Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-21 / 143. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉ P 2004. JÚNIUS 21., HÉTFŐ Száz évvel ezelőtt még negyedmillió szürkemarhát tartottak az országban, az 1960-as, '70-es évek évekre azonban - az akkori agrárpolitika eredménye­ként - drasztikusan kétszázra(l) csök­kent a számuk. A '90-es évek elején az újabb élelmiszer-egészségügyi kutatá­sok ismét keresetté tették a fajtát, így jelenleg ötezres számmal dicsekedhet a hazai állomány. A nemzeti kinccsé nyilvánított őshonos magyar állatok Nógrád megyében is szép számmal megtalálhatóak, bár állami támoga­tottságuk az uniós belépésünkkel meg­változott. A megyei szakemberek véle­ménye szennt az ipolyvecei Arnold csa­lád rendelkezik a legszebb és legna­gyobb szürkemarha-állománnyal. Barátom, az Ügynök és egyéb szürkemarhák Nemzeti kincsünk léte a támogatásoktól függ- Barátom, Barátom! - kiáltott a szürke­marhákkal megtelt karám felé Arnold Bog­lárka, majd egy nagytermetű tehén kivált a többi közül és komótosan megindult fe­lénk. - Ő Barátom - mondta a 25 éves bu­dapesti lány, aki jelenleg egy megyénk- szerte híres szilaj magyar szürkemarha- gulya tulajdonosa. - 0 ott az Ügynök - mutatott egy másik nagytermetű bikára (billogszáma 007 volt...) - és ott a legna­gyobb mind között, ő Szürkenyakú. Ar­nold Boglárka egy, a Börzsöny lábánál fek­vő őshonos állatok tartásával foglalkozó gazdaság történetét mondta el. - Mindig is nagy lórajongó voltam. Először itt, Ipolyvecén 1996-ban két lovat, majd egy istállót vettünk, s hogy ne álljon kihaszná­latlanul, fokozatosan birkát, majd még több lovat vásároltunk. Aztán - szinte egyenként - az ország különböző részein élő idősektől szürkemarhát vettünk édes­apámmal - mondta Arnold Boglárka. Egy 25 éves budapesti lánytól kissé szokatlan, hogy egy vidéki kis faluban ős­honos állatok tartásával kezdjen el foglal­kozni. Boglárkáról azonban tudni kell, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyete­men végzett, édesapjával közösen immár nyolc éve működtetik farmjukat Ipolyvecén. A szürkemarha a magyarság őshonos állatfajához tartozik, s egy ez évi áprilisi országgyűlési határozat értelmé­ben - a többi őshonos állattal együtt - nemzeti kincssé nyilvánították. Abu Hamid arab kereskedő ezer évvel ezelőtt így látta és írta le a magyar szürke­marhát: „Bazsgérában (azaz Magyaror­szágon) él egy nagy vadállat, olyan mint egy elefánt, bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha. Feje olyan nagy, mint egy borjú. Szarvai olyan na­gyok és olyan hosszúak, mint az elefánt ormánya. Vadásszák és úgy nevezik: attakda. Csodálatos állat.” A magyar szilaj szürkemarha a történelem folyamán való­ban messze földön híres, s az aranynál drágább kincs volt: mindenütt megélt, mindent megevett, füvet, nádat, sást, té­len pedig akár a hó alól is kiszedte az avart. A dús legelőn meghízott állatokat Szent Vitus napja körül - egyenesen a pusztáról - lábon hajtották Bécs, Mün­chen, Strasbourg, Velence piacáig. Sok­szor ezrével úsztatták át őket a Dunán szinte veszteség nélkül. A nyugati városok mészárosai csak magyar szürkemarhát vásároltak, már akkor tudták, hogy min­denfajta betegségnek ellenáll. A szabadon tartott és istállót sohasem látott szilaj ma­gyar marha tartása és lábon hajtása a gu­lyások dolga volt. Egyetlen segítségük a vadállatok és a betyárok ellen a pásztorku­tya volt. A szürkemarhát - mivel kizárólag természetes növényi táplálékot fogyaszt - a tápokkal terjedő agyvelőgyulladás sem veszélyezteti, amely például az 1990-es években Angliából terjedt el. A vécéi gaz­daságban öten dolgoznak és nagyobb­részt Boglárka intézi az ügyeket, bár néha édesapja is besegít. A kft. formájában mű­ködő farmon az őshonos állatokra - szürkemarha, mangalicadisznó - kiemelt figyelmet fordítanak, de a hont-tsitári ta­nyájukon rackajuhot, birkákat és lovakat is tartanak. A birkák merinó és suff olk faj- tájúak, a lovak nagy része nóniusz, de akad köztük muraközi munkaló is.- Kezdetben a mangalicákat kondáztat- tuk, azaz egy ember - a kondás -’felügye­letében ezek reggeltől estig makkolni jár­tak az erdőbe, de egy idő után nem lehe­tett őket kordában tartani, úgyhogy in­kább karámban tartjuk őket. A másik ok, amely miatt a karámos tartás mellett dön­töttünk, hogy már a vadászok is jelezték: veszélyeztetheti a vadállományt és a mi törzsállományunkat is a mangalica és a vaddisznó keveréke, azaz az úgynevezett babos disznó megjelenése. Szerencsére nálunk erre nem volt példa. A mangalica húsával kapcsolatban Boglárka megjegyezte: zsírja igen egészsé­ges, mivel telítetien zsírsavakból áll és ala­csony a koleszterinszintje. A spanyol vi­lághírű sonka egyik alapanyaga is a man­galica húsából származik. Az őshonos magyar fajták eddig a „Biológiai alap megőrzése” címen kap­tak támogatást az államtól az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézeten ke­resztül. A biológiai alapok normatív ré­sze azonban megszűnt - tudtuk meg az intézet illetékeseitől. A nemzeti ag­rár és környezetvédelmi programtól is nyerhettek különféle támogatást, a pá­lyázatokat tekintve pedig eddig a Shapard, majd idén május 1-jétől az ag­rár-vidékfejlesztési és operatív prog­ram (avop) pályázati lehetőségeit is igénybe vehetik a magyar gazdák. Az őshonos állatok továbbra is támogatot­tak lesznek - immár az EU által. Erről már megszületett a rendelet, csak a tá­mogatás mértékét nem ismerjük még. Boglárka gyakorlati tapasztalatai alap­ján elmondta: a Shapard-támogatások elsősorban a nagyobb költségvetésű beruházásoknak kedveztek, mivel a pályázatok megírása sem egyszerű fel­adat, tehát előnyben vannak azok a cé­gek, akiknek külön apparátusuk, szak­emberük van erre a célra. Új EU-előírás, hogy az unión belül gaz­dálkodóknak kötelező jelleggel regisztrál­tatni kell magukat, s majd erre a regisztrá­ciós számra hivatkozva intézhetik a jövő­ben gazdaságuk ügyeit. Az eddigi támoga­tások mértéke elenyésző volt, marhán­ként tízezer forintot kaptak egy évben. - Az, hogy országos szinten is fejlődött a szürkemarha-állomány annak is köszön­hető, hogy például mi az üszőket nem ér­tékesítjük, hanem saját állományban tart­juk. Boglárka utalt a Szürkemarha Te­nyésztők Országos Egyesületének közel­múltbeli ülésére, ahol az állatok védelmé­ben megállapodás született: külföldiek­nek magyar szürkét csak az egyesület en­gedélyével lehet értékesíteni. Az állatok tartásával kapcsolatban Arnold Boglárka úgy fogalmazott: a Duna-lpoly Nemzeti Parknak sok nyílt legelője van végig az Ipoly mentén, az ártéren lehetőségük van a szürkék legeltetésére, bár csak szi­gorú szabályok betartásával. így például a tavasszal fészkelő madarak miatt csak júniustól lehet ezt megengedni. A nem­zeti parkos réteken kívül parlagteriilete- ken is legeltetnek, így karbantartva az üres földeket.- Már négy-öt éve béreljük a valamiko­ri helyi tsz területét a szürkék tartására, ebbe az istálló és a karámmal elkerített rész tartozik. A ma­gyar szürke azon­ban - a ridegtartás­nak köszönhetően - nem igazán igényli az istállót, úgyhogy szinte nem is hasz­nálják azt, télen, hó- ban-fagyban is kinn vannak. Nincs igé­nye olyan intenzív gondozásra sem, mint a többi marhafajtának. Mivel nem eszik semmiféle mesterséges takar­mányt, tápot, ezért ez az egyetlen mar­hafajta, amely nem kapja el a kerge- marhakórt. Szemes takarmányt sem fo­gyaszt, csak szalmát és kukoricaszárat, de fontos, hogy az jó minőségű takar­mány legyen.- A megfelelő takarmányozás és az ál­latok legeltetése a legfontosabb a tartásu­kat tekintve - emelte ki Boglárka. - A szi­laj szürkemarha húsa ebből adódóan rendkívül egészséges. Egy átlagos tehén körülbelül 700 kilo­grammot nyom, egy bika súlya 900 kiló körüli, egy ökör pedig egy tonna is lehet.- Termetük ellenére a mi szürkéink nem veszélyesek - hangsúlyozta Boglárka - megszokták az emberek jelenlétét, de azért - tette hozzá - a bikák mindig „be vannak gombozva”, azaz a szarvuk he­gyén van két gomb, így nem tudnak sebe­sülést, sérülést okozni sem egymásnak, sem az embernek. Ma már kevesen mernének megpró­bálkozni azzal, hogy befogják őket eké­be, vagy szekér elé. Ahhoz már tényleg igazi hozzáértésre van szükség, de a Hortobágyon biztos akad rá példa. Na­gyon nehéz a megyében jól dolgozó, megbízható, az állatok tartásában gya­korlott embereket találni. Szerencsés dolog, ha szakképzett állatgondozó je­lentkezik munkára, mert az már legelte­tésben is jártas és például egy ellésnél is segédkezni tud. - Jövedelemtermelő ké­pességét tekintve egyelőre nem kifizető­dő a tartásuk, így csak az állatok szere- tete az, ami vezet minket, ezért csinál­juk elsősorban. A hortobágyi kht.-nak adunk el bikaborjakat - ebből szárma­zik bevételünk. Egy egy-másfél éves szürkemarháért 350-400 forintot adtak a tavalyi évben kilónként. Reményke­dünk abban, hogy ez az ár emelkedni fog. - A jövőbeni terveink között szere­pel - hangsúlyozta Boglárka - hogy a fa­lusi turizmushoz kapcsolódjunk, s ez irányban elindult egy kezdeményezés Drégelypalánk, Hont és Ipolyvece ön- kormányzataival közösen. Mintegy bemutatógazdaságként szívesen fogad­nánk iskoláscsoportokat és más, az ős­honos állatok tartása után érdeklődőket is. Boglárka elmondta, a legfontosabb dolog ami szükséges az őshonos állatok tartásához - az állatok szeretete mellett - a kitartás. Száz évvel ezelőtt Barátom, az Ügynök és Szürkenyakú elődei voltak az urai a Kárpát-medence pusztáinak. Mára azon­ban különböző támogatások mértékétől és pályázatok sikerességétől függ a létük. SZELES ENIKŐ Pásztorfiú szobra a tsitár-pataki kegyhelyen A tsitár-pataki majorban lovakat is tartanak- Báránykáim! Bevesztek-e magatok közé? - Beeeee...! Egy falka mangalica v Arnold Boglárka és kedvence, a Barátom nevű magyar szürke fotóki faragó zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom