Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-15 / 113. szám

.. jr „ ...... L \ f I _ / Lt.L'l A_ Lili 1 M Llíi íLú_ . L L^­A NÓGRÁP MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. MÁJUS i5„ SZOMBAT | Aki megtalálta a csodavirágot Fábián Gyöngyvér gyűjteményes kiállítását nyitották meg május 11-én Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában. A tárlatot Bódi Tóth Elemér költő, író nyitotta meg, a művészt Méhes András alpolgármester köszöntötte a szülőváros nevében. Az ünnepi megnyitón Guthy Éva művészeti vezetésével a Liszt Ferenc kamarakó­rus működött közre. Fábián Gyöngyvér kiállítását megtekintve igaznak találhatjuk azt a megállapítást, miszerint nem beszélhetünk férfi és női művé­szetről, csak művészetről. A salgó­tarjáni születésű festőművész a legrangosabb magyarországi mű­vészeti iskolában, a Magyar Kép­zőművészeti Főiskolán a neves mester, Kádár György tanítványa­ként végzett. Szülővárosa méltán lehet büszke Fábián Gyöngyvéne, mert szakmai ismereteit tudatosan felhasználva olyan tárlattal örven­dezteti meg a látogatót, amely bár­hol megállná a helyét a XXI. szá­zadban. Képei ismertek és kereset­tek a nyugat-európai galériákban is. Művei mellett nem megy el kö­zömbösen a látogató: hisz a ko­moly tartalmi mondandóhoz min­dig megtalálja a megfelelő techni­kát. Nincsenek formai sallangok, hatásvadász túltengések alkotása­in. Ceruza-, tus-, pasztell-, olaj­munkái a színek összhangját tár­ják a hozzáértő szemlélő elé. Port­réit élettel telíti meg - szellemi és technikai frissesség teszi élő em- bené alakjait. Május 11-én a József Attila Mű­velődési Központ üvegcsarnoka zsúfolásig megtelt a művésznő barátaival, tisztelőivel, munkássá­ga csodálóival. Az 1970-es évektől napjainkig mutatja be a sokrétű életművet a Peák Ildikó művészet- történész által rendezett tárlat, melyhez a művelődési központ mellett a Nógrádi Történeti Múze­um adott nagy segítséget. Nagyjá­ból egy emberöltővel, harminc esztendővel ezelőtt rendeztek ki­állítást a festőnő műveiből ezen a helyen - mondta Bódi Tóth Elem­ér költő, író, újságíró, lapszerkesz­tő megnyitóbeszédében. Azóta politikai, gazdasági, társadalmi változások történtek, tájaink las­san megvédendő környezetté ala­kulnak, szeretteink, mestereink, barátaink közül sokan már nin­csenek közöttünk - emelte ki a művek értő tolmácsolója, aki hoz­zátette, hogy a folyton változó egyéni időben Fábián Gyöngyvér munkássága kiteljesedett, nem­zetközivé lett.' Bódi Tóth Elemér azt fogalmazta meg, hogy minden művészi alkotást az idő alakít vég­leges formává. Az idő, ami múlik, de sohasem múlik el, legföljebb minden más, ami benne létezik. Fábián Gyöngyvér tájábrázolása­in, a vibráló felületű képek csönd­jében, szigorúan pontos portréi­ban a kezdetektől fogva ott van az idő: annak társadalmi, egyéni és megannyi más arca. A művésznő tudja - mert rajzolja és festi - hogy aki a világot látja az végső soron az időt látja - fogalmazott a költő. A lét etikai alapja az Örökkévaló­hoz való hasonlatosság, a felelős­ségvállalás önmagunkért és a má­sik emberért - s ez a lényege Fábi­án Gyöngyvér humanizmusának. Művein átsugárzik az emberi lét megannyi alapkérdése: élet és ha­lál, szerelem és részvét, boldog­ság és szomorúság, öröm és bá­nat, a Biblia világa, s az emberi arcmás. Közben a korábbi nagy foltokból építkező zárt formái fo­kozatosan áttetszővé válnak, s a szín- és formavilág, az izgatottság, a frissesség, az expresszív megfo­galmazás, az élet lüktetését, a vonzást és taszítást, sőt valamifaj­ta karikírozó hajlamot, groteszk látásmódot is magában hordoz. - Mindent összevéve, itt van a ké­peken maga a teljes élet - össze­gezte a látottakat Bódi Tóth Elem­ér, aki egy elbájoló régi, orosz me­sével fejezte be mondandóját. Va­lahol a nagy síkságon virul egy örökzöld, soha el nem hervadó vi­rág. Aki letépi és illatát magába szívja, annak lelkében megválto­zik az egész világ, felzendül ben­ne a mindenség éneke. Nem vi­dám dal ez, mégis minden ősszel vándorolva keresik az emberek a pusztákon a csodavirágot. Fábián Gyöngyvér kereste és meg is talál­ta a csodavirágot. Ezért vált bölcs, az életet tisztelő művésszé. S ta­lán nemcsak a csodavirágot talál­ta meg, hanem hazatalált a művé­szetét nagyra becsülő szülőváro­sába, Salgótarjánba is. SZABÓ ANDREA „Bárki vagy, aki a mennyei házba igyekszel” Kovács Bodor Sándor filmje a bencés szerzetesek életéről Szent Benedek 529-ben alapította meg a bencés szerzetes- rendet és papírra vetette a „Regulá”-t, a rend szabályköny­vét. Magyarországon I. István király Szent Márton tiszteleté­re Pannonhalmán építette az első és mindmáig létező, mű­ködő kolostort. Az apátság késő román-kora gótikus bazili­kája a középkori magyar építészet egyik remekműve. A Má­tyás király korabeli úgynevezett kerengő és a klasszicista könyvtár ugyancsak kedvelt célpontja az érdeklődőknek, a hazai és külföldi turistáknak. ■e' Allllü '} icfM-n« A- Lörincz Krizosztom, a film egyik „főszereplője” FOTO: K. B. S. Vajmi keveset tudnak azon­ban a látogatók - s egyáltalán a kívülállók - a „vendéglátók”, a pannonhalmi főapátság monos­torában élők mindennapjairól, a másfél évezredes gyökerű élet­formájukról. Értelemszerűen zárt, ezért nem kevéssé miszti­kus azoknak az embereknek a világa, akik napjainkban is vál­lalkoznak a szerzetességre, arra, hogy Szent Benedek „Regulá”- jának tanításait követve Istent keressék az imádságban, az egy­mással megosztott életben. A pannonhalmi bencés közösség - amely jelenleg mintegy ötven ta­got számlál - arra az elhatáro­zásra jutott, hogy nyit a külvilág felé, s egy film erejéig betekin­tést enged bárki számára a neve­zetes falak közötti úgynevezett intim szférába is, választ adván a gyakran megfogalmazódó, ki­mondott vagy csak gondolt „Mit csináltok ti?”, „Kik vagytok ti?” kérdésekre. Varga Mátyás szer­zetes írta a forgatókönyvet, amelynek megvalósítására Ko­vács Bodor Sándor salgótarjáni filmrendezőt, operatőrt kérték fel. Nem véletlenül, annak a be­nyomásnak a hatására, amelyet a sikeres szakmai múlttal ren­delkező Kovács Bodor Oláh Jo­lán festőről készített filmje az apátságban kiváltott. A „Bárki vagy, aki a mennyei házba igyekszel” című film elkészült, márciusban Pannonhalmán mu­tatták be, a minap pedig a tar­jám közönség is láthatta a J. L. Seagull Alapítványi Iskolában rendezett vetítésen. A film túlmutat eredeti cél­ján: nem egyszerűen végigvezet a szerzetesek életterén, szigorú napirend szerint szabályozott elfoglaltságain, tevékenységi kö­rein, szertartásaikon, ünnepei­ken, hétköznapjaikon, hanem elsősorban azt a gondolkodás- módot, világlátást, emberi vi­szonyrendszert villantja fel, ami megmagyarázza a rend érték­rendjét és meggyőző indoklását adja annak is, hogy miért vá­lasztják némelyek e sajátos, kü­lönös életformát. Aki akarja, aki a legcsekélyebb mértékig is fo­gékony rá, megértheti az ott élők filozófiáját, amely akkor is megérinti a lelkét, ha több ele­mével nem tud vagy nem képes azonosulni. A filmből kiderül, hogy a szerzetesek nem jobbak és nem rosszabbak másoknál, annyiban különböznek viszont, hogy tudatában vannak gyenge­ségeiknek, sebzettségüket ke­zelhetőnek tartják és kezelik. Az imádság számukra nem mene­külés, hanem találkozás Isten­nel, a Biblia - mint a könyvek könyve - folyamatos újraolvasá- sa nem ismétlés csupán, hanem építőköve a szövegek gravitáci­ós erejének, a kereszténység kontinuitásának, a múlthoz való szerves kapcsolódásnak. A ben­cések életszemlélete, életvitele messzemenően a közösségi mentalitáson alapszik. Együtt imádkoznak és dolgoznak. Bár világi értelemben nem élnek családban, az egymáshoz való viszonyukban, az idősebbek és fiatalabbak kapcsolatában csalá­dias légkör uralkodik. A főapát a vezető, az apátok mint meste­rek, mint közvetítők, mint kom­munikátorok viszonyulnak a be­fogadásra kész tanítványaikhoz. A szerzetesi lét lényege Krisztus követésében keresendő. Szerin­tük nincs reménytelen élethely­zet, a szabadság útja az engedel­mességben rejlik. Ez azonban nem az apátnak, nem egy em­bernek, hanem Krisztusnak, il­letve konkrétan szolgájának, he­lyettesének szól. A tulajdonban Idfejeződő gazdagság a rend tag­jai számára nem jelent vonz­erőt, sőt az anyagiaktól való füg­getlenség, az egyszerű életfelté­telek hívei, a feleslegesre, a szükségtelenre nem tartanak igényt, amijük van, azt is szere­tik megosztani a többiekkel. A bencéseknél a tanítás 1802 óta központi helyet foglal el. Természetes, hogy e film is nagy hangsúly helyez az apát­ságban működő, jó nevű gim­názium bemutatására, a taná­rok és diákok egész napi együttlétéből fakadó sajátossá­gok érzékeltetésére. A munka­végzés azonban a monostorban nem korlátozódik az oktatásra, a példaadásra épülő nevelésre. Jelentős szellemi termékük egyebek közt a „Pannonhalmi Szemle” című negyedévente megjelenő folyóirat, amely 2001-ben Pulitzer-díjat kapott. A megváltozott társadalmi vi­szonyok közepette újra ápol­hatják hagyományosan fejlett szőlő- és borkultúrájukat, s fog­lalkoznak gyógynövényter­mesztéssel is. A film nagy érdeme, hogy sok szerzetes szólal meg benne. A médiában gyakrabban szereplő személyiségek - élükön Várszegi Asztrik főapáttal - mellett szót kapnak a különböző nemzedé­kek kevésbé ismert képviselői is. Bár a forgatókönyv - ennél­fogva a negyvenöt perces film maga is - az embert helyezi kö­zéppontba, Kovács Bodor Sán­dor kamerája elkerülhetetlenül láttatja az 1996 óta a világörök­ség részeként számon tartott műemlékek felbecsülhetetlen értékeit, festői képsorokon mu­tatja be az épületegyüttes és a táj harmonikus egységét is. A film rövidebb, 15 perces változa­tát minden turistának levetítik, aki az új fogadóépületben meg­fordul. Ez a magyaron kívül to­vábbi nyelveken - angolul, né­metül, franciául, olaszul, japá­nul és oroszul - is elkészült. A filmbemutató résztvevői­nek a látottakon kívül további nagy élményt jelentett Varga Mátyással és az egyik - többször is megszólaló - szereplővel, Lörincz Krizosztom szerzetessel személyesen találkozni, beszél­getni. Őszinte, közvetlen hang­nemű válaszaikkal megerősítet­ték a film mondandóját, bizal­mukba avatták a jelenlévőket, még közelebb engedve őket éle­tükhöz, önmagukhoz, CSONGRÁDY BÉLA Fábián Gyöngyvér köszönetét mnndott a meleg fogadtatásért Fábián Gyöngyvér: Judit A világörökség részeként is számon tartott nevezetes épületegyüttes FOTÓK: GÓCS ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom