Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-24 / 196. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. AUGUSZTUS 24., KEDD Vesztettünk a csatában Kopjafaavatás a nagyoroszi honvédség emlékezetére művet avattak a helyőrség öt­vennégy évére emlékezendő. Homyák Endre polgármester szomorú dátumnak nevezte a napot, mikor végleg búcsút vesz a település a honvédségtől. A több mint fél évszázados fennál­lása alatt a helyőrség sok szálon forrott össze a községgel. Sok katona, tiszt és tiszthelyettes alapított itt családot, telepedett le, s ezek a szálak nem, vagy csak fájdalmak árán szakíthatok el. A község vezetése erőfeszíté­seket tett az alakulat Nagyoro­sziban maradása érdekében, sajnos azonban nem tudták be­folyásolni a döntéshozókat. Homyák Endre így fogalma­zott:- Miután az alakulat megszű­nik Nagyorosziban, így egy csa­tában a vesztes oldalon végez­tünk és az ebből következő ne­hézségek és kihívások új helyze­tet teremtenek községünkben. A laktanya bezárta kapuit. Nagy­oroszi történetének egy szaka­sza lezárult ezzel az esemény­nyel. Ezeket az évtizedeket nem lehet és nem is szabad elfelejte­ni. A jövő nemzedék számára ez az emlékoszlop hirdeti majd, hogy a község történetének vi­rágzó együttműködéssel jelle­mezhető korszaka lezárul im­már. _____________________________V. J. B arokk napok nyugaton fejét mindenki, aki csak egy kicsit is odafigyel kör­nyezete eseményeire. Egy ilyen helyi gyökerekből származó lokálpat­rióta kezdeményezés nyomán valósult meg az a pompás koncertsorozat Diósjenőn, Nógrádban és Berkenyén, amelyeket méltán irigyelhetne meg a koncertekhez szokott vájt fülű értő városi közön­ség is. A sort a Sonoria Hungarica Consort régi- zene-együttes kezdte a diósjenői római katolikus! templomban, majd másnap Berkenyén lepte meg a közönségét Szilvágyi Sándor gitárművész Frederico Moreno Torroba melankolikus, vagy ép­pen tüzesvérű szerzeményeivel. A Sebastian Blockflöte Consort virtuóz Vivaldi-átirataival meg­hódította a berkenyéi közönséget, majd másnap a nógrádi vár nyújtott hangulatos környezetet Buda Ádám énekmondó hangversenyéhez. A sorozatot Nógrád templomában a Sonoria Hungarica Consort zárta. Csak remélni tudjuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériuma támogatását élvező programokhoz hasonló élményekben részünk le­het a következő nyáron is. ■ Nógrád Azt hinné az ember, hogy az álmos kulturális életű nyugati végeken nem történik semmi emlí­tésre méltó. Sorra bezártak a művelődési házak, csak vegetálnak a könyvtárak, nincs akinek dolga lenne valamiféle közművelődési élet szervezése. Talán éppen születnek olyan, tulajdonképpen kí­vülről jövő, kezdeményezések, melyekre felkapja lat még itt lévő katonái és a köz­ség lakói. A falu főterén, a volt helyőrségi művelődési otthon szomszédságában egy emlék­Örök emlék marad az utókor számára a kopjafa Salgótarjánban nem sok a parlagfű A pollennaptár szerint ezekben a hetekben van a fő virágzá- si időszaka a rettegett parlagfűnek. Salgótarján A csalánfélék koncentrációja Észak-Magyarországon jelenleg nagyon magas. A pázsitfűféléké magas, míg a parlagfűé, a liba- topféléké és az ürömé közepes. Az elkövetkező néhány napban szintén ezzel kell számolnunk, így ha tudjuk, hogy mire va­gyunk allergiásak, s a felsoroltak köztük vannak, akkor tegyük meg a szükséges lépéseket, ame­lyekkel kivédhetjük a hatásukat. A pollenek elkerülése nagyon nehéz, mégis vannak módsze­rek erre vonatkozóan. A legbiz­tosabb, ha kerüljük a „szennye­zett” területeket, napközben be­zárjuk az ablakokat, csak haj­nalban szellőztetünk, napszem­üveget viselünk, a kimosott ru­hát a lakásban szárítjuk és min­den este hajat is mosunk. Ha közvetlen környezetünk­ben nem virágzik az a növény, amelyre allergiásak vagyunk, nem biztos, hogy védve va­gyunk. Meleg van, s a talajról felszálló meleg levegő akár több kilométerre is repítheti a súlyos pollenszemeket, amelyek aztán a völgyekben négy-hat óra alatt le is „telepednek”. Az ambrosia elatior, vagyis a parlagfű Észak-Amerikából szár­mazik. Könnyen alkalmazkodó, veszedelmes gyomnövény. Fő­ként az elhanyagolt területeket szereti, s ott meg is telepszik. Negyven évig csírázóképes marad a magja a földekben. Mintegy száz éve már hazánkba is befész­kelte magát. Nyíregyháza, Zala­egerszeg, Veszprém, Debrecen és Szekszárd környékén a napi ma­ximális parlagfű pollenszám elér­heti a köbméterenkénti ezer dara­bot, míg Salgótarján és környékén száz darab/köbméter alatt van. Több bejelentés is érkezett la­punkhoz, amely szerint Salgó­tarján elhanyagolt, füves terüle­tein nagyon sok a parlagfű. Zagyvapálfalváról arról tájékoz­tattak bennünket, hogy a Hársfa út környékén lakók közül néhá- nyan már nem is engedik le ját­szani a gyermeküket, mert any- nyi az allergiát okozó növény és bizony egyre több az allergiás, asztmás kisgyermek. Bodnár Benedek, a Városgaz­dálkodási és Üzemeltetési Kft. ügyvezető igazgatója kérdé­sünkre elmondta: külön tevé­kenységként parlagfűirtást nem végeznek, mert Salgótarjánban nincs rá olyan mértékben szük­ség, mint például az Alföldön és a vasutak környékén. Nem virágzik annyi allergizáló nö­vény, így a parkok kaszálásával azt a keveset szintén kiirtják. Viszont ha szükséges, s érkezik lakossági bejelentés, vagy a VGÜ munkatársai „belebotla­nak” egy-egy területbe, ahol több a gyom, akkor természete­sen lekaszálják. J. A. Bezár az idősek klubja Véget ért a kaland- és környezetvédelmi tábor Vanyarc Vasárnap zárult a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete és a községi könyvtár szervezésében megrendezett életmód- és környezetvédelmi kaland­tábor, amelyben Vanyarc, Bér és Erdő­kürt általános iskolás gyermekei vettek részt. A tábor támogatója a Nógrádi Mecé­nás Alapítvány és a helyi önkormány­zat volt. A zsúfolt programban egyebek mellett szerepelt a Magyar Néprajzi Múzeum, a balassagyarmati Palóc Mú­zeum, a vanyarci tájház és alkotóház megtekintése és egy gyalogtúra a kiépí­tett tanösvényen keresztül a béri ande- zitömléshez Schreiner Éva tanárnő szakszerű vezetésével. A résztvevők tú­ra közben az utukba kerülő parlagfűvel sem bántak kesztyűs kézzel. Biciklivel Sarlóspusztára látogattak, ahol Lóska János kisbéri félvér ménesét nézték meg, majd a béri Virágospusztán fogadták a táborlakókat gulyáslevessel, innen pedig Szirákra kerekezett a csapat, ahol a Kastélyszálló lovardájában lova­golhattak. Nem maradhatott ki a prog­ramból a berceli Jákotpuszta etofarmja, ahol őshonos állatokat tartanak. A tábor kézművesprogramjai között szerepelt a hagyományos ételek elkészí­tése: sztrapacska, kelt kalács (más né­ven a lekváros bodag), gulyásleves főzé­se, szövés, hímzés palóc keresztszemes és lapos öltés technikájának elsajátítása. A tábor egy budapesti kirándulással zárult, ahol a Néprajzi Múzeum állandó és időszaki kiállítását tekintették meg, ezen belül is a dudakiállítást, ahol a Nógrád megyei dudák és Pál István tereskei dudásmester fotója is látható volt, majd egy állatkerti és a vidámpar­ki látogatás zárta a napot és a tábort. A táborozok megismerkedtek a szövés, hímzés rejtelmeivel, illetve elsajátították néhány népi étek elkészítésének módját is Zöld, mégsem egészséges: az allergiások közel felének kötelező óvakodni a parlagfűtől nem működteti az idősek klubját a kistelepülésen. A mindennapi életvitelükben segítségre szoruló öregekről a falugondnok szervezésében, házi szo­ciális munka keretében fognak gondoskodni. a SziLASPOGONY Az ellátás iránti igény csökkenése következté­ben a helyi önkormányzat szeptember elsejétől Nagyoroszi Rövid, de megható ünnepség­re gyűltek össze a honvédalaku-

Next

/
Oldalképek
Tartalom