Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)
2004-09-11 / 212. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Egy Madách-díjas születésének centenáriumán „Most csak az Eötvös, mindig az Eötvös képe előttem, azért azzá, ami lett életem: ott alakult” - írta Képes Géza költő, jó néhányunk - akiknek más lehetőségek, szerényebb keretek között, de ugyancsak volt szerencsénk az Eötvös József Kollégium patinás épületében, „szabadon szolgáló szelleme” jegyében tanulni, formálódni - gondolatát, érzelmeit megfogalmazva. E nevezetes intézmény a minap, szeptember 6-án egykori diákjára, későbbi tanárára, 1945 és ’48 közötti igazgatójára, harmadik kurátorára, Keresztury Dezsőre emlékezett születésének századik évfordulója alkalmából. A tisztes kort megélt, 1996- ban elhunyt akadémikust, a második világháború utáni koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterét, Keresztury Dezsőt a lexikonok költőként, íróként, irodalomtörténészként, kritikusként, műfordítóként jegyzik elsősorban, de - mint a tudományos emlékülés rangos, neves előadói és fiatal, ígéretes tudósjelöltjei is egyértelműen igazolták - tanárként, kollégiumszervezőként és -vezetőként is kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar művelődéstörténetben. Sokat tett annak érdekében, hogy az 1895-ben, a párizsi École Normale Supérieure mintájára alapított Eötvös-kollégium - a „laikus Pannonhalma”, ahogyan Keresztury nevezte - 1945 után is még néhány évig megőrizze eredeti küldetését, a tehetséges, tiszta jellemű emberek képzését, nevelését, szárnyra bocsátását. Borzsák István, az Eötvös József Kollégium jelenlegi kurátora, az emlékbizottság elnöke Keresztury Dezső pályaképének egységét méltatta a „Tisztelt kollégium” színe előtt. Keresztury egykori tanítványa, későbbi jó barátja, a kollégium egy évtizeddel ezelőtti igazgatója leplezte le. Jómagam - mint a kollégium baráti körének tagja - kaptam meghívást a felemelő hangulatú, s egyszersmind ténygazdag emlékülésre. Értelemszerűen bennem is felidéződött Keresztury alakja, kivételes egyénisége. Amikor a hatvanas évek elején - kétesztendőnyi bentlakás után, megfelelő előmenetel alapján - felvételt nyertem az intézmény másik szárnyában működő, akkoriban megújult szakkollégiumKeresztury Dezső, az Eötvös Collegium igazgatója (1945-1948) Szíjártó István, aki a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évtized elején volt a kollégium igazgatója, úgy vélte, hogy Keresztury Dezső neve a minőség hívószava manapság, az igazi értékeket alig becsülő világban. Mondandóját az ünnepelt mély gondolatára alapozta. Eszerint: „Sorsunk nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de jellemünk az önmagunkéban.” Bakos István bejelentette, hogy szeptember 25-én Keresztury Dezsőt a Magyar Tudományos Akadémia épületében posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntetik ki. A kollégium folyosóján elhelyezett emléktáblánál felolvasták Hiller István kulturális miniszter - aki parlamenti elfoglaltsága miatt maradt távol az ünnepségtől - avatóbeszédét, amelyben a rendkívül gazdag életmű összefoglaló, építő ereje ... . .... hangsúlyozódott. Hiller István \ századik évfordulóra megjelent emlékkönyv szerit akkor leszünk méltóak?“!??------------------------------------------------h ozzá, ha nem hagyjuk, hogy a ba, csak hallottam a kiváló igaz magyar kultúra, a magyar nyelv ügye sokadrangú kérdés legyen. Az emléktáblát Vekerdi József, gatóról, a német literatúra magyarországi és a magyar irodalom némethonbeli népszerűsítőjéről, a jó tollú esszéistáról, a klasszikus formakultúrájú lírikusról, de találkozni nem volt módom vele. De ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik. Már itthon, Nógrádban egy irodalomtörténeti rendezvényen személyesen is megismerkedhettem vele, sőt kalauzolhattam is néhány órán át Madách és Mikszáth szülőföldjén. Onnantól kezdve még inkább figyelemmel kísértem munkásságát, életének alakulását, így azt az örvendetes tényt is, hogy 1966 októberében még igencsak az elsők között kapta meg a - mindössze két évvel korábban alapí- I tott - Madách-díjat. A hivatalos | indoklás szerint azzal érdemel- | te ki Nógrád megye kitüntetési sét, hogy a veszprémi Petőfi ! Színház az ő átdolgozásában vitte színre 1965-ben Madách I Imre „Mózes” című drámáját. | (A színház akkori igazgatója, í Pétervári István 1971-ben részesült Madách-díjban.) A salgó- J tarjáni Karancs Szálló Mozaik | termében rendezett díjátadó ünnepségen Keresztury Dezső egyébiránt éppen egy külföldi útja miatt nem tudott megjelenni. Lakos György író, a megyei j lap munkatársa - aki ugyanakkor kapott Madách-díjat - a Pa- j lócföld 1966/1-es számában „A Mózes feltámadása” címmel ' méltatta a Madách-mű újjászületését. Keresztury avatott közreműködéséről a következőket írta: „Az átdolgozás túlhaladja hagyományainkat, olyan műhöz nyúlt gondos szeretettel, olyan alkotásra szentelt időt, fáradságot, amelynek értékét százöt éven át még az irodalomtörténészek és a műértők sem kivétel E kötethez Keresztury Dezső írt előszót 1991-ben nélkül ismerték el, s amely a—®luk. nagyközönség előtt minden egyes alkalommal formálisan megbukott... Keresztury Dezső olyan felelősségérzettel viszonyult az eredetihez, mint annak idején Arany a Tragédiához... Nemcsak a stílust csiszolta, faragta vésője, de szükségszerűen változtatott a mű struktúráján is. Ugyanakkor gondosan ügyelt, hogy lehetőleg semmit el ne vegyen a gondolatok eredetiségéből és a madáchi mondatok jó ízéből.” Később, 1971-ben a Nemzeti Színház ugyancsak Keresztury átdolgozásában mutatta be a „Csák végnapjai” című Madáchdrámát. 1978-ban, a Tragédiaköltő születésének 150. évfordulóján, az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot a „Madách-tanulmányok” című kötet, amelyben „Madách trilógiája a szabadságról” című Keresztury-dolgozat is helyet kapott. Ebben „Az ember tragédiája”, a „Mózes” és a „Csák végnapjai” című drámákról értekezett, utalva az utóbbi kettő újraformálásában végzett saját munkájára is. „A művek, melyeket mint gúlákat, porral temetett be az idő, úgy látszik így lábra álltak színpadainkon is. S azt hiszem, Madách alkotó géniuszának, közízlésünk formálásának, történelmi tudatunk fejlesztésének, s a nagyon is hézagos magyar klasz- szikus repertoárnak többet, használtam így, mintha mégoly szép és mély értelmű tanulmányokat írtam volna ró- Pedig írt azokat is: például a „Nagyvilág” hasábjain, a lap 1973/4-es számában „A Tragédia körül” címmel, aztán 1991- ben előszót fogalmazott Kovács Sándor Iván és Praznovszky Mihály „Két költő egy szekéren” című kötetéhez, amelyben a szerzők azt írták le, hogy szerintük milyen lehetett Arany János (aki Keresztury kedvenc költője volt) és Madách Imre csesztvei és szliácsi találkozása 1862-ben. Szóval igazán „megszolgálta” a Madách-díjat és kiérdemelte, hogy születésének századik évfordulóján itt Nógrádban is megemlékezzünk róla. CSONGRÁDY BÉLA Színpompás bemutató Az idén 31 éves balassagyarmati kertbarátkor szeptember 9-én tartotta immár hagyományos, színpompás termékbemutatóját. A 85 tagot számláló csoportosulás évente 20-25 rendezvényt szervez: virágkiállításokat, bor- és szakácsversenyeket, Valamint augusztus 20-án virágkötészeti bemutatóval örvendeztette meg a nagyközönséget. A mostani kiállításon megközelítőleg harmincán mutatták be termékeiket. Szemet gyö- nyörködtetőek voltak a vadkerti kertbarátkor és a Láng kertészet növényei, a zsélyi Lavrik házaspár kaktuszkülönlegességei, a Móró kertészet káprázatos színű virágai, a különféle őszi gyümölcsök, mézek. Láng Mihály, a kör vezetője elmondta, hogy tavaly az aszály, idén pedig a gombabetegségeket okozó esős tavasz jelentett problémát a kertbarátok számára. Dr. Bacskó József alpolgármester köszöntőbeszédében az ember és természet együttműködéséről szólt. Kifejtette, hogy a lét minden szépsége érzékelhető a kiállított produktumokban, s minden egyes termék a szorgos munka, az alkotás gyümölcse. Az alpolgármester a teljesség igénye nélkül megemlítette a kör néhány oszlopos tagját: Németh Tibort, Merczel Miklóst, Tornyos Miklóst, a Knnhalasi családot, Széles Istvánt, Józsefet és Lászlót, s hozzátette azt is, hogy a kertbarátok szép munkájukkal nagyban hozzájárulnak a „Virágos Balassagyarmatért” mozgalom kiteljesedéséhez. SZABÓ ANDREA JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Egyre erőteljesebb lesz a dohányzás elleni kampány. ” Szerencsés nyertesünk: Tolmácsi Istvánná Nádújfalu, Rákóczi út. 26. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb szeptember 16-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!
