Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-22 / 170. szám

Nincs annyi pénz, amelynek ne lenne helye Hári Ildikó irodavezető-helyettes a salgótarjáni szociális ellátásokról Közel 700 millió forintot költ az idén a szociálisan rászorulók ellátására Salgótarján önkormányzata. A szociális rászorultság esetén nyújtható támogatások pénzbeni és természetbeni ellátások lehetnek. Időskorú­ak járadékában részesülhetnek azok az idős emberek, akiknek megélhetése másképpen nem biztosított. Rendszeres szociális segély állapítható meg - a törvényben meghatáro­zott feltételek fennállása esetén - az aktív ko­rú, munkaképességüket legalább 67 száza­lékban elvesztett, illetve a fogyatékkal élő vagy vakok személyi járadékában részesülő továbbá az aktív korú nem foglalkoztatott személyeknek. Az önkormányzat biztosít la­kásfenntartási támogatást, igényelhető köz- gyógyellátási igazolvány, gyógyszertámoga­tás, gyógyászati segédeszköz-támogatás, át­meneti segély, ápolási díj. Az önkormányzat gondoskodik azoknak az elhunyt szemé­lyeknek az eltemettetéséről, akiket nincs, aki eltemettessen, vagy az arra köteles sze­mély a temetésről nem gondoskodik. Az ön- kormányzat által adható ellátások a szociális törvényben és az önkormányzat rendeleté­ben meghatározott feltételek fennállása ese­tén állapíthatók meg.- Kik azok, akik leginkább rászorulnak a támogatásra? Mire elég a 700 millió és mire, mennyire lenne szükség ahhoz, hogy érzékel­hetően enyhüljenek a város szodális gondjai?- Salgótarjánban évek óta magas a munkanélküli­ek aránya, sok az alacsony jövedelemmel rendelkező nyugdíjas és beteg ember. Az ellátásokat kérelmezők többsége ebből a körből ke­rül ki. Az emberek életmi­nőségének javítását nem le­het kizárólag a segélyezésre alapozni. Elengedhetetlen többek között a foglalkozta­tás növelésére való további törekvés, az igényekhez igazodó képzés, átképzés kialakítása, a jövedelmek, így a nyugdíj fokozatos emelkedése. Ugyanakkor nagyon fontos az emberek hozzáállása is, a felajánlott munka, képzés, átképzés elvállalása, felelősségteljes gyermekvállalás. A pénzbe­ni támogatás legnagyobb részét azok a családok kap­ják, akik több gyermeket is nevelnek és a szülők mun­kanélküliek, valamint az egyedül élő nyugdíjasok. Géczi József 82 éves nyugdíjas a megyeházáról hordja magának és a lányának az ebédet FOTÓ: GÓCS ÉVA Az önkormányzat által nyújtható ellátáso­kat összehasonlítva a más településeken lé­tező támogatási formákkal, jónak mondható a városunkban kialakult szociális ellátórend­szer. Bár nincs annyi pénz, amelynek ne le­hetne helyét találni. A törvény által kötele­zően előírt ellátásokon kívül az önkormány­zat több egyéb ellátási formát is biztosít. Az önkormányzat a jelenlegi feszített költségve­tési keretek között is igyekezett megtartani a már bevezetett ellátásokat.- A lakásfenntartási támogatást mennyi­en veszik igénybe, idősek vannak-e közöt­tük? Milyen feltételekkel adható a támoga­tás?- Jelentős a lakásfenntartási támogatás­ban részesülők száma. Az elmúlt évben több mint 2000 család igényelte és valamivel több mint 1700 volt jogosult a lakásfenntar­tási támogatásra. Közülük 300-350 egyedül élő idős ember, illetve nyugdíjas házaspár részesült ebben az ellátásban. 2004 májusától a szociális törvény módo­sítása következtében megváltoztak az ellá­tásra jogosultság feltételei. Kétféle lakás- fenntartási támogatás nyújtható. Az egyik a normatív lakásfenntartási támogatás. Erre az a személy jogosult, akinek a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legki­sebb összegének 150 százalékát, jelenleg ez 34 800 forint, feltéve, hogy a lakásfenntartás elismert havi költsége a háztartás havi összjövedelmének 25 százalékát meghaladja. A másik ellátási forma a helyi lakásfenntartási támogatás. Ez annak a személynek nyújtható, akinek a háztar­tásában az egy főre jutó ha­vi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori leglusebb ösz- szegének 200 százalékát, jelenleg ez 46 400 forint. Feltéve, hogy a lakásfenn­tartás elismert havi költsé­ge a háztartás havi összjö­vedelmének a 30 százalékát meghaladja és normatív la­kásfenntartási támogatásra nem jogosult. A lakásfenn­tartási támogatás a jelenlegi szabályozás szerint az év során folyamatosan igé­nyelhető. Az önkormányzat lakás- fenntartási támogatásra az elmúlt években mintegy 30 millió forintot költött évente. Az ezen a jog­címen 2004-ben kifizetendő összeg várható­an 50-57 millió forint, több mint másfélsze­rese az eddigi évek átlagának.- Az időskorúak járadékáért sokan jön­nek?- Nem. Összesen 13 időskorú járadéko­sunk van és ketten kapnak asszonytartást. Szükség volna azonban az idős emberek ál­tal igénybe vehető ellátások átértékelésére. Sok olyan idős házaspár van, akik között annyira megromlott a kapcsolat az évek, év­tizedek múlásával, hogy képtelenek fenntar­tani a házastársi köteléket. A válóperrel járó procedúrát már nem vállalják. Ha együtt is laknak, a jövedelem nélkül maradt házastárs élete ellehetetlenül. Nem véletlen, hogy a hajléktalan személyek között viszonylag sok a magára maradt idős ember.- Próbálnak valamiképpen segíteni nekik?- Megtesszük, amire lehetőségünk van. Igyekszünk felvenni a kapcsolatot a család­dal, gyermekekkel, hogy segítsenek, ha tud­nak. Ha erre nincs lehetőségük, akkor idős­otthonban, vagy hajléktalanszállón próbál­juk elhelyezni őket, természetesen ha ők is beleegyeznek. A városban működő férfi és női hajléktalanszálló azonban túlzsúfolt, az idősotthoni elhelyezésre pedig éveket kell várni. Törekedni kellene a megelőzésre, ar­ra, hogy az emberek idős korukra ne kerül­jenek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Az lenne természetesen a legjobb megoldás, ha család állna mögöttük és a családjuk gon­doskodna róluk. Sajnos ezt a mai rohanó, teljesítményorientált világban végtelenül nehéz megoldani. Gyakran azonban pont a család hátrányos helyzete teszi ezt lehetet­lenné. Az arra rászorulók házi segítségnyúj­tásban, gondozásban és szociális étkezte­tésben részesülhetnek.- Sok a köztemetés?- Évente 50-60 köztemetés van és az el­hunytak több mint a fele idős ember. Az ön- kormányzatnak nemcsak az egyedül élőket, a hajléktalanokat kell eltemettetni, hanem sok olyan személyt is, akik családban éltek, de nem volt, nincs megtakarított pénzük, il­letve maga a család is támogatásra szorul.- Hallani mostanában arról, hogy a nyug­díjminimumot a szociális minimum váltaná fel. Igazságosabbá válna ezzel a szociális el­látási rendszer?- Önmagában ettől nem fog változni a szociális ellátórendszer, a szociális háló. A változást, ahogy arra már utaltam, a munka­helyteremtéstől, a bérek és nyugdíjak emel­kedésétől, a korszerű képzéstől lehet várni. De ez egy hosszú távú folyamat. V.G. Az időskorúak egészségi állapotáról Minden ember tudatában van annak, hogy halandó és erre gyakran gondol is, ám az fölöttébb furcsa, hogy az öregséggel, mint kínos válto­zással nem vagyunk igazán hajlandók számolni és szem­benézni. Talán azért is, mert az időskor egyik legfőbb problémája az egészségi ál­lapot fokozatos romlása. A különböző felmérések, or­vosstatisztikák ezt a tényt több oldalról is bemutatják, attól függően is, hogy milyen aspektusokból történt a vizs­gálódás. Alapvetően két módszer kü­lönböztethető meg. Mérhető az, hogy mely betegségek és milyen mértékben sújtják az időseket; ebben az esetben objektív egészségi jellemzőkről van szó. Amikor viszont az vizsgálják, rendszeri megbetegedések. Vé­gül az idős nemzedéket sem kí­mélik olyan betegségek, amelyek minden életkorban előfordulnak, de ezek kórlefolyása, szövődmé­nyei ekkor már súlyosabbak (fer­tőző betegségek, mérgezések). Egy közelmúltbeli felmérés szerint - amely ötszázharminc­nyolc 65 évnél idősebb ember válaszaiból derül ki - a megkér­dezettek 77,7 százalékának volt valamilyen keringési betegsége, 23,5 százalékának mozgásszer­vi bántalma, 18,6 százalékának neurózisa vagy alvászavara, 10,6 százalékának cukorbaja, 9 szá­zalékának pedig emésztőszervi betegsége. A fenti adatok alapján joggal állíthatjuk tehát, hogy az idősek nem egészségesek, s szinte tényként kell elfogadnunk azt a megállapítást is, hogy napjaink Magyarországán az öregség Idősebb korban jólesik megpihenni a buszmegállóban hogy hogyan ítélik meg maguk az idősek saját egészségi állapo­tukat, akkor szubjektív jellem­zőkről beszélhetünk. Ami most már a tényeket ille­ti, az időskorban előforduló be­tegségek - a vonatkozó szakiro­dalom szerint - három nagy cso­portba oszthatóak. Az első, ami­kor gyakorlatilag az egész népes­séget érintő betegségekről van szó, ilyen például az érelmesze­sedés. A második csoportba olyan kórképek tartoznak, ame­lyek kevésbé univerzálisak, a kor előrehaladtával gyakoribbak, például daganatok, szív- és ér­egyenlő a betegséggel. S ami még sajnálatosabb, hogy sző­kébb pátriánkban semmivel sem jobb a helyzet az országos­nál, sőt... Nem könnyű ezt a „beteg­helyzetet” elfogadni, s az általa megváltoztatott életmódhoz al­kalmazkodni. A betegségek többsége ugyanis csak életmód­beli megszorításokkal, rendsze­res orvosi ellenőrzéssel, időn­kénti kórházi ellátással és keze­léssel, valamint folyamatos gyógyszerszedéssel tartható egyensúlyban. Jó esetben...-THI-Ó Egymás között a klubban Bátonyterenyén a bányász nyugdíjas nőklub gyakran fo­gad vendégeket. Legutóbb Czerván Mártonná, az MSZOSZ Nyugdíjas Szövetség Választmányának elnöke járt náluk. Az elnök asszony ismerkedni jött, beszélgetni arról, ho­gyan telnek a nyugdíjasok hétköznapjai. Vanya Gábor polgármester szíves szóval invitálta, fogadta a vendéget. A város gyarapodásáról beszélt, épülő lakásokról, munka­helyekről, gyalogjárókról, parkokról és játszóterekről. Meg az uszodáról, amely egy télvégi klubbeli összejövete­len még csak megvalósítható tervnek tűnt. Azóta aláírták a szerződést és a munka is elkezdődött. AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN- Minden amit csinálunk, érinti az embereket. Fontos, hogy tudjanak erről, érezzék ezt - hangsúlyozta a polgár- mester. A klubba Czikora Györgyné, a közösség egyik vezetője, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének alelnöke vitte az elnök asszonyt Ott aztán gyor­san megegyeztek a nyugdíja­sokkal, az volna jó, ha az idős­kort minél többen nyugalom­ban élnék meg. Ennek pedig el­engedhetetlen feltétele, hogy ne kelljen nap mint nap azt szá­molgatniuk, ha kifizetik a la­kást, a villanyt és a vízszámlát, marad-e elegendő pénzük éle­lemre, meg a szükséges gyógy­szerekre. Czerván Mártonná sorolta azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a kormány hozott a nyug­díjasok életkörülményeinek könnyítésére. Valamennyien megkapták az egyszeri 19 ezer forintot, visszaállt a méltányos- sági nyugellátás. Szükségessé­gét mi sem bizonyítja jobban, hogy több mint 800 ezren kértek már eddig nyugdíjemelést mél­tányossági alapon. Igaz, sok ké­relmet elutasítottak, mert a ké­relmező nem volt jogosult rá, vagy mert elfogyott az erre szánt, megemelt 900 millió fo­rint. Az idén 120 ezer kérelem tel­jesítésére van lehetőség és több mint 65 ezren már benyújtották kérelmüket. Folyamatosan ren­dezik az özvegyi nyugdíjakat és májusban kifizették az 53. heti nyugdíjat is. Az 54. hetit pedig novemberben megkapják a nyugdíjasok, a törvény szerint járó nyugdíjkülönbözettel együtt.- Jóllehet a kormány két év alatt többet adott a nyugdíjasok­nak, mint elődje a kormányzás négy évében. Pótolnivaló azon­ban van bőven - summázta véle­ményét Czerván Mártonná. JOGOS IGÉNYEK Majd a választmány prog­ramjáról beszélt, amely azt kö­veteli, hogy az éves nyugdíj- emelés a nettó keresetekkel ará­nyosan történjen. Végezzék el az értéküket vesztett nyugdíjak korrekcióját és az egyedül élő idős emberekkel se bánjanak mostohán, amikor az anyagi ja­vakat elosztják. Annak a remé­nyének adott hangot, hogy mindezek nem pusztába kiál­tott szavak. Észrevételeiket, ja­vaslataikat elküldték a minisz­terelnöknek, aki elismerte, hogy sok területen bizony jogos a nyugdíjasok igénye. ígéretek­kel, amelyek teljesítésére ma még nincs lehetőség, nem is áll- tatta őket. Hiszen sokat kell még azért dolgozni, hogy az idős emberek élete olyan mér­tékben javuljon, amiket azt va­lójában megérdemlik. Kisebb-nagyobb lépéseket azonban tesznek. Napirenden van, hogy a nyugdíjasok térítés- mentes utazásának határát le­szállítják 62 évre. Foglalkoznak azzal is, hogy az idősek számára megteremtsék a munka, a táv­munka lehetőségét, mert a nyugdíjasélet nem csupán arról szól, hogy mennyi a nyugdíj, hanem aktív napokról, a mun­kavállalásról, a szabad idő hasz­nos eltöltéséről is. Aztán elkezdődött a beszél­getés és Czikora Györgynének nemigen kellett szólásra bírni a nyugdíjasokat. Nagy Lászlóné az első volt a sorban.- Tulajdonképpen én elége­dett vagyok a sorsommal. Min­dig kevés pénzből éltem, jólle­het, sokat dolgoztam. Hajnal­ban már keltem, készítettem a gyereket az óvodába - emléke­zett a munkával töltött évekre. Azt azonban igazságtalannak tartja és egyre nehezebben vise­li, hogy vannak, akik kevesebb ideig dolgoztak, most mégis ma­gasabb özvegyi nyugdíjat kap­nak, mint ő. „BÜNTETÉS”HELYETT SEGÍTSÉG Szerencsi Andrásáénak, a nő­klub vezetőjének szavai meg­nyugvást tükröztek:- Örülök, hogy végre „teríték­re került” az egyedül élők hely­zetének rendezése is. Bizonyára alapos okuk volt arra annak ide­jén, hogy gyermekeik nevelését egyedül vállalják. Ezért aztán nem büntetni, hanem segíteni kellene őket - mondta. Liska Györgyné, akárcsak Vezvicsek Ferencné, méltányta­lannak tartotta, hogy többen is kimaradtak az özvegyinyugdíj­emelésből. Azért, mert valami­kor régen meglehetősen szerény pénzzel mentek nyugdíjba és özvegyi járandóságukat kiegé­szítették. Nagy János, a bányászszak­szervezet helyi titkára azt tette szóvá, hogy három évről öt esz­tendőre emelték a méltányossá­gi nyugdíjemelés várakozási idejét.- A méltányosságra jogosul­tak többnyire idős, beteg embe­rek a mi alapszervezetünkben is, - magyarázta. - Ki tudja, mennyi idejük van még a várakozásra? Pál Péter azt tanácsolta, talán érdemes lenne jobban megnéz­ni a svéd nyugdíjrendszert. Megbízható, figyelembe veszi az egész élet munkáját. Ha a mostani nyugdíjasoké nem is, de a gyerekek, az unokák élete talán könnyebb lenne ezzel. Böhm Gyula arról beszélt, hogy a kormány valóban sok jó intézkedést hozott az elmúlt két évben. Ezt azonban sokan nem is ismerik, mert szégyenlősen hallgatnak róla. Berta Ferenc meg azt ajánlot­ta, hogy többet kellene találkoz­ni, beszélgetni az emberekkel. Van mondanivalójuk bőven, de ha azt érzik, hogy nem fontos, vagy nem érdekes, amit monda­nak, megtartják maguknak. A beszélgetésre sokan eljöt­tek és nem siettek haza a nyug­díjasok. Tanácsot, segítséget kértek Czerván Mártonnétól meg Kovács Lászlótól, a nyugdí­jasválasztmány alelnökétől, aki ugyancsak részt vett a beszélge­tésen. A nyugdíjról kérdeztek, a gyógyszerekről, egyszóval csu­pa olyan dologról, amelyek az idős emberek életének minden­napi kísérői. VÉGÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom