Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-10 / 108. szám

2004. MÁJUS 10., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Több pénzt a városoknak! Gusztos Páter (balra), a párt országos ügyvivője és Demszky Gábor, a szabaddemokraták EP-listavezetője Salgótarján Demszky Gábor, Budapest fő­polgármestere, a szabaddemok­raták európai parlamenti listave­zetője Gusztos Péter salgótarjáni SZDSZ-es országgyűlési képvi­selő társaságában tartott tájé­koztatót azon a kampánybu­szon, amely a párt képviseleté­ben az országot járja. Demszky elmondta: pártjuk az Európa Parlamentben a helyben már bizonyított új ge­nerációs politikusait preferálja, így például a salgótarjáni Gusztos Pétert és a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó Mohá­csi Viktóriát. Kifejtette, hogy az unió nem foglalkozik érdemben a lakóte­lepek időzített bombájával. Sal­gótarjánban például a lakosság 60 százaléka lakótelepeken él, Budapesten pedig 70 százalék ez az arány. A 30 éves, korsze­rűtlen épületek rezsiköltsége nagy, felújításukra sem a város­nak, sem a tulajdonosoknak nincs elég pénze. Nyugat-Euró- pában a városi lakosság csupán három százaléka, a most csatla­kozó országokban viszont min­den harmadik városlakó él lakó­telepen. Az EP-ben prioritást kell, hogy élvezzen ez a fontos kérdés, amelynek megoldásáért síkraszáll az SZDSZ. A lakótelepi rehabilitáció mellett a tömegközlekedés a másik nagy probléma. Magyar- országon 1996 és 2003 között az állam egy fillér támogatást nem adott erre a feladatra.- Megértem azt a salgótarjá­nit, aki nem teszi le az autóját a Nógrád Volán kedvéért. Pedig a cél ez lenne. Csak akkor marad­hatnak élhetőek városaink, ha visszafoglaljuk őket az autók­tól. Ehhez kényelmes, gyakrab­ban közlekedő, gyors és megfi­zethető tömegközlekedésre van szükség - emelte ki a főváros főpolgármestere, aki hozzátet­te, hogy 2007-től változtatni kí­vánnak az EU támogatási politi­káján. Külföldi polgármester­társaival összefogva több pénzt szeretnének elnyerni a városok számára. Csak így kaphat pénzt Salgótarján a Fő tér rekonstruk­ciójához, a lakótelepek korsze­rűsítéséhez, a 21-es út szélesí­téséhez, az elkerülő út megépí­téséhez.- Gondot jelent még a Salgó- tarján-Hatvan vasútvonal állapo­ta, amely Ferenc József-korabeli haladást tesz lehetővé - folytatta Demszky. - Megállapodtam Pá­rizs, Brüsszel, Berlin, Róma és Prága vezetőivel, hogy az unió­ban közösen fogunk fellépni a városok érdekeiért, hisz a város- fejlesztés 20 százalékos uniós tá­mogatása méltánytalanul kevés. Terveim megvalósításához ké­rem a liberális szavazók bizal­mát - tette hozzá a szabadde­mokrata politikus, aki ez évben az Európai Fővárosok Uniójának választott elnöke lett. SZABÓ A. „Valaki belőlünk útravált...” NMH-ínformáció Hát ismét eljött a nagy nap. Ta­risznyával és el-elcsukló hanggal, bágyadt, kissé szomorkás mo­sollyal, s„ bizony „nem egyszer könnyekkel kísérve. A végzős diá­kok sorsfordító napja ez, amely után óhatatlanul meglepi az ifjú szíveket valami mérhetetlen üres­ség - hisz búcsút intenek valami jól ismertnek, megszokottnak, egy életüket szabályozó rendnek. No, meg sok-sok barátságnak, hu­mornak, az osztály utánozhatat­lan légkörének, a sikereknek, ku­darcoknak, a vélt vagy valós sérel­meknek. S persze tanáraiknak is, akik nem csak a tudást próbálták belé­jük oltani, hanem önmagukat, személyiségüket adták át - s ez bi­zony nem kevés. Ahogyan Knyazoviczki Noémi, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium végzős diákja megfo­galmazta: már most érezni, hogy ez a különleges többlet, a tan­anyagon kívüli élmény lesz az a maradandó, ami az iskola padjait elhagyva egész életen át elkíséri az embert. A ballagással nem csak az iskola közösségéből válik úrnak egy oda négy, hat vagy nyolc éve járó csoport, hanem az ember énjének egy darabja is bú­csúzik, útra válik - ahogyan ezt Cseh Tamás szép sorai is megfo­galmazzák. Borenszkiné Imre Éva igazgató­nő elmondta, hogy vannak fontos utak, amelyeket mindenki egy­maga tesz meg. Támaszt ad ugyan az édesanyák virrasztó sze- retete, az édesapák szava, a nagy­szülők idő érlelte bölcsessége, de a soron következtető megmérette­téseket - akár a hétfőn induló érettségit, a felvételi vizsgát, s az azt követő életutat - mindenkinek magának kell bejárnia. Csak jel­lem és tudás találkozása teszi az embert igazzá - emelte ki az igaz­gatónő. Reméljük, a most végzett diá­kok szerte a megyében sosem vál­nak a pillanatnyi érdekek rabjai­vá, s nem esnek az elvtelen önfel­adás csapdájába sem. Jó szeren­csét, jó szelet, kitartást kívánunk a ma kezdődő írásbeli vizsgák­hoz, s kísérje boldogság Nógrád megye valamennyi ballagóját! __________ SZ.A. Sz abó Andrea Európa szele Szórakoztathatta a nagyérdeműt a Bon-Bon együttes a színpadon, röpülhettek a magasba a szlovákgyarmati tűzijáték fénycsóvái, főzhettek akár bográcsgulyást a főzni vágyók, ültethettek és díszíthettek fát - számomra az egyedüli él­mény, amelynek sóján valóban megcsapott Európa szele, az uni­ós vonatozás volt. Át, keresztül azon a bizonyos történelmi Nóg­rád megyén, végig az Ipoly mentén. Tisztán éreztem, hogy „ordas eszme”, vak gyűlölet csak ott ala­kulhat ki, ahol azt mesterségesen gerjesztik. E vonaton minden­ki barát volt: lágy zsongássá állt össze a két testvérnép anyanyel­ve: a magyar és a szlovák. Szép volt a folyón inneni községek in­tegető hada, de talán még szívbemarkolóbban hatott az, amikor Losoncon hallhattuk a Honfoglalás című film fő dalát: „Ez a hely, ahol élsz, világnak világa...” . Egy igazságtalan történelmi diktátum elválasztott minket oda- áti barátainktól. S valódi barátságok születtek az út alatt. Megtud­tam, hogy Apátújfaluból a gyarmati piacra jártak vásárolni és el­adni portékáikat az emberek, s óhatatlanul is Vihar Béla sorai ju­tottak eszembe: „Balassagyarmat, te voltál bizony, az óriási vá­ros, Babilon...” S mikor Gyarmat felé úszott a szerelvény, újdon­sült felvidéki magyar és szlovák barátaim egyként tudakolták tő­lem: „Melyik temető ez?” S én beszéltem nekik a vonatablakból tisztán látszó katonatemetőről, a zsidó temetőről, s ők érdeklő­déssel tapadtak az ablaküveghez. Bemutattam nekik a tőlük mesterségesen elszakított Balassagyar­matot, őseik városát, s közben valóban úgy éreztem: hazaértünk Euró"pába. Tartalmas Bolyai-napok Salgótarján A város neves gimnáziuma a szombati ballagást megelőzően már csütörtökön elkezdett ün­nepelni. Az iskolazászló ünne­pélyes behozatalát követően a 10. b osztály tanulói adták elő az „A tehetség tébolyult harca a sikertelenséggel, avagy aki megelőzi korát, az megelőzi a megértettségét” című táncdrá­mát öt jelenetben. Szólót Nagy Enikő, Hanczik Noémi és Gál István tanulók táncoltak, a mű­sort Gressainé Lóránt Lujza tánc- és drámapedagógus szer­kesztette. Ezt követően Székyné dr. Sztrémi Melinda igazgatónő mondott megnyitóbeszédet, majd a rajzfakultációs tanulók kiállítása nyílt meg, ahol Bakos Anna 12. b osztályos diák szólt az egybegyűltekhez. A Bolyai- fal megkoszorúzása után a '80- as évek salgótarjáni rockzené­jéről esett szó a Bolyai tükré­ben. A nosztalgiabeszélgetést és zenehallgatást Bodócs Péter és Oláh Krisztián vezette. A pénteki napon tudományos ülésszak vette kezdetét. Knizse Péter és Oláh Krisztián elnököl­tek az ülésszakon, amely színes és tartalmas előadásokból tevő­dött össze. A Karancs és a Medves tájairól éppúgy szó esett, mint a Hold, a Föld és a Nap tá­volságának méréséről az ókor­ban. Neumann János munkássá­gát is bemutatták a tanulók, az elektromosság történetéről szin­tén elhangzott előadás. Az esőer­dők, a pézsma titka, Somoskőúj­falu és Somos történelme, Nietz­sche, a berlini fal, Salvador Dali szintén terítékre kerültek. Kéri István „Mozaikok az acélgyár tör­ténetéből” című díjnyertes hely- történeti pályázatából részletek hangzottak el. Harry Potter kap­csán szó esett a mai ifjúság olva­sási szokásáról, akárcsak a rajz­filmes animáció születéséről. A Bolyai-kör vezető tanárai Turcsányi Marianna és Szászné Molnár Zsuzsanna voltak. Az is­kolanapok a tantestület és a diá­kok közös vacsorájával végző­dött az intézmény aulájában. Négy hazai nívódíjas (Folytatás az 1. oldalról) növendékei adták, akik szá­mos hazai és nemzetközi ver­senyt nyertek már meg. Köz­tük szerepelt a gyarmati Perneczky Zsófia is, aki szinte valamennyi megmérettetés győztese. A nagyszabású ren­dezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, Dóra Ottó, a megyei köz­gyűlés elnöke és Lombos Ist­ván, Balassagyarmat polgár- mestere támogatta. Ó. A. Valódi kuriózumot láthatott a közönség: Szabó Sándor tizenhat húros gitárján is játszott „Nem csak közönség, de közösség is” Érsekvadkert Szabó Sándor gitárművész tíz éve szervezi az akusz- tikusgitár-fesztiválokat széles e hazában: többek között Budapesten, Békéscsabán, Vácon, Szolnokon, Pécsett, Nyíregyházán, Szigetszentmiklóson. Immár három éve Érsekvadkert az egyik helyszíne a nemzetközi találkozó­nak, s mint a művész elmondta: a községben valódi ér­tő közösségre talált. A szombati est is teltházas rendezvény volt, s ezt szin­tén örömmel nyugtázta a koncertnek helyet adó Mik­száth Kálmán Közművelődési Intézmény igazgatója, Csabák István. Az elmúlt két esztendőben japán, német, olasz gitárosok érkeztek Szabó Sándor meghívására, most a magyar művészen kívül a skót Ian Melrose, a New York-i Vicki Genfan és a San Franciscóból szárma­zó Teja Gerken lépett fel. Bár az akusztikus gitármuzsika rétegzenének számít, nem csak az érsekvadkertiek töltötték meg a termet, ha­nem többek között a balassagyarmatiak, rétságiak, romhányiak is - köztük félprofi és amatőr zenészek. Szabó Sándor megszólaltatta híres 16 húrú gitárját, s az amerikai műfaji tradíciók mellett a skót-kelta hagyomá­nyok is felelevenedtek. A hazai és nemzetközi gitárosok kedvéért megtelt a művelődési ház fotók: gócs

Next

/
Oldalképek
Tartalom