Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-17 / 140. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap PF ‘96 ■ MEGYEI KÖRK É P 2004. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK Emlékezés az elmúlt harminc évre A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A közmúltban egy jeles évfordulóhoz méltó emelkedett hangulat ülte meg a balassagyarmati fióklevéltár kutató-könyvtár nagytermét, ahol az emlékezők - mintegy százan - azért jöttek össze, hogy a fejlődő levéltár megalakulásának küzdelmes, mégis nagyon szép és eredményes 30. évfordulójára méltóképpen emlékezzenek. Itt voltak a hazai és szomszédos országok levéltárainak meghívott vendégei, a kulturális élet helyi képviselői, közöttük Urbán Árpád országgyűlési képviselő is. Még az időjárás is ragyogó napsütéssel köszöntötte a szép és nemes megemlékezési ünnepet. A helyi levéltárosok nagy körültekintéssel készültek a jeles évfordulóra, az elmúlt időszak történéseinek kis fényképes kiállításával - ahol a volt dolgozók névsorában nevemet is olvashattam - aztán szerény állófogadás kínáltatta magát szinte minden szobában, ahol egyben mindenki megtalálta saját beszélgetőpartnereit, felidézhette emlékeit. Magam úgy kerültem az emlékülés meghívottjai közé, hogy a Szécsényben eltöltött 22 évi közhivatali szolgálat után elértem a nyugdíjazási korhatárt és összesen 42 évi közszolgálat befejeztével megváltam a köz- igazgatástól. Közben elvesztettem feleségemet, majd később egyetlen fiamat és ebben kötetlen és céltalan egyedüllétben nekem az életet jelentette, hogy az akkori levéltár vezetője, dr. Petrikné Vámos Ida kezdeményezte a megyei levéltár vezetőjénél négyórás foglalkoztatásomat. A tenni akarás és életritmus folytatódhatott. Idácska bevezetett a levéltári alapismeretekbe, az ottani értékek megbecsülésébe, a begyűjtött iratok rendezésébe, katalogizálásába. Ez az elfoglaltság tíz éven keresztül tartott. Én azonban any- nyira megszerettem ezt a munkát, hogy gondolatban ma is ott vagyok közöttük, bár kiválásom nagyon fájdalmasan érintett az egyedüllét és korom miatt. • Szólnom kell még az emlékülés tartalmas előadásáról, amit dr. Á. Varga László főigazgató tartott a fióklevéltárak országos hálózatának kialakulásáról, ami képet nyújtott az országos szervezetről. Engem viszont nagyon lekötött dr. Petrikné Vámos Ida főosztályvezető kedves és szívélyes visszaemlékezése a balassagyarmati részleg megalapításáról, akinek a kis fiók kezdeti lépéseiről, az útkeresésről, a helyiség megszerzéséről, a költözésről és általában az indulásról tett említése volt figyelemre méltó. Felújította az emlékezés azt az utat, amelyen haladhatnak a mostaniak. Nélküle nagyon szegény lenne a jelen és a jövőnek szánt szervezet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy meghívásukkal odatarto- zónak érezhetem maga újra, velük együtt örülhettem és részt vehettem ezen a jeles megemlékezésen. Jól esik valahová tartozni, amit ezúton is megköszönök, mert szép volt, gazdagabb lettem ismét és ez késztetett arra, hogy mindezeket megírjam. ______________________ BAKACSY LÁSZLÓ Bala ssagyarmat Szásztízszeres véradó Felemelő érzés a betegeken segíteni Vikor István az elmúlt év végén a Parlamentben dr. Morzsányi Évától, a Magyar Vöröskereszt főtitkárától és dr. Miskovits Esztertől, a vérellátó szoltálat főigazgatójától vette át az elismerő oklevelet, amelyet a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat a 110 szeres véradásáért adományozott részére. Az agrárszakember 18 évesen adott életében először vért.- Lengyel egyetemisták Hosszúháton, az állami gazdaságban voltak szakmai gyakorlaton. Én voltam a tolmácsuk. A gazdaság igazgatója, aki rendszeres véradó volt, megkért, hogy beszéljem rá a fiatalokat a véradásra. A legjobb agitáció a személyes példamutatás. így én is ott voltam a véradók között - emlékezett vissza 1968 augusztusára. Mint előfelvételisnek, következett a katonaság.- A seregben élen jártam a véradásban. Bevallom őszintén, akkor, fiatal fejjel nem gondoltam át, hogy én embertársaimon segítek, esetleg életet mentek. Elmentem a véradásra, mert két nap eltávozás járt érte. Egy katonának az maga volt a mennyország. Az egyetemi éveim alatt is jártam vért adni. Mikor végeztem, Nógrád megyébe kerültem dolgozni. Abban az időben tudatosult bennem, hogy valójában mit is jelent a véradás.-És mit jelent az ön számúm?- Sohasem szerettem előterében, reflektorfényben lenni. Mint vállalkozót gyakran megkeresnek, hogy anyagilag támogassak egy-egy rendezvényt. Ha adok, az ügy érdekében adok, és arra kérem őket, hogy hallgassák el a nevem. A véradással is így vagyok. Jóleső érzés azzal a tudattal élni, hogy segítettem valakin. Netalán az életét mentettem meg. Ebben az egészben a névtelenség a felemelő érzés. Mindenkiben valamilyen formában ott él az adni, segíteni akarás szándéka. Úgy segíteni valakin, hogy nem ismerem az illetőt, de tudom, hogy én is hozzájárultam a gyógyulásához, ez egy nagyszerű érzés. Az első alkalommal rábeszélésre mentem vért adni, ma már belső meggyőződésből teszem. Életem részévé vált a véradás.- Mindezek ellenére jólesett önnek, hogy a Parlamentben megköszönték a 110-szeres véradását?- Nem titkolom, igen. Mint ahogy az is, hogy évente egyszer a véradók napján itt, Szécsényben is megköszönik, amit az ember ezen a téren tesz.- Mit érez egy-egy véradás után?- Jól érzem magam fizikailag és pszichikailag is.- Előfordult, hogy a rokonságban már kapott valaki vért?- Szerencsére még nem. Nem ez motivál, hanem a belső meggyőződés.- Évtizedekkel ezelőtt népesebb volt az önkéntes véradók tábora. Mi az oka, hogy ma kevesebben vannak?- Véleményem szerint nem a szervezőkön múlik, inkább a szemléleten. Valahogy jobban kellene tudatosítani a fiatalokban a véradás fontosságát. Az már maga a szerencse, hogy valaki vért adhat, mert egészséges. A többi személyes meggyőződésén, lelkiismeretén múlik. Csak az első lépést nehéz megtenni. Én itt két dolgot tudnék javasolni. Tudom, hogy a véradás mindenkinek magánügye, mégis azt mondom, egyrészt az aktív véradók a családi, baráti körben hassanak oda, hogy a fiatalok is elmenjenek vért adni. Másfelől a középiskolák utolsó évfolyamain, felsőfokú intézményekben kellene egy kicsit jobban odafigyelni a jövő véradására.- Említette az aktív véradók szerepű, az önkéntes véradók táborának növelésé. Az ön családjában van önkéntes véadó?- Igen, a fiam. SZENO Segítenek a rászorulókon A Független Női Szövetség (FNSZ) Nógrád megyei elnöke, Szelesné Alapi Ilona és titkára, Laczkó Henrietta május 29-én délután megtartotta gyűlését a rimóci lányoknak és asszonyoknak. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik az ülésen megjelentek és megtiszteltek bizalmukkal. Köszönetét mondunk a polgármesteri hivatalnak is, hogy hozzájárult egyszeri alkalomra térítésmentesen a művelődési ház nagytermében, hogy előadhattuk, mit foglal magában az FNSZ. Az FNSZ tevékenysége elsősorban a vidéken élő nők, családanyák és lányok szervezésére, megsegítésére jött létre. Minden megyében önálló megyei elnökséggel, a fővárosban kerületi elnökségek vezetésével végzi társadalmi tevékenységét. A Független Női Szövetségnek ma már tízezernél több tagja lelkesen és aktívan kapcsolódik be a különféle családsegítő csoport szervező-, oktatási és gyermeknevelési programjaiba, közreműködik a szövetség programjának megvalósításában. Szövetségünk 1996-ban létrehozta a Magyarok Egymásért Alapítványt, melynek célja az elszegényedett családok támogatása. Ruhagyűjtéseket szervezünk, s az összegyűlt ruházati cikkeket szétosztjuk a rászorult családok között. Ünnepnapokon az alapítvány rendelkezésére álló pénzből élelmiszercsomagokat juttatunk az éhező családoknak. Nógrád megyei kis falvakban, mint Rimócon is, újra alakult az FNSZ. A szövetség által segíti a rimóci lányokat és asszonyokat munkalehetőségekkel és az élelmiszerek olcsóbban való megvásárlásával. A szövetség segíti a rászoruló családokat, a felnőtt- képzésben és átképzésben is tudunk információt nyújtani. Mivel a mai világban a szeretet érzete egyre ritkább, mi arra törekszünk, hogy egymáson segítsünk társadalmi munkával, ösz- szefogással, együttérzéssel. Mert a munka, a pörgés és ismét csak a munka - ez tart minket lendületben, ez ad sikerélményt, örömteli perceket és bizalmat. Ez az, ami olykor tehernek tűnik, de számunkra mégis az élet lendítő kereke. __________ SZELESNÉ ALAPI ILONA K öszönet Sajnos, 2004. április 27-én meglopott egy nő, fényes nappal a retikült elkérte tőlem, hogy segít nekem. Ő tudta, hogy én ál- latvédős vagyok, rég nem látott, hasonlóan Guti Éva nyugdíjas zenetanárral együtt, aki vezetője az állatvédő egyesületnek. Én szóba álltam vele a posta környékén, és odaadtam a retikült, a szatyrot a kb. 38 éves nőnek, akivel elbeszélgettem a kutya- és cicaszépségversennyel kapcsolatosan. Eljött velem a Karancsig, a kínai boltig és hozta a retikült és a szatyromat. Ott elváltunk. Ahogy menet közben kinyitottam a retikülömet, abban sem a pénztárcám, sem a személyi igazolványom és másfajta irataim nem voltak, a 38 éves nő elvitte úgy, hogy én nem láttam, mikor vette ki azokat. Rögtön elmentem a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályára, ahol kedvesen fogadtak, s elmondtam, mi történt velem. Április 28-án elmentem a salgótarjáni postára, ahol bélyeget vásároltam és az 1. sz. ablakból kiszólt a postásnő, kezembe adta a személyi igazolványom és az egyéb okiratokat, ahol a fényképemen felismert, hogy én vagyok az igazolvány tulajdonosa. Kérdeztem tőle, ki hozta. Elmondta, hogy állítólag a posta előtt találta valaki és behozta a postára. Én ismét elmentem a rendőrségre, bejelentettem, hogy a postásnő ideadta az irataimat, de a pénztárcát nem, mivel azt nem adták neki oda. A retikülömben 14 ezer forint volt, azt a nő nem adta át, nem tette le a posta folyosójára, csak az iratokat. Én ezen cselekedetéért a posta 1. számú ablakánál dolgozó nőt csak dicséretbe tudom részesíteni, hogy segítségemre szolgált a visszaadta irataim egy 84 éves nőnek. Még egyszer ezúton köszönöm segítségét. Tisztelettel: _________________________TAKÁCS lAJOSMÉ Sa lgótarján Nem csak külsejében újul meg a szécsényi múzeum Szécsény Város Önkormányzata, a Nógrád Megyei Közgyűlés és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság közösen készítették el azt a projektet, amely a Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény történelmi belváros közterületei és útjai, valamint a várkert rekonstrukcióját tartalmazza. A pályázat sikeres volt, az abban foglaltak megvalósítására a város 1,2 milliárd forintot kap. Majcher Tamásnál, a Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatójánál azután érdeklődtünk, hogy mikor kezdődnek el a múzeumban a munkálatok és milyen felújításra, korszerűsítésre kerül sor.- A rossz állapotban lévő kastély felújítása 1969-ben kezdődött el. 1975. április 29-én nyílt meg a Nógrád megye régészeti emlékeit bemutató kiállítás. A múzeum 1976-ig csak kiállító- helyként szerepel. A Kulturális Minisztérium 1976-ban nyilvánította múzeumi intézménnyé. A felújítástól több mint egy negyed század telt el. Azóta az épület gépi berendezései, a burkolat elhasználódott, a villamos hálózat korszerűtlen, már-már baleset- veszélyes. A modern követelményeknek megfelelően a gépészeti részt, a fűtést, az elektromos hálózatot korszerűsítjük, a burkolatot kicseréljük. Sor kerül a falak festésére, a külső homlokzati rész felújítására. Megoldódik az épület akadálymentesítése. A múzeumkertben is sor kerül bizonyos munkák elvégzésére, megújul a díszudvar. Ennek egyik fontos célja, hogy a falak vizesedését megszüntessük.- A munkák alkalmával történik-e valamilyen belső átalakítás?- Igen. Az emeleten jelenleg könyvtár, kiállítótermek, irodák, klubterem található. Az átalakítás után az egész emeleti rész az állandó és időszakos kiállítások helye lesz, illetve kialakításra kerül egy előadótér. A földszinten lesznek az irodák, a kutatószobák. Ide kerül a könyvtár, a történeti gyűjtemény, a régészeti anyagunk, a raktár. Terveink között szerepel egy látványraktár kialakítása, ahová a látogatók is bemehetnek. Ezzel az átalakítással, átszervezéssel a műhelymunkát helyileg közelebb hozzuk egymáshoz. A földszinten lesz egy kis büfé is.- Ón, de elődjei is arra panaszkodtak, hogy nem jó az épület biztonsági technikája, ezért nem mernek nagy értékű tárgyakat kiállítani. Történik ezen a területen változás?- Természetesen. Korszerű, modern biztonsági felszerelést kap az épület. így nem lesz akadálya annak, hogy nagy értékű tárgyakat is bemutassunk az időszakos kiállításokon.- A múzeum mellett van egy egyszintes épület, ahol a Körösi Csorna Sándor kiállítás volt, illetve a Tourinform-iroda. Mi lesz ennek az épületnek a sorsa?- A múzeum főépületében, a földszinten van egy szolgálati lakás, amelyet megszüntetünk, annak helyiségeivel a múzeumunk lesz nagyobb. Az ön által kérdezett épület egy részében egy kisebb szolgálati lakás lesz, illetve kiállítási térként fogjuk használni.- Mikor és hová költöztetik a múzeum tárgyait, bútorzatát?- A költöztetést már megkezdtük. Több helyre települünk. Szécsény Város Önkormányzata az anyagi lehetőségeihez mérten segített raktár- helyiséget, illetve irodát biztosítani az átmeneti időre. A múzeumunk anyagának nagy részét a múzeumi szervezeten belül helyezzük el. A költözködést a raktári készlettel kezdtük. A kiállítások bontása lesz a legutolsó mozzanat. Erre július elején kerül sor.- Ezek szerint július Tjétől a múzeum zárva tart, nem fogadnak látogatókat?- Ez csak részben igaz. A főépületünk valóban zárva lesz, de a keleti bástya, ahol felújítottuk a vártörténeti kiállítást és a nyugati bástya, ahol a kőtérbemutató tárlatunk van, nyitva tart.- A szakemberek az átmeneti időszakban milyen munkát végeznek?- Előkészítjük az állandó és időszakos kiállításainkat. A régészeti kutatómunka keményen folytatódik. A belváros rekonstrukciójával munkáink biztos, hogy megsokszorozódnak. Múzeumunk több gyűjtőkörű területi besorolású intézmény. Az egész megyében végzünk régészeti feltáró munkát.- Mikorra tervezik a nyitást?- Jövő év szeptemberében lesz a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója. A városi ünnepi sorozatra reményeink szerint már a megújult, szép környezetben tudjuk fogadni látogatóinkat. SZENOGRÁDI FOTÓ: SZ. T. Lim-.—_. 8f ■ ■ i !_._! A felújításra váró múzeum_______
