Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-18 / 193. szám

T*y mad* y-------------------'— NyugdíjasElet A tulipános láda, a rakott szoknya és a többi kincs Az asszonyok legalább két hétig járták a falut. Feltúrták a pin­céket, a padlásokat, kiforgatták a ládák, a szekrények mélyét és a herényi napokra egy igazi faluházat rendeztek be. Fara­gott támlájú paddal, színesre festett tulipános ládával, magas­ra rakott ággyal, stafíranggal megrakott szekrénnyel, ünnepi női viselettel, hímzett, szalagos főkötővel, vászon férfi inggel, guzsallyal meg szövőszékkel. Csupa olyan régiséggel, ami va­lamikor dolgos hétköznapjaik és ünnepeik része volt. A legtöbbet talán Fodor Erzsé­bettől, Bözsi nénitől hozták. Övé a magasra vetett ágy, az ünnepi vise­leteket őrző tulipános láda, a hím­zett fehér vászoninget édesapja vi­selte, amikor vőlegény volt, a feke­te ünnepi ruha pedig még az öreg szülét szépítette. Nem használ már közülük semmit, de vigyázza őket, mert ezek a régi dolgok 83 eszten­dejét őrzik. Tízéves volt, amikor már nap­számban dolgozott a Légrády-bir- tokon. Kapált, krumplit ásott, ku­koricát tört, mikor müyen munka volt soron. Nehéz kenyeret evett. Sérült lábakkal született, hosszú évek múltak el úgy, hogy cipőt sem tudott húzni rájuk. Mesélte, őszre járt már az idő, korán leesett a dér, ásták ki a krumplit. Az öreg kisasszony kijött a napszámosok­hoz és látta, hogy a lány mezítláb dolgozik. Megesett rajta a szíve.- Tudsz zsákokat borogatni? - kérdezte és beparancsolta a pincé­be, ahová a krumplival teli zsáko­kat hordták. Dolgozni ott is kellett, de felmelegedtek a hidegtől meg- gémberedett lábai.- Nekünk is volt hat hold föl­dünk, de sokan voltunk hozzá. Ju­tott belőlünk mindenfelé - melege­dett a beszélgetésbe Bözsi néni. A két fiú aratott, fát vágott az er­dőn, a négy lány meg a ház körül, a határban dolgozott. Amikor a hi­deg, a hó véget vetett a kinti mun­kának, a lányok otthon maradtak, szőttek, hímeztek, készítették a stafírungot. Ha elkészültek vele, szépen besorjázták a szekrénybe. Ahol módosabb volt a lány, ott vé­konyra hajtogatták az ágyneműt, az abroszt, a törölközőt, hogy sok férjen. A szegényebbek meg papírt raktak a hajtások közé, hogy sok­nak lássék. Bözsi néni emellett mhát is varrt. Se szerit, se számát nem tud­ja már a rakott szoknyáknak, ame­lyeket készített. Olyan apró raká­sokkal, hogy talán még a harmoni­kának is nagyobb volt a ránca.- Már nincs olyan kezem, hogy varrni, hímezni tudjak - nézegette munkától göcsörtös ujjait. Volt kenderföldjük is, de oda­lett, amikor megalakult a termelő- szövetkezet. Bözsi néni még em­lékszik, hogy siránkoztak e fölött.- Jaj, mi lesz velünk, ha a tsz-be álluk, egyre csak ezt mondogattuk. Aztán elment úgy is kender nélkül. Máma meg már nem is kell a vá­szon. Pedig nekem most is van még vagy tizenkét szál... A vászonnal eltűnt a régi vüág is Karancsberényben. A Légrády kastélyban ropi üzem működik. Ami meg a vásznat illeti, méhé­szek kértek belőle, szívesen adta. Ő már nem igen veszi hasznát, hi­szen nappal is húzza az ágy.- Olyan sehogyse vagyok... Még egy vödör vizet se tudnék bevinni, ha egyedül lennék - panaszolta. A falubéli házát már nem lakja, a testvére lánya viseli gondját. Ed­dig úgy volt, hogy nyáron ott la­kott, télen jött fel a Sport utcába. De most már tíz hónapja itt van itt­hon Csabai Pálnénál.- Ha Ica nem lenne, a szociális otthonba kerültem volna. De ott nem lenne olyan sorom, mint itt. Reggel, ahogy mozogni kezdek, hozza a kávét... aztán jön a regge­livel, meg a teával - sorolta Bözsi néni - nem sajnál tőlem semmit. Később a karácsonyról mesélt, amikor elvitték Ica fiához, akinek háza a falu elején áll.- Én még olyan szépet nem lát­tam, mint ott. Mondtam is, hogy ilyen háza még Medgyessy Péter­nek sincs - A csodálat most is ott van az asszony fáradt szemeiben. Derül a történeten Csabai Pálné, Ica, aki maga is nyugdíjas már, Sal­gótarjánban, a tűzhelygyárban dolgozott, akár csak a férje. A fia kisiparos, víz-, fűtés- és gázszerelő, a menye tanárnő. Van két kis uno­kája.- Az a ház bizony nyolc évig épült - számolt Ica. - Még élt az uram, amikor elkezdtük, de már hét esztendeje, hogy itt hagyott bennünket. Aztán arTÓl beszélt, miért vette : gondjaiba Bözsi nénit. Erős, szívós asszony volt fiatalabb korában, el­végzett minden munkát még a zsá­kot is megtartotta.- De most már nem bír magá­val, megöregedett. Az apám testvé­re volt, ki gondozza, ápolja, ha nem én. Mindezt úgy mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb do- log a világon. ______________v^g. í J ó, ha tudjuk A 13. havi és az özvegyi nyugdíjról Több olvasónk kérésének te­szünk eleget, amikor tájékoztatást adunk a 13, havi nyugdíjról, vala­mint az özvegyi nyugellátásokról. Az Országgyűlés - mint ismere­tes - még áprilisban döntött arról, hogy a nyugdíjasok az idén két részletben - májusban, és novem­berben - kapják meg a 13. havi nyugdíj első két hetére járó össze­get. Az első részletet még május­ban kézbesítette a postás a nyugdí­jasoknak. Talán nem árt ama is em­lékeztetni, hogy ehhez a döntés­hez hozzájárultak a különböző nyugdíjas érdekvédelmi szerveze­tek is. A törvény mintegy 2 millió 500 ezer nyugdíjast érint és az Orszá­gos Nyugdíjfolyósító Főigazgató­ság számításai szerint közel 35 millió 300 ezer forint kifizetését je­lentette májusban. így a nyugdíja­sok átlagosan 13 600 forint többlet­pénzhez jutottak. A májusban fo­lyósított összeg a május havi nyu­gellátás 25 százaléka volt. A no­vemberben fizetendő részt pedig majd a novemberi nyugdíjak alap­ján számolják ki. A törvény garanciát is ad arra, hogy a két részletben kifizetett nyugdíjak miatt senki sem járjon rosszabbul, mintha egyszerre kap­ta volna meg a pénzt, november­ben. A nyugdíjasok tudják, számí­tanak is rá, hogy a korrekciós nyugdíjemelés novemberben tör­ténik és az özvegyi nyugdíjakat is 25 százalékról 30 százalékra növe­lik novemberben. Ezért a nyugdíj- folyósító főigazgatóságnál kiszá­mítják, hogy a novemberben ese­dékes nyugdíj szerint mennyi len­ne a 13. havi nyugdíj teljes össze­ge, illetve annak 50 százaléka. Eb­ből levonják a májusban kifizetett pénzt és az így megmaradt össze­get kapják meg a nyugdíjasok. Nógrád megyében a 2004. janu­ári állapotnak megfelelően 62 128 azok száma, akik saját jogú, vagy hozzátartozói nyugellátásban ré­szesülnek. Közülük mindazok no­vemberben is megkapják a 13. ha­vi nyugdíj 25 százalékát, akik má­jusban is megkapták ugyanezt. Anti pedig az özvegyek nyugel­látását illeti, aki saját jogon szerzett nyugdíjat, az egy évig az elhunyt nyugdíjának 50 százalékát kapja. Ezt követően, ha a nyugdíjra jogosító feltételek megvannak, - rokkant, vagy betöltötte a reá irányadó nyugdíjkorhatárt - 25, novembertől pedig 30 százalékot kap. Aki viszont nem szerzett saját nyugdíjjogosultságot, az egy év után is az 50 százalékot kapja, feltéve, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek adottak. Milliós díj az idősbarát önkormányzatoknak Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, valamint a belügyminiszter díjat alapított azon helyi önkormányzatok tevé­kenységének elismerésére, ame­lyek az idős emberek gondozásá­ban, életvitelük megkönnyítésé­ben, a nyugdíjas évek tartalommal való megtöltésében, a szabadidős programok szervezésében kiemel­kedő szerepet vállalnak. Az Idősbarát Önkormányzati Díjat pályázat útján nyerhetik el a helyi önkormányzatok akkor, ha a szociális gondoskodás körében tartozó .kötelező alapfeladataikon túl elősegítik az időskorúak helyi szervezeteinek működését, prog­ramjaik megszervezését, példa­mutató együttműködést alakíta­nak ki az idősügyben tevékenyke­dő szervezetekkel, személyekkel. Az önkormányzatok a díjra évente pályázhatnak. A pályázat kiírását a Magyar Közlönyben és az önkormányzati tájékoztatók­ban, valamint legalább egy orszá­gos napilapban kell közzé tenni minden év május 31-ig. A pályáza­ti kiírás elkészítését, valamint a pá­lyázatok elbírálását egy három ta­gú bizottság végzi, amelynek egyik tagja az Országos Idősügyi Tanács képviselője. Évente három díj kerül kiadás­ra. A nyertes önkormányzat meg­kapja a díjat, az elismerést tartal­mazó oklevelet és egymillió forint pénzjutalmat, amelyet az idősügy területén használhat fel. A díjat ünnepélyes keretek kö­zött, minden év októberében az Idősek Vüágnapjához kapcsolódó­an adják át. Az Idősbarát Önkormányzati Díj alapításáról és adományozásá­ról szóló rendelet a Magyar Köz­löny június 18,-i, 84. számában je­lent meg. Van még hely, ahol nem jártunk Páles Lajos a bányász emléktúrákról Ötödik alkalommal szervezi meg a bányász emléktúrát a Nógrád Megyei Szabadidős Klubok Szövetsége augusztus 28-án. a szövetség 14 éve alakult azzal a céllal, hogy minél több embert győzzenek meg az egészséges, mozgásgazdag életmódról, megszerettessék velük a sportot. Azóta túrák, sportrendezvények sorát szervezték a megyében. Páles La­jos mondta, hogy ma már tiszteletbeli elnök, a feladatokból sokat leadott az évek során. Néhányat azonban megtartott, így a bányász emléktúrát is. A MOZGÁS HASZNA- Beszélne a kezdetről ? Hogyan került a sport, a szövetség „közelé­be"?- Szívesen. Még egészen fiatal voltam, amikor Rau-aknán, később pedig Baglyasalján futballoztam. Salgótarjánban ott voltam a'Petőfi Sportegyesület és a Bástya megala­kulásánál. Amikor a nyomdában, az építőknél dolgoztam, aktív része­se voltam a tömegsport rendezvé­nyek szervezésének. Egészen ter­mészetesnek tartottam, hogy ami­kor nyugdíjas lettem, megkerestek a régi barátok, segítsek a megyei szabadidős klubok szövetségének létrehozásában. Ha jól számolom, éppen 50 éve foglalkozom a sport­tal, túrákkal. S hogy mi a hasznom a munkából? Soha egyetlen napig sem voltam táppénzen, pedig 56 évet dolgoztam.- A bányász emléktúrát is moz­gásnak szánták?- Nemcsak annak. Öt esztendeje, hogy a szövetségben felvetettem a bányász emléktúra gondolatát. An­nak idején magam is dolgoztam a bányánál és nehéz volt tudomásul venni, hogy egymás után zárták be a nagy múltú bányaüzemeket. Arra gondoltam, hogy a Salgótarjánban élő fiatalabb emberek, olyanok mint a fiam, vagy az unokám, talán nem is tudják, hogy itt a környéken valamikor bányák sokassága volt, kiterjedt bányászkodás folyt. Nem is gondolják, hogy itt a bányászat volt a húzóerő, amely az ötszázas lélekszámú kis településből 50 ez­res várost, megyeszékhelyet „csi­nált”, gyárakkal, iskolákkal, lakó­épületekkel. ÉLETÜK RÉSZE- Hogyan fogadták az ötletet a szövetség tagjai?- A tagok több mint fele az idő­sebb, a nyugdíjas korosztályból ke­rült ki. Sokuk életének része volt a bánya, a bányászat, szívesen emlé­keznek rá. Örömmel vették, hogy a túra során bejárjuk a környékbeli régi bányatelepeket, ismerkedünk a múltjukkal, felelevenítjük a hagyo­mányokat, találkozunk a régi bá­nyászokkal. A bányászszakszerve­zet Nógrád megyei nyugdíjas bi­zottsága egyetértett a tervünkkel, segítette, támogatta programjaink megvalósítását. A túrákat azóta is közösen tervezzük, szervezzük.- A túra első állomásának Baglyasalját választották. Miért?-Baglyasalja jelentős bányaköz­pont volt. A bányászkodás 1860 tá­ján kezdődött és 1939-ig tartott. Ez­alatt itt és a környező települések határában nem kevesebb, mint 40 bányát nyitottak. Itt volt a központ­ja az Észak-magyarországi Egyesí­tett Szénbánya és Iparvállalat Rt- nek, majd a Salgótarjáni Szénbánya Rt-nek. Ezt a túrát még 2000. szep­temberében szerveztük. Azóta jár­tunk a Salgó környéki bányáknál, Kazáron és Bátonyterenye környé­kén is. GAZDAG PROGRAM- Mit kínálnak a túrázóknak?- Sokszínűek gazdagok a prog­ramjaink. Előkészítésükben, lebo­nyolításukban a bányászszakszer­vezet mellett segítőkész, jó partne­reink az önkormányzatok, a polgár- mesterek. A legtöbb helyen ők mondták az ünnepi köszöntőket, a bányásznapi megemlékezéseket. Visszaidézték a bányászmúltat, azt, hogy a szén, a bánya mit jelentett a településeknek, az ott élő emberek­nek. Mindenütt van látnivaló bő­ven. Baglyasaljáról gyalogtúra in­dult Gusztáv-aknára, a Karancs- lejtősi bányához és átmentünk Rau- aknára is. Raut amolyan mintate­lepnek szánták a bánya vezetői. A korszerű tiszti és munkáslakások mellett volt iskolája, kultúrháza, or­vosi rendelője. Igaz, jó szene is, ma­gas kalóriájú, naponta 50-60 vagon­nal hoztak felszínre. A zagyvái bányakörzet­ben, Salgón, Eresztvény- ben, Inászón és Rónabá­nyán jártunk, festőién szép vidéken. Inászón magam is dolgoztam, az élelemtár ve­zetője voltam, ezért külö­nös élményt jelentett szá­momra a visszatérés. A nóg­rádi bányászat itt kezdődött az 1850-es években, erről beszéltem a túra résztvevőinek. Sokak számára hihetetlen volt, hogy az 1870-es években Inászón már 2200-an él­tek, míg Salgótarjánban a 900-at sem érte el a lakosok száma. Ma mindössze két lakás található itt és faszenet égernek. Ó-Mária tárón is, mint mindenütt, a bányász emlék­művekre, emlékházak falára letet­tük az emlékezés koszorúit. A bá­nyászemlékek mellett olyan lát­ványban is részünk volt, mint a szilváskői bazaltömlés, a kazán rio- littufa képződmény, benn a falu­ban a régi értékeket, hagyományo­kat összegyűjtő, őrző tájház. EGYRE TÖBBEN JÖNNEK- Van tehát program bőven, de milyen az érdeklődési- Az is megvan, hiszen folya­matosan növekszik a túrákon résztvevő érdeklődők száma. Ele­inte elég volt egyetlen autóbusz is, most augusztus 28-án Mátranovákra már kettőt indítunk. Az egyiket Szécsényből, ahonnan 20- 25 résztvevőre számítunk. Általában 80-100-120^ em­ber jön össze egy-egy'alka­lommal. Örömmel látom, hogy az idős emberek mel­lett ott vannak a fiatalok, az iskolás gyermekek is.- Mire készülnek Mátrano- vákon?- A településen a közelmúltban egy szép emlékházat hoztak létre. Összegyűjtötték a bányászatban használt szerszámokat, eszközö­ket, dokumentumokat, fotókat és kiállították. Az emlékház szom­szédságában kihajtották a régi Dé­li bánya egy részét és „berendez­ték” azokkal az eszközökkel, amelyek egy bányában szüksége­sek voltak. Ezt nézzük meg, vala­mint a bányatelepet és a külszíni fejtéseket Nyírmeden meg Mátra- cser-pusztán. A Mátranovák kör­nyéki bányászkodásról László Gyula, nyugalmazott főmérnök emlékezik meg, a bányásznapról meg Fiikor Balázs, a szakszerve­zet megyei bizottságának elnöke. S természetesen a polgármester fogadja a túrán résztvevőket.- Mit gondol, van még jövője a bányász emléktúráknak, hiszen bányánk már régen nincs?- A szakmaszeretet, a hagyo­mányok ott élnek az emberekben akkor is, ha már egyetlen bányánk sincs. Szívesen emlékeznek azok­ra az időkre. Valamennyi hely­színről amolyan kis képeslap ala­kú ismertetőt készítek. Örülnek neki, s vannak, akik pontosan úgy gyűjtik, mint ahogyan a képesla­pokat szokás. Én is azok közé tar­tozom, akiket érdekel a bányász­múlt, leköt a kutakodás. Most Rau-akna történetén dolgozom, gyűjtöm az anyagot, hogy egyszer majd egy könyvecskében jelenjen meg. Szeretnénk létrehozni egy ala­pítványt a bányászhagyományok őrzésére, ápolására, a dokumen­tumok összegyűjtésére, kiadásá­ra. Az ezzel kapcsolatos tárgyalá­sok elkezdődtek. Azt tervezzük, bevonjuk ebbe a munkába azokat a településeket, ahol valamikor bányák működtek, „átnyúlunk” a megyén kívüli bányakapitánysá­gokhoz és a szomszédos Szlová­kia bányáihoz is. Ami meg a bányásztúrák jövő­jét illeti, az érdeklődők azt mond­ják, van még olyan terület, ahol nem jártunk... ______ -VG-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom