Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-19 / 167. szám
4. OLDAL a NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP RIPORT 2004. JÚLIUS 19., HÉTFŐ Az őrhalmi dombok között gyerekeskedő Juhász Attila az önfeledt nyári vakációi alatt biztosan nem gondolta, hogy 2004 minden értelemben legforróbb nyarát háborús övezetben, Irak sziklás, homokos, kies tájai között tölti. Nem gondolt arra, hogy idegen kultúrában, szélsőséges viszonyok között, egy kiismerhetetlen világban kell megállnia helyét. Nagy Richárd szerződéses szakaszvezető halála nagyon i I' 1*1' ■ ! megrázta, s tudatosította benne, hogy Irakban szinte minden kőre figyelni kell. Juhász tizedes az ötödik járműben volt, amikor a hősi halált halt Nagy Richárdot szállító harci járművet megtámadták június tizenhetedikén. Hogy a bomba robbanhatott volna néhány másodperccel később, vagy ő is lehetett volna más harcjárműben - erre soha nem gondol. Kinti életéről, a Magyarországot megrázó terrortámadásról és jövőképéről kérdeztük, amikor rövid időre hazalátogatott. Négy autónyira a halál torkától NMH-exkluzív- 2001 nem volt régen, de annyi minden történt az életemben, hogy az eltelt időszak néha egy örökkévalóságnak tűnik - emlékezett vissza katonává válásának kezdetére Juhász Attila. - Miután felébredt bennem az érdeklődés a katonai pálya iránt, részt vettem a Magyar Honvédség által szervezett gépjármű-vezetői szakelőképzésen. A sikeres vizsgát követően - rövid kitérő utánmegkerestem az MH Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság toborzóirodáját. Itt korrekt, mindenre kiterjedő tájékoztatást kaptam Gáspár M. Leventétől - akkor még főhadnagy volt - majd a jelentkezési folyamat lebonyolítását követően szolgálatra jelentkeztem az általam választott katonai szervezetnél, az 5. légvédelmi rakétaezrednél, Nagyorosziban. Ha őszinte akarok lenni, a hat hónapos próbaidő alatt tetszett meg a katonai szolgálat. Itt jelentkeztem 2003 júniusában az iraki misz- szióra. A pályázat után Kaposváron és Táborfalván kezdődött el a kiképzésünk. A békefenntartó alapkiképzés, valamint szakkiképzés után a kötelékkiképzés is megtörtént. A katonatársaim mind pályázat útján, a hon- I védség különböző alaJ kulataitól kerültek Tá- borfalvára. Azt kell hogy mond- j a m : itt mindenre felkészítettek minket, még a legrosszabbra is...- Aztán útra keltek. Milyen benyomásokat tett önre Irak? Milyenek a tábori körülmények, szenvednek-e hiányt valamiben?- A szállítózászlóalj második váltása ez év február 24-én érkezett meg, a Babilon tartományban működő Camp Charlie bázisra. Az előttünk járók már hatalmas tapasztalatot szereztek. A kiképzés során így mi már szükségszerűen többet tudhattunk meg az iraki körülményekről, mint az első kontingens katonái. Nem panaszkodom, s nem is tehetem. A szolgálatot önként vállaltuk, és amíg a parlamenti döntés ezt lehetővé teszi, teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy a feladatokat a lehető legjobban végrehajtsuk. Légkondicionált kőházakban vagyunk elszállásolva, s ha a Fülöp-szigeti szakácsok tudnának valami olyat is főzni, ami nem édes, akkor még velük is meg lennénk elégedve. Néha a hamburgerük is lekváros... Még szerencse, hogy a táboron belül lehet vásárolni.- Más nemzetek katonáival milyen a kapcsolatuk?- Egy többnemzetiségű táborban nem lehet nem érintkezni egymással. Az amerikaiaknak nagyon „bejönnek” a magyarok, s egy biztató tekintetre szükség is van. Főleg azoknak, akik még újoncok a sivatagban. Egymás sátraiba, épületeibe már nem nagyon léphetünk be, de azért néha készülnek közös fényképek.- Volt már személyes találkozása iraki emberekkel?- A helyiek közül néhányan takarításra, szemétszállításra szegődtek el. Mások egy mindenre kiterjedő ellenőrzés után apró ajándéktárgyakat árulhatnak. Feladatteljesítés közben természetesen nincs lehetőségünk érintkezni velük. Sokkal szigorúbb minden, már nem lehet a bazárban alkudozni, mint két éve az amerikaiaknak.- Arról a szörnyű, június tizenhetediket napról biztosan nem szívesen beszél...- Nagy Richárd szakaszvezető nagyszerű katona volt. A negyvenhét fős konvoj - aminek akkor tagja voltam - a lengyel parancsnokság alatt tevékenykedő többnemzetiségű hadosztály ukrán zászlóaljához szállította az életet jelentő ivóvizet. A feladatra előző nap este jelölték ki a szállítószázadot. A parancsnokok ilyenkor mindent mérlegelnek. A pontos útvonal, a felderítők' tájékoztatása, az Alkalmanként több mint húszezer liter ivóvizet szállít a magyar kontingens egy-egy tankerkamionja előre látható veszélyforrások, a katonák felszerelése mind-mind fontos szempont. Itt nem volt hiba. Ez egy terrortámadás volt, amiben egy katonatársunk meghalt, egy társa pedig könnyebben megsérült. Én akkor az ötödik kocsiban voltam. Az oszlopparancsnok rádión adta ki a parancsot, hogy az első három jármű mielőbb hagyja el a veszélyes területet, a negyedik járműtől kezdve pedig állj! Táborfalván erre is felkészítettek minket. Amíg a légi mentésre vártunk, a helyszínt biztosítottuk. Majd a parancs szerint a célállomásra szállítottuk az ivóvizet.- Volt halálfélelme?- Erre tömör a válasz: nem. Inkább elgondolkodtató, hogy mennyi körültekintés, mennyi mérlegelés, egy sokszor végigcsinált rutinfeladat, és egyszer csak egy hatalmas detonáció, majd csend. Es itt nincs felelős, hacsak nem az ezerarcú halál.- Nem mutatta meg Irak a szebbik arcát?- Megtekintettük Szaddam Husszein egyik bagdadi palotáját, amit két lányának építtetett. Arany, márvány volt mindenhol. Hogy csodálatos volt-e? Nem is tudom... Hatalmas kontrasztot mutatott az utcákhoz képest. De hadműveleti területen a katonának nem az van a szeme előtt, ami a turistának.- Mi lesz a külföldi szolgálat után? Mik a tervei, ha ismét Magyarországon lesz?- Egyre inkább azt érzem, hogy katona maradok. A tiszthelyettesi képzés felé kacsingatok. De addig még előttem van pár hónap sivatag. Holnap reggel ötkor indulok... ________________GYURIÁN TIBOR 'Wvíí ’ KiÄW*«! Sátortáborban, valahol Irakban... Irak szebbik arca: fegyverben egy díszes épület előtt
