Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)
2004-09-18 / 218. szám
2004. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal n O G R A D Ismeretlen ismerősök - Simon Lajos pal tartottunk egy nagyon sikeres tanévnyitó fesztivált, amelyet few- a városi WB diákön- Wjf kormányig^ zattal Olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják. Annyi emberrel készített már interjút életében - a rádióban, illetve számos szabadtéri rendezvényen - s most őt faggatják. Pontosabban faggatom. Furcsa érzés kollégához menni, de ugyanakkor nagyon praktikus is. Ilyenkor ismerem meg őket igazán, annak ellenére, hogy esetleg korábban évekig együtt dolgoztunk, egy munkahelyen. Ráadásul Simon Lajossal hosszú időn keresztül közösen vezettem műsort a Focus- ban, egy pár voltunk a valamikor nagyon sikeres Délutime című műsorban. Emlékszem, mindig nagyon precíz, felkészült műsorvezető volt, már az adás előtt egy héttel lázasan készült a produkcióra. Salgótarján egyik fele tanárként ismeri az egykori „Isziből”, a megye többi részén pedig műsorvezetőként tartják számon. Manapság ugyanis szinte nincs olyan fesztivál a térségben, amelyet ne ő konferálna. Este nyolckor találkozunk. Salgótarján fölött beszélgetünk, lakásának erkélyéről ugyanis csodálatos panoráma nyílik a megyeszékhelyre. Amikor bekapcsolom a magnót, hangosan rámripakodik.- Aztán nagyon remélem, hogy engem sem kezdesz el magázni! Legalább legyél tekintettel a régi ismeretségünkre! Olvastam a múlt heti Bulvárt, ahol Alapi Pisti nyilatkozott. Emlékszem, ő is kikérte magának, hogy „lemagáztad”.- Nyugodj meg, nem magázódunk! A főnökeim megengedték ezt a formát. Azt mondták, ebbe a sorozatba belefér a lazább hangvétel.- Annak idején a diákjaimnak is megenged- t e m hogy te gezze- nek, d e szí„Fontos a munkám de első a család” gorúan csak azután, hogy leérettségiztek, vagy szakvizsgát tettek.- Furcsa dolog ez, mert akárkinek is említem meg a nevedet, mindig azt a választ kapom, hogy „ismerem Lajost, engem is tanított".- 12 évig tanítottam. Nyáron a Balatonon nyaraltunk. A parton elmentem sört venni a pavilonba, amikor megszólalt mögöttem egy hang, jó napot, tanár űr! Mondtam is neki, hogy előlük sehol nem tudok elbújni.- Hogyan látod, egyszer végig tudnál úgy menni Salgótarján belvárosában, hogy nem köszönne rád senki?- Biztos, hogy nem. A feleségem azt szokta mondani, hogy nekem még a holdon is vannak ismerőseim. A CSEMEGÉBEN ISMERKEDTEK MEG- Ha már a rokonságnál tartunk, maradjunk is a családnál. Feleségeddel, Gabival hosszú évek óta irigylésre méltó kiegyensúlyozottságban éltek.- Már 13 éve.- Úgy tudom, a megismerkedésetek sem volt mindennapi.- De nagyon romantikus volt! Vásárolni jártam a régi Csemegébe, s ott pillantottam meg Gabit, aki eladó volt. Soha nem felejtem el, mentem a tejespult irányába, s megpillantottam egy gyönyörű lábat, bordó csizmában, amint épp egy láda tetején állt. Gabi volt az. Hosszú ideig bámultam, de akkor még egy-két bátortalan kérdésen, s néhány villámválaszon kívül nem beszéltünk többet. Aztán kiderült, hogy van egy közös ismerősünk az „Isziben”, ahol akkoriban dol- am, s ő mutatott be minket egymásnak. Innentől pedig már klasszikus a történet, elkezdtünk moziba járni, bár annyira ez sem volt mindennapi. Felmentem Ga- biék lakására, s ahogy illett, elkértem a szüleitől Gabit. Mondtam, hogy meg szeretnénk nézni egy filmet. Anyósom azt mondta, nagyon lovagias vagyok. Másfél év után házasodtunk össze. A születésnapján kértem meg a feleségem kezét. A jegygyűrűket a munkahelyén mutattam meg neki először.- Hány éves vagy?- Negyven leszek. Azt mondják, mindenki annyinak néz ki, amennyinek érzi magát.- Te mennyinek érzed magad? ■ Harmincnak...- Mi a végzettséged?- Népművelő vagyok, illetve közép iskolai tanár. 1988-ban kerültem az Iszibe, ami később a Borbély nevet kapta. Történelmet tanítottam, illetve társadalomismeretet. HIÁNYZIK NEKI A TANÍTÁS- Egykori diákjaid szerint már az iskolában is állandóan szervezkedtél.- Diákmozgalmat segítő tanár voltam, amolyan szabadidő-szervező. Különböző iskolai rendezvények létrejötténél bábáskodtam. A megyében, sőt szerintem az országban elsőként én hívtam sztárvendégeket, élvonalbeli popegyütteseket az iskolába. Sipos F. Tamástól kezdve a Kozmix együttesen át egészen Flipper Öcsiig mindenki megfordult nálunk. Szerettem örömet okozni a nálunk tanuló gyerekeknek.- Haragosaid vannak? Lehet szálka bárkinek is a szemében, amiért esetleg régen megbuktattad őt az iskolában?- Nem, ugyanis mindig elmondtam korrekten a gyere- keknek, hogy nem én buktatom meg őket, hanem ők, saját magukat, ha nem tanulnak. Egyébként nem buktattam meg sok gyereket, ugyanis az ne- k e m sem volt k e 11 e - mes dolog.- Affért hagytad ott az iskolát? Bele untál a tanításba?- Szó sincs róla! Kaptam egy lehetőséget, amivel úgy gondoltam, harmincéves korom után élnem kell. A közigazgatásba pártoltam át. A megyei önkormányzatnál kezdtem dolgozni, majd két évvel később áthívtak a városhoz, s azóta is Salgótarján ifjúsági és sportügyeivel foglalkozom. Saját lapunk is van, a Figyusz a városi diákok egyik legkedveltebb fóruma.- Hiányzik a tanítás?- Igen, hiányzik. A gyerekek csak azért nem hiányoznak, hiszen ők ugyanúgy ott vannak velem. Tegnap, vagyis a cikk megjelenése előtt egy napzosen szerveztünk. Ezek nekem nagy sikerélmények.- Órákat azonban nem adsz.- Azt nem, de van itthon egy 12 éves gyerkőcöm, aki- "Sa nek segítek a tanulásban. Ricsi fiamat nem akartam egyik tantárgy felé sem orientálni, magától szerette meg a történelmet. Most éppen a második világháború érdekli, katonai sapkákat gyűjt. A SZÜLETÉSNAPJÁN SZEREPELT ELŐSZÖR A RÁDIÓBAN- A rádió is régi szerelem?- Igen, 1997. március elseje óta dolgozom a- A rádióval egy időben kezdődött. Egyik hozta a másikat. Nagyon szeretem a színpadot, és szeretek emberekkel kommunikálni. Csuda jó családi programok is ezek, hiszen amikor csak tehetem, magammal viszem a feleségemet és a gyerekemet is.- Összekevered a munkát és a családot?- Ez nem azt jelenti. Soha nem keverem össze, hiszen haza például munkát sem nagyon hozok. Első a család és csak második a munka. A fiamra és a feleségemre mindig számíthatok. A környezeted mindig mosolygós, vidám, kiegyensúlyozott embernek ismer.- Az is vagyok. Egy rettentően o 1 d o g emberrel beszélgetsz! Jó családban élek, de Focusban. A születésnapomon kezdtem. Viszonylag régi motorosnak számítok a csapatban. A rádióban is végigjártam a lépcsőfokokat, hírolvasóként kezdtem, sportot olvastam. Ma a szombati slágerlistát vezetem, legnagyobb örömömre, nagy sikerrel. A hallgatói visszajelzések azt igazolják, szeretik a műsoraimat.- Manapság pedig nincs olyan szabadtéri rendezvény, amelyen ne te lennél a műsorvezető. onnan is érkeztem. Remek szüleim vannak és szerencsére nekem is fantasztikus családom lett. nmit itt látsz, azt egytől egyig ketten értük el. A lakást, az autót. Nem élünk fényűzően, nincs kolbászból a kerítés, de amit szerettem volna, azt elértem. Negyvenéves koromra még autóm is lett. Amikor beleülünk, mindig összenézünk Gabival, s azt mondjuk, imádjuk a kocsinkat. Mindketten dolgozunk, nincs okunk panaszra.- Milyen vágyaid, vágyaitok vannak még?- Sokat szeretnénk utazni. Ez kimaradt az életünkből. Gabi legnagyobb álma Egyiptom.- Kívánom, hogy a legközelebbi találkozásnál már az ottani élményeket meséljétek! Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! \ ()(i R \D - H í RI \ P Óteteih észrevételeit a nogradibulvai@chello.hu emaileimen, illetve ' a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokattalálja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kérdéseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! radio Ffvi 100.4 A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, melynek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. Kép és szöveg: SÁNDOR ANDRÁS
