Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-19 / 142. szám

2004. JÚNIUS 19., SZOMBAT NÓGRÁDI B U L V A R Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Ismeretlen ismerősök - Becsó Zsolt Nem kell mindig csúcson lenni,1 kell egy kis pofon is” Hétköznap este találkozunk salgótarjáni otthonában. Furcsa látvány fogad, amint belépek a la­kásba , ugyanis két Becsé mosolyog rám egyszerre, és mindkettő ugyanaz az ember. Az egyik élőben köszön, a másik plakátról néz. A 2002-es országgyűlési választások kampányplakátja ugyanis ki van ragasztva a hűtő oldalára. Azt mondja, nyugodtan kezdjük el az interjút, hiszen a felesége és a kislánya csak később csatlakoznak hozzánk. Alig szedem elő a magnót, amikor kinyílik az ^jtó, valósággal berobban a hároméves kislány, s csak ennyit kérdez: apa hol van? t'- Apásabb, vagy anyásabb a kicsi?- Mindkettő. Barbara az édesanyjával tölti idejének a nagy részét, engem kevesebbet lát.- Barbara tervezett gyerek? A plakátot Baltinak tették ki, hogy minden pillanatban láthassa az apját- Igen, hiszen mindketten nagyon szerettünk volna már gyereket. Érdekes, mert a feleségem kislányt szeretett volna, én pedig kisfiút, akivel tudok futballozni. Persze na­gyon örülök annak, hogy Barbara megszületett, hiszen az a fontos, hogy egészséges legyen.- Felkészültek már egy kisfiúm is?- Már beszéltünk róla. Valószínűleg a kislányomra is jó hatással lenne egy testvér. Tervezünk újabb gyermeket, ha ene gondol.-Megváltoztatta az apaság?- Igen. Amióta Barbara megszületett, a felelősségérze­tem is sokkal erősebb lett. Az élettípusom változott legin­kább. Amíg nem volt gyerekünk, sokkal kötetlenebbül tudtunk mozogni a feleségemmel. Miután megérkezett a kislány, már nagyban befolyásolta az összes mozgást.- Azelőtt sokat utaztak?- Igen, Anitával, a feleségemmel nagyon szeretünk utazni. Kilencéves kapcsolat a miénk, amiből négy évet jártunk, az utolsó öt év pedig már a házassággal telt. 1999. augusztus 21-én volt az esküvőnk. A TITKÁRNŐJÉVEL HÍVATTA FEL A KEDVESÉT- Melyikük erőltette a kapcsolat hivatalossá tételét?- Egyikünknek sem kellett semmit erőltetni, hiszen megérett rá a kapcsolatunk. Tulajdonképpen már a ko­rom is megkövetelte, hiszen 32 évesen adtam a fejemet a nősülésre.- Ha kilenc évvel ezelőtt nem futnak össze véletlenül egy pásztói pizzériában...- ...Akkor nagy valószínűséggel soha nem találkozunk Anitával. A barátaimmal vacsoráztunk a pizzériában, ami­kor megérkezett az étterembe Salgótarjánból egy csapat. Az öcsém volt az összekötő kapocs közöttünk, hiszen ők Anitával évfolyamtársak voltak a Madách Imre Gimnázi­umban. Egyébként Anita szemelt ki engem magának; ő kérte meg Karcsit, a testvéremet, "hogy mutasson be min­Milyen férj az országgyűlési képviselő? Anita - Zsolt felesége - készségesen válaszol:- Romantikusnak egyáltalán nem nevezhető, de pontos, megbízható, precíz ember. Például még soha nem ho­zott haza magától virágot, csak akkor lep meg vele, ha valamilyen évforduló, vagy éppen ünnep van. Nem az a tipikus lovagtipus, aki minden nap virágcsokorral várja haza az asszonyt­- Általában rosszkedvűen, vagy jókedvűen ér haza?- Zsolt kimondottan optimista típus. Én sokkal jobban el tudok keseredni, ha valami nem sikerül, pedig látom mögötte a befektetett munkát és energiát.- A 2002-es, ominózus választási éjszakán milyen álla­potban érkezett haza?- Nagyon rosszkedvű volt. Nem érdemelték meg a veresé­get. Nagy nehezen elaludt, de másnap azzal kelt, hogy új feladatok várnak rajuk, mert az ellenzékben is van dolguk.- Féltékenység. Létezik ilyen a kapcsolatukban?- Nem volt még rá példa. Teljes mértékben megbízunk egymásban. két egymásnak. Utána már önálló életet | élt a kapcsolatunk.-Ki tette meg azéIső lépést a bemu­tatkozás után?- Én. Akkoriban alelnök voltam a ] megyeházán, s emlékszem, a titkár­nőmmel hívattam fel telefonon Anitát. I Az első igazi randevúnk a Medves Ho­telben történt, annak is a bárrészében j beszélgettünk sokat. Aztán szépen- lassan kialakult a kapcsolatunk.- Emlékezetes volt a pillanat, ami- \ kor megtudták, hogy gyerekük lesz?- A feleségem születésnapját ürme-1 peltük Parádsasváron, amikor hirtelen rosszul lett, s haza kellett utaznunk. Itthon sem javult az állapota, ezért bevittem az ügyeletre a kórházba. A bel­gyógyászatra mentünk, mert ételmérgezésre gyanakod­tunk, s csak másnap reggel, hosszas vizsgálatok után de­rült csak ki, hogy Anita állapotos. Fájdalmasan szép em­lék ez mindkettőnk számára.- Nehéz apának lennie egy országgyűlési képviselő­nek?- Nem könnyű. Amikor a lányom született, abban az időszakban zajlott a 2002-es országgyűlési választások kampányidőszaka. Benne voltam az élet sűrűjében rende­sen. A közügyek teljes mértékben elraboltak akkor a csa­ládomtól, kevés időm volt velük foglalkozni. Hosszú ideig úgy teltek a napjaink, hogy amikor elmentem itthonról, Barbika még aludt, s amikor hazaértem, már szintén lefe­küdt. Az egész családnak nehéz volt az a fél év. KISLÁNYA MÁR ÉSZREVESZI A TÉVÉBEN A PARLAMENTI KÖZVETÍTÉSEKEN- Már kezdem érteni, miért van kimgasztva a hűtő ol- dalám a választási kampány plakátja.- Tudatosan ragasztottuk ki. Furcsa ezt kimondani, de alig találkoztam abban az időszakban a lányommal. Gondoltuk, így legalább mindig lát, ha oda­néz. A feleségem mesélte, hogy napköz­ben számtalanszor mutatott a pia kátra, és mondta, hogy ott van apa. Egyébként ma már a parlamenti közvetítése­ken is észrevesz a té­vében, és az újság­ból is ő szúr ki a legelőször. Per­sze azóta jóval többet vagyunk együtt, a válasz­tási eredménye­ket követően ugyanis sokkal szabadabbá vált az életem. Ma már több időt tölthetek a családommal.-Hazahozza a politikát?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ki tudom zárni a családi áetemből. A politika olyan műfaj, amivel esténként fekszik, reggelen­ként pedig kel az ember. Állandóan nézzük a tévé­ben a híradót. Természetes módon áthatja a politi­ka az életünket, de alapvetően igyekszem nem ha­zahozni. Szeretem, ha a munkámat terepen végez­hetem, tehát a parlamentben, a megyei közgyűlés­ben, vagy éppen az irodámban. Közgyűlési elnök­ként sűrűbben dolgoztam itthon.-Hogy érzi, melyik korszakában volt a család­ja szórnám elviselhetetlenebb?- A 2002-es választási kampány időszakában, ez egyértelmű. Az feszült időszak volt. Akkor döb­bentem csak rá igazán, hogy a megyei közgyűlés elnökeként valójában elefántcsonttoronyban él­tem. Gyakorlatilag fogalmam nem volt róla, ho­gyan élnek kint az emberek. El voltam foglalva számomra fontos kérdések megoldásával, s a kép­letesen rám rakott szemellenző miatt nem láttam. Tudom, hogy a lakosság, a civil emberek a mai na­pig nincsenek tisztában azzal, hogy mi a megyei 1967-ben született Pásztón. Itt kezdte iskoláit, majd Békéscsabán folytatta. El­ső diplomáját a Budapesti Könnyűipari Műszaki Főiskola nyomdamémöki sza­kán, második és harmadik diplomáját pedig a Közgazdaságtudományi Egyete­men szerezte. Hosszú évekig az Állami Nyomda Pásztói Gyáregységében, és Budapesten a központban dolgozott ter­melési vezetői, műszaki és kereskedelmi osztályvezetői beosztásokban. 1994-től a Nógrád Megyei Közgyűlésnek tagja, 1995 és 1998 között alelnöke, majd 1998 és 2002 között elnöke. 1990. ja­nuárjában lépett a Fidesz tagjának sorá­ba. 1997-től a Fidesz nógrád megyei el­nöke. 1998 óta országgyűlési képvise­lő, a Területfejlesztési Bizottság tagja. közgyűlés feladata. Gyakorlatilag az ott dolgozó embere­ket sem ismerik.- Amikor éppen nem sikerül egy választás, akkor mi történik itthon?- Kielemezzük a vereséget. Az ominózus 2002-es vá­lasztás éjszakáján nagyon rosszkedvűen jöttem haza.-A családbejár az irodába?- Nagyon ritkán. A megyeházára is csak kétszer jöttek be. Nem szeretem a magánéletet keverni a szakmává.-Ön gazdag ember egy átlag elképzeléshez képest?- Érzelmileg gazdag vagyok. Pénzügyileg kérdezi? PÁSZTÓN IS VAN LAKÁSA- Igen, az egzisztenciális helyzetére gondoltam.- Egyátalán nem vagyok gazdag. Úgy gondolom, hogy a klasszikus értelemben vett, jó polgári színvonáon élek. A fizetésemet a parlamenti képviselőség, illetve a megyei közgyűlési tiszteletdíj biztosítja, amiből nagyon tisztessé­gesen meg lehet élni. Tisztában vagyok azzá, hogy mi­lyen kevés pénzből kénytelenek megélni az emberek, fő­leg egy ilyen városban, mint Ságótarján, ahol húszszáza­lékos a munkanélküliség. Hozzájuk képest talán vagyonos em­bernek számítok, de nem én vagyok a leggazdagabb em­ber a nógrádi me­gyeszékhelyen.- Ki a leggaz­dagabb?- Nyomozza ki!- Sokan tudják a telefonszámát?- A mobilszámomat szívesen megadom az embe­reknek, azon bárki felhívhat. A vezetékes telefon titkos, az kizárólag a csáádé. Pásztó mit jelent önnek?- A szülővárosomat.-Visszajár?- Hogyne, hiszen a szüleim, és az öcsém is ott élnek. Szinte majdnem minden vasárnap édesanyámékná ebé­delünk. Van egy lakásom Pásztón is, az első legénylakáso­mat megtartottuk, most az öcsém lakik ott. Nem szakítot­tam el a kötelékeket Pásztóvá. Hiába élek Salgótarjánban, ha valaki a térségből megkeres, mindig szívesen segítek.- Hiányzik a megyeháza?- Eleinte hiányzott, ma már kevésbé. Nyolc évet töltöt­tem el abban az intézményben, ami nem kis idő. 1994-ben jártam először a megyeházán. Megyei pártelnök listaveze­tő voltam a Fidesznél, és a munkámból kifolyólag kellett bemennem a nyilvántartások miatt. Képzelje, nem tud­tam merre van az épület. Úgy kellett megkérdeznem az ut­cán, egy járókelő mutatta meg.- Mikortól számítja magát febiőtt embernek?- Látja, ezen még soha nem gondolkodtam így el. Vi­lágéletemben sokkal vehemensebb, radikálisabb, véle­ményt kimondó ember voltam. Amikor a megyeházára kerültem, még mindig az ifjúkori baráti emlékekből éltem. Alelnökségem első időszakában nagyon nehezen tudtam kitömi ebből a magam által kialakított világból. Amikor felismertem, hogy tudok tenni valamit a közért, az embe­rekért, talán akkor váltam igazán felnőtté. Érettebb, és ko­Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! W H ] [ Ötleteit, észrevételeit a nogradibuhar@chelto.hu emailcímen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Buhári' Ne csak olvassa, hallgassa is! radio 100.4 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén váijuk. Ajánlón figyefrnünkbe újabb „áldozatokattalálja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­dése# feliesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. molyabb is lettem gondolkodásban, no meg viselkedés­ben. 1997 volt fordulópont ebből a szempontból. Akkor az öltözködésem is megváltozott. Addig farmerban, zakóban és bakancsban jártam, utána jött az öltönyös korszak. Az­előtt nem is volt soha két öltönynél több a ruhatáramban.-Mamárvan?- Nyilvánvalóan már több öltönyöm van, téli és nyári is. Közgyűlési elnökként négy évig minden nap öltönyben jártam. SOK EMBERBEN CSALÓDOTT- Milyen érzéssel megy vissza a közgyűlésekre?- Kezdetben nem volt jó. Főleg az alakuló ülés volt na­gyon nehéz. Bemenni és szembesülni a tényekkel. De fel­nőtt emberek vagyunk, a politikában már megtanultam, hogy egyszer fent, egyszer lent, és ezt tudomásul vettem. A csalódások kicsit megviseltek.- Sok emberben csalódott?- Igen. Sokban. A politika ilyen. Amíg az ember felelős pozícióban dolgozik, addig nagyon sok barátja van.- Nyolc évig ott volt a slepp ön körül, aztán egyszer csak eltűntek?- Pontosam- Nagyon megviselte, amikor eltűntek?- Készültem rá, de erre igazából nem lehá felkészülni. Amikor az ember „csúcson van”, sokan keresik a társasá­gát. Mindenhová hívnak, mindenki jópofa, kedves, segítő­kész. Telefonálnak, táviratot küldenek. Amikor kikerül­tem a megyeházáról, mintha elvágták volna. Korábban hatszáz karácsonyi üdvözlőlapot kaptam, most ötvenet. Én meg elküldök háromszázat... Tanulságos időszak volt. És talán rossz emberismerő is voltam. Öröm az ürömben, hogy sok új barátra leltem ebben az időszakban. Most le­hetett megismerni, hogy kik az igazi barátok. Mondom, nyolc évig elefántcsonttoronyban éltem, szinte hermetiku­san elzárva a világtól. Most újra az emberek között va­gyok, és bárhová elmegyek a Hársfa úttól a Zöldfa útig. Ilyenkor szembesülök a valósággal. Engem visszarántott a földre az, hogy már nem vagyok megyei közgyűlési elnök. Ritka pillanat amikor együtt lehet a gyermekével-Azt mondják, nem kell mindig csúcson lenni- Nem. Kell egy kis pofon is. Higgye el, hogy nincs ben­nem tüske, tudomásul veszem a választópolgárok döntését.-Hol tart ma?- Úgy érzem - pártszinten is - kőkeményen jövünk fel. -Mit kívánjak önöknek így a riport végén?- Talán egy újabb kisbabát. A politika meg majd lesz valahogy. Kép és szöveg: SÁNDOR ANDRAS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom