Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-16 / 216. szám

A nap hol kisüt, hol meg beborul... Bátonyterenye Kisterenyén a Zrínyi utcában, nem messze a téglagyártól élde­gél két idős ember, Kakuk Károly és felesége. Az asszony rendben tartja a házat, főz és elrakja a téli­re való gyümölcsöt befőttnek, lekvárnak, savanyítja az uborkát, főzi a paradicsomot. A megtelt üvegek példás rendben sorakoz­nak a kicsinyke kamrában. Az ember meg rendben tartja az ud­vart, a kertet. így telnek napjaik csendes békességben. Kakuk Károly fölött 84 év szállt el, fele­sége 80 esztendős. A nyár végén megélénkültek napjaik. Húsleves főtt, töltött ká­poszta rotyogott a tűzhelyen, csir­kecomb pirult. A sütőben torta sült, meg finom sütemények. Jöttek a gyerekek, az unokák, a dédunokák köszönteni a 60 éve házas nagy­szülőket. A terített asztalra pezsgő került és ajándékkal lepte meg őket az önkormányzat is. Mindketten Kisterenyén szület­tek. Kakuk Károly volt suszterinas, majd a vasúthoz került pályamun­kásnak.- Vertük a követ a sínek alá. Az­tán fékes lettem, majd váltókezelő. Ez már egy kicsit könnyebb volt. Keresztül-kasul jártam az országot - emlékezik az idős ember. Vasárnap, ünnepnap azzal mulatta magát, hogy harmoni- kázott. Egy-egy udvarban össze­jöttek a fiatalok, Kakuk Károly pedig szebbnél szebb nótákat varázsolt elő a harmonikából.- Kétsoros, gombos hangszer volt, de el lehetett rajta játszani mindent - mondja olyan hangon, mint aki most is hallja a harmoni­kaszót, látja a táncoló fiatalokat. Nagy Rozália vasutas lánya volt és sokszor látta őt a fiatalok között. Ismerték és megszerették egymást. Háborús időben, 1944. augusztus 25-én esküdtek. Kakuk Károly zse­bében már ott lapult a SAS-behívó. Másnap indult a frontra. Túlélte a háború borzalmát, Németország­ból jött haza 1946-ban. Visszament a vasúthoz dolgozni, az asszony meg nevelte a két gyereket, mert a kislány mellé szült egy fiút is. A házat, amiben élnek Kakuk Károly szüleitől örö­költék.- Három fiútestvér volt náluk. Az egyik lakást ka­pott, a másiknak házat épí­tettek. Az öreg ház meg a miénk lett - meséli az asz- szony. Szépen rendbe tették az elmúlt évek alatt. Két szo­ba, fürdőszoba, konyha, kamra van benne. Bevezet­ték a vizet, gázzá fűtenek. Mindig mindenért sokat dolgoztak. Feles, harmados földet kapátak, hogy jószá­got tarthassanak, így keve­sebbet kellett kiadni éle­lemre. Később az asszony dolgozni ment a vendéglátóhoz, hogy a gyerekeket iskoláztatni tud­ják. Lányuknak kereskedő-vendég­látó szakmája van és Pesten dolgo­zik. Hétfőn megy és pénteken jön haza. • - A fiam gépipari technikumot végzett. A Volánná dolgozott és most, 57 évesen fölöslegessé vát. Nem is tudom mi lesz vele - kese­reg az asszony. Ők ha nehezen is, de megvan­nak. Kakuk Károly a vasúttól ment nyugdíjba. Több mint 40 évet töl­tött ott - kap érte 53 ezer forint nyugdíjat. A felesége 16 évet dolgo­zott és a nyugdija 44 ezer forint.- Nehezen jövünk ki belőle. So­kat fizetünk a gyógyszerekért - mondja az asszony.- Azért megvagyunk váahogy. Nem cigarettázom, mert az is sok­ba kerül - nyugtatja az ember. Sokszor beszélgetnek a régi időkről, az életükről. Kakuk Ká-r- olynak gyakran jut eszébe a hábo­rú és a szerencséje, hogy megúsz­ta. Eszébe jut Németország, ahol a háború után dolgozott, teheneket őrzött, s maradhatott volna élete végéig. De hazajött a csáádjához. Az asszony meg ilyenkor rendsze­rint azt mondja:- A nap hol kisüt, hol meg bebo­rul. Az idő is olyan, mint a mi éle­tünk... Azért végigélnék újra.- Nem volt részeges, nem csa­vargóit. Ha meggondolom, nem is volt benne olyan nagy hiba - mondja az asszony, s közben kissé elérzékenyülve néz férjére.- Nem bánom, hogy elvettem... Újra megtenném, mert jó asszony. Kakuk Károly vallomása szem­mel láthatóan jólesik az asszony­nak. Aztán mesélik, még nem ért vé­get az ünnep. Az egyik unoka nem tudott eljönni a gyémántlakoda­lomra. ígérte, amint teheti, kirán­dulni viszi őket Szlovákiába. S ha elfáradnak, leülnek váahol egy ün­nepi ebédre. Mondják, mindig megtartja ígéretét. v.c. Bányásznapi megemlékezések Nógrádban ____ NMHhnformáció Sz eptember első napjában Nógrád megye mind a 12 nyugdíjas alapszervezetében meg­emlékeztek az 54. bányásznapról. A megyében az elsők között zárták be a mélyművelésű bá­nyákat, a szokásokat, a hagyományokat azon­ban őrzi, ápolja a bányászszakszervezet. A leg­több helyen az önkormányzattá együtt szer­vezték, ünnepelték a bányászok napját. Volt te­lepülés, ahol a fáu-, illetve a váosnap része volt a bányászünnep. Köszöntötték azokat, akik 50 éve tagjá a szakszervezetnek, az emlékhelye­ken pedig letették a megemlékezés virágát. A bányászszakszervezet ságótarjáni egyes alapszervezete a városhoz tartozó településré­szen, Baglyasáján tartotta bányásznapi meg­emlékezését, a helyi baráti körrel együttmű­ködve. Ahogy Rákos József, az alapszervezet elnöke mondotta, nem véletlenül. A nógrádi szénmedence életében jelentős szerepet töltöt­tek be a Baglyasája környéki bányák. Hosszú éveken át sok és jó minőségű szenet adtak az iparnak. A bányászok, szakszervezeti tagok küzdelme a jobb élet- és munkakörülménye­kért pedig elismerést vátott ki a bányamun­kások körében. Küzdelmüket támogatták az ország más tájain, a Tatabányán, Pécsett, Do­rogon, Tokodon dolgozó bányászok is. A meg­emlékezés részeként koszorút helyeztek el Targos István emléktáblájáná, akinek csend- őrsortűz oltotta ki életét még 1884-ben. A te­metőkertben pedig arról a hét bányászról em­lékeztek meg, akik baleset áldozatai lettek 1926-ban a Sára-lejtaknában. Méhes András, Salgótarján alpolgármestere köszöntőjében arról szólt, hogy mostanra már a Salgótarján Gazdag programmal készül október 1-jére, az idősek világ­napjára a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete és a József Attila Művelődési Központ. A Fő téren a kohászok fúvósai és mazsorettek műsora várja az ér­deklődőket. A művelődési köz­pont üvegcsarnokában idős al­kotók munkáiból nyílik kiállí­tás. A színházteremben gálamű­sor kezdődik, amelyet a régiók összetartozása, a népi kultúra értékeinek bemutatása jegyé­ben szerveznek, s amelyeket hozományként vittünk az Euró­pai Unióba. bányásznapok jelentősége, társadalmi súlya megváltozott, átértékelődött. De éppen az erős szakszervezetnek köszönhetően, a korábbi vív­mányokból többet sikerült megőrizni. Hangsú­lyozta: ma sok a bizonytalanság a bányászat, a bányászok jövőjét illetően, Salgótarjánnak azonban a bányászmúltja meghatározó értéke marad. A város és környékének gazdaság-, tár­sadalom- és kultúrtörténete a bányászat törté­netével lehet csak teljes. Hiszen Salgótarjánt a szén, a bányászkodás indította el az iparosodás, a várossá fejlődés útján. Végezetül az alpolgár­mester arról beszélt, a városi önkormányzat ed­dig is számos jelét adta a bányászörökség meg­becsülésének. Szerepe volt a bányamúzeum és több emlékhely létrehozásában, a bányásznapi megemlékezések rendezésében, emléktáblát, szobrot állítottak a bányászat kiemelkedő szak­embereinek. S a hagyományőrző tevékenységet a jövőben is támogatja az önkormányzat. A bányászünnepen tíz olyan embert kö­szöntöttek hűségükért, akik 50 éve tagjai a bá­nyászszakszervezetnek. A bányászra gondol­va címmel, a Pódium Stúdió adott színvonalas műsort, Sándor Zoltán művészeti vezető irá­nyításával. A Karancs-völgyi alapszervezet nyolc telepü­lés szakszervezeti tagságát fogja össze, mintegy 370 embert. Karancslapujtőn 140 tag van, akik ünnepi taggyűlésen értékelték esztendős mun­kájukat, emlékeztek az 54. bányásznapra. Ruskó Sándor elnök szervezeti életükről, a tag- szervező munkáról, anyagi lehetőségeikről adott számot. A 18 főbizalmi és bizalmi rend­szeres kapcsolatot tart a tagokkal, tájékoztatja őket minden fontosabb kérdésről. Gazdag prog­ramot kínálnak nekik, rendszeresek a gyógyfür­dő- és kirándulójáratok, akik pedig rászorulnak, segéllyel támogatják. Ebben jelentős a szerepe a bányászalapítványnak, amelynek alapító tagjai voltak. Sikeresnek ítélte az elnök a tagszervező munkát is, hiszen mintegy 30 új tagot vettek fel egy év alatt az alapszervezetek. „Kinyitották a kaput” az alapszervezetbe más munkahelyek­ről is jöttek, köztük a fiatalok is. A taggyűlésen nyolc olyan idős embert köszöntöttek, akik nem kevesebb, mint fél évszázada tagjai a bá­nyászszakszervezetnek. Ott volt az ünnepi taggyűlésen Fiikor Ba­lázs, a bányászszakszervezet nyugdíjasbizott­ságának megyei elnöke, aki tájékoztatójában a bányászat, a bányásznap, a szakszervezet je­lentőségéről szólt. Arról, hogy a szakszervezet következetesen küzd a bányatörvény módosí­tásáért, a bányásznyugdíj-kedvezményért, az új nyugdíjtörvény mielőbbi kidolgozásáért, a nyugdíjemelés módszerének előnyösebb meg­változtatásáért, s azért, hogy az idős emberek már. 62 éves koruktól ingyen utazhassanak. Része van abban, hogy újra igényelhető nyug­díj méltányossági alapon, bevezették a 13. ha­vi nyugdíjat, rendezik az özvegyi nyugdíjakat. A bányásznap alkalmából ellátogatott Karancslapujtőre Borenszki Ervin, a.Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke. Nem jött üres kézzel: „ajándékot” is hozott. Bejelentette, hogy Hiller István minisztert nógrádi látogatá­sa alkalmából sikerült megnyerni a bányamú­zeum felújításához. így a pályázati úton nyert 28 millió forintból elindulhat a múzeum kor­szerűsítése, hogy még valósághűbben mutat­hassák be azt a munkát, amely a valamikori bányában folyt. Gazdag program az idősek világnapján Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye, valamint Fülek város fiatal és időskorú csoportjai, szólistái mutatkoznak be, majd a Honvéd művészegyüttes cigány- zenekara lép színpadra, Népek táncai című műsorával. A rendezvényt szponzorok egész sora támogatja. Fő védnö­kei Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata, a Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint az Európai Információs Pont. Az idősek világnapja rendez­vénysorozat részeként szeptem­ber 30-án Nagyorosziban, októ­ber 9-én pedig Balassagyarma­ton tartanak megemlékezést. Mindenütt szó esik a legfonto­sabb nemzetközi szervezetek idősekről szóló határozatáról és azok hazai megvalósításáról. Ar­ról, hogy a kormány mit tett az idős emberek életkörülményei­nek javításáért és a jövő évi költ­ségvetésben milyen intézkedése­ket terveznek ennek érdekében. A megye idősotthonaiban is megemlékeznek a nemzetközi ünnepről. Tegnap volt program Pásztón, a nappali átmeneti szo­ciális otthonban, szeptember 30-án Balassagyarmaton a nap­pali szociális otthonban emlé­keznek a világnapról, s az Euró­pai Unióról. Október 8-án Salgó­tarjánban a Gorkij-lakótelep nappali szociális otthonának la­kói a nemzetközi ünnep jelentő­ségéről, a nyugdíjasok érdekvé­delméről hallgatnak előadást. Szeptember 27-én kerül sor há­rom nyugdíjasklub - a zagyvaró­nai, a salgótarjáni és a salgóbányai - találkozójára Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ­ban, ahol ugyancsak az idősek helyzete lesz a téma. Egy százalék emelés? Egy százalék... Ez felháborító, megalázó! Ilyen megnyilvánulásokat le­het hallani elsősorban azoktól, akik 1999-ben hét százalékkal keve­sebb nyugdíjemelést adtak a törvényesnél, semmibe véve a nyugdíja­sok többségét és az érvényes törvényt. MARADJUNK A TÉNYÉKNÉL Most javaslataik vannak: adjon a kormány azonnal minden nyugdíjasnak 10 ezer forint emelést; zárkóztassák fel a nyugdíjakat az F,U-s átlaghoz stb. Ezek az egyszázalékos nyugdíjemeléshez képest tényleg jól hangzó javaslatoknak tűnnek. Ugye ebből is látszik, hogy mennyire szeretnek bennünket, nyugdí­jasokat. Vagy talán az is lehet, hogy a „kibicnek semmi sem drága?” Lehet, hogy a nehéz helyzetben lévő kormány ellen kívánják hangolni a nyugdíjaso­kat is. Lehet, hogy talán mielőbb, de legkésőbb 2006-ban a hatalom megszer­zésére spekulálnak? Ezt döntse el mindenki maga. Maradjunk a tényéknél... Az Európai Unió nem csodaszer, de reális lehetőség egy gazdagabb, boldo­gabb jövőhöz. Az ország uniós felzárkózását azonban akármilyen jó is lenne, nem lehet a nyugdijak felzárkóztatásával kezdeni. A béreket, a nyugdíjakat, az egészségügyet, az oktatást és a szociális ellátásokat csak fokozatosan lehet felzárkóztatni, a gazdaság felzárkóztatásával együtt. Utólag ma már látjuk, hogy az előző kormányzattól örökölt romló gazdasági alapokkal, az EU gaz­dasági fellendülésének késése, elmaradása miatt, a kétszer száznapos prog­ram sem tekinthető sikertörténetnek. Ma már tudjuk, hogy a gazdaság hely­rehozatala után, a gazdasági növekedéssel arányos jóléti fordulat négy év alatt kevesebb problémával, többet nyújthatott volna a magyar társadalomnak és a nyugdíjasoknak is. Az is lehet, hogy a jelenlegi koalíciós baloldali kormányzat ezért a jó szándékú szakmai hibájáért, amit az ellenzék demagóg módon na­gyon jól kihasznál, drágán fog fizetni a 2006-os választásokon. Hacsak... De most ne ezzel foglalkozzunk, nézzük inkább reálisan az egy százalékot. A TÖRVÉNY SZERINT Év elején 6,3 százalékos nyugdíjemelést kaptunk. Ez az emelés a tervezett éves infláció (5,8 százalék) és a tervezett nettó keresetnövekedés (6,8 száza­lék) átlagaként adódott. Ezt a számítást a svájci, vagy vegyes indexálást az 1997. évi nyugdíjtörvény írja elő. Ha csupán ezeket a számokat nézzük, meg­állapítható, hogy a nyugdíjak reálértékét, vásárlóerejét fél százalékponttal, a nettó keresetek reálértékét pedig egy százalékponttal tervezték növelni. Mondhatnánk és egyesek mondják is, mi ez a fél százalék? Tényleg, mi is ez a fél százalék a nyugdíjak vásárlóértékének az előző két év alatt bekövetkezett 17 százalékos növekedéséhez képest. (Később kitérek arra, hogy ez a fél szá­zalék az 54. heti nyigdíjjal együtt, már több mint 2,5 százalék). Évi 3 száza­lék körüli gazdasági növekedés mellett, sajnos még egy baloldali kormányzat­nak sem lehet súlyos következmények nélkül infláció felett - több éven át - 8 százalék nyugdíj és 12 százalék nettó keresetnövelést megvalósítani. Az ez évi fél százalékkal együtt, az 54. heti nyugdíjkifizetés és az özvegyinyugdíj-kiegé- szítés további növelése nélkül is, három év alatt a nyugdíjak növekedése éven­te átlagosan 5,5 százalékkal haladta meg az inflációt. Ilyen mértékű nyugdíj­reálérték növekedésre még a legidősebb nyugdíjasok sem emlékezhetnek. Az eddigi fejtegetéseimet és számításaimat követve joggal mondhatnánk, áll­jon meg a menet, ez csak akkor lenne igaz, ha a 2004. évi infláció nem halad­ná meg a tervezett 5,8 százalékos mértéket és nem emelkedtek volna az átla­gosnál is jobban a nyugdíjasokat jelentősen érintő gyógyszerárak, energia, re­zsi stb. költségek. NEM VESZETT EL Mindez látszólag igaz. Ha az első héthavi inflációs adatokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az infláció 5,8 százalék helyett 7,1 százalékkal, a nyugdíjas fogyasztói árindex pedig 7,9 százalékkal emelkedett. A különbség a tervhez képest 2,1 százalékpont. Azonban ennek átmeneti kompenzálására a kor­mány az MSZOSZ javaslatára az 53. és 54. heti év végén esedékes nyugdíjki­fizetés felét, egy hetet előrehozott, amit májusban ki is fizettek. A kifizetett egyheti nyugdíj éves szinten pont 2,1 százalék nyugdíjtöbbletnek felel meg. Tehát az inflációt meghaladó tervezett fél százalék nyugdíjtöbblet nem ve­szett el. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A 13. havi nyugdíj teljes összegét csak fokozatosan, négy év alatt kapjuk meg. így 2003-ban egy 53. heti nyug­díjat kaptunk. Ebben az évben az 53. heti nyugdíj mellett kapunk egy 54. he­ti nyugdíjat is, 2005-ben pedig 3 heti plusz nyugdíjra számíthatunk, 2006- ban már 4 heti, azaz a 13. havi nyugdíj jár. Bonyolítja a helyzetet, hogy az ez évi 2 heti, azaz „fél 13. havi” nyugdíjat két részletben, májusban és novem­berben kaptuk, illetve kapjuk meg. 2005-ben a 3. heti nyugdíjat fizetik ki két részletben. 2006-ban pedig a 13. havi nyugdíjnak kapjuk meg az egyik felét májusban, a másik felét pedig novemberben. A lényeg az, hogy 2003. és 2006. között minden évben a szokásos módon kiszámított nyugdíjemelésen túl, egy-egy heti (2,1 százalék) plusznyugdíjat is kapunk. Az előzőekből következik viszont az is, hogy a májusban kifizetett egyheti nyugdíj nem szolgálhatja a plusz 2,1 százalék többletinfláció végleges kom­penzálását, mert ebben az esetben elveszítenénk a plusz egyheti, a 2,1 száza­lék nyugdíjtöbbletet. Ezért novemberben újból kiszámítják a várható éves nyugdíjas fogyasztói árindex szerinti inflációt, valamint az éves szinten várha­tó nettó keresetnövekedést. LESZ MÉG TÖBB IS A jelenlegi tendenciákat alapul véve, a becslések szerint a tervezett 5,8 százalékos infláció helyett a várható éves infláció 6,5 százalék, a nyugdí­jas-infláció pedig 7 százalék lesz. A nettó keresetnövekedés pedig a terve­zett 6,8 százalék helyett várhatóan 7,6 százalék. Ennek alapján, ha az ak­kori számítások is ezt támasztják alá, az év elejei 6,3 százalékos nyugdíj- emelés mértékét január 1-jei visszamenőleges hatállyal 7,3 százaléka kell módosítani, azaz visszamenőleges hatállyal 1 százalék nyugdíjemelést kell biztosítani. Ez az egy százalék egy átlagos, 55 ezer forintos nyugdíjra számítva, éves szinten 6600 forint többletet jelent. Ez a többlet bázisul szolgál a már ki­fizetett 53. heti nyugdíj korrekciójához, a novemberi 54. heti nyugdíj ki­számításához, az özvegyi nyugdíjpótíék 30 százalékra történő emelésé­hez, valamint a 2005. évi nyugdíjemelés megállapításához is. Tehát no­vemberben egy százalék emelést, átlagosan 6600 forintot, az 54. heti nyugdíjat átlagosan 13 764 forintot, összesen 20 364 forint többletnyug­díjat kapunk. így 2004-ben a nyugdíjunk vásárlóértéke több mint 2,5 szá­zalékkal növekedik. Reméljük az elkövetkező években a nyugdíjak emel­kedése lesz még több is, de addig is soha rosszabbat. Ez a „felháborító, megalázó” egy százalék valóságos története. _____________________■ _________ ___________MAT1ÁK JÓZSEF k özgazdász Ezüsthajú nemzedék Bátonyterenye Jó hangulatú összejövetel színhelye volt a hét elején az Ady Endre Művelődési Központ könyvtára. A mintegy negyven résztvevő - főként a nyugdíjas nőklub és a bányászszakszerve­zet nyugdíjas-alapszervezet- ének tagjai - Kárpáti Sándor író­újságíróval találkoztak és be­szélgettek az Ezüsthajú nemze­dékről, a szerző nyugdíjasokról szóló könyvéről. Ahogy Kárpáti Sándor elmondta: könyve meg­írására az ösztönözte, hogy sok olyan, a nyugdíjasokat érintő kérdés van, amelyek úgymond a „levegőben lógnak” és amelyek­re a társadalom különböző szintjén élő, tevékenykedő em­berektől kért választ. A beszél­getés résztvevői elismeréssel szóltak a könyvről, amely róluk szól. Felszínre hozza életük szépségeit, mint ahogy gondjait is, megoldást keresve rájuk. Az író-olvasó találkozó végén Kár­páti Sándor dedikálta könyvét. A kiskert bőven adott az idén paradicsomot, uborkát. Megtelt akarnia _____________________________fotói oócséva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom