Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-23 / 145. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYE KÖRKÉP 2004. JÚNIUS 23., SZERDA Salgótarján munkaerő-piaci viszonyainak főbb jellemzői Az erőfeszítések gyümölcsei még nem igazán értek be A foglalkoztatás színvonala a gazdaság fejlettségi szintjének, ezen belül az életkörülményeknek is fontos faktora. A munkahelyek léte, az elhe­lyezkedés lehetőségei, a munkanélküliek száma és aránya a megélhetést, az életminőséget is befolyásoló tényezők. Az előbbiek - összefoglalóan a munkaerőpiac viszonyai - ma is a politikusok és szakemberek vitáinak kereszttüzében, a közvélemény érdeklődésének homlokterében állnak. Munkatársunk - olvasóink igényeit is kielégítendő - elemzi és bemutatja Salgótarján és térsége munkaerő-piaci viszonyainak főbb jellemzőit. ÉRDEKVEZÉRELT „MÉLYREPÜLŐ” ÉRTÉKELÉSEK FOGLALKOZTATÁS A munkaerő-piaci viszonyrendszer - mint strukturált társadalmi-gazdasági je­lenséghalmaz - több oldalról is közelíthe­tő. Térségi vizsgálatát nehezíti, hogy a kü­lönböző (statisztikai, munkaügyi) kiad­ványok - a népszámlálási kötetek kivételé­vel - nem, vagy csak szűk körben tartal­maznak településsoros adatokat. Követ­kezmény: a munkaerő-piaci viszonyok - bizonyos egzakt mutatói ellenére is - min­dig és mindenhol ellentmondásosan érté­keltek. így van ez Salgótarján és térsége esetében is. A város polgármestere ez év január 14-i számunkban így nyilatkozott: „Nagy érték­nek tartom, hogy 1996 óta az önkormány­zat, valamint a városban működő társas és egyéni vállalkozások 1500-1600 új munka­hely megteremtését, illetve 700-800 mun­kahely megtartását célzó fejlesztési elkép­zeléseket valósítottak meg...” Ami igaz is. Ám nem esett szó az időközben megszűnt vállalkozások sokaságáról, felszámolt munkahelyek százairól... Ezért is vélekedhetett úgy - lapunk március 13-i számában - az egyik ellenzé­ki országgyűlési képviselő, hogy „meg­döbbentő módon egy év alatt ezer fővel gyarapodott a regisztrált munkanélküliek tábora. Salgótarján, Szécsény, Bátonyte- renye térségekben a kritikusnak tekinthe­tő 20% körüli a munkanélküliségi ráta...” Ezért is igyekeztünk behatóbban vizs­gálni Salgótarján és térsége valós munka­erő-piaci helyzetét. Felkerestük a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ, a KSH Nóg­rád Megyei Igazgatósága és a jelentősebb vállalkozások vezetőit és szakembereit, akik - néhány kivételtől eltekintve - kész­séggel álltak rendelkezésünkre. CSÖKKENŐ GAZDASÁGI AKTIVITÁS A népesség számának csökkenése és elöregedése a munkavállalási korú népes­ség fokozott fogyását eredményezte. Rá­adásul az ismert - rendszerváltás óta be­következett - társadalmi, gazdasági folya­matok kedvezőtlen hatást gyakoroltak a népesség gazdasági aktivitására és a fog­lalkoztatottság színvonalának alakulására is. Salgótarján lakónépessége - a nép­számlások adatai szerint - az 1990. évi 47822 főről 2001. évre 44964 főre, 2858 fővel, 6%-kal csökkent, ahogy ez a követ­kezőkből még árnyaltabban is kitűnik. Fenti időszakban a megye népességfo­gyása 5138 fő volt, 2,3%-ot tett ki. A me­gyeszékhely - mint a megye legnagyobb városa - lakónépessége mintegy 20%-a a megye népességének, a népességcsökke­nésből „vállalt” részesedése viszont közel 56%(!), ami a város kedvezőtlen demog­ráfia helyzetére is utal. Jelentősen csökkent a gazdaságilag ak­tív népesség (aktív keresők, gyes, nyugdíj és járadék mellett dolgozók, valamint a munkanélküliek együttesen) is, több mint 3340 fővel, 15,2%-kal. Ugyanakkor a gaz­daságilag nem aktív népesség (inaktív ke­resők: gyes-en, nyugdíjasként, járadékos­ként nem dolgozók, nappali tagozatos ta­nulók és eltartottak) száma is nőtt - közel 2%-kal. Az aktivitási arány (aktív népes­ség a teljes népességhez viszonyítva) a 2001. évi 45,9%-ról, 41,4%-ra, a foglalkoz­tatási arány pedig 44,8%-ról 34,6%-ra csökkent. A munkanélküliségi ráta több mint tízszeresére növekedett (az alacsony bázis miatt is). A rendszerváltást megelőző évti­zed) ekben Salgótarján és térsége gazdasá­gi szerkezetét több, strukturális problé­mákkal küszködő, energiaigényes, kor­szerűtlen gyártmányszerkezettel rendel­kező nagy és közepes ipari, építőipari vál­lalat dominálta. A ’80-as évek végén bekö­vetkezett gazdasági változások a tarjáni vállalatok nagyarányú piacvesztését ered­ményezték. A csökkenő keresletre a cégek a termelés visszafogásával, és jelentős számú munkaerő elbocsátásával reagál­tak. Előbbiek, majd a privatizáció követ­kezményeként is a foglalkoztatottak szá­ma 1990-1996 között évről évre radikáli­san csökkent. A „mélyrepülést” mutatja: ez időszakban a megye iparában dolgo­zók létszáma több mint 15 ezer fővel, a mezőgazdaságban dolgozóké mintegy 10 ezer fővel esett vissza. 2003-ban az alkal­mazásban állók száma a megyében 37596 fő volt, 1663 fővel 4,2%-kal kevesebb mint 2002-beri. A munkanélküliek száma a megyében 1990-ben még minimális volt, 1993-ban 24,5 ezer fővel „csúcsra járt”, attól kezdve lényegében csökken, ma mintegy jó fele a 10 évvel ezelőttinek. A munkanélküliségi ráta (minden számítás szerint) így is a megyék között az egyik legmagasabb még ma is, jó néhány százalékponttal minden évben meghaladva az országos átlagot. ­MÉLTATLAN MUNKAERŐ-PIACI POZÍCIÓ Salgótarján és körzete 1993-1994-től még a megyei átlagnál is rosszabb mun­kaerő-piaci pozícióba került. A megyei jo­gú városban 1993-ban volt a legmagasabb a munkanélküliek száma, meghaladta a 7600 főt, 31%-a volt a megyében regiszt­rált munkanélküliek számának. Ettől kezdve lassan és folyamatosan csökkent, az ezredforduló körül 5 ezer fő körül ingadozott, míg 2003. decembe­rében 4952 főt tartottak nyilván. Jelen­tős a tartós munkanélküliek és a pálya­kezdők száma és aránya is. A körzetben a munkanélküliség ráta értéke - a mun­kaügyi központ adatai szerint, amelyek eltérnek a KSH adataitól, attól jóval ma­gasabbak - 18,9%, ugyanakkor a rétsági körzetben csak 9,1%, míg a megyei átlag 15,3%. Az előbbi adatok Salgótarján kör­zetének súlyos - összességében az utób­bi években sem igazán javuló - foglal­koztatási és munkaerő-piaci helyzetét mutatják. Egeren utalnak a megyeszék­hely kedvezőtlen pozíciójára is, hi­szen a salgótarjáni kistérség népes­ségének, (68730 fő) közel 65%-át a Salgótarján lakónépessége (44423 fő) teszi ki. Figyelemre méltó az is, miszerint 2002-ben a megyében működő 12970 vállalkozásból 4841 (37,3%) települt a salgótarjáni kistérségben, és 3773 a megyeszékhelyen. Azaz a tarjáni tér­ség vállalkozásinak 77,9%-a Salgótar­jánban található. Ennek ellenére is - a koglalkoztatási hivatal adatai szerint - 2003 végén a regisztrált munkanélküliek (munkaképes korú népességhez viszo­nyított) aránya a legmagasabb Bátonytere- nyén volt, 11,63% (az előző év adata: 12,51). A további sorrend: Salgótarján 10,23 (9,36), Pásztó 8,36 (6,81) Szécsény 6,91 (5,78), Rétság 5,41 (4,48) és Balassa­gyarmat 5,24 (4,92). A megye átlagrátája: 9,55 (8,72). Látható, 2002-ről 2003-ra még romlott is a megye és egy kivételével minden váro­sának munkaerő-piaci helyzete. Balassa­gyarmat van a legkedvezőbb helyzetben, Bátonyterenye és Salgótarján pedig - mondhatjuk - méltatlan munkaerő-piaci pozícióban. Munkanélküliségi rátájuk kö­zel duplája az országosnak, többszöröse néhány dunántúli nagyvárosnak. A diffe­renciálódás kiváltó oka a térségek eltérő gazdasági szerkezete volt, később na­gyobb szerepet kapott az újonnan alakult vállalkozások életképessége, a külföldi tő­ke beáramlása, az új munkahelyek létesí­tése. Ugyanakkor az elvándorlás, a struk­turális munkanélküliség, a munkanélkü­liek összetétele is hatással van a foglal­koztatás színvonalára. Fontos tényező a települési önkormányzatok szerepválla­lása, ipari parkok és vállalkozási öveze­tek létesítése. KÉNYSZERVÁLLALKOZÁSOK KÁLVÁRIÁJA Minden statisztikai adat és tapasztalat arra utal, Nógrád megye a rendszerváltás utáni földindulásszerű változások nagy vesztese volt, élen a salgótarjáni és bátonyterenyei kistérségekkel. A tradicio­nális - megszűnő vagy/és átalakuló - egy­kor több (tíz)ezer főt foglalkoztató állami vállalatok (így a szénbányák, az acéláru­gyár, a tűzhelygyár, az üveggyárak, a ru­hagyár, az állami építők, a Volán Salgótar­jánban, a Fűtőber, a Ganz-Mávag, a haris­nyagyár és mások Nagybátonyban, Kisterenyén) helyébe lépő kis- és közepes vállalkozások a felszabaduló munkaerő töredékét sem tudták felszívni. Már csak azért sem, mert az alakuló cé­gek döntő többsége kényszer-, vagy/és családi, valamint egyéni vállalkozásként jött létre, kellő tőke és támogatás nélkül, vállalkozási, üzleti és piacismeret hiányá­val küzdve. Cégek sokasága került és ke­rül minden évben a csőd szélére és felszá­molásra, megszűnésre. Kényszervállalko­zások járják ma is kálváriájukat. Piaci és munkaerőhelyzetük bizonytalan, a foglal­koztatás bővítése tőlük aligha várható. A térség kisvállalkozásai többségének fog­lalkoztatásban betöltött szerepe elenyé­szően csekély. VÁLTOZÓ VÁLLALKOZÁSSZERKEZET Az előbbieket részben alátámasztja a vállalkozások különböző ismérvek sze­rinti szerkezete. Nógrád megyében a mű­ködő több mint 13 ezer vállalkozás közel 30%-a Salgótarjánban tevékenykedik, szá­muk 2002 végére 3773-ra nőtt. Nagyobb hányaduk egyéni, utóbbiak aránya a me­gyeszékhelyen 64%, kisebb a megyeinél (68%). A társas vállalkozásokon belül a korlátolt felelősségű vállalkozások (kft.- k), illetve a betéti társaságok (bt-k) élvez­nek prioritást. A vállalkozássűrűségi mutató - az ezer lakosra jutó vállalkozások száma - Nóg­rádion 60 körül alakul, jóval az országos alatt (87). Salgótarján mutatója (84) meg­haladja a megyei átlagot. (Ebben közre­játszhat az ipari park és a vállalkozási öve­zet is, amelyek azonban még nem igazán hozták meg a várt eredményt.) Ugyanak­kor messze a főváros (146) és jó néhány dunántúli város mutatója mögött van. Salgótarjánban a működő vállalkozá­sok többsége (83%-a) a szolgáltatási jelle­gű gazdasági ágakat preferálja, 9%-uk az iparban, 7%-uk az építőiparban tevékeny­kedik. Mindez a vállalkozásszerkezet vál­tozását, pozitív irányú elmozdulását jelzi. A külföldi érdekeltségű vállalkozások szá­ma (39) és aránya még elenyésző. A megyeszékhely gazdálkodó szerve­zetei a foglalkoztatott munkaerő összeté­tele szempontjából (is) differenciáltak. A működő vállalkozások száma a vá­rosban - átlagos évi növekedési ütemet feltételezve - napjainkban mintegy 3800 lehet, ehhez képest a megyei székhelyű, 50 főnél többet foglalkoztatók száma ele­nyészően csekély, alig több mint 60 szer­vezet, arányuk mindössze 1,6% körüli. Ugyanakkor az itt dolgozók száma (11260 fő) az összes városban foglalkoz­tatottnak - feltételezve, hogy a 2001. évi 15555-ös létszám nem változott lényege­sen - több mint 70%-át teszi ki. Egészség­telenül magas a kisszervezetek, az isme­retlen számú és a 10 fő alattiak száma és aránya. „Túlsúlyosak” a kisvállalkozás­ok, körükben legmagasabb a fluktuáció. Az 50 fő feletti szervezetek száma és lét­száma - jelentős fluktuáció mellett - ösz- szességében stagnáló. A NAGYOBBAK SEM JOBBAK? Mélyebben is elemeztük a legnagyobb salgótarjáni foglalkoztatók helyzetét, amelyeket a helyszínen is felkerestünk. Közülük kettő - Acélárugyár Rt. és St. Glass Rt, - elzárkózott az információadás­tól. Mindkettő azon cégek közé tartozik, ahol a drasztikus létszámleépítéseket haj­tottak végre az elmúlt év(tized)ekben. Hol van már az egykori elődök, a kohászati üzemek négyezer főn felüli, a „síküveg” közel kétezer fős létszáma? Ráadásul az acélgyár (a Silcoval együtt) csupán az el­múlt egy évben - nem tőlük, más forrá­sokból tudjuk - összesen mintegy 200 fő­vel csökkentette létszámát. Salgótarján nagyobb - 300 fő feletti - kö­zelebbről vizsgált 7 szervezete (3 ipari, 2 kereskedelmi, 1 szállítási ágazatba tartozó társas vállalkozás, illetve 1 egészségügyi in­tézmény) létszáma - egy-két kivételtől elte­kintve nem változott jelentősen. Ugyanak­kor a foglalkoztatottak fluktuációja jelen­tős: a munkaerő-forgalom (a ki-, illetve be­lépők száma) éves szinten és átlagosan a 100-as nagyságrendet is meghaladja. Szer­vezeti változásra 2004. január 1-jével az SVT-Wamsler Rt. „kebelén” belül került sor, kihatása a foglalkoztatottságra várható­an nem lesz jelentős. A Nógrád Volán Rt. ez év I-Il. negyedévére 118 fős csoportos létszámleépítést „jelentett”, amely nem érintette az autóbuszvezetőket. Új munka­helyek létesítésében (274 fővel) az elmúlt két évben a Palóc Kft. jeleskedett. Összes­ségében a legnagyobb vállalkozások létszá­ma (a táblázatban meg nem jelenő, emlí­tett cégek nagymértékű létszámleépítésé­vel együtt) - becsléseink szerint - az elmúlt egy év alatt mintegy 300 fővel csökkent. A kérdés költői: a nagyobbak sem jobbak? A vállalkozások kereseti színvonala (a kórház nem adta meg ezt az adatot) az át­lagnak tekinthető baittó havi 100 ezer fo- rint/fő körül szóródik. A hatékonyság nö­velése érdekében mindegyik vállalkozás foglalkozik termékszerkezete és szerveze­te korszerűsítésével is. Személyi állomá­nyukat folyamatosan igazítják módosuló viszonyaikhoz, többségük a létszám szin­ten tartását tervezi vagy kisebb csökken­téssel számol. Vagyis a város foglalkozta­tási színvonalának növeléséhez a na­gyobb cégek aligha járulnak hozzá... ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT Szakember legyen a talpán, aki Salgó­tarján mai munkaerő-piaci pozícióját pon­tosan megrajzolni, netán jövőképét akár­csak körvonalazni is akarja. A fentiek ada­lékok lehetnek mindkettőhöz, ezért a kö­vetkeztetések levonását az olvasóra bíz­zuk. Mi magunk az előbbi és más, itt nem közölt információk birtokában is - magán- véleményként - kijelenthetjük: a város foglalkoztatási helyzetében az érzékelhe­tő és látványos javulásához az eddiginél több működő és kapcsolati tőkére, nagy- beruházásokra van szükség. No és persze további önkormányzati szerepvállalásra és kormányzati támogatásra is. így többek között olyan - saját erőből meg nem valósítható - fejlesztésekre van (lenne) égető szükség, mint például a 21- es számú főút belvárost elkerülő szakasza III. ütemének megvalósítása, a Hatvan és Somoskőújfalu közötti 81. számú vasúti vonal pályarekonstrukciója, az ipari park bővítése, újak létesítése. Enélkül a befek­tetők messze elkerülik a várost és térségét is. Úgy tűnik: még az eddigi erőfeszítések gyümölcsei sem igazán értek be, a jó szü­retre pedig még várni kell... DR. BARÁTHI OTTÓ szakközgazdász Lapunk kérdése Medgyessy Péter miniszter- elnökhöz Salgótarján és környéke munka­erőhelyzetével kapcsolatban: Két jelentős munkahelyteremtő beruházás elmaradása után (tajvani befektetők 2000 munkahely, izraeli gyé­mántcsiszoló 345 munkahely) mit kíván tenni a kor­mány a salgótarjáni, bátonyterenyei, szécsényi 20 szá­zalék körül állandósult regisztrált munkanélküliség drasztikus csökkentése érdekében? Olvasói visszajel­zéseink alapján jelentős az elkeseredettség az állan­dósult kilátástalan helyzet miatt. Az elmúlt két évben létrejött új munkahelyek csak töredékben pótolják a megszűnteket. (Parlament, 2004. június 3.) Medgyessy Péter válasza: Nógrád megye foglalkoztatási helyzete az országos átlaghoz viszonyítva kedvezőtlen. Ám ha kis lépésekkel is, de folyama­tos a munkanélküliség csökkenése és a foglalkoztatottak - egyébként, sajnos, ma is alacsony - arányának emelkedé­se. Mindkét mutató fokozatosan közeledik az országos át- - laghoz. A munkanélküliség tavaly 7,8% volt (a régió átlaga 9,7%, míg az országos adat 5,9% volt). Május 27-én a pénzügyminiszter azt jelentette be, hogy a salgótarjáni öblösüveggyár tulajdonosai (a Magyar Befek­tetési és Vagyonkezelési Fit. és a Borsod-Abaúj 2000 Kft.) 300 millió forintos tőkeemelést hajtanak végre, ezál­tal a nehéz piaci körülmények között is meg lehet őrizni a munkahelyek többségét. A kormányzat reményei szerint a közúti fejlesztések nagy­ban segítenek majd a befektetők e térségbe vonzásá­ban. 2006 végére hatmilliárd forintos beruházásban megépül a salgótarjáni elkerülő út, a kivitelezés 2005 el­ső negyedévében kezdődik el. A kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy a térségbe irányítsa a befektetőket, beruházókat:- A 21-es számú út korszerűsítése: gyorsítósávok kiépítése; hosszú távon gyorsforgalmivá alakítása: 4,5 milliárd Ft.- Salgótarjánt elkerülő 210-es út megépítése. A kezdés és befejezés attól függ, hogy a projektet a strukturális alap támogatja-e. Kedvező döntés esetén -2005-ben elkezdődhet az építkezés. Költsége: 5 milliárd Ft.- Ezek a fejlesztések is vonzóbbá tehetnek területeket a befektetők számára. Megjegyzendő, hogy csak olyan vállalatokat, befektető­ket lehet és érdemes odavinni, akik hosszú távon, jelen­tős állami támogatások nélkül is tudnak jövedelmezően működni. Emellett a helyi kezdeményezésekről sem sza­bad elfeledkezni: az adottságok kihasználásával, vállalko­zásösztönzéssel, a pályázati lehetőségek kiaknázásával lehet külső forrásokat mozgósítani. A gazdasági aktivitás, a foglalkoztatás és a munkanélküliség egyes főbb mutatói Salgótarjánban A mulató megnevezése 1990 2001 I Index 990 = 100°-.) Aktív keresők száma (fő) 21403 15555 72,7 Foglalkoztatottak száma (fő) 21403 16 049 74,9 Munkanélküliek száma (fő) 538 2 552 474,4 Gazdaságilag aktív népesség együtt (fő) 21941 18601 84,5 Gazdaságilag nem aktív népesség (fő) 25 881 26 363 101,8 Népesség összesen: 47822 44964 94,0 Foqtalkoztatási arány (%) 44,8 35,6­Munkanélküliségi ráta (%) 2,5 13,7­Az 50 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató gazdasági szervezetek létszám-kategóriánkénti megoszlása Salgótarjánban Létszámkategória (fő) Gazdasági szervezetek száma (db) A szervezetek átlagos állományi létszáma (lő) 2004 l.n.év jpdez (2003.1.=1007») Megoszlás %-a 2004 l.n.év Index (2003.1=1007.) Megoszlás %-a 51-100 32 96,7 50,8 2069 92,4 18,4 101-300 21 110,5 33,3 3228 100,8 28,7 301­10 90.9 15.9 5 963 100.3 52.9 Összesen 63 100,0 100,0 11260 M 100,0 Salgótarján néhány jelentősebb gazdasági szervezetében foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma Gazdálkodó szervezet megnevezése Létszám (db) Index: az előző év azonos időszakához 2003IV. n. év 2004I. r. év 2003IV. n. év 2004 l.n.év Salgótarjáni Konfekcióipari Rt. 150 149 94,9 93,7 St. Glass Öblösüveggy. és Forg. Rt. 936 880 101,2 82,9 SVT Wamsler Háztarttástechn. Rt. 989 1066 97,7 104,9 Palóc Nagykereskedelmi Kft: 530 545 121,6 123,9 Salgó Center Coop Rt. 339 341 101,2 101,8 Nógrád Volán Rt. 783 782 95,3 95,8 Szent Lázár Meavei Kórház 934 943 101,2 102,6 Mindösszesen 4661 4706 98,6 99,2 „TÚLSÚLYOS” KISVÁLLALKOZÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom