Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

2004. JÚNIUS 12., SZOMBAT NÓGRÁDI B U L V Á R Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Ismeretlen ismerősök - Dömsödi Gábor Időnként füvet nyír . a bokori polgármester Bokorban illene találkozunk, de Pesten futunk össze. Az interjú aktuális időpontjában ugyanis mindkettőnknek ott van dolga. Két éve ismerem. Egyszer készítettem vele egy esti beszélgetős műsort a helyi rádióban, azóta jóban vagyunk. Azt már korábban is éreztem, hogy határozott, elszánt és vakmerő ember, mindezek ellenére a mostani találkozón magam is meglepődtem. Valami miatt mindig azt hittem, nem igazán fontos neki a polgármesterség. Úgy gondoltam, ez egy újabb presztízs, amivel fel tud vágni a showbusinessben. Csak most jöttem rá, mennyire tévúton jártam a megítélését illetően. Ez a pasas ugyanis attól kezdve, hogy be­ültem az autójába, csak a falujáról beszélt. Mielőtt betértünk volna egy étterembe, hogy megcsináljuk az interjút, kérte, kísérjem el még egy rövid megbeszélésre. Falubuszra pályázik Bokornak, s ár­ajánlatot kért egy autós cégtől. Minden percben azon jár az esze, mivel tehetné jobbá, színvonalasabbá az ott lakók életét. Furcsa, mert két éve még a tévézésről beszélt ugyanennyit. Manapság azon­ban a műsorok már nem annyira érdeklik.- Nem tudja meghazudtolni magát?- Nem. Állandóan polgármester vagyok. Bárkivel is találkozók, színésszel, zenésszel, két percen belül már arról beszélek, hogyan kell átalakítani az intézmény- rendszert ahhoz, hogy magasabb legyen az oktatás szín­vonala. Ez a fő mániám most. Mindenkivel erről beszél­getek. Elhoztam neki a legelső interjút, kiszedtem belőle né­hány részletet, hogy nézze át.- A megyei történésekből mennyire veszi ki a részét?- Semennyire. Nekem bőven elég a saját falunk társa­dalmi élete. Gondoljon bele: van 70 ház és 140 lakos! Te­le vagyunk szociális problémával. Már ez is sok. Engem olyan dolgok foglalkoztatnak, hogy van-e szemétgyűjtő konténer, levágják-e a parlagfüvet, kiönt-e a patak, van-e szemét az erdőben... Sajnos van.- Az emberek könnyen elfogadták Bokorban?- Könnyen elfogadtak és igazándiból soha nem fog­nak elfogadni. Valahol ez a természetes. Nem várom el, hogy elfogadjanak.- Két évvel ezelőtt nagyon pesszimista volt e tekintet­ben.- Mert ez volt a realitás!- Változott a megítélése?- Igen, mert közösségi emberré váltam. Csinálha­tok én bármit, mindig „gyüttment” leszek. Olyan ez, mint amikor két falusi gyerek együtt nő fel. Mindent tudnak egymásról, a jót és a rosszat is. Kamaszkoruk- ban hiába csapódik hozzájuk valaki, s hiába lesznek attól fogva ők is a legjobb barátok, a harmadik mindig kívülálló lesz. A falusi gyerekek akkor is segíteni fog­nak egymásnak, ha később esetleg valamiért megor- rolnak a másikra. Bokorban soha nem leszek olyan, mintha együtt nőttem volna fel a helyiekkel, de érzik, hogy jó szándékkal teszem a dolgom, és segíteni aka­rok. Látják az emberek, hogy dolgozom a faluért. Ugyanúgy felülök a kis traktorra és lenyírom a füvet, mint a bokoriak.- Mikor volt az a pont, amikor már nem idegenként tekintettek önre a helyiek?- Amikor megválasztottak önkormányzati képviselő­nek. Akkor változott a megítéltetésem. BÉKE VAN BOKORBAN- Emlékszem, a polgármester-választás alaposan felbolygatta a falu életét. Sőt, kicsit talán meg is osztotta az embereket.- Nyugodt szívvel mondhatom, ma már béke van Bokorban. Nincs vesze­kedés. i -A sajtüzem működik?- Olyannyira, hogy én j vagyok az egyik legfőbb 4 \ kedvelője annak a I sajtnak, ami ná lünk ké- . _Mt szül. B üszkék vagyunk a bokori sajtra. A közelmúltban nálunk vendégeskedő francia baráta­inknak is sajtot adtunk aján- dékba. . ..,- Milyen a kapcsolata a ré­gi polgármesterrel?- Elvtársi. Már nem harcolunk. Ő kivonult a közélet­ből. Viszont ha elkészül végre a faluházunk, annak ő fog­ja átvágni a szalagját. Ő kezdte el az építését.- Miért akart polgármester lenni?- Nem volt rend Bokorban. Azt gondoltam, polgár- mesterként rendet tudok tartani. És sikerült. Apró örö­meim közé tartozik, hogy manapság már sokkal keve­sebben dobálják el a csikket, és amikor szemétgyűjtést szervezek, sokan eljönnek.- Polgármesterként melyik eredményére a legbüsz­kébb az elmúlt esztendőből?- A rendezvényeinkre. A traktormajális egyértelműen a szívügyem, de jó érzéssel gondolok vissza a karácsonyi ünnepségünkre is. A falu lakói adtak elő produkciókat, volt aki énekelt, volt, aki zenélt. Meghatódtam. Az ün­nepségen megkérdezte a feleségem, hogy miért morzsol- gatom a kezem. Bevallom, nagyon izgultam. Vicces volt, mert amikor két és fél millió ember előtt vezetek műsort a tévében, nem izgulok. Ezen a rendezvényen pedig öt- venen voltak... Vannak anyagi érdemeink is, a faluházra például 31 millió forintot nyertünk pályázaton.- Nagyon csalódott lesz, ha a következő választáson nem ön nyerné el a polgármesteri tisztséget?- Ha akkor is indulnék, és nem engem választanának, az nagyon rosszul esne. Nem biztos, hogy mindig én le­szek a polgármester. Bármit hozhat még az élet.- Van Bokorban iparűzési adó?- Én kezdeményeztem, és sokáig egyedül csak én fi­zettem. Igaz, nálunk csak egy százalék iparűzési adót kell fizetni, míg Budapesten kettőt. Azt gondolom, hogy egy vállalkozásnak (így az enyémnek is) ki kell tudnia termelni azt az egy százalékot, amivel segíteni tudja a fa­lut. Ma már természetesen nem csak én fizetek iparűzé­si adót, így az ebből befolyó bevételt is tudjuk különbö­ző pályázatoknál hasznosítani, önrészként. KORÁBBAN GYŰLÖLT VIDÉKRE JÁRNI- Egyszer azt mondta, már a vilúg min­den kincséért sem hagyná el Nógrád me­gyét.- Nem megyek el Bokorból. Portugáliá­ul ba mondjuk elköltöznék, de annyi pén­zem soha nem lesz. Furcsa, mert világéle­temben városi gyerek voltam, utáltam a vidéket. Nem hazudok, gyűlöltem vidékre jár­ni! Anyukám peda­gógus volt, és amikor elvé­gezte a fő- i s ­47 éves. Nős, (felesége Engel Krisztina), két gyermek (Dóra és Dávid) édesap­ja. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Az új­ságíró-iskolát 1985-ben végezte el. Pályafutását szervezőként kezdte a Volán Elektronikánál. Később a Magyar Rádiónál dolgozott a 168 óra és a Krónika cí­mű műsorokban, majd egyre közelebb került a tévé világához. 1990-ben Friderikusz Sándornál közösen megalapította a Dömsödi és Friderikusz Kft.-t, mely Friderikusz műsorait gyártotta. 1994-ben útjaik szétváltak, Dömsödi saját műsorokkal folytatta karrierjét a köztévében. Műsorvezető-szerkesztője volt töb­bek közt a Főtér, Telemázli, Autóbontó műsoroknak. Autó Plusz néven egy újsá­got is kiad. 2003 tavaszától a MÓL Hírlap szerkesztője. A köztévé egyik legis­mertebb műsorának, a Néwshomak házigazdája. Májusban múlt egy éve, hogy lakhelyén, Bokorban polgármesternek választották. Februárban megpályázta az MTV elnöki posztját is, azt viszont már nem sikerült megszereznie. Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! i í rttfhnrt! t n \ü“ít KI \I Ofeteih észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcimen, illetve ........................... a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3 100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat’, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! kólát, akkor egy évet Ecsegen kellett tanítania. Ecsegről mindig olyan szövegösszefüggésben hallottam, mint a szörnyűségről magáról, ahol egerek voltak, és még vil­lany sem volt - anyámnak ez tragédia volt. Egyetien po­zitívuma volt ennek a falunak, Szalóki Ede bácsi, aki az egyik postának volt a vezetője, ő és a felesége fogadták be anyámat. Ők nagyon felvilágosult, intelligens emberek voltak, és Ede bácsi később állandó bridzspartner lett Bu­dapesten, amikor a felesége meghalt. Gyerekkoromat te­hát egyrészt Ede bácsi szikrázó személyiségével, más­részt a szörnyűséges ecsegi emlékekkel éltem, ahol anyám tanított. Miután Ede bácsi meghalt, minden halot­tak napján elmentünk a sírjához Ecsegre. Azon az úton minden évben egyszer megfordultam, ahol most minden nap négyszer elmegyek. Ha nekem akkor valaki azt mondta volna, hogy itt fogok Ecsegtől négy kilométerre lakni, szemberöhögtem volna. Mégis idekerültem, és imádom! Ha el akarnának vinni innen, abba kicsit bele­rokkannék, azt hiszem. Azért jó Bokorban lakni, mert ha Budapesten nincs pénzed, akkor nem tudsz mit kezdeni magaddal, ott mindenhez pénz kell. Ha itt nincs pénzed, akkor fogod magad, kimész az erdőbe és gombát szedsz, vagy ha nincs gomba, akkor csak sétálsz. Olyan program ez, amit szeretünk. Sokkal emberibb élet ez.- Megváltoztatta a falusi élet?- Dehogy változtatott. Nem lassultam le, pedig lehet, hogy kicsit be kellene húzni a féket, mert néha érzem, hogy gyors a tempó. Bokorban mindenki nagyon nyu­godt, egyedül én idegeskedem. Valószínűleg egyedül én fogok infarktust kapni a faluban. Remélem, halálom után azért elneveznek majd rólam egy utcát.- A család nem ellenezte a polgármesterséget?- Nem. Támogatnak mindenben. Szerencsére nagyon normális családom van.- Van fogadóórája?- Nincs. Ha valaki akar valamit, akkor szól. Az egyik nap például este tízkor telefonált az egyik gyerek. Mond­ta, hogy nem tud belépni az internetbe. Kérte, hogy szól­jak a fiamnak, menjen át és csinálja meg. Na akkor pél­dául morogtam, de igazságtalanul, mert különösebben nem piszkálnak a lakók.- Amikor elvállalta a polgármesterséget, tisztában volt vele, hogy attól fogva emberi sorsokról dönt majd?- Hogyne. Nekem kell kiosztanom a közmunkát, és a segélyeket is. Igyekszem humánus lenni. Volt egy ember, aki az utóbbi időben nagyon sokat ivott. Mondtam neki, ha még egyszer meglátom ittasan dolgozni, el fogom kül­deni. Egyszer haza is zavartam munkából. Mára sikerült megfordítani a dolgot, mert azóta nem iszik munka köz­ben. Már ezért megérte polgármesternek lenni.- Tapintható az emberek szeretete?- Igen. Érzem, hogy tisztelettel beszélnek velem és hálásak mindazért, amit a faluért teszek. SZEPTEMBERTŐL TAXISOFŐR LESZ- Lefogadom, hogy addig amíg nem lett polgármes­ter, még sok Nógrád megyében élő ember sem tudta, hol van Bokor. Ehhez képest ma már a sztárvilág is Bokor­tól hangos.- Őszinte leszek; a Bokor téma néha már nekem is unalmas. Tisztában vagyok vele, hogy a falu futtatását lassan abba kell hagynom. Ünnepélyesen megfogadom, hogy ön az utolsó, akinek Bokorról nyilatkozom. Ettől kezdve Nógrád megyét kell népszerűsítenem, mert an­Ne csak olvassa, hallgassa is! nak van értelme. Úgy érzem, Bokor már a helyén van a | reklámokat illetően. Járatom a Nógrád Megyei Hírla- | pót, tehát tudom, mi történik a megyében. Valamelyik | nap olvastam, hogy madárijesztő-fesztivált rendeztek Csesztvén. Óriási ötlet, de senki nem tud róla. Az or- sósmagnó-múzeum is nagyon egyedi, de nem hallani az intézmény felől. Nógrád megye népszerűsítésében eze­ket a dolgokat nem szabad kihagyni, egységessé kell ten­ni, hogy komplett legyen. Dolgozni kell azért, hogy is­mertté váljanak ezek is. Nógrád megyében gyönyörű tá­jak, fantasztikus települések vannak.- A televíziózás marad?- Természetesen marad. Szeptemberben indul egy új műsorom, amelyben taxisofőrként járom majd Budapest utcáit. Érdekes és izgalmas produkció lesz. A polgármes­terség a szívügyem, amit gyakorlatilag társadalmi mun­kában csinálok. A családom megélhetését pedig a televí­ziózásból kell biztosítanom, mert ebből élünk. Mániám is van. Veterán tűzoltóautókat gyűjtök. Már van belőle kettő. Az egyiket most fogom restauráltatni.- A lelke mélyén fájlalja, hogy nem ön lett a tévéel­nök?- Nem fáj, mert tudtam, hogy mennyi esélyem van. Körülbelül tisztában voltam vele, hogy nem én leszek a tévéelnök, de az esetleges megválasztásomat követően természetesen a legjobb tudásom szerint láttam volna el a feladatot.- Jó nógrádi embernek lenni?- Nógrádi embernek nem jó lenni, Nógrádban viszont jó élni. Ha Nógrádba szülétek, teljesen másképpen ala­kult volna az életem. 19 éves koromban már elmentem volna egyetemre, és valószínűleg csak 43 éves koromban tértem volna vissza. Akkor, amikor gyakorlatilag ideköl­töztem. Nógrádban nehéz egzisztenciát teremteni, pláne olyat, ami tócsit is eltér az átlagtól. Ha ugyanígy újságíró szerettem volna lenni, ahhoz mindenképpen Pestre kel­lett volna költöznöm. Vidéken minden szempontból hát­rányban vagy, a jót pedig észre sem veszed, mert az ter­mészetes. A jó levegőt, meg a nyugalmat megszokod. Vi­déken hiába olcsóbb a telek, ugyanolyan nehéz megélni, mint Pesten. Nekem így jó Bokorban élni, hogy pestiből lettem nógrádi.- Hogyan képzeljük: kacsalábon forog a bokori Dömsödi-porta?- Egyáltalán nem. Attól nagyon messze vagyok.- Sok bokori látta már belülről a házát?- Többen voltak nálam, mint amennyinek én láttam a portáját. A közelmúltban például, amikor festettük a kul- túrházat, és az önkormányzati irodát, a házamban tartot­tam a megbeszélést.- Elégedett ember?- Augusztusban leszek 47 éves, ha megélem. Annyi minden történt már velem, ami három emberrel együtt­véve sem történhetett. Bejártam a világot, van egy na­gyon jó családom, és van egy falu, amit szeretek. Végig­csináltam a rendszerváltozás televízióját, számos műsor­ban szerepeltem, 46 évesen pedig sikerült újra a legné­zettebb műsort vezetnem. Még számos tervem van, amit szeretnék megvalósítani.- A szakmában polgármester árazzák?- Igen, és mindenki azt hiszi, hogy a saját szellemes­sége, ha így hív.- A bokoriak hogyan szólítják?- Amikor Nógrád megyébe költöztünk, én voltam a tévés Dömsödi. Most polgármester uraznak. Jelenleg azon dolgozom, hogy Bokorban is Gábor legyek. Kép és szöveg: radio FM 100.4 A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRAS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom