Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-29 / 150. szám

REGIONÁLIS NAPLÓ SZÉCSÉNY 2004. JÚNIUS 29., KEDD 2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap Parkosítási terv a városnak SZÉCSÉNY A Budapesti Kertészeti Egye­tem hallgatói társadalmi mun­kában elkészítették Szécsény főbb tereinek parkosítási tervét. Egy-egy területre három külön­böző tervet készítettek. Kész a Szentháromság-szobor környé­kének, az 1935-ben felavatott Rákóczi-emlékmű környéké­nek, s a Rákóczi úton a temp­lommal szemben a kétemeletes házak előtti park terve. A hall­gatók ősszel folytatják munká­jukat. A város vezetői a terveket felhasználják a parkok kialakí­tásában. Elsőként pályázati pénzből a Rákóczi-emlékmű előtti park készül el. Pályázatból több mint 12 millió Szécsény A Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szak- középiskolában kiemelten kezelik a pályázatok írását, azok benyújtását. Az elmúlt tanévben az intézménynek tíz pályázata volt sikeres, amelynek össze­ge több mint 12 millió forint. Ezek közül a legjelentősebb a tornaterem felújítására nyert 6,7 millió forint. A pályázati pénzből és az önkormányzati önerőből, amely összesen 10 millió forint, a munkálatokat a nyári szünetben végzik el. A Biztonságos Magyarország­ért Közalapítványtól a gyer­mek- és ifjúságvédelem terü­letén dolgozó szakemberek képzésére 160 ezer forintot kapott az iskola. Sikeres volt a Nógrád Megyei Közoktatási Közalapítványhoz a gyermekek felzárkóztatására és tehetséggondo­zására benyújtott pályázatuk, ahonnan 400 ezer forintot kaptak. Ugyanez az alapítvány 250 ezer forinttal támogatta az iskolában a tanulók verse­nyeken való részvételét. A Körösi-napok meg­szervezésére 200 ezer forintot nyertek. A multimédiás prezentációs eszközök bővítésé­re 2,7 millió forintot, az internetműködés műhol­das rendszerű megvalósítására 600 ezer forintot kaptak. A Nemzeti Tankönyvkiadó pályázatán, mint referenciaiskola, a szakkönyvek vásárlására 110 ezer forintot nyertek. Sikeres volt a jeles napok megszervezésére benyújtott pályázatuk. Pályáztak és nyertek a vizes élőhelyek életközösségének fel- térképezésére, az ott élő állat- és növényfajok ösz- szeírására, az ehhez kapcsolódó kiállítás és tudo­mányos konferencia megszervezésére. FOTÓ: SZ. T. Az emlékek fénye - találkoztak a Pösténypusztáról elszármazottak Pösténypuszta, ez az Ipoly menti kis település a történelem során volt önálló, leírásokból tudjuk, hogy nemes községként is szerepelt, egy időben Halászihoz tartozott, 1962-ben pedig Szécsényhez csatolták. Státusától, rangjától, hovatartozásától függetlenül becsületes, dolgos, szorgos, törekvő, a falujukat szerető, azért tenni akaró emberek lakták és lakják. Posta Ferencné lánya és unokája körében éve foglalkoztatja a gondolat, hogy meg kellene szervezni az elmúlt 60 évben a településről el­származott emberek találkozó­ját. Egy ember számára ez nem kis feladat. Azt mondta: az erős akarat, a célba érésbe vetett hit fél siker. Kétéves kutató-szerve­ző munkáját siker koronázta. Szombaton az Ipoly partján a Ha­tár büfé kertjében felállított hatal­mas sátrakat megtöltötték a ven­dégek. A meghívást százhetve­nen fogadták el. Amikor azt kér­deztük tőle, miért vállalkozott er­re a feladatra, mi volt az, ami mo­tiválta, így válaszolt:- Két dolog. A lokálpatriotiz­mus, a hovatartozás, a szülőföld szeretetének elmélyítése. A má­sik dolog, ebben az elidegenedő, rohanó világban az emberi kap­csolatok erősítése, ápolása. S hogy minden ellenszolgáltatás nélkül megérte-e a befektetett energia, egyértelműen azt vála­szolom: igen. A találkozón részt vett és kö­szöntötte a vendégeket dr Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármester asszony. Megkö­szönte Márton Valériának lelkes, szervező munkáját elmondta, hogy Pösténypuszta szerves ré­sze Szécsénynek, azzal együtt fejlődik. Bevezették a településre a vi­zet, elkészült a szennyvízcsator­na-rendszer, most van tervezés alatt a gázprogram. Terveik sze­rint felújítják és bekerítik a kul- túrházat. Felszámolták az illegá­lis szeméttelepet, a közmunká­sok hozzájárultak a falu szépíté­Előkerülnek a régi emlékek 19 ténypusztát, egyre többen tele­pednek le. A nyomda helyben biztosít munkalehetőséget. Azt tapasztalja, hogy a pösténypusz- taiak továbbra is Szécsényhez akarnak tartozni. Márton Valéria köszöntőjében áttekintette az elmúlt hat évtize­det. Felidézte a gyermekéveket, az egy tantermes iskola légkörét, a libalegeltetések élményeit, a közös gyermekjátékokat. Szólt az egykori tollfosztások, disznó­torok, kukoricahántások hangu­latáról, a közös rendezvényekről, a háború borzalmairól, amely­nek hét pösténypusztai áldozata volt. Az elmúlt 60 év alatt 280 személytől vettek végső búcsút, akikről a jelenlévők egyperces néma felállással emlékeztek meg, majd délután a temetőben a lök, hogy épül és szépül a falu. A lányom és az unokám is elkísér­tek a mostani találkozóra - ma­gyarázta a hölgy.- Remek ötletnek tartom a találkozót. Huszonkét éve ke­rültem el a faluból. Már nyugdí­jas vagyok. Régebben gyakrab­ban hazalátogattam, amióta a szüleim nem élnek ritkábban jövök, akkor is csak a temető­be. Most viszont sok régi isme­rőssel találkoztam. Biztos, a többieknek is eszébe jut a talál­kozó kapcsán, hogy mit jelen­tett és jelent nekünk ez az Ipoly-parti kis falucska - mond­ta Sinkovics Katalin, aki jelen­leg Salgótarjánban él. Klagyivik János feleségével Isaszegről látogatott haza. Barátai, ismerősei azután érdeklődtek, hogy mi van vele, hiszen a kis fa­lucskában mindenki tudta, hogy János jófejű gyerek, külföldi egye­temen tanult. A szerénységét az évtizedek alatt is megőrizte. háború ideje alatt mint leventét bevonultattak. Megszöktem, a hídon jöttem át és a Márton csa­lád bujtatott el. Az én emlékem­ben így él ez a falu - mondta Szó Béla salgótarjáni lakos. Pintér Károly, aki jelenleg Ipolytölgyesen él, feleségével és két gyermekével érkezett haza. Nagy Sándor azt mesélte el, hogy a II. világháború után a határreví­ziót követően hogyan szöktek át a határon, és miként fogadták be őket a pösténypusztaikat. A jó hangulatú találkozón sor­sok, amelyek egy ideig közös úton haladtak, aztán szerteága- zódtak, bontakoztak ki. A sok­sok mondanivalóban azért volt valami közös: a szülőföld, a kis falucska szeretete, tisztelete. A találkozón az emlékek tüze, s annak lángja ezen a napon ma­gasabbra lobbant, fénye mesz- szebbre világított, s jobban fel­melegítette a szíveket. SZENOGRÁDI FERENC Márton Valéria szervező köszönti a vendégeket Klagyivik János a feleségének a gyermekkori emlékeit idézi Csőri Miklós, a község szü­löttje balassagyarmati tanár, ki­nek szülei évtizedekig a falu lámpásai voltak, akiket a meg­becsülés, szeretet és tisztelet övezte és övezi, elszavalta Pető­fi Sándornak a találkozó hangu­latához illő versét. Júnó Magdolna annak idején a pösténypusztai hídnál megis­merkedett az ott szolgálatot telje­sítő Posta Ferenccel.- Amikor leszerelt, visszajött értem. Összeházasodtunk, majd 1951-ben Budapestre költöz­tünk, azóta is ott élek, a szívem viszont visszahúz ebbe a kis falu­ba. Vásároltam itt egy házat, így gyakran itt vagyok. Vendégszere­tő emberek a pösténypusztaiak. Jól érzem itt magam, azt is mondhatom, hogy itthon. Örü­- Műszaki szervezőként dol­gozom - elégítette ki a társak kí­váncsi kérdését. A következő percben, már arról folyt az esz­mecsere, hogy az ország külön­böző részén, más-más területen ténykedő pösténypusztaiak mit tehetnének a településükért. . Markóné Kiss Katalin család­jával érkezett a találkozóra. Ő is több mind két évtizede elköltö­zött a faluból.- Nagyon vártam a találkozót, azt, hogy beszélgethessek itteni és távol élő régi ismerőseimmel. A falunak különösen ez az Ipoly- parti része szépült meg. Büszkék lehetnek rá az itt élők - véleke­dett Kiss Katalin.- Én csak két hónapig voltam pösténypusztai, de hálás vagyok azért a két hónapért. A II. világ­- Több lesz ez a híd, mint egy egyszerű híd, mert nem csak két tájat, két országot, családo­kat is összeköt majd mondta befejezésül. Mrkóné Kiss Katalin is hazalátogatott a családjával „mindenki keresztjénél” elhe­lyezték a megemlékezés virágait. Dr Serfőző András országgyű­lési képviselő arról a hídról szólt, amely gyöngyszeme volt a pösténypusztaiaknak és a remé­nyek szerint rövidesen kincse lesz az ott élőknek. Elmondta, hogy a híd elemei már Szécsény- ben vannak, megkezdték az elő­készítő munkálatokat, túlvannak a talajtani méréseken. A piros házak előtti park is megújul FOTÓ: SZENOGRÁDI TAMÁS A Körösi-napok rendezéséhez is sikerrel pályáztak FOTÓ: SZENOGRÁDI TAMÁS SZÉCSÉNY Márton Valéria hosszú évtize­dekig élt a kis településen. Két séhez. Örül annak, hogy a tele­pülésen sok ház megújul, meg­szépül. Az utóbbi időben az ide­genek is felfedezték Pös­3—WBg ——

Next

/
Oldalképek
Tartalom