Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

a darab romantikája, reneszánsz han­gulata, bája is biztosítja. A sokminden­féle - társadalmi és személyes - meg­próbáltatásnak, megrázkódtatásnak Iti- tett nézőnek ugyanis - ha bevallja, ha nem - mindig jólesik őszinte, mély ér­zelmeket, a szerelemért áldozatokra is képes párokat, s olyan történést látni a színpadon, amely happy enddel, „az élet szép. Tenéked magyarázzam?” ta­nulsággal zárul. Pedig az időben és tér­ben meglehetősen távoli - az 1480-as években az olaszországi Moncalieriben kezdődő - cselekmény abszolút mese­szerű. Onnan indul, hogy Agárdi Péter, Mátyás király fekete seregének hadna­gya az itáliai portyák során beleszeret egy fiatalon megözvegyült nemes hölgybe, Zilia Dúcába. A zárkózott, gő­gös szépség azonban sokáig megköze- líthetetlennek tetszik, udvarhölgyei tár­saságában őrzi férje emlékét és hallani sem akar újabb kapcsolatról. Agárdi azonban következetes, sőt furfangos „szárnysegéde”, Beppo közvetítésével végül is bejut a palotába, találkozik a rátarti szépasszonnyal és szerelmet vall neki. Esedezik egyetlen csókért, amely­nek azonban nagy ára van: meg kell fo­A vé­Színházi estéh ££ úgy, hogy húsvétot megelő­zően biblikus témájú rock- y operát, a „Jézus Krisztus szupersztár”-t láthatták a salgótarjáni színházbarátok, a ma­gyar nyelv hetének időszakában pedig „A néma levente” szerepelt a bérletsorozat műsorán. De amíg az előző esetben egyértelmű az össze­függés, az utóbbi némi magyaráza­tot igényel. E gondolattársítással csupán arra akarunk utalni, hogy manapság - a „tökjó”-zás és a „ci- ki”-zés nyelvi divatja közepette - ritkán hallani akár még színpadon is olyan szép, veretes magyar be­szédet, olyan csengő-bongó ríme­ket, mint éppen Heltai Jenő szín­művében. A megformáltság igényessége, mí- vessége az egyik oka, hogy e verses víg­játék az 1936-os Magyar Színház-beli bemutatója óta gyakorlatilag folyama­tosan szerepel valamelyik társulat re­pertoárján, s olyan nagyszerű színé­szek játszottak benne mint Bajor Gizi - akire Heltai eleve írta a női főhős, Zilia alakját - Ruttkai Éva, a címszerepben pedig Törzs Jenő, Tímár József vagy a későbbiekben például Sztankay István. A mindenkori közönségsikert azonban Mátyás király némaságot fogadott katonája (Mihályi Győző) és Zilia Dúca nemes olasz hölgy (Gregor Bernadett) vője - elindul Hamburg várába, mert bízik, sőt eleinte biztos abban, hogy ő - egyedül ő - ké­pes feloldani Péter fogadalmát. Agárdi azonban hajthatatlan, Zilia minden ké­rése, könyörgése ellenére kitart eredeti elhatározása mellett. Ez viszont azt je­lenti, hogy Zilia siralomházba kerül, ahol nemcsak a pap imádkozik lelki üd­véért, hanem Setét Lajos, Mátyás bakó­ja - aki nem más mint Agárdi Péter - is meglátogatja. Zilia a csuklya alatt nem ismeri fel a férfit, leszámol az élettel, s beletörődvén sorsába, bekötött szem­mel a vesztőhelyre kísértetik. Ott azon­ban megtörténik a csoda, megszólal a szótlan katona, a szerelmesek egymás­ra találnak és Zilia szájából elhangzik a fentiekben már idézett mondat az élet szépségéről. A király pedig utasítja a Színház mutatta be mindkét helyi bér­letsorozatban. Berényi Gábor- akinek a neve a szolnoki színház igazgatójaként az egykori tarjáni vendégszereplések időszakából is ismerős lehet - rendezte az előadást mértéktartóan, nagy szak­mai biztonsággal, jól közvetítve nem­csak a személyek sorsának alakulását, hanem a történelmi atmoszférát is. Eb­ben a díszlet- és jelmeztervező is jó partnerének bizonyult. Talán csak a Beppo és Mátyás körüli viszonyok tisz­tázatlansága és a király - a róla kiala­kult képhez és a viselt méltóságához képest - bizonytalan magatartása vet­hető fel Berényi kritikájaként. Zilia sze­repét Gregor Bernadett játssza, akiről a bulvársajtó jóvoltából sok minden kide­rült már, de kvalitásai - tudomásunk ban is. A szerelmes, de fegyelmezett ka­tonát Mihályi Győző alakítja ugyancsak meggyőzően annak ellenére, hogy férfi­as hangját, kellemes orgánumát az elő­adás egy részében értelemszerűen nél­külöznie kell. Zilia környezetét, a kirá­lyi párt, valamint udvartartásuk szemé­lyiségeit megjelenítők nagyjából azo­nos szinten teljesítenek, de inkább csak kiegészítő szerepük van Zilia és Agárdi kapcsolatának formálódásában. „A néma levente” - bár verses dialó­gusai révén beszédtechnikailag nem könnyű feladat elé állítja a színészeket - mindenkor hálás szerepekhez juttatja a regényes történet szereplőit, s e helyzet­tel alkalmasint visszaélni is lehet. A Ma­gyar Színház esetében nem így történt... CSONGRÁDY BÉLA Mese az élet szépségéről gadnia, hogy három évig minden körül­mények között szótlan marad. A csók megesik és elkezdődik a magyar vitéz életének nehéz korszaka: nem elég, hogy - hazatérvén - nem láthatja sze­relmét, még némának is kell lennie. Te- lik-múlik az idő, Agárdi azonban hűnek bizonyul adott szavához, tudván, hogy egyébként esélye sincs elnyerni Zilia kezét. Egy év eltel­tével azonban Má­tyás királynak nincs ínyére ked­venc katonájának örökös hallgatása, ezért meghirdeti: száz aranyat fizet annak, aki kigyó­gyítja Agárdit a né­maságból, ellenke­ző esetben viszont fejével felel a ku­darcért. A sok si­kertelen vállalkozó után Zilia is - mint a szentatya hírvi- Zilia kísérete követi úrnőjük hangulatváltozásait krónikást, Galeotto Marziot, hogy e ka­landot feljegyezze, s „Az idő múlását, sokáig állja / A néma levente históriá­ja.” Heltai Jenő darabját a József Attila Művelődési Központban a Pesti Magyar szerint - először mérettek meg ezen a színpadon. Nos e minőségében - ami mégiscsak a legfontosabb egy színész számára - kifejezetten jól vizsgázott. Dekoratív megjelenésével, vonzó gesz­tusaival, elegáns ruhaviseletével egyér­telműen meg tudta értetni, el tudta hi­tetni Agárdi Péter kitartóan lángoló ér­zelmeit és azt is, ahogyan a hideg, büszke hölgyből alázatos szerelmes nő­vé válik. Hitelesnek bizonyult rácsok közé zárva, az élettől való búcsú órái­FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Finisben a dixielandfesztivál Hamarosan várfesztivál N M H-információ A Salgótarjáni Kamarazene- kar Egyesület a főszervezője és egyben ötletgazdája is a Somoskő várfesztiválnak, mely június 24-e és július 4-e között kerül megrendezésre.- Tizenegy évvel ezelőtt azzal a „hátsó gondolattal” indítottuk út­jára a Szent Iván-éji rendezvé­nyünket, hogy hagyománnyá vál­jon - tájékoztatta lapunkat Tolják Vilmos, a várfesztivál egyik szer­vezője. - A rendezvény szervező­je a Salgótarjáni Kamarazenekar Egyesület, mely szoros együttmű­ködésben a József Attila Művelő­dési Központtal idén is megren­dezi az éjszakába nyúló mulatsá­got. 1993 óta rendszeresen közre­működnek vendégek a június 24- ei rendezvényen, ahol eddig fő­ként a táncosok jelenléte volt színpompás. Látványos elem a tűzgyújtás. A műsorban mindig van egy olyan momentum, ahol „eljön az idő” és meggyújtják a tü­zet. Az évek tapasztalata mutatja, hogy van, akit csak a tűz vonz oda - ezért jön a rendezvényre. A tűz melegséget, otthonosságot áraszt. Az azt körülálló emberek lelké­ben fölgyújt valamit, amitől érzé­kenyebbek lesznek az elhangzó zenére és a táncra. Már az ősi kul­túrákban fontos elem volt a tűz, mely valahol megmagyarázza a mai ember viszonyulását is. Évekkel ezelőtt támadás is érte a rendezvényt. Volt, aki nem iga­zán látta indokoltnak a program jelenlétét a város területén. Rosz­szallóan jegyezte meg, hogy a vá­rosban soha nem volt ilyen ha­gyomány. A Szent Iván-napi mu­latság éppen azért, vagyis hagyo­mányteremtő rendezvényként jött létre.- Idén milyen műsorral várják június 24-én a Fő térre az embere­ket?- Miután frissen beléptünk kö­zösen északi szomszédainkkal az unióba, úgy gondoltuk, hogy ezt valamilyen módon közösen kell megünnepelnünk. Úgy, ahogy jó szomszédokhoz illik. A füleki Jánosik együttest hívtuk meg a Fő térre, akik szlovák népi hagyomá­nyokat elevenítenek föl. Ebben lesz ének, tánc és egyéb érdekes­ség. A szlovák népzenére jellem­ző hangszerek szólalnak majd meg, melyre reméljük, hogy rá­csodálkozik a salgótarjáni közön­ség. A technikai hátteret a József Attila Művelődési Központ bizto­sítja. A fellépő együtteseknek biz­tonságot jelent a JAMK technikai dolgozói által biztosított szakérte­lem - fogalmazott Torják Vilmos. Jelenleg is folyik a szervezés, a szponzorok keresése, de még több támogatásra lenne szükség. A tervezett programokhoz várják a jó szándékú emberek segítségét, akiknek módjukban áll, hogy né­mi pénzzel vagy egyéb felajánlás­sal támogassák az első Somoskő várfesztivált. Mint a fentiekből már kiderült, a nyitó napon, egy füleki együttes lép fel a Szent Iván-éji mulatság keretében. A további programok­ról későbbi lapszámunkban ol­vashatnak majd. J.A. Vége felé közeledik a két évtizedes múltú salgótarjáni nem­zetközi dixielandfesztivál. A huszadik évében járó rendez­vénysorozat - éppen a kerek jubileumra való tekintettel - az idén kilencnaposra bővült és tartalmilag is gazdagodott. A Cotton Club Singers a József Attila Művelődési Központ színpadán fotó, p. tóth László Május elsejétől minden dél­utánra, estére jutott egy-egy ér­dekes, színvonalas műsor rész­ben a Fő téri szabadtéri színpa­don, részben a József Attila Mű­velődési Központ színházter­mében. Az utóbbi helyszínen lépett fel hétfőn a Cotton Club Singers, szerdán pedig Snétberger Ferenc gitárművész. Mindkét este felejthetetlen él­ménnyel gazdagította a közön­séget. A Fehér Gábor, Kozma Or­si, László Boldizsár és Szűcs Ga­bi összetételű énekegyüttes ez­úttal élő zenei kísérettel mutat­ta be kivételes képességeit, megszólaltatván Frank Sinatra dalait, filmslágereit éppúgy, mint Ella Fitzgerald, vagy Steve Wonder számait. Az éppen tíz­éves együttes turnéműsora Pres­ser Gábor „Zeneboná”-járól kapta a címét. Snétberger Fe­renc jazzgitáros - noha már ré­gen Németországban él - Salgó­tarjánban, szülővárosában min­dig otthon érzi magát, inspirálja a hazai közeg. Ennek megfele­lően ezúttal is virtuóz játékkal, technikai bravúrok sorozatával kápráztatta el a jelenlévőket. Előadott számainak zöme saját szerzemény, improvizáció volt, de megszólaltatott klasszikus és modern újrafeldolgozásokat is. A nagy sikerű koncert forró hangulatát fokozta a megyei jo­gú város közgyűlése részéről megnyilvánult gesztus: a testü­let Salgótarján emlékéremmel - amelyet Puszta Béla polgármes­ter adott át - ismerte el Snétberger Ferenc tehetségét, művészetének értékeit, nagy ívű, nemzetközi karriert is befu­tott munkásságát. A fesztivál különleges szín­foltjának bizonyult a losonci székhelyű Traditional Jazz Band, amelyik csütörtökön este rekordkísérletbe fogott, s 16 és fél órán át volt képes zenélni folyama­tosan a művelő­dési központ klubjában. (A vállalkozás rész­leteire hétfői szá­munkban vissza­térünk.) Péntek este már lezajlott az egyik gálamű­sor az ugyancsak elismerésben ré­szesült Molnár Dixieland Band, valamint számos külföldi sztárszó­lista - mások mellett Joe Murá­nyi - közremű­ködésével. A szombati gálaes­ten lép fel a hazai élmezőny egyik reprezentánsa a Bényei Tamás ve­zette Hot Jazz Snétberger Ferenc gitárművész a városi közgyűléstől kapott kitün- Band egy szlovák tetőssel fotó: *. á. és egy német együttes társasá­gában. Vasárnap 11.30 órakor az Acélgyári úti Szent József plébániatemplomban a Four Fathers együttes ad gospel- és spirituálékoncertet. A 14 óra­kor kezdődő és 20 óráig tartó Fő téri dixielandparádét - ami egyúttal a huszadik fesztivál búcsúrendezvénye is lesz - a Budapest Ragtime Band műso­ra zárja. CS. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom