Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-27 / 225. szám

2004, SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Táj házat adtak át Dávid Ibolya meleg szavakkal köszöntötte a nemtieket Pódiumon Tolnay Klári lánya Avatóünnepség és bemutató riport az emlékhátznál Kandallót formáz a színfal, előtte kis asztal, formás székekkel, jobbra a zongora - amely családi ereklye - mindehhez diszk­rét világítás, s néhány dallam... A közönség elfogódott tapsa után kezdődik az „előadás,” amely ezúttal nem más, mint egy exkluzív, pódiumavató beszélgetés a mohorai, Tolnay Klári- emlékházban. A legendás színésznő életét bemutató „ékszer” bájos, apró színpaddal, nézőtérrel gazdagodott. Mohora Megkapó életképmozaikok, a híres színész mindennapjaihoz tartozó és egyediségükben kü­lönleges, egyre értékesebbnek tűnő kellékek, tárgyak most mintha még ünnepibb tartalom­mal hívogatnának. Az egymásba nyíló helyiségek szinte tovább vezetik a tekintetet: egy mini színháztermet formázó újabb házrész lett eleven része az em­lékhelynek. Létrehozója, Bállá István, a színészet mini „szenté­lyét” a szombat délutáni avató­ünnepségen különleges, kedves vendég, Tolnay Klári és a neves filmrendező, Ráthonyi Ákos lá­nya, a Bécsben élő Ráthonyi Zsuzsa meghívásával-bemutatá- sával tette emlékezetessé. A beszélgetést megelőző per­cekben Dóm Ottó, a megyei közgyűlés elnöke lépett a pódi­umra, hogy köszöntse a megje­lenteket, Ember Csaba, a balas­sagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatója pe­dig megszólaltatta a családi zon­gorát. A gyermek és a felnőtt Ráthonyi Zsuzsa családi és önálló életének meghatározó időszakait, eseményeit Szabó G. László újságíró kérdéseire Az emlékház most megnyílt helyisége megtelt a szombati eseményen ____________________________________________________________________________FOTÓI GYURIÁN a dott válaszokból ismerhette meg a közönség. A nem min­dennapi vendég újabb emlék­Nemti Dávid Ibolya, az Országgyű­lés alelnöke is ellátogatott a vasárnapi nemti búcsús ren­dezvényére. A nap során - a kulturális programok soka­sága mellett - felszentelték a település megújult templo­mát, átadták a tájházat és felavattak egy díszkutat is. A programok délben ünnepi istentisztelettel és körmenettel kezdődtek, melynek során Burgert Ferenc plébános megál­dotta a felújított templomot. Az önkormányzat Erős Róbert pol­gármester vezetésével összefo­emelte Pifkó Rudolfné érdemeit, aki teljes gyűjteményét adomá­nyozta a tájháznak. Tevékenysé­ge elismeréséül Nemti díszpolgá­rává is választották. A falu első embere elmondta, hogy a beru­házást a Nógrád Megyei Terület- fejlesztési Tanács pályázatán el­nyert másfél millió forintból, va­lamint saját költségvetéséből fi­nanszírozta az önkormányzat. Sisák Imre további támogatá­sáról biztosított mindenkit. Sza­vait alátámasztva anyagi támo­gatást nyújtott át a tájház továb­bi működtetéséhez. Végül a plé­bános megáldotta az épületet. A Salgótarján és Vidéke Víz­mű Kft. jóvoltából délután is A régmúlt idők elevenedtek meg a tájházban FOTÓK: GY. T. gott a hívekkel és az egyházköz­ség, valamint a püspökség tá­mogatásával megközelítőleg két és fél millió forintot áldozott ar­ra, hogy megszépüljön Nemti egyik jelképe. A település lakóinak régi álma valósult meg a tájház létrehozásá­val - jelentette ki az avató ünnep­ségen a polgármester, ahol Sisák Imre országgyűlési képviselő mel­lett Dávid Ibolya is részt vett az eseményen. - Ez a faluház az ösz- szefogás eredménye - mondta Erős Róbert, majd megköszönte a támogató segítséget. Külön ki­csodát” láthatott Nemti népe: egy órán keresztül bor folyt az általuk átadott díszkútból. A nap zárásaként a Nógrád tánc- együttes és a helyi Zsuborinka hagyományőrző csoport fellépé­se aratott sikert. Dávid Ibolya megbecsülését fejezte ki a nemti emberek iránt, kiemelve a település hagyo­mányőrzésben mutatott példá­ját. - Ez az a megtartó erő, amit reményeink szerint a XXI. szá­zadban mind többen felismer­nek - mondotta. Szőlővel, kisbíróval, mint régen Még a nap is előbújt a felhők takarásából, kíváncsi volt a színpompás sokaságra, amely a jelképes szüret zárását ünne­pelte mulatsággal, felvonulással, nagyon is valóságos bíróval, bírónéval, násznéppel, szőlővel és kisbíróval, akár régen. Pásztó A művelődési központ helyi­ségei vendégekkel teltek meg, s az épület előtti tér is a vidám ké­szülődésnek adott helyet szom­baton. A felnőttek helyi hagyo­mányőrző csoportjai, a Muzsla, az Agasvár néptáncegyüttesek és a Rozmaring népdalkor fo­gadta a herencsényi, szurdok- püspöki és más meghívottakat, és ügyeltek a „kicsik” előkészü­leteire. Szőlőkoszorútól a díszes fo­gatokig, a kínáláshoz kosárba pakolt kellékekig délután há­romra minden együtt volt, ah­hoz, hogy a helyiek szórakozta­tására, felvonulva, énekelve és meg-megállva bemutassák, ho­gyan vigadtak a régiek annak örömére, hogy véget ért a szü­ret. A menet élén léptettek a lo­vasok, mögöttük az Ágasvár néptáncegyüttes tagjai, illetve a szőlővivők, majd a bíró és fele­sége, azaz Kelemen Norbert és neje következtek. A kádas ko­csin tette meg az utat Kecskés Sándor személyében a kisbíró, Sisák Imre, a város polgármeste­re, valamint Kriston Péter alpol­gármester az egyik hintón fog­lalt helyet. A nyugdíjasklub közössége lakodalmassal vett részt a szüre­ti felvonuláson, amelynek rang­ja van a helyi kulturális esemé­nyek sorában. A művelődési in­tézményben közös vacsorával, beszélgetéssel folytatódott és bállal zárult a rendezvény. __________________________(M-n Mu nkában a kisbíró Megérkeztek a vadászok A díszes kompánia FOTÓK: GYURIÁN TIBOR „Hozzád futok haza...” - A szülőföld összekötő erő (Folytatás az 1. oldalról) megkönnyítve ezzel az ott lakók közlekedését, s lakópark is épül­ni fog a területen - emelte ki Lombos István, aki szólt a meg­újult sportcsarnokról, a leendő uszodáról, az ipari park benépe­süléséről, a házgyárnak a város­ban való letelepedéséről, az akk­reditált felsőfokú képzésről, mely egy leendő főiskolai kar alapjait veti meg. A Szügy felé eső területen szintén ipari park van kiépülőben, a mostani túl­zsúfolt buszpályaudvar pedig az Ipoly-partra kerül - mondta a polgármester, aki említést tett a múzeum előtti országzászló jö­vőbeni felavatásáról is. Dr. Csongrády Béla író, a Nóg­rád Megyei Hírlap volt felelős szerkesztője körültekintően, nagy hozzáértéssel emlékezett meg a Balassagyarmati Honis­mereti Híradó 25. évfolyamának 1-2. számáról. A méltató szemé­lyes emlékeket őriz a Híradó 1979-es zászlóbontásáról. A ki­advány minden száma az életre hívó honismereti kör múltidéző, értékőrző tevékenységét tartja szem előtt, s ebből egy jottányit sem engedett negyed százada - emelte ki Csongrády Béla, aki Lengyel Annát idézte: „Ahol a honismereti kör ilyen színvona­lon működik, ott nagy baj nem lehet.” A 25. évfolyam számos kerek évfordulóhoz kötődik: elég, ha csak Mauks Ilonára, id. Szabó Istvánra, Esze Tamásra, Réti Zoltánra, Jánossy Ferencre, Horváth Endrére gondolunk. Nemcsak az előbb említett is­mert személyiségekről emlékez­tek meg a szerzők, hanem már­már a feledés homályába vesző arcok is előtűnnek: példának okáért Bobovniczy Gyula, a csehkiverés egyik résztvevője, vagy báró Kray Pál plébános alakja - Kunné Kubicza Erzsébet jóvoltából. Oroszlánné Mészá­ros Ágnes és Vas Ágnes kiváló szerkesztésének, valamint a szerzőknek és olvasóknak kö­szönhetően e történelmi és iro­dalmi hagyományokban oly gazdag város egyetlen személyi­ségét sem rostálja ki az emléke­zet - fogalmazott Csongrády Bé­la, aki hozzátette: kísérje elisme­rés a lokálpatrióta-hitet, sziszte­matikus munkát. Kovalcsik András, a honisme­reti kör elnöke az 50 éve elhunyt Horváth Endréről, a magyar al­kalmazott grafika, rézmetszés egyik legnagyobb művészéről, 26 papírpénzünk tervezőjéről, legszebb rézmetszési bélyege­ink megalkotójáról szólt. A csa­ládi háttérről, a Balassi gimnázi­umban eltöltött évekről, a Reb­mann Rókusné által megőrzött hagyatékról is szó esett a tanár úr előadásában. Megtudtuk azt is, hogy az eddigi, 20 éve készí­tett emlékkiállítás és emlékszo­ba mellett október 15-re új típu­sú tematikus tárlatot rendeznek be a helytörténeti gyűjtemény­ben. Kőrössi P. József író a 25 éves Komjáthy Jenő Irodalmi és Mű­vészeti Társaság Röpke ívek cí­mű antológiájának 5. kötetét mutatta be. A szerzők műalkotá­saikkal sajátos nyomot hagynak a világban. Hogy csak példaként említsük Csáky Károly vátesz- hangját, Ketykó István fájdalmas drámaiságát, Zonda Tamás ’56- ot megidéző írását, T. Pataki László képzelt riportját, Rom- hányi Gyula átkos indulatát, a zsidó Jákob szép történetét Soós Géza tollából, Vass Imre tömör életrajzát, Ádám Tamás versso­rok mögötti beszédes hallgatá­sát. A kötetből 150 év múlva is kiderül, hogyan élt, szeretett, al­kotott egy balassagyarmati - szö­gezte le Kőrössi P. József. S mi sem természetesebb, mint az, hogy a város nevének előtagját adó, 450 éve született Balassi Bálint alakja is méltón idéződött meg a találkozón. Sza­bó András előadóművész értő előadásmódja, melynek során a verseket a rá jellemző színes összekötő szöveggel fűzte egy­be, Csábi István a kor hangulatát híven tükröző éneke, Csíki Gá­bor szilaj tánca, mely a fiatal Ba­lassit hozta elénk, szinte elkáp­ráztatta a közönséget. S visszarepülve a jelen korba: Gáspár László, a Megasztár gyarmati győztese lépett a szín­re, aki a város jutalmát vehette át a polgármestertől. A fiatal énekes - kinek első lemeze ok­tóberben jelenik meg - nem kí­vánja elhagyni szülővárosát, s egyedi énekhangjával, szép da­lokkal örvendeztette meg az egybegyűlteket. A Hübele Banda muzsikája, Banos Brigitta éneke, Csohány Péter és Sándorfi Judit tánca tette még emelkedettebbé az estet, melynek során a szemlé­lő úgy érezhette: a szülőföldnél talán nem létezik nagyobb ösz- szekötő erő. ___________________________SZABÓ ANDREA t árgyakat, családi iratokat adót át az emlékház részére. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom