Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-01 / 126. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. JÚNIUS 1., KEDD Hagyományainak ápolása nélkül elveszik a nemzet Immár második alkalommal rendeztek hagyományőrző napokat Kazáron. A népviseletéről híres falu a hét végi rendezvényre ünnepi ruhát öltött. Péntek délután Megnyitották a Palócország kiállítást az Aha Sámuel nevét viselő általános iskolában, majd a kézművesházban nagy érdeklődés kísérte a Kabarok-kazárok a honfoglalás idejében és ma című előadást. Az esős időjárás nem kedvezett a táncházi programnak, de ez nem szegte kedvét a táncház sok résztvevőjének, akik a Csávási és a Dűvő zenekar pergő ritmusú zenéjére szórakoztak. Kazár Szombaton a „palóc király”, Aba Sámuel nevét viselő általános iskola adott helyet a több mint két tucat palóc településről érkezett gyerekeknek és felnőtteknek.- Tantestületünk egyik kiemelt programja a hagyományőrzés - magyarázta Kapás Imre igazgató, miközben az udvaron vetélkedő gyermekcsoportokat figyeltük. - A népi kismesterségek, a népzene és a néptánc oktatása fontos része a tantervűnknek. Azt akarjuk, hogy gyermekeink megismerjék és tovább őrizzék történelmi múltunk tradícióit. A települési ön- kormányzat is sokat tett és tesz ennek érdekében az emlékhelyek létrehozásával, karbantartásával és működtetésével. Azt hiszem, nagyon is érhető iskolánk névválasztása is, hiszen a Kazár helynév kötődik a kabar vezérhez, akit Benedek Elek után „palóc királyként” is emlegetünk. Az önkormányzat programjában szereplő hagyományőrző program az idén az iskola által indított nagyszerű kezdeményezéssel bővült. Az általános iskola pedagógusai tavaly szeptemberben hirdették meg azt a palóc honismereti vetélkedőt, amelyre az országból és a határokon túlról is számosán jelentkeztek. Hónapról hónapra kellett beküldeni az iskolának azokat a feladatlapokat, amelyek helyes kitöltésével lehetett bejutni a nyilvános vetélkedőre. A néprajzi és honismereti feladatok kidolgozásában, értékelésében kimagasló szerep jutott Rózsási Beáta igazgatóhelyettesnek. Az iskola folyosóján látható az a térkép, amelyen megjelölték, hogy honnan érkeztek résztvevők a versenyre. Többek között itt olvasható: Patak, Dejtár, Hugyag, Őrhalom, Ludányhalászi, Ka- rancsság, Ságújfalu, Karancsla- pujtő, Salgótarján, Hollókő, Mátraverebély, Mátraszele, Doma- háza, Mátraterenye, Mátraszele, Vizslás, Mátranovák, Vanyarc, Püspökhatvan, Galgamácsa, Hé- vízgyörk, a szlovákiai Csáb, Ipoly- nyék, Losonc, Fülek, Ipolybalog. A vendégek közül a füleki Mocsári Lajos Általános Iskola tanítónőjét, Benkóné Horkai Tündét szólítottuk meg.- A mi iskolánk tavaly volt tízéves. A hagyományok ápolása nálunk is az első helyen szerepel. Azt akarjuk, hogy gyerekeink ne csak a könyvekből ismerjék meg a magyar néphagyományokat, hanem az emberektől, a ma még fellelhető tárgyakból - magyarázza a pedagógus. - Otthon kialakítottunk egy népművészeti szobát, ahová az idős emberektől kapott népi eszközöket, tárgyakat helyeztük el. Hetente egy alkalommal népművészeti és kézművesfoglalkozásokat tartunk, hogy a gyerekek megismerhessék a régi kismesterségeket. A füleki iskola pedagógusainak lelkesedését, szakmai szere- tetét bizonyítja az a videofilm is, amelyet saját erőből készítettek erről a tevékenységükről, hogy az utókor számára is. megőrizzék. Néhányan a pedagógusok közül annyira kedvet kaptak a népművészeti tevékenységhez, hogy Motolla néven kézműveskört alakítottak. Ebben segítségükre sietett a Nógrád Megyei Palóc Népi Iparművészek Köre, amelynek tagjai pártfogolják a népi alkotómunkát. Miközben a kijelölt csapatok vetélkedtek, hogy ki tud többet a palócságról, a többiek a hagyományok házában ismerkedtek a mézeskalács-készítés, gipszöntés, az agyagozás, fafaragás, csuhézás, kosárfonás, üvegfestés, a szövés, fonás, hímzés fortélyaival. Itt találkoztunk Bakos Ferencnévá, akit mindenki csak Maris néninek titulált.- Tudják, aranyoskáim - mondta az érdeklődőknek - ezeket a szőtteseket otthon már nem készítjük. Megváltozott a világ, a viselet. Pedig sokan szeretik a népviseletet, de csinálni már nem. Voltaképpen a polgármester asz- szonynak köszönhető, hogy ezek az eszközök itt vannak, másoknak is megmutathatjuk. Kora délután a hagyományoknak megfelelően a Kazárról elszármazottakat fogadta a falu vezetése. A csodálatosan felújított és átalakított egykori magtár épületébe alig fértek be azok, akik egykoron kazáriak voltak, de már nem a faluban élnek. A mintegy száz elszármazott nemcsak a környező településekről, hanem az ország más tájairól is eljött erre a napra, hogy találkozzanak egymással, meghallgassák az önkormányzat vezetőinek tájékoztatását szeretett falujuk mai életéről. Közülük kettőt kérdeztünk. Tarai Jenőné tanárnő, Kazár díszpolgára az itt töltött évekre emlékezése közben könnyeket morzsolt el a szemében.- Mondhatom, hogy Kazár az én falum - kezdte emlékezését. - Éppen ötven esztendeje, 1954- ben érkeztem Kazárra, ahol harminchat évig tanítottam a magyar nyelvet és gyakorlati foglalkozást a gyerekeknek. Salgótarjániként egy évet tanítottam Kőbányán, s nagyon meglepődtek a megyei oktatási osztályon, amikor azt kértem, hogy hazajöhessek a fővárosból. Állást, lakást kaptam a családommal, s ez akkor is nagy szó volt. Sok szeretetet kaptam a gyerekektől, a szülőktől, amit a munkámmal háláltam meg. Nem szégyellem a múltamat. Tanárként úttörővezető is voltam és kollégáimmal sok-sok gyereknek szereztünk örömet a táboroztatásokkal. Nagyszerű kollégáim voltak, akikkel örömmel találkozom most is. Nyugdíjasként több mint másfél évtizede családi okok miatt költöztünk Kisterenyére. Kérdésünkre, hogy milyen elismeréseket kapott, csak a Szolgálati Emlékérmet említi. A falu 1997ben díszpolgári címet adományozott neki. Erről csak annyit mond, hogy nem szeret az érdemeiről beszélni, de a szíve tele van örömmel. Balogh Béla tősgyökeres kazárt, de hosszú évtizedek óta Pécsett él a családjával. A geológus végzettségű, nyugdíjas, szép szál férfi a középiskola után került a mecseki szénbányákhoz, majd uránbányászattal foglalkozott. Családot alapított és végleg a Dunántúlon maradt. A szívének egy darabja azonban itthon maradt Kazáron, a dombos nógrádi tájakon, s noha az ízes palóc kiejtést már feledi, szülőföldjét sohasem tagadja meg.- Szép, nagyon szép az a táj is, de Petőfit említem, amikor a Kárpátokról és az alföldi rónaságról beszélt. Bennem ez a táj él és ennek a muzsikája zenél, az itteni viseletét látom álmaimban. Kell erről mást mondani? Balogh Béla évente hazajár, hiszen még élnek a szülei. Számára ezek a látogatások újabb erőt adnak az élet elviseléséhez. A mai pedig különös esemény, hiszen régi „játszótársakkal” is találkozhatott. Lám, Kazár nagyszerű példáját adja az emberi törődésnek, olyan példát, amire nagy szükség lenne minden településen. „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje...”. Vajon ki tudott a magyar lírában fenségesebben szólni a tavaszidőről, a természet és ezzel együtt az ember megújulásáról, mint Gyarmathy Balassa Bálint? Épp ezért érthetünk egyet dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel, aki köszöntőszavaiban elmondta, hogy - így pünkösd táján - fejedelmibb ajándékkal nem is lephette volna meg a várost Réti Zoltán festőművész, mint a település nevének előtagját adó Balassi Bálinthoz kötődő akvarell- sorozatával. Balassagyarmat A 31 nagyméretű kép a reneszánsz poéta vitézi, szerelmes és istenes költészetéhez egyaránt kötődik. A kiállított alkotások nem tematikus sorrendben szerepelnek, Balassi sokrétű személyiségének más-más arculatát villantják fel. A tárlatnak otthont adó intézmény, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatónője, Oroszlánné Mészáros Ágnes a bemutatón arról szólt, hogy a napokban 81. életévét betöltött művész a tárlattal ajándékot nyújtott át városának, s nem is akármilyet. A reneszánsz hangulatát megidéző zene és ének, mellyel Kanyó András, Kanyoné Réti Emőke és Csábi István örvendeztette meg a nagyszámú érdeklődőt, valamint a Varga Réka által elmondott Balassi-vers méltó keretet adott a megnyitónak és Kerényi Ferenc szavainak.- 410 éve egy magyar katonatiszt költő módjára haldokolt, hisz utolsó napjaiban még lefordította az 51. zsoltárt - jegyezte meg az irodalomtörténész, aki hozzátette, hogy Balassi valószínűsíthetően sosem járt ősei földjén, Gyarmaton. Egyszerre tudunk sokat és keveset a költőről. Egyetlen autográf kéziratát sem ismerjük, 100 költeményének ciklusba rendezése máig tudományos vita Fejedelmi ajándék a városnak tárgya. A metszet, melynek alapján ábrázolták, szintén a múlt homályába vész. Minden, amit tudunk róla, véletlenszerű. Az elmúlt 50 évben lényeges Balassi-kutatás nem történt - hangzott el a megnyitóbeszédben. Kerényi Ferenc Arany Jánost idézte: „a tudós jobban tudja, a művész jobban érzi”. S valóban: Réti Zoltán kitölti műveivel az adatok hézagait, megpróbálja megfejteni az életművet. A tudomány utólag mindig igazolta a festőművészt: Ma- dách-illusztrációinak kozmikussága, Komjáthy Jenő belső konfliktusai mesterien tükröződnek a Réti-akvarelleken. S persze mindig ott kísért a varázslatos nógrádi táj a háttérben... A könyvtár szimbolikus helyszínévé vált e szép munkáknak. A festmények alatti rövid idézetek a keresésre, a versek újraolva- sására invitálnak. Szellemi, intellektuális kalandban van részünk Réti Zoltánnak köszönhetően - tette hozzá Kerényi Ferenc, aki megjegyezte, hogy a művész által oly kedvelt műfaj, az ak- varell igen nagy jelentőségű a keleti kultúrákban is. A művek alkotója arról szólt, hogy Balassi a kor zenéjét és táncművészetét is egyesítette magában. A „szent anyagról”, az akvarellről - melynek időtállós- sága például Dürer 500 éves munkái esetében is bizonyítható - pedig ekképp vélekedett Réti Zoltán: „finom papír, finom festék és finom ecset kell hozzá, a festő már nem is számít”. No, persze csak mi tudjuk, hogy a mondat utolsó felének épp az ellenkezője igaz. Mert vitathatatlan, hogy Réti Zoltán nagy művésze az akvarellnek. A festő külön szólt a „Bocsásd meg, Úristen” címet viselő képeiről: a kereszt előtt imádkozó és a kereszttől elforduló, a végtelenbe tekintő költőről. Mindkét műről sugárzik a megbánás mélysége. Réti Zoltán, aki nyolc évtizede él a „nagy szerelemben”, a nógrádi tájak bűvöletében, olyan művekhez készített sorozatokat, melyeknek alkotói szintén e tájon éltek. „ Szeretném, ha képeimen át a mi csodálatos nógrádi világunk szépséges, de sokszor fájdalmas múltja - Balassi Bálint kora és költészete - a mai nézőt, diákot és felnőttet egyaránt megérintené” - vallja a festő. S mi lehet ennél szebb kívánság 2004 tavaszán, Balassi Bálint születésének négyszázötvenedik évében a Balassák ősi földjén...? SZABÓ ANDREA Molnár Katalin polgármester köszöntötte a „Palócország szépe verseny” résztvevőit a Harminckét település népviseletbe öltözött lányai közül választották ki a legszebbeket a A zsűrizés ideje alatt a kazári asszonykórus is fellépett fotók* oócs év* Réti Zoltán, Balassi-sorozat (akvarell) Réti Zoltán, Balassi-sorozat (akvarell) Réti Zoltán, Balassi-sorozat (akvarell)