Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-08 / 83. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 9 6 2004. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK P A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Balkáni úton Európába A Raab Karcher Tüzép Rt. az országban lévő negyven telepén és telepeinek környezetében is arra törekszik, hogy partnereit, vásárlóit minden tekintetben kiszolgálja. E célkitűzés megvalósítása Salgótarjánra is érvényes, s ennek érdekében az elmúlt esztendőkben mindent megtettünk. Salgótarjáni telepünk fejlődését, fejlesztéseit - mivel ez nem a reklám helye - nem említem. A hozzánk bevezető út melletti parkoló meglétét azonban hadd emeljem ki, mert azt vásárlóink elégedettséggel nyugtázzák. Azt viszont régóta a mi hibánkként róják fel, sőt, vérmérsékletük szerint megjegyzik, hogy a telepünkre vezető Vásártér út állaga nem európai, még csak nem is magyar- országi, hanem egyenesen balkáni színvonalú. Észrevételük jogos, mi is hasonlóan vélekedünk. Sajnos az út állagának megóvása, felújítása, javítása nem a Raab Karcher Tüzép Rt. feladata. Azért sajnos, mert társaságunk nem hagyná ilyen körülmények között közlekedni a hozzánk érkezőket. Nem mutogatunk senkire, nincs szándékunkban a sértődöttet eljátszani, ám a tényeket nem hallgathatjuk el. Az út fenntartása önkormányzati feladatkör, s mi folyamatosan reménykedünk, hogy a város legnagyobb és legjelentősebb tradíciókkal rendelkező építőanyag-telepéhez vezető utat nem hagyják az illetékesek csak lánctalpas járművek és raliautók által megközelíthetővé „süllyedni”. Partnereinkkel és hűséges vásárlóinkkal együtt a Raab Karcher Tüzép Rt. salgótarjáni telepének dolgozói is abban bízunk, hogy a város ön- kormányzatának büdzséjéből valamicske mégis csak jut a Vásártér út legalább részleges felújítására. Addig is - a balkáni útviszonyok miatt - mások nevében elnézést kérünk. NÉMETH ISTVÁN a Raab Karcher Tüzép Rt. salgótarjáni telepének vezetője Az édesanyák nem tudnak haragudni Nagy a boldogsága annak, akihez látogatók jönnek. Napokon át kifogyhatatlanul erről beszélnek. Sajnálkozva kérdezik meg azt a mamát, akihez már tavaly sem jöttek el a gyerekek és az idén is elmaradnak: miért nem jönnek, hiszen itt laknak a városban? A mama pedig védi a gyermekét. Jött volna az, de nincsen ideje, igen fontos ember, vállalkozó, állandóan utazik, üzletet köt, felsőbb emberekkel tárgyal, repülőgéppel is utazik. Tavaly nem jöhetett el, mert akkor építették a szép nagy kétszintes házukat. Kidobálták akkor a régi bútorokat, kacatokat. Nagy gondot okozott nekik, hogy hová tegyék a mamát. Végül is úgy találták jónak, hogy ide kerüljön be a szociális otthonba. Éjfél is van már, amikor a lakótársak elcsendesednek, elalusznak. A mama azonban nem tud aludni. Arra gondol, hogyha egyszer végleg lehunyja szemét, a fiának el kell jönnie ide, az otthonba, hogy a hivatalos ügyeket intézze. Akkor majd mennyi vádló tekintet éri és ő . már nem tudja ettől megvédeni a fiát, azt az áldott, drága jó embert, aki szereti őt - csát hát nagyon elfoglalt. Már nagyon régen látták egymást. Talán majd jövőre eljön, csak nem biztos, hogy akkor még életben találja őt. Mindezt nem panaszkodó hangon mondta el, én mégis gyorsan elköszöntem tőle. Nem akartam, hogy meglássa a köny- nyeket a szememben... VERBOVSZKI EMILNÉ Salgótarján Tizenöt éves Bátonyterenye A tavaszt hirdető nap első sugarai kicsalják az embereket a lakásokból, babakocsit toló kismamákat, ballagó időseket, szaladó gyermekeket látni, megélénkül a város. Nekem is most jutott eszembe meglátogatni egy nagyon régi, kedves ismerősömet, aki már hosszú ideje szociális otthonban él. Ott kereste és találta meg második otthonát, amelyet a sors neki kijelölt. Az otthon kerítésén belül egy pádon ült társaival. Szorosan egymás mellett ülve olyanok voltak, mint szürke kis madarak, csupán az arcukon derengett a várakozás pirossága. Várakoznak, mindig várnak valakit a családból. Talán a fiuk, vagy valamelyik unoka eljön meglátogatni őket. Kapnak egy ölelést, talán süteményt, lehet hogy egy szál virágot is hoznak. Tizenöt év sok-e, vagy kevés egy város életében? A teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni a város fejlődését. Én ötven éve élek Nagybá- tonyban, ebből harminc évet a Bányavárosban. Tizenöt év alatt volt jó és rossz is a város életében. Jó volt, mert volt bánya, sok ezer embernek adott megélhetést, ebből profitált a Volán is. A Fűtőber jelenleg is ad munkát, ha már nem is a régi létszámmal, de működik. Volt harisnyagyár, ruhagyár, csak volt. Teltek az évek, épült, szépült, fejlődött a város. Szépültek az utcák, parkok épültek. Iskolát kaptak a zenét tanulni vágyó gyerekek. A régi ISZI kinőtte magát, a környéken élő gyerekek és felnőttek magas színvonalon tanulhatnak szakmát, szerezhetnek tudást. Oktatási színvonaluk a határokon túl is hírnevet szerzett az intézménynek. A sportcsarnok ad helyet a sportrendezvényeknek, versenyeknek. A betegek ellátásának érdekében működik egy laboratórium a központi rendelőben. Létrehozták a városunk és környékén élők gyógyulása érdekében a fizikoterápiát, köszönjük. Az itt és környéken élő emberek érdekében az ellátás színvonalát segítette, hogy sorra nyíltak kis és nagy üzletek. Most megépült a Penny market. Emlékmű szépíti városunk főterét, a szobor méltó emléket állít a hős bányászoknak. Megőriztük a régi bányásznapok emlékét is. Új kenyér ünnepét tartunk, színes műsorral emlékezve az „Életre”. A vasárnap igazi ünnepünk. Minden ünnepünk értékét, színvonalát emeli, a fúvószenekar „bányászzenekar” reggeli szerenádja, ahogy itt mondjuk „zenés ébresztő”. Nőklub alakult, kirándulnak, színházban múlatják idejüket tagjaik. Művészeti klubunk van, ahol az itt élő amatőr művészeink mutatják be alkotásaikat. Képek, kézimunkák láthatók a kiállításaikon. Nagy örömünkre, köszönjük. Régóta fontolgattam, hogy egyszer leírom városom, városunk mindennapi életét és azt, amit szeretnék még látni és akik tehetnek érte megtegyék, valóra váltsák terveinket, álmainkat. Sok fiatal él városunkban, kevés a szórakozási lehetőségük. A diszkó, ami jelenleg összehozza a környéken élő fiatalokat. (A diszkó vége pedig elszomorító.) Nem elég, ha van szép parkunk, virággal díszítjük fel a várost, nekünk kellene erre vigyázni. Ki kellene alakítani egy kutyafuttatót, ne legyenek tele tereink kutyagumival. Szép idők voltak, amikor a „betonlakók” hét végeken, de az idősebb emberek is elindultak a régi November 7. parkba, a haldai tóhoz. Új szelek fújnak, ez a park már hosszú ideje nincs, csak szemét, gaz és pusztítás nyomai. Szívesen emlékezem, emlékezünk azokra á hét végekre, amikor a parkban töltöttük barátainkkal szabad időnket. Akkor nem mindenki tehette meg, hogy autóba pattanjon és kiránduljon, de akkor az autósok is szívesen mentek a halastóhoz. Volt ott foci, bográcsozás, szalonnasütés, a gyerekeknek hinta, játék. A horgászásnak hódolhattunk, jól éreztük magunkat. Kora tavasztól késő őszig kijártunk. Télen az üzemek rendeztek összejöveteleket, ünnepségeket kis faházakban. Mára a látvány elszomorító. Tarjánnak van Dolinkája, nekünk miért ne lehetne ifjúsági parkunk? Tizenöt év múlva a 30. születésnapon egy újabb ünnep kerülne fel listámra a mindannyiunk örömére. Jó volt emlékezni, jó a jóért tenni. NAGYBALÁZS JÁNOSNÉ Bátonyterenye Tarjám tátika A Tarjáni tátikát immár ötödik alkalommal rendezték meg a József Attila Művelődési Központban. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén közel ötven csoport jelentkezett a gálaműsorra. A több mint 200 iskolás gyermek csütörtökön főpróbán mutathatta meg magát először, amely egyben válogatóként is szolgált. A hosszú megmérettetés után a zsűri 15 produkciót választott ki a szombati döntőre. A telt ház előtt zajló programon a szereplők ügyes, színvonalas műsora, a showtechnika varázslatos világa elkápráztatta a közönséget. Az élményt csak fokozta a zsűri elnöke, LL Junior színpadra lépése, aki fergeteges hangulatot varázsolt. A zsűri az értékelésnél azt vette figyelembe, hogy a produkció menynyire hasonlított az eredeti előadásmódhoz, előadóhoz. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata ifjúsági tanácsnokától, Molnár Pétertől Mucsina Gréta és csapata, valamint Danyi Attila és társai vették át a díjat. A József Attila Művelődési Központ ajándékát Török Ádám csapata kapta. A Rádió Fócus ajándékát Rácz Lívia produkciója kapta. A Figyusz Diákmagazin kü- löndíját Bonivárt Fanni és csapata érdemelte ki. A zsűri elnökétől, LL Juniortól Radics Éva és társai vették át a díjat, a Nógrádi tátikára továbbjutott még Nagy Zsaklin és csapata. A színvonalas, jó hangulatú program LL Junior legismertebb dalával ért véget. A megyei gála május 1-jén lesz Salgótarjánban, a Tarjáni tavasz keretében az Euró- pa-napon, ahol ezúttal a város nagyközönsége előtt szabadtéri színpadunkon adnak számot a továbbjutott produkciók arról, hogy mennyire sikerül hasonlítaniuk az eredeti előadóhoz. Reményeink szerint a tátika megyei gálaműsora felejthetetlen élményt nyifP majd szereplőknek és nézőknek egyaránt! ANDRÁSSY NÓRA JAMK, Salgótarján Táj sebészet Kozárdon Tisztelt cserhátaliai polgármesterek! A 21-es főútról a Szécsény- Hollókő útra, majd onnan Ecseg, Kozárd és Alsótold felé kanyarodva olyan kiábrándító látvány tárul elénk, amely már ott elrettenti a környékünkre igyekvő vendégeket. Zsákszámra szétdobált szemét, építési törmelék, út menti árokba és erdőszélre ürített mocskos szennyvíz, mindenféle tájrondító hulladék van körülöttünk. Tennünk kell valamit a szebb és tisztább környezetünkért, s azért* küldöm ezt a felhívást, hogy gyűjtsük össze és tüntessük el a szemetet. Kozárd önkormányzata már csatlakozott a táj sebészeti programhoz, amelyben vállaltuk az erdeink szélét elborító illegális szemétlerakók feltérképezését és az út menti szemét összegyűjtését. Április 3-i akciónk után is várom a jelentkezéseket az út menti erdei szemét, hulladék összegyűjtésére és gyűjtőtelepre szállítására a 32/491-067 (Agroservice), vagy a 06- 20/365-5758 telefonszámon. A múlt szombati „akciót” Harmos Krisztián természetvédelmi őr (Bükki Nemzeti Park) és Hajas Péter Pál, a Kozárdi Bézma Természetbarátok Egyesületének vezetőségi tagja koordinálta. Az összegyűjtött hulladékot a szé- csényi szeméttelep fogadja be, annak elszállítását a kozárdi Agroservice Kft. vállalta. DR. HAJASNÉ BANOS MÁRTA polgármester, Kozárd Környezetvédelem okán... Közeledve az EU-csatlakozás időpontjához, szegényedünk országosan, szegényedünk pász- tóiasan, szegényedünk pénztárcában, lelkiekben, egészségben. Van-e köztünk „bölcs” politikusainkon kívül, aki tudja mi vár ránk május 2-án? Mit hogyan kell tennünk, mit kell másképp csinálnunk, hogy megfeleljünk új diktálóinknak, ha már ez a fejlettségünk vizsgarendje. Negyven évvel ezelőtti viszonyunk a természettel megváltozott, ez a változás nem eukon- formis. Ügyeletes kereskedelmi ügynökeink elláttak bennünket a nyugati csodavilág rejtelmeivel, széltől is óvó eszközökkel, miközben megfeledkeztek más igazi értékek közléséről, a természettel történő harmonizálás értékeiről. Ezt az egyedüli őserőt vihettük volna magunkkal, ha már a helybenjárást belépésnek neveztük el. Az EU minden más területen jelenthetett volna nekünk, ha pont a befogadók nem taszítanak abba a természetellenes helyzetbe, amelyből a rendszer- váltásként nevezett időpont váltott meg bennünket. A Nyugat-Mátra mikrofe- jlettsége, tiszta vize, levegője, erdője adottság volt. Míg a Mátra északi és déli oldalain más értékrendek alakítottak ki nagyobb életteret, nálunk veszni hagytuk és folyamatosan romboljuk a még meglévőket. Vizeinket a fejünk fölött manipulálták, az épített környezet- védelem nem működik, minden beruházással mély sebeket ejtettünk a tájon. Negyven éve iható volt a Kövicses-patak vize, szépen virágzó gyümölcsösök, kertészetek vitték hírül a település lakóinak szorgalmát, minden tevékenység harmonikusan illeszkedett a természet rendjéhez, ma egyre súlyosabb terhek gyűlnek a virágzó rend helyett szeméthegyek formájában. Törvényeink gyengék, vagy mi vagyunk öngyilkosjelöltek? Vegyük példaként a Muzsla alatti teherautónyi kábelburkolatok lerakatát. Tudja a rendőrség, az önkormányzat, tudjuk mi is, hogy honnan, mikor, milyen tevékenységből származhat, innen már gyerekjáték az elkövetőt felderíteni. Tudjuk mindannyian menynyi a kár és mennyi lehet a változatlan helyzetből adódó további kártétel. Nincs megoldás, egyszerűbb a belenyugvás? Közgazdasági kárát mért nekünk, kisembereknek kell elszenvedni? Az 1998-ban készült plakátunk mai aktualitása semmit nem kopott („Ez is Pásztó”), sőt, egyre aktuálisabb! Az ugyanebben az évben felajánlott szelektív hulladékgyűjtő udvar megépítése (ingyen) ma már a várost az országos példák élmezőnyébe sorolhatta volna, amely más hasonló támogatási forrásokat szabadíthatott volna fel javunkra. Szegények vagyunk, nem csak anyagiakban, de akaraterőben, igényesség terén és egyéb mutatók alapján is. A Zöld Kerekasztal civil szerveződés megrekedt a választások okán végződő lendületnél remélem nem a 2006-os választások előtt válnak egy páran nagy környezetvédőkké? Marad a környezetvédelmi csoportot alkotó két egyesület és egy maroknyi segítőkész, a dolgok iránt érzékeny ember a környezetvédelemért, természetvédelemért, madárvédelemért szélmalomharca. Május 2-től jön valaki az unióból takarítani elfajzott embertársaink piszkait? Pénzkérdés lenne a szemléletváltás? Törvényt alkotni is lehetne olcsóbban, mint a „hagyományos” magyaros lassú, óvatos tempó, ha az égető problémát feszeget! A szennyvíz és egyéb környezeti ártalmakat ránk zúdító fejlődés menetéből hiányzott a felelősök munkamorálja a szakaszos és következetes megoldáskeresés terén. Az urbanizáció jó dolog, azt nem majmolni kellett volna, hanem szakemberekhez méltón kezelni. Nem igaz, hogy nem volt anyagi lehetőség a párhuzamos ügyintézések rendezésére. Tavasszal takarítani szeretnénk, felmérünk illegális lerakókat, megpróbálunk ezek közül egy párat saját erőből megszüntetni, felszámolni. Tavasz- szal faültetéshez gödröket ásunk, fákat ültetünk, saját erőből, pályázaton nyert pénzekből, társadalmi munkában. Szeretnénk, ha felhívásunk után a fizetésért e téren dolgozók is kapcsolódnának munkánkhoz, szeretnénk, ha a többi tevékenységeinkhez minél többen csatlakoznának. ILLÉS RUDOLF Pásztó
