Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-15 / 164. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F 9 6 2004. JÚLIUS 15., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Regionális értekezlet A Magyarországi Szociáldemokrata Párt július 10-én Szécsény városában tartott regionális értekezletet Nógrád, Heves, Borsod, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szervezetek részvételével. A rendezvényen Somodi Jánosáé, a Vállalkozók Országos Szövetsége foglalkoztatáspolitikai bizottságának elnöke, előadásában a kis- és középvállalkozók számára nyújtott Széche- nyi-kártya, az említett vállalkozói kör részére biztosítható EU-s támogatások és az agrár- és vidékfejlesztési program feltételeiről, pályázati lehetőségeiről beszélt. A jelenlévő vállalkozók részére konkrét gyakorlati tanácsokat adott, s segítséget ígért a leendő pályázatok megírásához; Balog László politológus, a párt alelnöke az európai parlamenti választások eredményeit értékelte. A résztvevők megbeszélést tartottak a 2006-os parlamenti választások előkészületeiről, a párt indulásának feltételeiről, lehetséges szövetségeseiről. Sturmann Béla megyei elnök, aki egyben az országos választmány elnöke is, hangsúlyozta, hogy szükség van minél több hasonló rendezvényre, ezáltal szervezeteink jobban megismerhetik egymás munkáját, a régió problémáit, így segíteni tudnak egymásnak. A rendezvény végén a közösen elfogyasztott ebéd után Szécsény városával ismerkedtek a vendégek, majd pedig Hollókőre látogattak el a résztvevők. Levél a polgármesternek Salgótarján város polgármesterének, Puszta Béla úrnak! Szeretném Öntől visszakérni a 2003. április 3-án feladott ajánlott levelemet az összes mellékletével. Valószínű sok más, fontos feladatai mellett nem jutott ideje a válaszra, én ezt úgy veszem, mintha láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával ezt megtette volna. „A léleknek is van lelke, én ezt úgy nevezem: lelkiismeret”. No, de mindegy! Kinek fáj? Kívánok Önnek további sok munkát, hozzá főleg egészséget, jó nyaralást a családdal, egy kis odafigyelést az apró dolgokra, akkor is, ha azok Önnek nem fontosak! Üdvözlettel: RL 3101 001 561 4416 LEVÉL ÍRÓJA Szűk körű felvilágosítás Tisztelt Szerkesztőség! Felháborodottan és sajnos, már nem első esetben tapasztalom, hogy városunkban működő belföldi tudakozó nagyon szűk körű felvilágosítással áll az ügyfelek rendelkezésére és egy esetben a kezelő hölgynek ezt szóvá tettem, mire a válasza az volt, hogy sajnos, nincs internetes hozzáférésük. Kíváncsi lettem volna a fent említett esetben moziműsorra, illetve a szomszédom kért meg egy céginformáció lekérésére. A hölgy udvariasan elküldött a 300222-es számra, mivel ők ebben az esetben nem tudnak felvüágo- sítást adni. Ezúton kérdezném a Hungarotel vezetőitől, ületve a tudakozó szolgálat vezetőjétől, hogy ezt miképpen engedhetik meg maguknak, hogy a tudakozóban interneten megtalálható információkra választ adni nem tudnak a XXI. században. Felháborító! Kérem, tolmácsolják ezt a kérdésemet a megfelelő vezetőnél. Kíváncsian várom a riport megjelenését. Én és meg sokan, akik ezt tapasztalták! Köszönettel: _________________________KECZEU FEHEHCZ S algótarján Látogatás Buják testvértelepülésén A bujáki hagyományőrző együttes június 19-től 28-ig Olaszországban, Buják testvértelepülésén Capiago-Intimianóban vendégeskedett. Ez a kb. 5000 lelkes település, amely eredetileg két különálló falu volt, Como városától kb. 40 kilométerre délre található. Vendéglátóink a Comói-tó északi részén fekvő Dorióban szállásoltak el bennünket a „Kelták Oázisa” elnevezésű vendéglátóhelyen 6 személyes apartmanokban, melynek a teraszáról gyönyörű kilátás nyílott a festői szépségű tóra és annak környékére. Első nap csónakáztunk a Montorfano-tavon, túráztunk a környékbeli erdőben, megnéztük Olaszország legnagyobb golfpályáját, valamint a múlt század elején használt jégtárolót. Másnap ellátogattunk Bellanóba a Szent Katalin-templomba, a „Szörnyűség, vagy Borzalom” sziklához, ahol a víz évszázadok alatt utat tört magának és több méter magasból zúdult alá dübörögve a hatalmas kövek között. Megnéztük az 1300-as években épült középkori hangulatú Varrenna faluját, amely szűk utcáival, sziklahasadékaival, épületeivel, rendezettségével mindnyájunkat lenyűgözött. Ismerkedtünk Lecco város nevezetességeivel, hosszú sétát tettünk a Comói-tó partján. Milánóban megnéztük a világhírű Scalát, a gótikus székesegyházat a dómot, a Santa Maria déllé Grazie kolostorban Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. freskóját. Több mint 4 órás hajóutat tettünk meg a helyenként 3-400 m mély, az Alpok nyúlványai közé ékelődött Comói-tavon Como és Bellagio városa között, gyönyörű látvány volt körbe a hatalmas hegyekkel. A tiszteletünkre adott vacsorán köszöntötte az együttest Carlo Andrea Frigerio Capiago- Intimiano polgármestere, Korsós Tamás milánói főkonzul, Hábetler Gyula kereskedelmi tanácsos és Bónay Adél, a milánói konzervatórium tanára, utunk során végigkísért minket Elekes Mária milánói textiltervező. Ezen az estén a helyi fúvósegyüttes adott koncertet. A bujáki hagyományőrző együttes az Intimiano plébánián mutatta be műsorát, valamint megismertette a helyi közönséget a bujáki népviselettel, annak darabjaival. Capiago településrészen a hegyivadászok ünnepi vacsoráján vettünk részt. Utunk záró napján vasárnap délelőtt búcsúszentmisén vettünk részt a helyi templomban népviseleti ruhában, sőt vendéglátóink közül is beöltöztettünk három hölgyet, akiknek ez nagy élmény volt. Azt hiszem, a csoport tagjainak gyönyörű élményekben volt részük, sokáig emlékezni fogunk erre az utazásra. _________________MOUIÁHHÉ BŐM PIROSKA M űvelődési ház és könyvtárvezető, Buják Elkezdődött az aratás! Lelkűnkben, érzéseinkben, tisztelettel kell gondolnunk arra az embert próbáló munkára, amely jövő évi kenyerünket alapozza meg. Ebben az évben gazdagnak ígérkezik az aratás. A búza is bőségesen terem. Búzalisztből sülhet az új kenyér. Nagyon meg kell ezt becsülnünk, hiszen nem mindig volt ez így. A negyvenes években, amikor a háború kiütötte a parasztgazda kezéből a kaszát és helyette fegyvert dugott a markába, meg kellett ismernünk a legkeserűbb valóságot, a kenyér hiányát. Meg kellett ismernünk, mit jelent a szakajtóba keleszte- ni, de örültünk ha ebből is jutott. Olyan idők voltak ezek, amiker jegyre, kiporciózva kaptuk a kenyeret. Zátonyra futott az életünk és ott vesztegeltünk éveken át. Aztán, amikor elvonult fejünk felől a háború semmihez nem hasonlítható vihara, kezdtek hazaszállingózni, akik életben maradtak. A parasztgazdák közül is páran visszatértek. A ő bölcsességükre jellemző, hogy azonnal számba vették az újrakezdéshez szükséges legfontosabb tennivalókat. Olyan sorrendet állítottak ösz- sze, hogy legyen akkor élő generációnak kenyere, de biztosítva legyen a jövő évi vetőmag is, hogy az utódoknak becsületes munkájuk után nemcsak kenyérre legyen, hanem kalács is kerüljön az asztalukra. így kellene gazdálkodni az ország nagy kasszájából is, sajnos ehhez nem kérnek tőlük tanácsot. Ma beárnyékolja életünket, hogy a társadalom kettészakadni látszik. Sokasodik azoknak az újgazdagoknak, milliomosoknak a száma, akik csodálatos módon máról hónapra gazdagodtak meg. Azt tapasztaljuk, hogy egyre többen látogatnak el Magyarországra azok az urasá- gok, akik azt jönnek megtudakolni, hogy az olcsón megvásárolt földjeiken milyen volt a termés. Hivalkodnak kivagyiságukkal, autóikkal, hanyagul szétszórt pénzükkel, melyhez, ki tudja, fűződik-e munka. Az véletlenül sem jut eszükbe, hogy a tanyán élő szüleiket meglátogassák. Rossz érzéssel gondolok arra, hogy lehetséges még egy olyan idő, amikor az ilyenfajta urasá- gok elvárhatják, hogy a földjüket megművelő parasztember levett kalappal számoljon be előttük a helyettük végzett munkáról és ezért talán ha egy kézfogást, ha kapnak. A másik oldalon pedig ott van a szívet szorító látvány, ahogy az öreg paraszt görnyedt háttal kaszálgat a kis földjén és az ősz hajú beteg feleség szédelegve szedi utána a markot. Valamikor régen az aratók ajkáról szomorúan szólt a dal: „... Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember. ” Jó volna már ezt a dalt úgy hallani, hogy egyre több a boldog ember. Vigyázzunk a békére, vigyázzunk arra, hogy mindenkinek legyen kenyér az asztalán. Vigyázzunk arra, hogy ne fusson életünk újra vakvágányra. VERBOVSZKI EMILNÉ Salgótarján „Annak kell jónak lennie, amit eldöntenek helyettünk...”? Tisztelt MSZP Frakció! (Azért címzem így ezt a levelet, mert Baglyasné Földi Nóra képviselő asszonyunk részt vesz a helyi rendezvényeken - no, nem mindegyiken - tehát ő tudja az igazságot. Ebből az adódik, hogy ő nem írhatta le az olvasói levelem válaszaként megfogalmazott hadovát.) A napokban összefutottam egy régi - az önök pártjával szimpatizáló - volt szavazójukkal. Azt mondja: „Nem érti. Miért olvasói levélben kell itt a véleményeket kicserélni, amikor-az önök válaszleveléből kitűnik - ez már megvitatásra került és megfelelő konszenzussal tükrözi a zagyvaiak véleményét. ”- Aha! - mondom. És felsoroltam az alábbiakat: 1. Az iskolabezárással kap csolatban:- Egyelőre nem ismerjük azt a zagyvái embert, aki lakossági fórumon, levélben, újságcikkben, szóban vagy bármilyen formában, a legkisebb helyeslését fejtette volna ki, az iskola bezárásával kapcsolatban. Valaha, valamikor. Tehát, ha nem volt ilyen választópolgár akkor jó, ha mindenki tudja, hogy ellenvélemények, okok, indokok sokasága sem volt elegendő, hogy észlelje valaki azt a mérhetetlen bajt, amit egy falusi iskola bezárása hoz a településre. Sőt az eljárás során tapasztalt törvénytelenségekre minden fórumon csak és kizárólag az önkormányzat, a döntéshozók sérthetetlenségét bizonygatták nekünk. Minden törvény őket védi. nekünk, gyermekeinknek nincsenek törvényeink, mert nekünk annak kell jónak lennie, amit eldöntenek helyettünk. Például a törvény szerint: Az iskolaváltoztatás nem jelenthet aránytalan terhet a gyermekeknek, családoknak. Az aránytalanság mértékét azonban ők(!) határozzák meg. Az sem gond, hogy milyen intézménybe kerül a gyermek... esetleg rosszabb körülmények közé, a számára lehetetlen helyzetet nyújtó nagy létszámú osztályba... plusz egy órát kell utaznia naponta... a szülőnek havi legalább egy tízest kivesz a zsebéből stb.- A döntéshozók gyakran emlegetik: A zagyvaiak döntöttek. Kevesen íratták gyermeküket 2003- ban a helyi iskolába. (Legutóbb Puszta Béla polgármester mondta a 2004. május 27-i közgyűlésen.) Igen. Semmi különös nem történt. Talán néhány gyerekkel kevesebb született az adott évben, így a Tarjánba íratott gyerekek száma is az átlagosnál alacsonyabb volt. Ezért a zagyvaiak nevében elnézést kérek! Csakhogy! 28 iskolaköteles gyermekből 10 főt(!) küldtek bizottság elé körzetünkből - az így maradó 18-ból 5- öt tarjám iskolába írattak szülei, 2 gyereket pedig tarjáni szülők írattak Zagyvára. így az alapbeiratkozáskor 15-en voltak. Ez éppen megfélelt az önkormányzatnak, így a bizottság elé küldött és iskolaérettnek nyilvánított 5, valamint a hiányzás végett visszamaradó 2 gyermek szülei már lehetőséget sem kaptak a szabad iskolaválasztásra, mert addigra már az iskolát is megszüntették. Tisztelt Polgármester Úr! A zagyvaiak 13-an és a tarjániak 2-en döntöttek. Zagyvára íratták gyermekeiket, annak ellenére, hogy már erős volt az ellenszél. Öten másképpen döntöttek, 12-en lehetőséget sem kaptak a döntésre. Sőt rajtuk kívül még 130 gyerek is járt a Bátkiba. Önök az 5 szülő (esetlegesen jogos indok is lehet helyzetükben) más döntése miatt több mint 150 gyermek alól vették ki az iskolapadot. Amennyiben tüzetesebben átfésülték volna az iskola megmentésével kapcsolatos beadványainkat, kiderült volna, hogy az érintett 5 szülő közül is voltak aláírók, a bezárás ellen! Akkor hogyan is döntöttek a zagyvaiak? A demokrácia pedig röhögőgörcsöt kap. 2. Az iskolaépület további hasznosítása:- A döntés május 27-én megszületett. Elég sürgős volt. A zagyvái iskolaépület ügyében 25-én reggeli kiértesítéssel - a Rónafalui Baráti Társaság és a Rónabányai Baráti Kör tagjait hívták össze. ESTÉRE! Előbbin 7-en, utóbbin 4-en voltak jelen és nem igazán tartották magukat illetékesnek a dologban. Ez volt választópolgárok véleményeként tálalva!- Zagyván - május 25-én a Zagyvaforrás értekezleten - valahogy nem tartották szükségesnek még a vélemény meghallgatását sem. Ezért született az én olvasói levelem. Közben - utólagosan - június 15-én a civü szervezet havi megbeszélésére eljött Kovácsné Czene Csilla alpolgármester és az egyébként egyesületi tag Baglyasné képviselő asszony. A tényt a MI ÉSZAKON 17-i száma is hírül adta. A vehemenciára jellemző, hogy a szociális otthonnal kapcsolatos ismertetőt alpolgármester asszony - a folyamatos megszakítások, közbeszólások miatt csak minden levezető elnöki eszköztáram bevetésével - alig tudta megtartani. Néhány mondat a beszólások közül: Miért nem lehet az iskolánk iskola?... Az iskoláról beszéljen! ... Ben niinket az iskola érdekel, nem az öregek otthona! ... Lehet, hogy tévedek. Valami baj van. Ugyan az egyesület - kis többséggel - egyetért az iskolaépület ideiglenes jellegű szociális otthonként való üzemeltetésével, de ellenzi az önkormányzat esetleges kivonulását a tulajdonosi körből és azzal sem ért egyet, hogy elviekben kiemelt (jó pénzes) intézmény is létesülhet. A pályázat ezeket a lehetőségeket is előrevetíti. Tisztelt MSZP Frakció! Önök helyreigazítanak egy olvasói levelet. Ez a demokrácia. Azonban engedjék meg, hogy az olvasók, az önök választópolgárai a valóságról is olvassanak. Ez is a demokrácia része, mert akkor - talán - az ismerősöm sem állított volna meg egynéhány szóra... ___________________________FÖLDI LÁSZLÓ a Zagyvaforrás Egyesület elnöke
