Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-02 / 179. szám

mAU 7. OLDAL ~0e egy óvfftóS sem tud meg semmit: ártó}. hogy snltoríénSk. 3 www.nagradmegyeiliirlap.liu A tenger: hűs habok, kék ég, napfény, pálmafák, pompázó leanderek. Mindez ingyen. Minden másért fizetni kell. Nem is keveset. Nekünk a tenger az Adria. Régen azért, mert nehéz volt eljutni, ma azért, mert könnyű odaérni, de könnyű szívvel ott is lehet hagyni. Az Adria közelebb van, mint gondol­nánk. Főleg azért, mert jó út vezet oda. Aki végigautózta már a kanyargós hegyi ösvényeket, az tudja csak igazán érté­kelni a nemrég elkészült autópályát, autóutat. A horvátok sok pénzt áldoztak az elmúlt években a közlekedési feltéte­lek javítására. Az utas átlépi a magyar- horvát határt, mondjuk Letenyénél, s máris rákanyarodik a Rijekáig vezető autópályára, amely főleg a nehezebb he­lyeken autóútként folytatódik. Alaguta­kon, viaduktokon vezet keresztül: szemnek szép a táj. A településeket sor­ra elkerüli, s az ember jó három és fél óra utazás után úgy pillantja meg a ten­gert, hogy települést sem látott. Az út kész. Az autópályákhoz tartozó infrastruktúra azonban hiányos: a több mint 350 kilométeres úton nincs egyet­len parkoló sem, ahol hűvösre állhatna az utas. Nincsenek büfék, kávézók és benzinkút is elvétve akad csak. A fizetőkapuk viszont szinte egy időben épültek meg az úttal, s fizetni háromszor is megállítják az autóst, amíg felkapaszkodik a Gorski Cotarra, vagy átbújik a szépen kivilágított alagutakon. Az ár magyar utasnak elég borsos: a je­gyek 120 kunát érnek. Igaz, kunát - ha van forintja, pláne eurója - könnyen válthat. Szinte mindenütt dolgoznak a pénzváltók: gyorsak, udvariasak. A horvát kormány az elmúlt években jelentős összegeket költött a közlekedé­si infrastruktúra fejlesztésére. Évente átlagosan 120-130 kilométer autópályát Sok időt takarít meg, aki használja az autóutakat és az autópályákat. Az idén kevesebben, mint azt a hor­vátok várták. Tavaly magyar invázió volt a tengerparton, idén jórészt elmaradtak a magyar turisták. Tavaly arról panasz­kodtak a magyar üdülők, hogy lépten- nyomon ismerősbe botlottak, s magyar autó magyar autót ért. Idén alig látni magyar rendszámot, és a magyar szó is ritka, mint a fehér holló. A legtöbb turis­ta sárga rendszámú, holland kocsival ér­kezett, s mint tudjuk, a hollandok taka­rékos turisták: csak arra költenek, amit nem tudnak magukkal vinni. így aztán elsősorban a kempingeket kedvelik. A magánházakban és szállodákban a fő­szezon közepén is van hely bőven. A porecsi kikötőben azt mondja egy hajós - aki amúgy 80 kunáért másfél órás ki­rándulást ígér a környező szigetekhez -, hogy két héttel ezelőtt még úgy dolgoz­tak, mint áprilisban. Ma sem tömve fut­nak ki a kirándulóhajók. Sem a szigetek­hez, sem a Lim-fjordhoz, sem távolabb, az egykor zárt sziget, Brioni felé. Szóval a hollandok: kedvesek, előzé­kenyek, de nem igazán segítőkészek. Megvannak magukkal. Aztán jönnek a németek, őket az olaszok és a szlovének követik.'Szlovénia közel van, és kicsi a tengerpartja. A horvát tengerpart vi­szont szép és változatos. Nekik - általá­ban Európa gazdagabb nemzeteinek - nem is túl drága az, ami a magyarnak olykor szinte megfizethetetlen. Igaz, az árért megkapja a vendég, amit vár. Ha­gyományosan tiszták az éttermek. Itt a pincér a távozó vendég után lecseréli az asztalterítőt. Mindig friss a zöldség és a gyümölcs, nem romlott a tej a boltban, és hidegen adják a sört az ABC-ben is... ... Szóval hajózunk, és azt mondja a kapitány, hogy hiányoznak a magyarok. GRADO KOCEVJt: JMAG; RIJEKA ff t; r OCUUN ájiJ ásöü«»­CRIKVSNICA ■A iá.'lt Ü! 'ROVINJ _________JELLEMZŐ ÁRAK 1 gombóc fagylalt 4 kuna 1 bécsiszelet 38-45 kuna 1 adag saláta 10-18 kuna 1 üveg sör 10 kuna 1 kiló paradicsom 15 kuna 1 zsemle 1 kuna 1 liter tej 6 kuna 1 kiló dinnye 7-8 kuna 1 leves 8-10kuna 1 adag tintahal 38-45 kuna 1 adag sült hal 35-150 kuna 1 üveg asztali bor 26 kuna 1 óra parkolási díj ________5 kuna . .OTOCAC építettek. Nem szakaszonként, hanem folyamatosan. Azt mondják a hozzáér­tők, hogy viszonylag olcsón és gyorsan készült az út. Az olcsóságra különösen érdemes odafigyelni, hiszen a terep egyáltalán nem könnyű. Kemény szik­lákat kellett áttörni, hegycsúcsokat megszelídíteni. Az eredmény azonban mindenképpen elismerésre méltó. Ma talán lassabban épülnek az utak, mint az elmúlt években, az ok a költségek­ben keresendő. A Rijekába vezető autó­pálya, amely egykor majd az M7-es to­vábbfolytatása lesz, nem ér véget a ten­gerparti kikötővárosnál. Folytatódik to­vább a dalmát tengerpart felé, Split irá­nyába, és épül az istriai ipszilon is. Azért nevezik így, mert egyik ága Pulába vezet, a másik Koper - a szlovén és az olasz határ - irányába. Ahol letet­ték ez első betoncsíkokat, ott már építik a fizetőkapukat is. Nem lesz olcsó ezentúl sem autózni a tengerparton. Ők jókedvű vendégek voltak. Azért, hogy talpon maradjon, akár félhajóval is kifut a vízre. Azt már nem teszi hozzá, hogy a hiányzó vendégek egy részének díját ve­lük, az utazókkal fizetteti meg. S amikor a belépőjegyet váltjuk, megkérdezi: aka- runk-e számlát. Az ember az ilyen kérdé­sek után egyből otthon érzi magát. Ott­hon persze nem csak ezért érzi magát a magyar utas az Adrián, hanem a barátsá­gért, a segítőkészségért, s egy kicsit iri­gyen figyeli, amint olaszos temperamen­tummal, de magyaros őszinteséggel me­sélnek egymásnak az őslakók a délutáni verőfényben, a teraszon egy kávé vagy ásványvíz mellett. __________kercza imre U tasra várnak a hajók A napfény ingyen van Alagút alagút hátán Csendélet Irány a tenger Adria, te drága! V* **

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom