Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-27 / 123. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 9 6 2004. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK p F . GT-s sikerek A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari és Építőipari Szakközép- iskola tanulói az idén is szép sikereket értek el az országos szakmai tanulmányi versenyeken. Hegedűs Csaba 14. C osztályos tanuló a Debrecenben megrendezett országos szakmai tanulmányi versenyen gépipari számítástechnikai szakon kiemelkedő teljesítményével kitűnő technikusi oklevelet szerzett. Ugyanitt világbanki gépész szakon Hukics István és Varga Tamás 12. A osztályos tanulókat a versenybizottság eredményes szereplésükért szakmai tantárgyakból jeles, valamint gépészeti ismeretekből is jeles érettségi érdemjeggyel jutalmazta. Verebélyi Ákos 12. D osztályos tanuló a C Charles Babbage Áutocad országos versenyen elért teljesítményével kitűnő technikusi oklevelet, műszaki rajzolói szakképesítést, valamint autocad 2000 üzemeltetői bizonyítványt szerzett. Az eredményesen szereplő tanulók felkészítő tanárai: Bartha György, Földi Erzsébet, Máté Gábor, Szentpéteri Ferenc és Faluhelyi Csaba. Varga Gergely és Nagy Róbert 11. C osztályos tanuló sikerrel képviselték iskolájukat az országos pneumatikái versenyen. Felkészítő tanár: László Gyula. Galgóczi Péter 12. C osztályos tanuló az országos rendvédelmi tanulmányi verseny gyulai döntőjében képviselte sikeresen megyénket. Felkészítő tanár: dr. Czene Gábor alezredes. Hegedűs Péter 11. B osztályos tanuló a Peák István matematikai versenyen 3. helyezést ért el. Bejutott a matematika OKTV területi döntőjébe. Fizika OKTV területi döntőjén egyedül képviselte megyénket. Felkészítő tanárai: Visnyovszky Krisztián és Kovács F. Gáborné. Ötvenéves osztálytalálkozó Az egykori nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskola 1954- ben végzett, még élő diákjai (negyvenegyen) nagyon szép, családias ünnepségen találkoztunk május 21-én a Szélkakas fogadóban, ahol igazán kedvesen fogadtak bennünket. Mindenki szívesen jött, azok is, akik elkerültek Nagybátonyból az ország más részeibe. Volt aki Kanadából jött el. így fél évszázad után együtt emlékeztünk az általános iskolai diákévekre, tanárokra. A találkozóra ugyanolyan boldogan jött Gortva Pál, volt tanárunk, amilyen boldogan mi diákok. A tanár úr hangulatos élő zenével lepte meg volt diákjait, mindenki nagy örömére. A zenét Farkas Dénes szolgáltatta. Jó volt a tanár úrtól hallani az elismerő szavakat, hogy volt iskolánk, mely szintén ez évben ünnepelte fennállásának 50. évét, a mi osztályunk munkájával indult el, hiszen az 1954-ben nekünk átadott új iskolát tanulás után naponta szépítettük, takarítottuk együtt a tanárok példa- mutatása nyomán. Nagyon szép volt a találkozó, bizony bebe kellett mutatkoznunk egymásnak, hiszen volt akivel nem találkoztunk az elmúlt fél évszázadban csak most, 64 évesen. De valljuk: „Nincs öregebb annál, akiben kihunyt a lelkesedés lángja.” (Henry David Thorean). Ez a lelkesedés vezette diáktársunkat, Pazdera Zoltánnét (Kapás Gabriellát), amikor sok-sok munkával felkutatta negyvenegy volt osztálytársunk új címét, a lányok új férjezett nevét stb., hogy találkozni tudjunk. Köszönjük neki, hogy láthattuk egymást és hogy bizonyította: „Akarni valamit nem annyi, mint álmodozni a kérdéses cselekedetről, hanem megtenni, vagy legalább megkísérelni.” (André Maurois). Ő megtette. Köszönjük neki és segítőinek. Az osztály nevében: SEBESTYÉN FERENCNÉ ____________(SULYOK ILONA) Tüdőszűrés: szigorúan időpontra! Édes mamám mondta: Ha egészség van, minden van. Nap mint nap halljuk és olvassuk: támad a kór, a tüdőbaj. Kevesen mennek el szűrővizsgálatra. A régi „tüdősszűrős buszok” ideje lejárt, elöregedtek a járművek, nincs pénz a felújításukra. Nagyon sokan az egészségi állapotuk miatt nem tudnak beutazni szűrésre, ez engem is érint. A napokban elmentem a fiammal tüdőszűrésre, „nem a megfelelő időpontban”. Merthogy csak a meghatározott időpontban lehet igénybe venni ezt az egészségügyi szolgáltatást. A felvételi ablaknál a hölgy ezt tudtunkra is adta: „Most utoljára még elvégezzük a szűrést.” Merem remélni, nem utoljára mentünk szűrésre. Az egészség- ügyi könyvbe sem fogják legközelebb belebélyegezni az eredményt. A leletet pedig csak másnap és csak délután lehet elvinni. De hát a szűrést nem csak a nyugdíjasnak találták ki. Aki dolgozik és a munkahelye nem engedi el, mit tegyen? Szabadságot kell kivennie, hogy vigyázhasson az egészségére. Szabadságból pedig két napot, mert a leletre is szüksége van. Szeretnénk'kérni az illetékeseket, akik ezeket az időbeosztásokat bevezették, vegyék figyelembe: nagyon sok ember sok-sok kilométert utazik munkahelyére, este későn ér haza. Ezek az emberek mikor tudnak elmenni szűrésre? Mi lesz, ha egyszerre több esetben tömegesen veszik ki szabadságukat a dolgozók? A munkahelyeken ennek nem fognak tapsolni... Egészségünk megőrzése (nem csak) a saját érdekünk! ÖZV. NAGY BÁLÁZ S JÁNOSNÉ Bátonyterenye Köszönet a jó embereknek A nagy nyilvánosság előtt szeretnék köszönetét mondani az acélgyári zenekar tagjainak, akik között az elhunyt férjem 60 éven át tevékenykedett. Sajnos a sors őt már közel két éve elragadta közülünk. A búcsúztatásán a zenésztársak meleg, őszinte együttérzéssel köszöntek el tőle - megígérve, hogy a családját nem hagyják magukra, s tőlük telhető módon segíteni fogják. Ezek a szavak nem csak ígéretek maradtak, hanem maximálisan igazolták az öreg zenetársuk iránti tiszteletüket. Fiát apja nyomdokaiba léptették, segítik, megbecsülik. Általam kért, vagy nem kért segítségüket, együttérzésüket máig megtartották. Azért ragadtam tollat, hogy leírjam hálás köszönetemet, s hogy elmondhassam: a mai világban nem csak irigy, gonosz emberek vannak, hanem becsületes, jóakaratú, segítőkészek is. Külön köszönetemet fejezem ki Boros Sándor zenekarvezetőnek, Diósi János és Patakfalvi Zoltán zenésztársaknak. Ezen pár soron keresztül kívánok a zenekar minden tagjának erőt, egészséget, s a továbbiakban is sok sikert munkájukhoz! ______________ÖZV. VÁLÓCZY SÁHPOBMÉ Sal gótarján Gyermeknap a mamival Nagyon várták már ezt a napot a gyerekek, hiszen a legszebb hónap, május utolsó vasárnapja az övék. Ilyenkor sok mindent szabad csinálni, amit máskor nem lehet. Csupa boldog, mosolygó gyermekarcot látni. Talán csak a nagymamák boldogabbak, akik őket kihozták ide, a Fő térre a gyermeknapi rendezvényre. Percek alatt születnek új barátságok a gyermekek között és a nagymamák is beszélgetőpartnerre lelnek. Miről esik szó közöttük? Az unokáról, meg annak az apjáról, aki - mint mondják - pont ilyen volt kiskorában, mint ez a lurkó. S amíg az unokák önfeledt játékát nézik, gondolatuk visszaszáll évtizedekkel és már őt, a fiukat látják kisgyermeknek. Milyen jó is volna újra a térdükre ültetni a gyerekeket! Elfelejteni, hogy annak már őszül a haja. Sajnos régen elmúltak a mesékkel teli esték, a fiú számára mesét már az élet ír. Mennyire tud fájni, ha valami csalódás, bánat éri. Szívesen átvállalnák a mamák, csak a fiúnak legyen zökkenőmentes az élete. Gondolatukban felötlik a fiú első iskolatáskája. Milyen köny- nyedén, büszkén vitte! Akkor még nem rakott rá terheket a sors, nem húzta vállát a holnap gondja. Milyen feledhetetlen volt az a perc, amikor a maga választott párját hozta el bemutatni a mamának! Jó volt osztozni sportsikereiben. Mindig is egyetértett a mama azokkal, akik a fiút dicsérték. Milyen kár, hogy nem lehet az időt megállítani egy-egy felejthetetlen percnél. Milyen bölcsen van elrendezve az életünk, amíg csak élünk, mindig van akit szerethetünk. Nincs hatalmasabb érzés, mint a gyerek és az unoka iránti összeforrott szeretet. Bár el-elkalandoz- nak a nagymamák gondolatai, figyelmüket elsősorban az unoka köti le, aki fáradhatatlanul szalad, játszik, fürdik a gyermeknap örömeiben. Elszaladt az idő már, a fiú szeretettől meleg hangját hallja. Megfázol anya, gyere, fogjuk a gyereket, induljunk haza! Ez azonban nem megy egyköny- nyen, mert nem csak a gyereket kell meggyőzni, hanem a mamát is arról, hogy jövőre is lesz gyermeknap. VERBOVSZKI EMILNÉ Salgótarján Visszaút Tarjánba: törölve! Sokszor kérdezzük, miért nem maradnak a fiatalok Salgótarjánban? Elsősorban azért, mert nincs munkahely, s még azt a kis kedvezményt is elvették a főiskolásoktól és az egyetemistáktól, amely már tíz éve jól működött. Minden pénteken indult Szegedre egy busz, majd onnan vissza, amely az ott tanuló diákokat hazahozta. Ez egy jól bevált módszer volt, mert a reggeli járatot igénybe tudták venni azok a szülők, akiknek a gyermekei nem kívántak hazatérni az iskola elvégzése után, hanem inkább Szegeden maradtak egy jobb jövő reményében. A délutáni járat pedig kiváló volt a diákok számára, mert Budapest megkerülésével, átszállások nélkül juthattak haza. Most ezt a járatot megszüntették. Tisztelt polgármesteri hivatal és Nógrád Volán vezetősége! A Nógrád Megyei Hírlapból értesültem arról, hogy Salgótarján városa 55 millió forintos nominális támogatást nyert el. Ebből az összegből az említett járat újraindítására is fordíthatnának. Ez hatalmas segítség lenne mind a diákok, mind pedig a szülők számára. _________________MIKUSKA JÓZSEFNÉ Sa lgótarján Százszorszép Somoskőújfalu és Zagyvaróna A május 15-i, szombati lapban T. Németh László által „mini forradalomnak” keresztelt eseménysorozatot kár lenne múlt időbe tenni, ugyanis véleményem szerint - néhány képviselő nagy meglepetésére - az óvoda- és iskola- bezárások kapcsán kialakult helyzet a félidejéhez sem ért! A hatalom buta gőgjét felismerő emberek szívesen olvasnak (és a jövőben is szívesen olvasnának) ilyen jellegű, tartalmas és elgondolkodtató írásokat. Ugyanakkor azt is szívesen látnák, ha egy-két konkrét esettel kapcsolatban valóban a végére járnának az ügynek. Amikor egy városvezető kijelentheti, hogy az utca emberével nem kíván foglalkozni, és mára már az is kiderül, hogy hivatalok véleményét is figyelmen kívül hagyhatja, akkor megkérdezném, hogy ki az, aki igazán a végére járhat itt valaminek. Ezért tisztelet és köszönet azoknak, akik legalább magukban utánajárnak a nagy felháborodást kiváltó rossz döntéseknek. ____ tomka istván Sa lgótarján Csillagnézőben Nagy örömmel vettem részt tavaly a Mercedes-Benz Classics Magyarország Egyesület által szervezett oldtimer- versenyen, amely a háromnapos túra során Egerből számos településre ellátogatott, így Ceredre és Szécsénybe is. A szervezők ötlete nyomán idén az ország másik vége, Pécs és környéke volt a régi autók vetélkedésének helyszíne, amely ismét jó szórakozást nyújtott. A hőgyészi kastély kertjében volt az első pihenő, majd a mezőny a kora esti órákban érkezett meg a pécsi Széchenyi térre. A nemesen csillogó autók versenyén persze nem a sebesség volt a mérce, sokkal inkább az autók megbízhatósága. A csapatoknak a megadott szakaszokon a 30-40 km/h átlagsebességet kellett tartamuk, de összemérték erejüket ügyességi pályákon is, amelyeket század másodpercre pontosan kellett teljesíteniük. A különlegességek közt is kitűnt egy 1958-as 300SL sportautó, a tavaly is megcsodált „Pagoda” és a legpatinásabb modell, az 1950-ből származó 170S. Az első és második helyezett között 500 kilométer után mindössze 32 század másodperc volt Ilkovits Ádám és Marosi György javára, ők egy utat nyertek az olimpiára. A mezőnyben néhány híresség is látható volt, így Ulmann Mónika színésznő, Csiszár Jenő médiaszemélyiség, dr. Molnár Tamás és Szívós Márton vízilabdázók, akik keményen végigküzdötték a kihívásokkal teli távokat. Bár a hazaút hosszú volt, és nehéz szívvel hagytuk el az oldtimer kocsikat, úgy érzem, megérte e kétnapos kirándulás! ERDÉLYI CSILLA Salgótarján Büszkén viselhető főteret! Meglepetten olvastam Ver- bovszki Emilné salgótarjáni Fő teret féltő levelét a május 13-i számban. Tisztelt hölgyem! Ön valamit félreértett: nem felszántani, és sóval bevetni akarják a város főterét, hanem végre talán beváltani egy negyedszázada minden választás, évforduló alkalmával elhintett ígéretet: megyeszékhelyhez méltóvá „varázsolni” a város „nappaliszobáját”. Ha látta Debrecen, Szombathely, Eger, Kaposvár, vagy bármely hasonló nagyságrendű város belső terét, tudja, miről beszélek. Néhány nyugatnógrádi falvacska hasonló terét említeni sem merem: szégyen, de alulmaradunk az ösz- szehasonlításban! Könnyebb megütni a lottóötöst, mint egy törésmentes burkolókövet találni a Fő téren, arról nem is beszélek, s bizony érezze győztesnek magát mindenki, aki az Európa park billegő, felfagyott, életveszélyes kövezetén lábtörés nélkül végigmegy! Ne féljen, nem fog eltűnni sem a Radnóti-szobor, sem a „galambos”, de még a padok sem! Ha valóban véghezviszik a felújítást (félek, megint csak a szavak dolgoznak), végre eltűnik a betonnal pótolt, foghíjas és ronda burkolat, s talán az a vakondtúrás is, amilyet leginkább elhanyagolt falusi kertek végén látni... ______________________A. TÓTH FERENC Sa lgótarján
