Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-26 / 148. szám

2004. JÚNIUS 26., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal n o g r a d i Ismeretlen ismerősök - Pindroch Csaba Fel sem merült bennem, hogy Salgótarjánba hívom, azt gondoltam, úgysem lenne ideje a sok elfoglaltsága mellett szülővárosába utazni. Neki is természetes volt, hogy Budapesten találkozunk. Délutáni idő­pontot adott, egy kávéházba beszéltük meg az interjút. A találka nap­jának reggelén aztán felhívott telefonon, és kérte, toljuk a találkozót egy órával, ugyanis vidéken van, és csak később ér vissza a főváros­ba. Amikor megkérdeztem, honnan jönnek éppen, a legnagyobb evi­denciával válaszolta: „honnan, ugyan, hát Tarjánból”...- Mit csinált Salgótarjánban?- Tegnap elindultunk kutyát sétáltatni a Duna-partra, és a kocsiban spontán kitalál­tam, hogy menjünk el autóval Salgótarján­ba. Van a családnak egy kis hétvégi háza Eresztvényben, s ott töltöttük az éjszakát. Reggel még találkoztam egy barátommal, kimentünk tankolni Szlovákiába, ahol le­robbant a kocsim. Amikor visszaértünk Tarjánba, megint lerobbant, s be kellett tol­ni. Jól elvoltunk.- Közvetlen családtagjai közül lakik még valaki Tarjámban?- A szüleim és öt unokatestvérem Pesten vannak, a többiek Salgótarjánban élnek.- Ilyenkor, amikor hazamegy, a város­ban is sétál?- Nem. Nagyon régen sétáltam már a fő­utcán. Most sem mentem be a városba, nem mutattam meg magamat sehol. Nem szere­tek bemenni, mert nem látok ismerősöket. Emlékeimben teljesen másmilyen Salgótar­ján él. A korosztályom nagy része elköltö­zött.- Még mindig azon munkálkodik, hogy összehozzon valamilyen kulturális meg­mozdulást Tarjámban?- Nézze, két évvel ezelőtt még nagyon foglalkoztatott a gondolat, manapság azon­ban a családalapítás már sokkal jobban érdekel... Később visszatérünk rá.- Legutoljám egy március 15-i ünnepsé­gen szavalt a nógrádi megyeszékhelyen.- Nem egyedül voltam, Gyuriska János kollégámmal szavaltunk, akivel kollégák va­gyunk a Vígszínházban. Egyébként Gyur­ma - én csak így hívom - is salgótarjáni. Az­nap egyébként nem az ünnepség volt a leg­nagyobb élményünk a városban. Gyurma szüleivel elmentünk a besztercei tóhoz sé­tálni. Még jeges volt a tó, és beesett egy vizs­la, akit nem tudott kihúzni a gazdája. Oda­rohantunk, és mi mentettük meg a kutyát hárman. Gyurma, az apja, meg én. MEGTANULT NEMET MONDANI- Egyébként tudja min gondolkodtam idefelé jövet?- Fogalmam sincs.- Azon, hogy vajon a magyarországi szó­rakoztatóipar mikor jut el arra a szintre, amikor már a színészeknek is fizetnek az in­terjúért.- Akkor most vegyem elő a pénztárcá­mat?- Dehogyis! Tegnap beszélgetést készí­tett velem az egyik televíziós csatorna. A fel­Nem tett le arról a szándékáról, hogy segítsen szülővárosának Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! nómádíhírlap vétel után még váltottunk néhány szót a ri­porterrel, aki kérésemre elmondta, mennyit keres. Azt hittem, hanyatt vágom magam. A dupláját mondta, fele annyi munkáért. Az­óta ezen jár az eszem. Kicsit vicces ez a do­log. Nem az övé a sok. A miénk kevés. Egy azonban biztos; én nagyon sokat köszönhe­tek a médiának. Félreértés ne essék, nem akarok mohó lenni.- Azt mondják, a színészetből nem lehet megélni- Valóban nem lehet megélni. Legalábbis Pesten nem.- Akkor most sajnálnunk kell?- Dehogy, nem azért mondtam! Nem akarok panaszkodni, hiszen jól élek.- Őrinek miből van még bevétele a mun­kán kívül?- Filmeket forgatok. És manapság már nem vállalok el akármit. Lassan megtanulok nemet mondani.- Sokat dolgozott ingyen?- Igen, sokáig nem jelentett számomra problémát, ha nem volt pénz egy munkára. Mentem ingyen.- Hol tart ma, 32 évesen?- „32 évem elszelelt, és még havi kétszáz sose telt.”- Nem telt?- Nem, mert nem maradt meg soha.- Van félretett pénze?- Nincsen.- Volt mostanában olyan hónapja, ami­kor egyáltalán nem akadt semmilyen pluszmunkája, s a színházi fizetésből kel­lettmegélnie?- Nézze, én még három évvel ezelőtt is 65 ezer forint bruttó fizetést kaptam. Kifizet­tem belőle a tb-t, és az egyéb járulékokat, mint kényszervállalkozó, s a végén maradt 20 ezer forintom. Hét évig totális szegény­ségben éltem attól kezdve, hogy felvettek a színművészetire. Nyomor volt. Gyakorlati­lag semmit nem kerestem, a szüleim segítet­tek, ők tartottak el.- A filmek jól fizetnek?- Igen. Általában a forgatások után nyolc nappal utalják a gázsit. Szerencsés vagyok, mert amikor nincsen film, akkor van televí­zió. Legutoljára Liptai Claudia műsorában játszottam állandó szereplőként. Szerettem azt a műsort, hiszen lehetőséget kapott tíz fiatal színész, és vállalta a televízió, hogy a színházi munkáinkhoz egyeztettek. Örül­tem, hogy színészeket alkalmaztak, és nem az utcáról felszedett szarjankókat. (Tisztelet a kivételnek!) Az, hogy megbukott a műsor, nem nagyon zavar. NEM NÉZI A FILMJEIT- A Valami Amerika hol helyezkedik el művészi szempontból?- Jót tett a magyar filmeknek, mert be­hozta a nézőket a moziba. Picit úttörő volt az alkotás a maga nemében.- Szeret filmezni?- Nagyon. Különös varázsa van annak, amikor forgatási napokon reggel a lakásom elé jön az autó. A forgatásokon nagyon sok­ba kerül egy nap, a stáb pedig minden szempontból biztosítja neked azt, hogy to­pon legyél. Kicsit olyan vagy, mint egy sztár. A fogyasztásod ingyenes a munka során és nagyon jó napi gázsit kapsz. Annak arányá­ban fizetnek jól, hogy nagyon kevés film ké­szül. Jó, ha évente van kettő. A filmezésnél egyébként nem kell különösebb szakmai tu­dás, csak nagyfokú koncentráció és három- négy grimasz. Egy jó operatőr, vágó, vagy fővilágosító csodákra képes. Sokkal köny- nyebb a filmezés, mint a színészet. Az egy kellemes ejtőzés.- Otthon vannak DVD-i?-Vannak.- A Valami Amerika, vagy a Kontroll köztük van?- Nincs, egyik sincs meg.- Nem nézi magát?- Filmekben soha, a tévés riportokat vi­szont visszanézem. Az életszerűbb. A Vala­mi Amerikát például csak egyszer láttam, azt is csak a sajtóbemutatón. Moziba vala­hogy nem lenne pofám elmenni olyan film­re, amelyben szerepelek. Érdekes, hogy ko­rábban a forgatásokon még a jeleneteket is visszanéztem, ma az sem érdekel. Egyéb­ként az összes általam játszott film közül az Ébrenjárókat szeretem a legjobban.- Azt nyilatkozta egyszer, hogy már gyermekként híres akart lenni- Mozihősnek készültem. Ne nevessen, tényleg erről álmodoztam. Már Salgótarján­ban arról ábrándoztam, hogy olyan ismert leszek, mint a tévébemondók, akik után megfordulnak az emberek az utcán. Pici ko­romtól kezdve szerettem magamra felhívni a figyelmet, fiatal színészként pedig hosszú időn keresztül feltűnősködtem a semmire.- Hogyan élte meg, amikor bekopogta­tott a siker?- Megzavarodtam tőle. Pszichológiai problémát okozott a népszerűség kezelése. Azt hittem, én lettem az élet császára, a sze­rencse fia. Aztán a sors helyre tett. Előjött a porckorongsérvem, szinte alig tudtam járni. Fizikálisán gyakorlatilag tönkrementem, miután attól kezdve nem tudtam aktívan sportolni. Ez volt a karrierhajhászás ára. hogy a Verebes lánya. Amióta együtt va­gyunk, pluszba még azt is rásütik, hogy a Pindroch Csaba menyasszonya. Ő beleszü­letett az édesapja árnyékába, én pedig egy­szerűen belecsöppentem. Egyébként ő ho­zott el a mostani találkozóra autóval, de csak kitett a helyszínen, és ment tovább. Nem szeretnénk az év álompárja lenni. El­döntöttük, hogy a kettőnk életébe ezentúl nem avatjuk be a külvüágot. Már eleget sze­repeltünk együtt.-Azért nyugtasson meg, hogy stabil ala­pokon áll a kapcsolatuk!- Én imádom őt és ő is imád engem. Ma reggel, amikor felkeltünk Eresztvényben, át­öleltem, s úgy mosolygott rám, mintha az el­ső randevún lennénk, holott már öt éve sze­retjük egymást. Kisebb összezördülések vannak, de melyik kapcsolatban nincsenek?- Kettejük közül ki az elviselhetetle­nebb?- Én. Hajlamos vagyok a depresszióra, és a hisztire, időnként én is színésznő leszek. Linda szerencsére jól tolerálja ezeket a kiro­hanásokat, noha nincs könnyű dolga, hi­szen műid a ketten halak jegyűek vagyunk, sok-sok közös tulajdonsággal.-Jó embernek tartja magát?- Rossz vagyok, de mindent megteszek annak érdekében, hogy jó legyek. Sokáig Pindrocli Csaba a cikk szerzőjével, Sándor Andrással Többet akartam annál, amit kaptam, pedig az sem volt kevés a korábbi életemhez ké­pest. Harcoltam egy megfoghatatlan dolo­gért, és emiatt barátokat is vesztettem. Buta voltam.- Ma már sikerült helyre tenni ezeket a dolgokat?- Igen, úgy érzem sikerült. Nézze, ha őszinte akarok lenni, a Valami Amerika előtt három évvel már helyemre kerültem, anya­gilag is rendbe jöttem. Sorra készültek a kü­lönböző reklámfilmek, amelyek kétségkívül jól fizettek. Egy reklámmal az egész éves színházi fizetésemet leköröztem, de ezt sem volt könnyű megemésztenem. Micsoda do­log az, hogy a színpadon meghalok egy va­csoráért, a reklámban pedig egy autó árá­ért?! Sokáig azt sem tudtam eldönteni, hogy csak a színészetet válasszam, vagy elcsábul- jak a könnyedebb műfaj felé is. Aztán kö­zéputat találtam. Úgy vagyok a képernyő­vel, mint Stahl Bud, aki azt mondta, akkor is csinálná, ha nem fizetnék ilyen jól, mert nagy kihívás, ráadásul ez is egy szerep. HA UNDA ELHAGYNÁ, ABBA BELEHALNA- Akárhányszor találkoztunk eddig, mindig elhozta magával a szerelmét is. Most tudatosan hagyta otthon Verebes Un- dál?- Igen, már kerüljük a közös nyilatkoza­tokat. Gondoljon bele, neki még ne­hezebb a helyzete. Eljátszott több komoly színházi főszerepet, és a mai napig megkapja a bélyeget, önző voltam, nem foglalkoztam eleget sen­kivel, csak magammal. Mára ez megfordult, jobban odafigyelek. Harminckét éves va­gyok, sokat változtam az évek alatt. ­- Nem akar Lindáról beszélni közben mégis minden gondolatát és cselekedetét ő hatja át. Ha úgy adódna, tudna nélküle élni?- Nagyon nehéz lenne, az biztos. Nekem is voltak magányos éveim, és tudom, mi­lyen pocsék érzés, amikor elhagy valaki. Ha Linda otthagyna, abba kicsit belehalnék, azt hiszem.- Önt érték már hasonló traumák az életben?- Szerencsés vagyok ilyen szempontból. Még nem tépték ki a szívemet, és haláleset sem történt a családban.- Volt valaha magányos is?- Voltak olyan évek az életemben, ami­kor éppen nem volt barátnőm.- Hogy bírta?- Úgy, hogy éjszakánként szórakozni jár­tam.- Müyen a lelkiállapota?- Teljesen jó, így az utolsó munkanap után. A lelkemben is tombol már a nyár. Tel­jesen szabad vagyok augusztusig.- Elégedett ember?- Elégedett, és szerencsés is egyben. Ah­hoz képest, hogy milyen kultúrmocsok van ebben az országban, én a két lábamon ál­lok, és nem tűntem el a Valami Amerika után. Nem adtam el magam aprópénzért. Kép és szöveg: Ne csak olvassa, hallgassa is! Ötleteit, észrevételeit a nogradibu! var@chello.hu emaib'men, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. cimü postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat , találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! radio 100.4 A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Fiadb Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRAS Másmilyen Salgótarján él az emlékeimben

Next

/
Oldalképek
Tartalom