Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-01 / 77. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 9 6 2004. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Önzetlen gyógyítás Drága Mamikánk, Galló Józsefné 2003 decembere és 2004 februárja között több alka­lommal is kórházba kénysze­rült. A salgótarjáni Szent Lázár Kórházban minden esetben sú­lyos betegségének megfelelően, készségesen, odaadóan ellátták, dacolva az egészségügy álta­lunk, hozzátartozók által is jól ismert problémáival. A gyógyító munkát ért sok támadás ellené­re mi nyugodt szívvel kijelent­jük, hogy a szeretetteljes ápo­lást, az elkötelezett hivatástuda­tot semmiféle anyagi ellenszol­gáltatással nem lehet ellensú­lyozni. Ezúton is szeretnénk kö- szönetünket kifejezni a kórház nőgyógyászati osztályán dolgo­zó orvosoknak, nővéreknek, se­gédápolóknak azért a lelkiisme­retes munkáért, gondoskodá­sért, amelyben szeretett Mami- kánkat az utolsó pillanatokig ré­szesítették. A MÁDASDI ÉS A FERENCZIK CSALÁD Salgótarján Egy osztály, ahol még él a szeretet, az emberség Szent Lázár Kórház harmadik emelete, sebészet. Ez az osztály, ahol orvosaink, ápolóink nehéz gazdasági helyzetük mellett odaadó, kötött munkaidőt nem ismerő lelkiismeretes munkával küzdenek emberek életéért, fáj­dalmuk enyhítéséért. Dr. Gál Sándor osztályvezető főorvos, dr. Bakos Sándor főorvos túlzot­tan leterhelt munkájuk mellet időt, energiát szentelnek osztá­lyukon fekvő betegeik folyama­tos megfigyelésére, valamint ke­zelésére. Ezen orvosok, ápolók munkája példaértékű lehet na­gyon sok kórház orvosai, ápolói részére. De ugyanezen dolgok vonatkoznak házi orvosaink nagy részére, például Kis Péter háziorvosra, ki fáradságot nem ismerő munkával küzd betegei­nek gyógyulásáért. Egyben ezen úton mondunk köszönetét számunkra megértő tekintetük odaadó figyelmessé­gükért magam és nagyon sok betegtársam nevében. _____________________________EGYED LAJOSNÉ M ihálygerge [El) Foglalt ülőhelyek A salgótarjáni távolsági busz- pályaudvar váróterme, folyosója el van látva ülőpadokkal, sze­méttárolókkal, s mindez az uta­zóközönség érdekében és ké­nyelméért történt. Sajnos azon­ban szomorú tapasztalat, hogy az utasok ennek ellenére sok­szor nem tudnak a padokra leül­ni, mivel azok tele vannak a be­vásárolt csomagokkal. Én naponta utaztam Mizser- fára, de a buszokon is ez a kép fogadott. Leülni nem tudtam, mivel négy kosár is volt a kisze­melt ülésen, de még ezenkívül több helyet is elfoglaltak a cso­magok, Én már több esetben szóltam ezért, felhívtam figyel­müket a szabálytalanságra, s meg is kaptam ezért a magamét. Nagyon szépen megkérem az utasokat, ne tegyék csomagjai­kat az ülőpadra, tegyék a földre, mivel ott van a helye. A cigaret­tacsikkeket se dobálják szét, te­gyék az arra kijelölt helyre, hi­szen a városgazdálkodás jóvol­tából van belőlük elég. Mi, uta­sok is a magunk módján próbál­junk tenni valamit a rend, a tisz­taság érdekében. Megéri. __________________________TAKÁCS LAJOSHÉ Salgótarján Köszönet a gázszolgáltatónak A 2003 tavaszán a Tigáz Rt. ve­zetése (az egymilliomodik fo­gyasztói létszám elérése kapcsán) egyedülálló kezdeményezést in­dított útjára. Célja: a fiatal generá­ción keresztül járuljon hozzá a környezetkultúra erősítéséhez. Ennek megfelelően a Tigáz Rt. az általános iskolai tanulók részé­re egy olyan programsorozatot va­lósított meg, melynek célkitűzése a környezetvédelemmel kapcsola­tos érzékenység megteremtése. A 8-10 éves korosztálynak szó­ló „Mindenki egyért, egy minden­kiért” vándorbábjáték azzal a szándékkal született, hogy szóra­koztató formában közelítse a gye­rekeket a környezetvédelmi szempontból fontos kérdésekhez. Salgótarján város valamennyi általános iskolájának negyedik osztályos tanulója részt vett ezen a bábelőadáson, melynek zárása­ként a gyermekek még ajándéko­kat is kaptak. A diákok ismeretei­nek elmélyítését szolgálta az elő­adáshoz kapcsolódó rendkívüli igényességgel összeállított mun­kafüzet, melyet élvezettel forgat­tak a gyermekek. A program kiegészítő része egy rajzpályázat volt, amelyen a résztvevő intézmények tanulói tetszőleges formában fejezhették ki a környezetvédelemmel kap­csolatos gondolataikat, érzései­ket. Mindezen tevékenységsoroza­tot ünnepélyes záró értékelés kö­vetett, amely Hajdúszoboszlón került megrendezésre. Az ünnep­ség igazi meglepetése a rajzpályá­zatokból készített gyönyörű kiál­lítás, oklevél és az intézményen­kénti 100 000 forintos pénzjuta­lom, továbbá a résztvevők meg- vendégelése. Köszönjük Biagio Marino úr­nak, a Tigáz Rt. elnök-vezérigaz­gatójának és munkatársainak a kezdeményezését. Hiszünk ab­ban, hogy e programsorozattal hozzájárultak ahhoz, hogy ....együtt egy további, kis lépést te gyünk a tudatosabb környezet­védelmi kultúra kialakításáért... egy jobb élet biztosítása érdeké­ben...” ______________SOMOGYIMÉ QUALLICH LENKE Salg ótarjáni általános iskolák munkaközössége nevében Köszönetnyilvánítás A Munkáspárt városi szerve­zete nevében köszönetünket fejezzük ki mindazon salgótar­jáni és környékbeli polgárnak, politikai és civil szervezetnek, aki aláírásával támogatta a kór­házak állami tulajdonban való megtartását. Köszönjük az alá­írásgyűjtés folyamata alatt ta­núsított egyetértésüket, bátorí­tásukat. Köszönetét mondunk mindazon önkormányzatok­nak és polgármestereknek, akik tevőlegesen is hozzájárul­tak az eredményes aláírásgyűj­téshez __________________________________MAOY ATTILA a Munkáspárt városi elnöke P F ! Problémás gyerekek? „Magyarországon a becslések sze­rint a gyermekpopuláció 15-20 szá­zaléka küzd tanulási, magatartási za­varral, amely kb. 301M00 ezer csalá­dot érint” - írja az egyik pedagógiai szaklap. Elgondolkozom ezen a döbbene­tes adaton, fölnézek az újságból és megakad a szemem a szobám falán lógó, dédnagyapámról 1900-ban ké­szült fényképen, aki kántortanító volt. Aztán továbbviszem a tekintete­met elődeink régi fotográfiáin és a fér­jem nagyapjára pillantok, aki szintén a nemzet napszámosa volt a század- forduló Magyarországán. De jó lenne megkérdezni ettől a két kackiás bajszú, szúrós tekintetű, de mégis szeretetet és nyugalmat su­gárzó tanító úrtól: vajhogy az ő ide­jükben az iskolákban hogyan is men­tek a dolgok, mit szólnának ezekhez a mai statisztikai adatokhoz? Akkori­ban voltak-e ilyen nagy számban mentálisan sérült, mai szakkifejezés­sel élve „btm”-es gyerekek? (beillesz­kedési, tanulási, magatartási zava­róig. Biztosan nem! Az ő növendéke­ik nem élvezhették még a különböző férfi vagy női keresztnevekkel fémjel­zett tv-showműsorok gyermeki lelket és erkölcsöt romboló hatásait. A dur­va lövöldözős számítógépes játékok helyett nekik még biztosan a nagy­mama vagy a nagypapa mesélt a hosszú téli estéken. Sajnos a „btm”-es kisgyerekekből bőven jut minden mai általános isko­lának. Mi pedagógusok, nap mint nap szembesülünk ezzel az összetett és bonyolult problémával. Vannak szülők, akik partnerként segítik a munkánkat, de vannak olyanok is, akik nem igazán értik miről is van szó. Annyit szűrnek le, hogy már megint valami probléma van a gye­rekkel! De nézzük csak szépen sorban ezt a titokzatos három betűt! Beilleszkedési nehézség: jelzi, hogy valamiért a gyerek nem érzi jól magát a többi gyerek társaságában. Nem, vagy nem szívesen vesz részt a közös munkában, játékokban. Nem, vagy nem szívesen beszélget társaival. Ma­gányosnak érzi magát a közösségben. Vagy éppen az ellenkezője, nagyhan­gú, mindig ő akar a társaság közép­pontjában lenni. Érdekes tapasztalat, hogy a gyermekével törődő gondos szülő minden szülői értekezleten ott van, érdeklődik csemetéje tanulmá­nyi eredményeiről. Viszont azt már kevés anyuka vagy apuka kérdezi meg a pedagógustól, hogy milyen po­zíciót tölt be a gyerek a közösségben? Kezdeményező vagy éppen csendes, visszahúzódó? A szülők általában is­merik a gyerek otthoni viselkedését, de az „iskolait” nem minden esetben. Pedig a szülő és tanár közös érdeke, hogy a csoporton, osztályon belüli kapcsolat kellemes legyen. A gyer­mek személyisége az egykorúakkal való együttműködés során változik. Az általános iskolás kor döntő jelentő­ségű a társas kapcsolatok, a személyi­ségfejlődés szempontjából. Tanulási nehézségek - megállapí­tása okának feltárása, korrekciója mindenképpen szakember feladata. Az osztálytanító, a fejlesztőpedagó­gus, a pszichológusból összehangolt munkája. A szülő - ha gyermeke diszlexiás, díszgráfiás, vagy éppen díszkalkuliás feltétlenül kérdezze meg a szakembert, hogy ő otthon mi­ben és hogyan segíthet. Igen fontos az együttműködés, mert ezek a gon­dok, problémák ma már különböző módszerekkel megoldhatók! Nem győzzük hangsúlyozni, ha idejében nem „kezeljük” ezeket a problémá­kat csak halmozódni fognak. A gye­reket sorozatos kudarcok érik, nem lesz sikerélményük. A tanulásba fek­tetett energia nem hozza meg a kí­vánt eredményt. Aztán szép lassan a gyerek kedve elmegy a tanulástól, sőt még az iskolába járástól is. Ugye mennyire természetes, ha a gyerek köhög, lázas, azonnal szakemberhez fordul a szülő. Ugyanilyen fontos len­ne a tanulási nehézség „tünetei” ese­tén a megfelelő szakember segítsége. Sajnos még mindig előfordul az, hogy az iskola a nevelési tanácsadó véleményét kémé a gyerekről, de a szülő csak hosszas rábeszélés árán, vagy egyáltalán nem viszi el a gyere­két. A szülők egy része megtorpan, amikor szembetalálkozik a problé­mával. Sajnos az ilyen „védekező re­akció” mögött nemcsak a tájékozat­lanságuk áll, szemléleti változásra is szükség lenne. Magatartási zavarok - gyűjtő foga­lom. Itt is meglehetősen színes a pa­letta, jellemzője, hogy a gyerek visel­kedése eltér az elfogadott normáktól. A magatartási zavar, a helytelen visel­kedés oka egy elhúzódó feszültség, amit a gyerek egyedül nem képes fel­oldani. Persze további kérdés, hogy e mögött a feszültség mögött milyen eredetű okok húzódnak. Ezek felde­rítése a legfontosabb feladat. A nem megfelelően viselkedő „rossz gyere­kek” állandóan üzenetet küldenek a külvilágnak. Ezeket az üzeneteket nekünk felnőtteknek vennünk és kó­dolnunk kell! Sokszor egy osztályfő­nöki megrovás az ellenőrzőbe annyit jelent: figyelj jobban rám, beszélgess, foglalkozz többet velem! Az iskolák­ban óriási igény lenne arra, hogy a magatartási problémákkal küzdő gyerekek rehabilitációs, fejlesztő fog­lalkozásokon vegyenek részt. Itt a sa­ját tapasztalataimat említhetném. Az elmúlt években, Mátraszőlősön is in­dítottunk üyen kiscsoportos foglalko­zásokat a pásztói nevelési tanácsadó segítségével. A gyerekek szívesen vet­tek részt ezeken az órákon. Személyiségfejlesztő játékokkal, beszélgetésekkel közelebb kerültem a gyerekekhez, a problémáikhoz, amiket segítség nélkül nehezen vagy egyáltalán nem tudtak volna feldol­gozni. A „btm”-es gyerekek gondjai nemcsak az iskola, a szülő, de úgy gondolom a társadalom problémája is. Ki-ki vegye ki a részét abból, hogy a mai gyerekek elégedettek, kiegyen­súlyozottak legyenek az életük min­den területén. Otthon és az iskolá­ban egyaránt, hiszen a mai gyerekek­ből lesz a jövő társadalma. Milyen emberré válnak ők, az csak rajtunk, felnőtteken múlik. Éppen úgy, ahogy a századfordulón nagyapáinkon, dédapáinkon múlt a jövő nemzedék nevelése. Az ezredforduló elején raj­tunk a sor! ___________________________BRAMmER KATALIN fejles ztőpedagógus Elkésett levelek, elvesztett tisztesség Valamikor, gyermekkoromban a Posta (így, nagy betűvel) mai ésszel mérhetetlen becsületes­ségéről volt híres. Ez a felső vezetőktől eredt, akik példát mutatva tisztességükkel, érvényesíte­ni tudták azt az összes dolgozó körében. Nem csak a posta a hibás abban, hogy Juhász Anita ki­tűnő jegyzetének aktualitása van, mert ettől a je­lenségtől az egész közélet sem mentesíthető. Ak­kor, pedig ugye, kikre is kellene mutogatnunk? Az apropó, hogy erre a cikkre válaszolok, az az, hogy pár évvel ezelőtt távoli szülőfalumból hazaindulván, ottfelejtettem egy könnyű puló­veremet és karórámat. Egyik sem volt olcsó, a karórát Salgótarjánban elég drágán vásároltam. Telefonon megkérdezte a húgom, mit csináljon, mire én feleltem, adja fel postán, hisz ki tudja, mikor megyek ismét arrafelé. Feladta szegény, de elfelejtette megkérdezni, hogy mennyi lehet legalább az óra értéke, így azt gondolta, 5000 fo­rint biztosan megfelel. Becsületes lévén, a vég­zetes hibát azzal követte el, hogy a tartalomra ráírta: „óra”. Megkapva a csomagot meglepetéssel tapasz­taltam, hogy olyan méretű öntapadó fóliával volt körberagasztva, amilyen faluhelyen elő sem for­dul. A postán felbontva a csomagot döbbenten tapasztaltam, hogy minden megvan, az ajándék csokoládé is, de az óra sehol. Feltűnt azonban, hogy a szállítólevélhez egy jegyzék volt csatolva, amely arra utalt, hogy a csomag a feladási helyé­től 27 kilométerre „megsérült”, így 300 küomé- terrel odébb, sérült csomagként kaptam meg a küldeményt. Az óra azonban sehol. Panasz, jegyzőkönyv, vizsgálat, „alapos nyo­mozás”, amelynek során visszakeresve azonos órát, patikamérlegen bizonyítva a csomag fel­adási súlyát, bizonyítva az azonos márkájú óra értékét, a posta kegyesen megadta az ötezer fo­rintot, az óra ötöd részét. Azt a kellemetlenséget le sem lehet írni, hogy mit éreztünk, mikor igen becsületes húgom sírva bizonygatta, hogy ő pe­dig Isten bizony, az órát is beletette a csomagba. Hát persze, a grammok másképpen ki sem jöhet­tek volna. Érdekes az, hogy amikor húgom falu­beli postás ismerőseinek felpanaszolta a történ­teket, ők döbbenten néztek, mert az egész „ala­pos nyomozásról” ők semmit sem tudtak. Nem írtam volna meg a fenti sorokat, ha ezt nem követte volna egy kisebb malőr, amikor is az egyik csomagküldő szolgálat gyengébb minő­ségű inget küldött, mint amit vártunk. Nejem gondosan becsomagolta, és kért, hogy adjam fel csomagként. A salgótarjáni főpostán a hosszú sort látva a csomagfeladásról átlibbentem a levél­feladáshoz, hogy a kis csomag a 3600 forint érté­kű inggel, feladható lenne-e? Hát persze, mondta a felvevő és én feladtam. Soha sem érkezett meg a címzetthez. Amikor te­lefonon reklamáltam és kérdeztem, mit lehet ilyenkor tenni, a postás „kisasszony” kis híján le- hülyézett. (Elnézést még árnyékban sem kért.) Elmondta, hogy mindenkinek megmondják, mindenhol ki van hirdetve, hogy értéket ne te­gyünk a küldeményekbe. Egyet nem magyará­zott meg: hova lett a becsület és a tisztesség? Nem is tehette szegényke, mert a hivatali, közéleti becsület elvesztésének nem ő az oka. Okozták és okozzák ezt azok, akik a rendszer- váltás, a hatalom áhítozása ürügyén gazdagab­bak lettek. De azért van fény az alagút végén: ha egy olyan fiatal hölgy, mint a jegyzet írója teszi ezt szóvá, akkor még van remény, akkor még van­nak becsületes fiatalok, és talán helyreteszik azt a sok-sok hibát, amit korosztályunk egyes tagjai elkövettek! KISS SÁNDOR MÉRNÖK Somoskő Gyermekeink mosolyáért Hermann Alice pszichológus közel negyven évvel ezelőtt így fo­galmazott egyik cikkében: „A gyermek a miénk is, az enyém is, a tied, mindannyiunké”. A gondo­lat időtálló, ma is igaz. A ma gyer­meke a holnap felnőttje, aki majd építi gyermeke jövőjét, társadal­mát, ilyen módon senkinek sem lehet közömbös, mivé fejlődik, hogy alakul gyermekeink élete. Biztos vagyok benne, hogy ezen gondolatok ösztönözték azon támogatóinkat, akik szá­mos felajánlásukkal, adomá­nyukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Karancslapujtői Napközi Otthonos Óvoda dolgozói és az óvodás gyermekek szülei két si­keres bált tudjanak rendezni. A Nógrád Megyei Hírlapban két írás is megjelent a Somoskői Váralja Egyesület által a határki­igazítás évfordulójára rendezett Hazatérés napja ünnepséggel kapcsolatban. Krepuska Géza hozzátartozóiként többen részt vettünk az ünnepségen, amelyről örömmel állapítottuk meg, hogy Az első mulatságra február 14- én került sor, amikor a szülői munkaközösség által szervezett jótékonysági bál került megrende­zésre a lagzisházban. Ezt követte egy hét múlva a gyermekek far­sangi bálja a községi kultúrott- honban, melyre nagy örömmel készültek az apróságok. Sok szü­lő is kivette részét az előkészüle­tekből: egy-egy tálca süteménnyel kedveskedtek a gyermekeknek. A bál a nagycsoportosok tán­cával kezdődött, majd a jelme­zes felvonulások után közös far­sangi dalok éneklésével, tánccal folytatódott a jókedv. Ezt csak fokozta, amikor a felnőttek is bekapcsolódtak: minden gyer­mek táncra hívta szüleit, akik a szónok, Angyal János úr, nem használta fel a megemlékezést semmilyen pártpolitikai irány tá­mogatására, hanem a tényekre, az események felelevenítésére szorítkozott. Mi, akik a családból jól ismerjük a történteket, hiszen nagyapám, ifj. Krepuska Géza 1920-tól Somoskőújfaluban la­örömmel tettek eleget a kérés­nek. A zsákbamacskák és a tom­bolanyeremények a nagylelkű felajánlások révén boldog gaz­dákra leltek. A több mint félmillió forintos bevételből egy egész napos au­tóbuszos kirándulásra visszük el a gyerekeket, valamint külön­böző képességfejlesztő játéko­kat vásárolunk majd. Ezúton szeretném köszönete- met kifejezni a támogatóinknak, vállalkozóknak, üzleteknek, gyáraknak, képviselőknek, kiti­nek, magánszemélyeknek az óvoda gyermekei, dolgozói és az szmk nevében is. * * _______________________PÁLANDORNÉ óvod avezető kott, igazolhatjuk az elmondotta­kat. Ezúton is szeretnénk biztatni az egyesületet, hogy az eddigi szellemben folytassák a megkez­dett és várhatóan az utókor által majd elismert tevékenységüket, amelyhez sok sikert kívánok ma­gam és egész családunk nevében. MESTERHÁZY ERIKA Állatvédőknek Én már tíz éve vagyok állat­védő tag, s ez idő alatt bizony a négylábúakkal kapcsolatban kegyetlen dolgokkal találkoz­tam. A kutyákat, macskákat ott dobálják ki az autókból, ahol cselekedetüket nem látják az emberek. Míg kicsik voltak az állatok szerették, dédelgették, s mihelyt felcseperedett máris megunták, s a bizonytalanság­ba engedték őket, csakhogy megszabaduljanak tőlük... Persze van ennek ellenkező­je is. Március 15-én szemtanú­ja voltam annak a jelenetnek, amikor egy hajléktalan férfi két kutyát vitt magával, s megetet­te őket. Megdicsértem tettéért, aki elmondotta, nemcsak ő szereti az állatokat, többen vannak az otthonban, akik ugyanezt teszik, mivel sajnál­ják, hiszen ők is ugyanolyan hontalanok. Sokan bizony pél­dát vehetnének ezekről az em­berekről. Aki teheti, fogadjon be egy- egy szomorú, sorsára hagyott kutyát, vagy macskát. Biztos vagyok benne, hogy hűségük­kel, gazda iránti szeretetükkel meghálálják azt. __________________________TAKÁCS LAJOSNÉ Salgótarján Még egyszer a határkiigazításról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom