Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-28 / 149. szám

A Rokonoktól a Világjobbítókig Kovács Zsolt kapta a Csak egy szög című darabban nyújtott alakításáért a legjobb főszereplőnek járó díjat a Pécsi Országos színházi találkozón (POSZT). Egy kávéházi teraszon találkoztunk, s a kaposvári Csiky Gergely Színház egyik legfoglalkoztatottabb művésze előtt már ott gőzölgőit az elmaradha­tatlan kávé.- Hány kávét iszik naponta?- Nem tudom. Munkafüggő vagyok, s ha sokat dolgozom, akkor többet do­hányzóm, és több kávét fogyasz­tok. Van olyan nap, hogy talán ti- , zenötöt is.- Az egyik legnagyobb munka­bírású színészként tartják szá­mon. Azért kell a koffeinszint, hogy bírja a tempót?- Nem, nem azért, én egyszerűen csak szeretem a kávé ízét. Most egy nagyon furcsát fogok mondani: tel­jesen közömbös nekem, hogy éjjel 12-kor iszom meg azt a szeren­csétlen kávét, vagy reggel 8-kor. Alkohol helyett én ezzel élek.- A rohanás tempó mégis igaz lehet, hiszen a POSZT-ról szinte egyenesen egy filmforgatásra ment.- Tulajdonképpen most csak próbáltam, a jövő héten lesz. Ez várott is bemutatott igen nagy sikerű Csao bambino című előadás filmváltozata. A darabot Soós Péter, egy fiatal rendező viszi filmre.- Az ember egy fárasztó évad. után nyilván szíve­sebben vág bele egy forga­tásba úgy, hogy a szakma a legjobb főszereplő díjat ítéli neki. Meglepte az elis­merés?- Persze. Az ilyennek nem úgy indul az ember, hogy a POSZT-on elsők leszünk min­denáron. Mégis olyan szerencsés hely­zetben van a kaposvári színház: nem te­lik el idény, hogy valamilyen országos szintű megmérettetésen ne hoznánk el valamilyen díjat. Ha nem tűnik szerény­telenségnek, erre azt mondanám, hogy kaposvári nézőnek ilyen szempontból jó lenni. Valóban nagy elismerés ez a díj, de egyedül biztosan baromi unal­mas lennék a színpadon. Adott égy re­mek társulat, s nekik is köszönhetem, hogy ezt az elismerést megkaptam.- Hogyan fogadták a színészkollégák a díjat?- Én azt hiszem, soha nem lehet elég­gé igazságosnak lenni egy ilyen döntés­ben. Csak a zsűrit sajnálom, akinek el kell döntenie a díjak sorsát. Ez egy kife­jezetten rangos és színvonalas találkozó volt, úgyhogy az a két elismerés, amit a kaposvári színház „becsomagolt”, örömmel tölthet el bennünket.- Kaposvárott is többnyire egymás­Vizet talált a szöges Kovács ra találnak, ám van­nak kritikák is. Az utóbbi idők félig- meddig politikai in­díttatású viharai foglalkoztatják a színészeket?- Igen. Ezzel együtt azt mon­dom, semmi mást nem tudunk csi­nálni, mint előadá­sokat hozunk létre a legjobb képessé­günk szerint. A cé­lunk az, hogy a közön­ség is szeresse, és a szak­ma is elismerje a produk­ciókat. Hogy ebből milyen közéleti viták támadnak, az nem ránk tartozik. Ahogy az sem, hogy megítéljük: van-e olyan előadásunk, ami nemzetközi színvona­KOVACS ZSOLT 1952-ben született, huszonhat éve van a színészi pályán. Debrecen­ben került a színház közelébe, majd hosszabb-rövidebb ideig tagja volt a szegedi, a győri, a békéscsabai és a kecske­méti társulatnak. Nyolc éve Mohácsi János hívta a Salemi boszorkányok egyik szerepé­re, azóta a Csiky Gergely Színház állandó tagja. Meg­kapta az év színészének járó Komor-gyűrűt, 1995-ben a Já­szai Mari- dijat. 2001-ben a Rokonok című darabban nyúj­tott teljesítményéért megkapta a Kritikusok-diját, idén pedig a Csak egy szögben játszott szerepért a legjobb férfi fősze­replőnek választották a Pécsi Országos Színházi Találkozón. lú. Azért most kicsit dicsek­szem is: a Csak egy szög című előadásra már van két külföl­di meghívásunk. Úgy érzem, ez nem véletlen, hiszen a ka­posvári közönség is szereti az előadást. Ha egy-két ilyen produkció létrejön egy évad­ban, az büszkeséggel töltheti el az embert, még akkor is, ha nem nyert vele POSZT-ot. Képünk a Csak egy Szög című előadáson készült- Az utóbbi években melyek voltak azok a szerepek, amelyekben a legin­kább megtalálta magát?- A „szöget” nagyon szeretem, de itt most hosszú felsorolás következne... Mohácsi előadásaiban a saját gondola­taink is benne vannak. Ez sokkal szemé­lyesebbé teszi például ezeket az előadá­sokat a színészek számára. Nem tudom, hogy a közönség ezt hogyan veszi. Ne künk egyfajta közelséget jelent az adott anyaghoz és a szerepekhez. Másként nem tudom mondani, minthogy ez egy profizmuson túli játékos szellem.- A hideg profizmusba nem lehet bele­kötni. A játékosságban viszont ott a koc­kázat.- Igen. Mégis játszani kell, és itt sokat játszadozunk. Jó dolgok születnek, mert jó érzés, ha ott vagy, ahol megszü­letik egy gondolat. Ez annak a műhely­munkának a lényege, ami a kaposvári színházban működik.- Azt beszélik, hogy a hivatalos kriti­ka mellett a lánya is véleményezi a színpadi teljesítményét. Kellő­képpen elfogulatlan?- Azt hiszem, igen. Majd min­den előadásomat megnézi. A bol­ha a fülben című előadásnál pél­dául azt hittem, hogy minden jól megy, és remekül játszom. Aztán a szünetben bejött az öltözőbe és azt mondta: ez már nem a bemu­tató színvonala. Elgondolkodtam, és igaza volt. Rutinból csináltam. Ezek nagyon pici dolgok, amit észre sem veszünk, és ilyenkor jó, ha szólnak.- A fiatalabb korosztálynak azonban ma a vizuális kultúra fő­ként az internet és a televízió. Nem vágyik például tévéstúdiókba?- Én soha nem akartam ezt ki­próbálni, éppen a most futó show-műsorok miatt. Így sem történik nagy baj, legfeljebb keve­sebben ismernek. Jó színházat kell csinálni, hogy a közönség el­jöjjön, és ne a tévét nézze.- Nyilván sok függ a rendezői gárdá­tól és a színház vezetésétől. Újra Babarczy lett az igazgató. Hogyan fogad­ták?- Babarczy mögött harmincéves ta­pasztalat áll. Olyan tapasztalat, amely ezt a színházat rangossá, országosan el­ismertté tette. Nagyon komoly sikerek voltak ezen idő alatt. Ki lehetne cserélni az igazgatót, de a kérdés az, hogy meg- maradna-e a társulat, a szakmai színvo­nal. Vannak itt fiatal rendezők, akik Babarcy szellemi örökösének tekinthe­tők. Soha nem a társulat dönti el, hogy ez a váltás mikor esedékes.- Nyolc éve tagja a társulatnak, és az egyik legtöbbet játszó színész. Sosem fárad el?- Most egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, de előfordul. Komoly, hajtós időszak után, amikor bemutatóra ké­szülünk. Megvannak a módszereim, ho­gyan jövök tó belőle. Ilyenkor változtat­ni kell, valami mást kell csinálni.- Hallottam, hogy a Deseda-tó sze­relmese.- Amikor időm engedi, kimegyek. Csönd van, már amikor nem fűnyíróz­nak körülöttem. Olykor lehet kertész­kedni is. A mindennapi darálóból kisza­badulva, ez a friss levegő nagyon jó.- Azt is beszélik, hogy az ezoterika vi­lágában is járatos. Valóban elmélyült a lengyelbot használatában?- Szerintem ehhez semmilyen hozzá­értés nem kell. Olvastam róla valamikor tíz éve, s ekkor történt egy érdekes eset. Zemplénben volt egy kis házikóm, ahol nem volt víz, s én elkezdtem keresni az is­mereteim alapján két rézdróttal. Azok mindig ugyanazon a ponton értek össze, s ezért azt mondtam a kútásónak, hogy ott legyen szíves ásni. Kiásta a kutat, és három helyről folyt ott a víz. Ilyet még nem látott a faluban. Azóta elismerem, hogy van benne valami, hogy a pihenés szempontjából nem mindegy, az ember miként helyezi el az ágyát a lakásban.- Érdekes, hogy most az egészségről beszélünk, miközben itt ez a dohányzás és a kávészenvedély.- Úgy tartom, hogy nem szabad be­dobozolni az embereket. Akinek jól esik meginni munka előtt két fröccsöt, és et­től jobban tud dolgozni, az igya meg. Nem szabad kiírni egyetlen egy munka­hely falára sem, hogy szigorúan tilos al­koholt fogyasztani, kivéve - többek kö­zött - a Volánt, a MÁV-ot, a Malévet. Ne­kem a kávé jólesik, ezért kávézom. De senkire nem erőltetem rá a véleménye­met. Bár lehet, hogy valaki azt mondja erre, hogy marhaság. Lelke rajta.- A következő évadban mi lesz az, ami a legnagyobb feladatot jelentheti ?- A Csak egy szöget biztosan játsz- szuk, sőt úgy néz tó, hogy a Nemzeti­ben is lesz két előadás, s külföldre is me­gyünk vele. Amúgy megmondom őszin­tén, nem tudom még, hogy miben fogok játszani. Nem szoktam érdeklődni, ezt rábízom a rendezőimre. Egy új szerepet azért tudok: a Keszég László rendezte darabban játszom egy 102 éves embert.- Ilyen idős karakternek számít már?- Nem, hiszen a darabban lesz egy 156 éves szereplő is. Na, azt a szerepet majd 102 évesen játszom el. Nyolc évvel ezelőtt Csapó Virág Győrben játszott együtt Kovács Zsolttal és mondta, hogy menjünk el megnézni, mert nagyon jó. Na­gyon tetszett, és a következő évad­ban meg is hívtam a Salemi boszor­kányokra. Azóta talán csak egy olyan rendezésem volt, amiben nem szerepelt, akkor is csak szer­vezési probléma miatt. Szeretek ve­le dolgozni, mert egy nagyon felké­szült, komoly színész. Ráadásul óriási színésznek tartom. Úgy gon­dolom, hogy a jó munkakapcsolat­nál sokkal jobb, bizalmasabb embe­ri viszonyban vagyunk. Azt pedig, hogy miért épp most kapta meg ezt a dijat, nem tudom. Tucatnyi dara­bot tudnék említeni, amiben ugyan­ilyen emlékezetes alakítást nyújtott, és úgy gondolom, már régen kap­nia kellett volna hasonló elismeré­seket. Mohácsi János (képünkön) a Csak egy szög rendezője. Kovács Zsolt a kritikusok által is jól fo­gadott Kóvács-Mohácsi-Mohácsi: Csak egy szög cimü darab főszerepe mellett emlékezetes alakítást nyújtott ebben az évadban a Jeles András rendezte Ványa bácsi előadásban Szerebjakov szerepében is. Tavaly szintén főszerepeket kapott a Radoslav Milenkovics által színpadra vitt Amadeusban Antonio Salierit ala­kítva (képünkön), illetve a Babarczy László rendezte A Noszty fiú esete Tóth Marival című előadásban Tóth Mihály milliomos pékmester szerepé­ben. Az elmúlt években a közönség és a szakma szerint is kiemelkedőt nyújtott a Mohácsi-féle Megbombáz­tuk Kaposvárt című produkcióban, a Babarczy rendezte Rokonokban a polgármester karakterét megformál­va, Milenkovic Volt lelkek rendezésé­ben Csehov szerepében, és Kriston Gézát alakítva a Znamenák István által színre vitt Világjobbítókban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom