Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-26 / 198. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2004. augusztus 26., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP - PF 96 Szurdokpüspöki: az ezeréves falu Ez évben ünnepli Szurdokpüspöki község fennállásának ez­redik évfordulóját, melynek tiszteletére különböző rendez­vényekkel emlékezik a település. A millennium alkalmából kértük Kovács József polgármestert, tekintsük át a község ezeréves múltját és jelenét. NMH-információ- Szurdokpüspöki a Mátra délnyugati lábánál, a Zagyva völgyében fekszik, ott, ahol a hegyek közül kilépő folyó völ­gye kiszélesedik. Keletről a Mát­ra nyugati nyúlványa (Muzsla, 805 méter, Nagy-Koncsúr, 640 méter, Kis-Koncsúr, 594 méter, Horka-tető, 506 m. Istenfa-tető, 444 méter) határolja, délről pe­dig a Nagyhársas 509 méteres csúcsa. Nyugat felől a Cserhát dombokká szelídülő lankái hul- lámzanak. Igen régen megtele­pedett az ember e kedvező adottságú vidéken. Több kőkori kultúra emlékeit is feltárták itt, és népvándorlás kori leletek is előkerültek - mondja a polgár- mester. A falu nevének első része az itt található hegyek közötü szur­dokszerű völgyből ered, mivel a község ennek a szurdoknak a bejáratánál terül el. A „püspöki” az egykori tulajdonost jelöli, ugyanis a falu egyike annak a 10 településnek, melyeket Szent István 1004-ben adományozott Kovács József polgármester az általa alapított egri püspök­ségnek. Az 1261-ben IV. Béla ál­tal kiadott oklevél is megerősí­tette e tulajdonjogot. A község 1288-ig egyházi tulajdon, majd világi földesurak, Rédeyek, Tariak, Kompolthyak, Báthoriak birtokolták. A török korban a te­lepülés nem néptelenedett el tel­jesen, de lélekszáma jelentősen lecsökkent. A XIX. század köze­péig a község lakossága szinte kizárólag a mezőgazdaságból élt. Az iparosítás megindulása után új lehetőségek nyíltak. 1869-ben szabályozták a Zagy­vát . A község határában meg­épült a Hatvan-Losonc vasútvo­nal. A Szurdok-völgyben kőbá­nyát nyitottak kőzúzóval, kis- vasúttal. Feljebb a völgyben ko- vaföldbánya létesült. A településnek van egy másik része is, Zagyvaszentjakab (ere­detileg Szentjakab) első okleve­les említése 1296-ból származik, amikor a vidék egyik legna­gyobb földesúri családjának, az Abáknak Kompolti ágából szár­mazó Péter királyi étekfogó tu­lajdonába került. 1395-ben a Szentjakabi család birtokában volt, 1400-ban IX. Bonifác pápa búcsút engedélyezett a szent­jakabi plébániatemplomnak. 1926-ban Szurdokpüspöki egyesült Zagyvaszentjakabbal és már a középkorban elpusz­tult Fedémes (ma Filimes) falu területét is magába foglalva, lét­rejött a mai község. A falu mindenkori birtokosai ugyan nagy hatással voltak az itt élt lakosság életkörülményeire, de a két község megmaradásá­nak záloga mindig is a vidéket, a tájat lakhatóvá tevő, a földet megművelő lakosság volt.- Mit tudhatunk a község jele­néről?- A lélekszám pillanatnyilag 1980 fő, lassan csökkenést mu­tat. A népesség megélhetése szempontjából a múltban meg­határozó volt a mezőgazdasági tevékenység, melyhez a jó mi­nőségű termőföldek adtak ala­pot. Ma már a földművelés csak kiegészítő jövedelemforrás, a la­kosság egy része a jó közlekedé­si lehetőségeket kihasználva a környék városaiban és Budapes­ten talált munkát. Jelentős a he­lyi vállalkozások száma az álta­luk foglalkoztatottak aránya ör­vendetesen nő. Az elmúlt években jelentős változás következett be a község infrastruktúrájában, amely a szennyvízcsatorna-hálózat kivé­telével teljesen kiépült, így vala­mennyi belterületi ingatlant érintő földgáz- és telefonháló­zat. A település útjai 100 száza­lékban kiépítet­tek, szilárd burkolatúak. A községben pezsgő kultu­rális és sport­élet folyik. Nagy hagyo­mánnyal bír a hagyományőr­ző népdalkó­rus, a gyere­kekből álló Szászerka nép­táncegyüttes. A sport terén a labdarúgás do­minál, a csapat a megyei má­sodosztályban szerepel, de volt időszak, amikor felke­rült az első osz­tályba is. Ered­ményesek az asztalitenisze­zők, valamint a tömegsportban részt vevők, akik minden évben elsők, vagy másodikak a megyei palóc sportnapon.- Milyen látnivalókkal talál­kozik az idelátogató? A szentjakabi templom A Szent Kereszt-templom legértékesebb motívumait egyesíti. A falu szélén a Kis-völgyben lévő pincesor emlékeztet a szőlőművelés több évszáza­dos hagyomá­nyaira. Érdekes látványosság a Remete-barlang nevű szikla­üreg a falutól keletre. A Szurdok­völgyben mű­ködik a Fenyves fogadó, vala­mint a 170 férő­helyes ifjúsági üdülő, melyek étellel és szál­lással várják az erre utazókat. Külön kieme­lendő, hogy ■ több éve itt ren­zés a Muzsla csúcsára, a zöld pedig a Zám-patak völgyébe ve­zet. A község célállomása a Mátrabérc és Hanák Kolos telje­sítménytúráknak is.- Mivel készülnek a millenni­umra?- Elsősorban a történelmi ün­nepek színvonalas megtartásá­val, a Hollókőben szervezett mil­lenniumi cserkésztábor meg­szervezésével, a Nógrád megyei vadásznap községünkben törté­nő megtartásával, az idősek vi­lágnapjának megünneplésével, millenniumi virágosítási ver­sennyel. A millennium tisztele­tére megújult a Szabadság tér, itt kerül a falunapon felavatásra a millenniumi emlékkút, ifjabb Szabó István szobrászművész al­kotása, amelyet Pékár István, a Duna Televízió elnöke fog fel­avatni és Mikolai Vince érseki helynök megszentelni. Ugyan­csak a falunapon kerül bemuta­tásra a dr. Szomszéd András által megírt falutörténeti kiadvány is.- A község látnivalói közül ki­emelkedik az 1769-ben épült ba­rokk Szent Kereszt-templom. Fő- és mellékoltára, orgonája szintén barokk, szószéke és ke­resztelőmedencéje copf stílusú. A főoltár antipendium része környékünkön egyedülálló, bőr­ből készült iparművészeti alko­tás. A jakabi templom 1904-1906-ig épült. Oltárké­pén Szent Ja­kab prédikál, akit Túri Gyula festőművész a század eleji vi­seletbe öltö­zött helybeliek körében ábrá­zol. A község­ben honfogla­lási millecen- tenáriumi em­lék m ű v e t emeltek. A kompozíció ifj. Szabó István Munkácsy-dí- jas szobrász- művész alkotá­sa, mely hon­foglalás kori kulturális em­lékkincsünk dezi meg a Duna Televízió az anyanyelvi táborát és erre a ha­táron túlról is érkeznek diákok A falu fölé emelkedő hegyek azoknak a természetkedvelők­nek nyújtanak túrázási lehető­séget, akik csendre, nyugalomra és jó levegőre vágynak. A helyi vasútállomásról induló piros jel­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Ki az illetékes? Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Illetékesek! Volt, van, vagy létezik, vagy már nem is létezik egy kft., amely elkezdte a zagyvái focipálya alól a szilíciumot termelni. Ezt a környezetre veszélyes anyagot termelték ki nálunk, majd egy borzalmas nagy szemét­dombot, gödröket, sarat hagytak maguk után. Mindez még 2003- ban történt, azóta mindenfelől csak ígérgetéseket kapunk, hogy rendbe teszik, de a helyzet csak egyre romlik. Mostanában min­denféle ellenszolgáltatás, enge­dély, megkérdezés nélkül már il­letéktelenek folytatják a munkát, tovább rontva ezzel a már egyéb­ként is lehetetlen helyzetet. A kft. nem tudjuk, hogy működik-e még, de a dolgozók fizetését, úgy tudjuk, még ma sem fizette ki. Remélem az illetékesek is ol­vassák ezt a levelet, mert mi, he­lyiek azt sem tudjuk, ki is az ille­tékes, de ez a ronda, egészségká­rosító domb és gödör itt van ne­künk, „díszíti” a pályát. ________________________AMOYAL ERZSÉBET Z agyvaróna Csömör Jánosné emlékére Elment városunk egyik leg­jobb dadusa. Csömör Jánosné, Etuska, aki az Acélgyári utcá­ban lévő Hétszínvirág óvodá­ban dolgozott. Életének fontos szakasza volt az itteni munka. a . A tisztaság, rend biztosításán túl a gyermekek és munkatársai iránt érzett szeretete, tisztelete és felelős­sége példaértékű. Visszagondolva, felmerült bennem a kérdés: vajon mennyi gyermeket fürösztött, fé­sült naponta, hogy társai elfogad­ják, megfogják a kezét? Mennyi gyermeket tanítgatott az öltözés- vetkőzés „tudományára”? Közben nevetve mutatta meg, ha kellett, százszor is, mit, hogyan csinálja­nak? Együtt kacagott velük a kifor­dított trikó, zokni láttán, a fordítva felvett cipőn. Mennyi gyermeknek varázsolt a könnyes szeméből ka­cagó arcot a beszoktatások idején? Vajon mennyi gyermek köszönheti neki is a kézmosás, fogmosás tanu­lását? És így tovább... Etuska ösztönösen volt „peda­gógus”, segítőtársa Dudásné Er- j zsike és Verebélyiné Zsuzsa óvó néniknek, akikkel együtt jelentet­ték a „Maci” csoportot több mint egy évtizeden át. Nyitott szemmel és szívvel járt és tanult munkatár­saitól, hogy a lehető legtökélete­sebben lássa el feladatát. Boldog J volt, ha óvónői - az ő kérésére - át- [ engedték neki az ebéd utáni mesé- lést. Mi a tornateremben hallgatva a gyermekek felszabadult kacagá­sából tudtuk, hogy Etuska megint csodát művelt. Ő soha nem mesélt könyvből. Az általa kitalált törté­neteket mondta el a pillangóról, sárkányról, mackóról és a többiek- ről. Ő volt a pólyás baba cumival a szájában farsangkor, ő volt a „he­gedűs a háztetőn”, a csúf és mégis szeretetre méltó boszorkány, a vén öregasszony, a tündérkirály­lány. Együtt kacagott és sírt a gyer­mekkel, munkatárssal. Végigne­vette betegségét is. Tudta, hogy visszafordíthatatlan, de küzdött. Volt ereje szívműtött férjéhez na­ponta felmenni Budapestre, mert csak tőle fogadta el a gyógyszert, ételt. Mint feleség így is megtett mindent a férjéért, bármilyen fáj­dalmába és erőfeszítésébe is ke­rült. Gyermekeinek nemcsak éle­tet adott, hanem életét adta nekik. Munkatársai, barátnői mindvégig vele voltunk. Ki-ki a maga módján és lehetősége szerint segített neki főzésben, sütésben, mosásban, bevásárlásban, takarításban, vagy egy jó beszélgetésben múlatni az időt, Bízunk benne, hogy nem érezte soha egyedül magát. Talán vissza tudtunk adni neki valami keveset abból, amit ő adott ne­künk. Nem hiszem, hogy van em­ber, aki őt ismerte és nem szerette. Eltávozását siratjuk, közös él­ményeinken nevetve emlegetjük, s míg élünk szívünkben ő is élni fog. De most karjainkba vesszük és elringatjuk őt, dúdolva az alta­tódalt, hogy örök álma szép le­gyen. S tudom, hogy odaátról visz- szakacsint mondván: „Csak tréfa az egész, de ugy-e jól sikerült?” Érzelemben szegényebb lett volna életünk, gyermeké és felnőt­té, ha őt nem ismerjük, ha nem dolgoztunk volna vele. Szervusz, Etuska és vigyázz Magadra! __________________________NAQY FERENCNÉ n yugalmazott óvodavezető Fához láncolt, fejbe vert, vemhes kutya a nagylóci erdőben Pár napja kétségbeesett fia­tal fiú hívta a Gazdikereső Alapítványt, segítséget kérve egy kutya és kölykei meg­mentésére. Erdei munkára mentek a fiúk, amikor ráta­láltak egy vérző fejű, éhező, nagy testű kutyára. Azonnal ápolni kezdték, etették naponta, ahogy mentek dolgozni. Körülbelül egy hét múlva már nem egyedül várta jótevőit szegény eb, | ott voltak az időközben megszüle- | tett gyönyörű fehér-fekete foltos kis j kölykei is. Ekkor nagy gondba es- | tek a fiúk, hogyan segíthetnének a kutyacsaládon. Egyiküknek sem volt lehetősége arra, hogy hazavi­gye, ekkor hívták a Gazdikeresőt és kérték a segítségünket. Azonnal intézkedtünk a befogadás, illetve elhelyezés ügyében és másnap már hozták is az egyébként szé- csényi lakosú fiúk a Ids kutyacsalá­dot. Biztonságba helyeztük őket az ideiglenes befogadóhelyen, ahol a picik boldogan bújtak anyjuk em­lőjére. Újabb meglepetés volt más­nap, amikor a fiúk Szécsényből is­mét megkerestek kezükben egy pi­ci kölyökkutyával, amit utólag ta­láltak meg szintén az erdőben, a bokrok között, valahogy ott ma­radt. Fecskendőből etették, amíg ideértek. Kivittük a többi testvéré­hez és mindenki megnyugodott, hogy megmentettük a lelketlen, durva ember vagy emberek által bántalmazott, kidobott kutyákat. Állatvédő munkám során több­ször tapasztalom, hogy a fiatalok sokkal inkább állatbarátok, érző szívűek és az ember társának tart­ják a házőrzőt, mint azok, akik a kert végében láncra kötve, ugatógépnek vagy riasztónak vi­szik a szegény, kiszolgáltatott ebet. A leírt eset is szép példája, hogy a fiatalok mennyit megtettek a segít­ségre szoruló állatokért. Sok-sok ilyen ember kellene. A megmentő szécsényi fiúk - 18-20 évesek - Barna László és barátai, Sztrémi Zoltán, Oláh András és Holecz Pé­ter. Köszönet nekik. __________________________HÍDVÉGI OTTÓMÉ G azdikereső kuratórium elnöke A falutörténeti kiadvány fotója

Next

/
Oldalképek
Tartalom