az ott dolgozók az áruházba kerültek. így volt ez­zel ő is. Ahogy mondta, élete összefonódott a Skála Áruház­zal. Közben leérettségizett, de hű maradt a tizenéves fejjel vá­lasztott szakmájához.- Ha most lennék nyolcadi­kos, ismét a kereskedelmi pálya mellett döntenék, mert azt csi­nálom amit. szeretek, ami ked­ves a szívemnek. Az sem mind­egy, hogy a főnökeim elismerik a munkámat. A munkahelyi lég­körre sem lehet panasz. így ami a munkámat illeti, szerencsés embernek tartom magam.- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó kereskedő legyen?- Emberismeret, tisztelni kell a vevőt. Azt mondták a fő­nökeim, úgy kell a vásárlóval beszélni, hogy annak mindig igaza van, még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs. Mi va­gyunk a vevőkért és nem for­dítva. Mi is emberek vagyunk, lehetnek gondjaink, problémá­ink, de a vevőnek mindezt nem szabad észrevenni, a nap nyolc órájában, amit itt töltünk, ked­vesnek, udvariasnak, megértő­nek kell lennünk a vevővel szemben. Vizoviczki Istvánná a kereske­delmi szakma megszerzése után 1974-ben a nógrádsipeki vegyesboltban dolgozott Kiss István mellett. Két év múlva rá­bízták a varsányi üzlet vezeté­sét. A következő „állomás” a szécsényi cipőbolt, majd a Ská­la Áruház.- Úgy gondolom, hogy min­den ember életében van egy szakmai példakép. Az enyém Vladár Lajos, aki előbb a cipő­boltban, majd itt a cipőosztá­lyon volt a főnököm. Abban az időben helyettesként dolgoz­tam. Az osztályon megbecsül­tük, tiszteltük egymást. Később átalakult az áruház belső szer­vezete, osztályok összevonásá­ra került sor. Most a műszaki osztályon dolgozom, ahol a régi és az új munkatársaimmal jól Józsáné Baranyi Gizella megértjük egymást. Vizoviczki Istvánná kiváló dolgozó, többször volt a hónap eladója. A magánéletében büsz­ke három gyermekére.- Ön szerint egy jó kereskedő, milyen adottságokkal rendelke­zik?- Jól ismeri az árut, a vevők­kel gyorsan kontaktust tud ki­alakítani. Nem tolakodó, de ha kell segít, felvilágosítást ad a vá­sárlónak. Fontos a szakma, a munkahely iránti elhivatottság. Egy ilyen helyen, mint a miénk, ahol többen vagyunk, együtt tud dolgozni a többiekkel. Vizoviczki Istvánná ilyen ember. Oláh András is azon szemé­lyek közé tartozik, akinek ed­digi élete összeforrt az áfész- szel, aki annak idején nagy vá­rakozással tekintett az áruház megnyitása elé, s aki mind­ezekben nem csalódott. 0 a nyitáskor az ipari osztályon volt eladó. A fiatal szakember 1984-ben igencsak meglepő­dött, amikor Horváth Béla, az áruház akkori igazgatója fel­- Csak azért mondtam igent, mert nagy tisztelője voltam Bé­la bácsinak, akire felnéztem, elismertem szakmai felké­szültségét, emberségét. Azt hi­szem, hogy azok, akik köze­Vizoviczki Istvánná Szeles Andrásné Oláh András kérte őt, hogy legyen a műsza­ki osztály vezetője. lebbről ismerték őt, hasonló a véleményük. Többször bátorí­tott, mellettem állt, nagyon so­kat tanultam tőle. Béla bácsi évekkel ezelőtt nyugállomány­ba vonult. A fiatal szakember jó munká­jával iparkodott meghálálni fő­nöke bizalmát. Új arculatot, ^irányvonalat adott az általa ve­zetett osztálynak. Forgalmuk nyolc év alatt a háromszorosára emelkedett.- Hogyan sikerült ezt elérni?- Abban az időben nagyobb volt az üzletben a kereslet, mint a kínálat. Nehéz szível lehetett a vevőknek azt mondani, hogy nincs. Mentünk az áru után és volt.-Mi a helyzet ma?- Most fordított a helyzet. Más kihívásokkal állunk szem­ben. Ez több tényezőből tevő­dik össze. Egyik eleme a multi­nacionális cégek előretörése, a konkurencia erősödése. Megta­láltuk azokat a módszereket, amivel hosszú távon biztosítani tudjuk osztályunk létét. Az iparcikk összes területéről for­galmazunk árut. Megpróbálunk a vásárlókkal napi kapcsolatba lenni. Különböző akciókat tar­tunk.- Eddig csak a munkájáról beszéltünk, nem esett szó Oláh Andrásról.- Önmagámról csak annyit, szeretem azt, amit csinálok, megtaláltam a számításom. Ki­egyensúlyozott embernek tar­tom magam. Amit elhallgatott, a kiegyen­súlyozottság, a magabiztossága, a munkába vetett hite, a munka­társaira, családjára is kisugárzik.- El sem hiszem, hogy áruhá­zunk már 25 éves - csodálko­zott el Józsáné Baranyi Gizella. - Persze ha arra gondolok, mi­lyen fiatal voltam akkor, mind­össze 19 éves, s ma már kétsze­res nagymama vagyok, tudomá­sul kell venni, hogy repül az idő.- Hogy telt el itt az áruházban a negyedszázad?- Több osztályon is dolgoz­tam, mindenütt jól éreztem ma­gam, mert a főnökeim elismer­ték és elismerik a munkám. Al­kalmazkodó alkat vagyok, így a társaimmal mindig kijövök.- A negyedszázad alatt mit változott az áruház?- Itt az élelmiszerosztályon jóval nagyobb lett az eladótér, ezzel kulturáltabbá vált az áru­kihelyezés. Megszűntek a hét végi, éjszakába nyúló leltározá­sok, mert az árukészletet gépi nyüvántartáson vezetik.- A vevők szokásai változtak-e az elmúlt két és fél évtized alatt?- Sokat. Igényesebbek, válo- gatósabbak, türelmetlenebbek, rohamosabb tempót diktálnak.- Annak idején miért döntött úgy, hogy bolti eladó lesz?- Mindig is szerettem az em­berek között lenni, kapcsolatot teremteni, úgy gondolom, hogy ha kedves, türelmes, udvarias vagyok a vásárlókhoz, előre kö­szönök, akkor ők holnap is be­jönnek. Tudom, hogy a mi szakmánk nemcsak abból áll, hogy az ember a vevő kérdésé­re válaszol, segít nekik a vásár­lásban. Fel kell tölteni a polco­kat és van is más egyéb fogd meg munka is, de az is hozzá­tartozik a feladatunkhoz. Nem bántam meg, hogy annak ide­jén így döntöttem, azt, hogy idekerültem az áruházba. Ha nem így lenne, nem töltöttem volna el itt 25 évet. Negyedszázada az áruház­ban dolgozik még Csábi Károlyné, Oláh Jánosáé, Lőrincz Jánosné. Őket október­ben mutatjuk be. SZENOGRADI FERENC újhelyi Annamária és Csonka Gizella FOTÓ: SZENOGRÁDI TAMÁS FOTÓ: SZENOGRÁDI TAMÁS ~ '««MM Sümegi Ferenc az egyik gépe előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom