Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-09 / 58. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. MÁRCIUS 9., KEDD Ne hagyd abba! Huszonöt esztendős a Dűvő népzenei együttes - Örömzene a repülő fedélzetén is Ebben az évben ünnepli megala­kulásának 25. évfordulóját a ha­zai népzenemozgalom élvonalá­ba tartozó salgótarjáni Dűvő együttes. Negyedszázados mun­kájukat számos különdíj, együt­tesi nívódíj, hanghordozó és a kö­zönség megbecsülése jellemzi. Az 1979-ben alakult csapat több táncegyüttes zenei kíséretét ellát­ja, koncertezik, táncházakban ze­nél és kiemelkedő eredménnyel neveli utánpótlását. E jeles „élet­kor” alkalmából beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Hrúz Szabolcs hosszú ideje a zene­kar brácsása, a jelenlegi felállásban fő­leg bátyja munkáját segíti hegedűjáté­kával.- Természetes volt-e, hogy Dénes után ön is a Dűvő tagja legyen?- Igen, hiszen ugyanabban a család­ban nőttem fel. Engem is korán rabul ejtett a zene. A Budapesti Zeneművé­szeti Szakközépiskola után egyenes út vezetett a zenekari tagságig.- Az ország legjobb brácsásai közt tartják számon. Hogy került közelebb ehhez a hangszerhez?- Eredetileg hegedű szakon végez­tem, de 1987-ben, a zenekarba kerülé­semkor brácsásra volt szükség. így ezen a hangszeren kezdtem együttesi munkámat, ami a jelenlegi felállásig ki­zárólagos volt. E hosszú idő alatt össze­gyűjtött zenei anyag és tapasztalat segí­tett ahhoz, hogy ilyen szinten játsszak.- Megforáult-e valaha a fejében, hogy önálló zenekart alapítson?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Azonban úgy vélem, ez a ze­nekar jól működik, jól tudunk együtt dolgozni és hagyjuk egymást érvénye­sülni.- Mire emlékszik a legszívesebben vissza e jeles évfordulón?- Számomra a gyűjtőutak jelentették a legnagyobb élményt. Rengeteg kiváló adatközlő zenésszel kerültem meghitt barátságba és ez jó érzés. A zenekar cimbalmosa, tekerőse, esetenként bőgőse a sajátos humorú Andrássy Ferenc, vagy ahogyan legtöb­ben ismerik: Dras.- Hogyan került közel a zenéhez, az együtteshez? Úgy tudom, hogy eredeti­leg a salgótarjáni József Attila Művelő­dési Központban dolgozott.- Valóban, műszakvezető voltam. Azonban zenei múltam már volt, hi­szen hat évig zongoráztam. Mivel a Nógrád táncegyüttes a '70-es évek vé­gén még a művelődési házban próbált, nem volt nehéz kikötni a Dűvőben, ahol eleinte tekerőlanton játszottam. Később felmerült az ötlet, mi lenne, ha cimbalom is kerülne a zenekarba. így egy régi hangszer felújításával és Budai Toncsi bácsi segítségével lehetőségem nyílt képezni magam.- Azóta már oktatja is ezt a csodála­tos hangszert. Milyen eredménnyel?- 1987-től foglalkozom az utánpót­lásképzéssel. Időközben Déneshez ha­sonlóan elvégeztem a szarvasi főiskolát és cimbalom mellett tekerőt is oktatok. Ez utóbbiban vannak a legnagyobb si­kereim. Büszke vagyok Csordás Tamás­ra, aki a '90-es évek elején a zeneisko­lák versenyén nívódíjat kapott. Jelenleg Radics Máté tanítványom a legeredmé­nyesebb, hiszen versenyeiről általában a legmagasabb díjjal tér haza. Cimbal­mon kevesen tanulnak manapság. Egyik legjobb növendékem ezen a hangszeren Egyed Péter, aki a Tücsök zenekarban játszik.- Kapott-e felkérést más együttesektől az elmúlt időszakban?- A zenekarnál töltött 21 évem alatt számtalanszor hívtak besegíteni, közre­működni. Játszottam már a Jártató ze­nekarral és a Mákvirág együttessel, sőt, a Gajdos zenekar CD-jén is muzsikál­tam, bár nem tartom magam jó stúdió­zenésznek.- Biztos vagyok benne, hogy a sok turné és koncert az ön számára is kelle­mes élményeket szerzett. Említene né­hányat?- Érdekes volt találkozni Simon Perezzel az izraeli turnén, de számomra valamennyi repülőút „élménydús”. Akik ismernek, tudják, hogy nem ked­velem a repülést. Előfordult, hogy újév napján féljózanul indultunk turnézni olyan géppel, amelynek egyik steward- ja valamikor táncos volt. El lehet kép­zelni mi zajlott a fedélzeten...- Tudomásom szerint a zene mellett mesemondással is foglalkozik...- Pár évvel ezelőtt késztetést éreztem arra, hogy Nagy Zoltán tanár úr munká­ját folytassam. így kezdtem el a kör­nyékbeli palóc településekről gyűjtött mesék előadását. A zenekarvezető szerint az első „sa­ját termés” az együttes legfiatalabb tag­ja, Tóth Gergő, aki brácsásként vesz részt a zenei munkában.- Gergő, mikor kezdett el zenélni? Volt-e valaha olyan célja, hogy bekerül­jön az együttesbe?- Kisgyerek korom óta tanulok Dé- nestől és Szabolcstól népzenét. Őket tartom elsősorban példaképeimnek. Éppen ezért mióta először meghallot­tam zenélni a Dűvőt, az volt az álmom, hogy egyszer úgy muzsikáljak, mint ők. Nagy megtiszteltetés volt tehát szá­momra a nem egészen két éve jött fel­kérés, amit természetesen gondolkodás nélkül elfogadtam.- Már évekkel ezelőtt több szakem­bertől, zenésztől hallottam, hogy fiatal kora ellenére jól zenél és gyorsan tanul. Hogyan érte el ezt?- Egyrészt első pillanattól kezdve szinte minden szabad időmet a gyakor­lásra szántam, amely számomra kikap­csolódás volt. Másrészt viszonylag ko­rán elkezdtem zenélni a Tücsök, majd később a Kincsér zenekarban. Úgy gon­dolom, hogy ezeknek nagy szerepük volt abban, amit eddig elértem.- Úgy tudom, a Dűvő mellett több ze­nekarban is közreműködik. Melyek ezek?- Olykor besegítek volt zenekaraim­ba, de ha hívnak és időm engedi szíve­sen muzsikálok Pál Istvánnal. Az első és legfontosabb azonban a Dűvő! Sza­bad időmben pedig a gödöllői zeneisko­lában oktatok.- Ezek szerint távlati tervei közt biz­tosan szerepel a továbbtanulás.- Igen, célom a Nyíregyházi Népze­nei Főiskola elvégzése. Szeretnék emellett minél jobban megfelelni a ze­nekar elvárásainak, ezért fogok dol­gozni a jövőben. A zenekar 25 éves történetében a bő­gős szerepet töltöttékbe a legtöbben. Ne­héz helyzetben van tehát a tápiószent- mártoni illetőségű Terék József, aki tavaly novemberében került a csapatba.- Eredetileg a szaxofon az ön hang­szere, ezzel szemben bőgősként került az együttesbe. Mi az oka annak, hogy önre esett a választás? Hogy áll a beil­leszkedéssel?- Nyilván nagy szerepe van ebben annak, hogy nyolcéves korom óta zenét tanulok. 16 éves koromig zeneiskolai kereteken belül, majd azt követően a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam és szakvizsgáztam, valóban szaxofonból. Bőgőn először 2000 nyarán játszottam, ekkor találkoztam Gergővel is Jászkiséren. Neki köszönhetem, hogy ma az együttes tagja vagyok, ugyanis Dénesék számára ismeretlen voltam. A beilleszkedésem emberileg nagyon könnyű volt, szakmailag pedig minden segítséget megkapok tőlük. Dénes fel­kérését visszautasítani esztelenség lett volna, hiszen szerintem minden fiatal zenésznek megtiszteltetés egy ilyen múltú bandában játszani.- Zenekari elfoglaltsága mellett is tanít...- Igen, a tápiószentmártoni művé­szeti iskolában furulyát oktatok.- Ezek szerint szintén továbbtanulást fontolgat?- Természetesen, szeretném elvégez­ni Gergőhöz hasonlóan a népzenei főis­kolát és ezen felül remélem sikerül ké­sőbb valamelyik főiskola jazz tanszaká­ra is bekerülni. Legfontosabb mégis a közeljövőben az együttesi munka, amely kemény, de szép feladat lesz. PALUCH NORBERT NÓGRÁDBÓL IGAZI A ROPOGÓS. Teljes kapacitással dolgoznak, a Salgó Center COOP Rt. Salgótarjáni Ropiüzemének gépei. A Budapesti úti telephelyen készült termékek, régóta öregbítik a nógrádi ropogós hírnevét. A nassolók az ország minden megyéjében találkozhatnak a harapnivaló sós rudacskákkal. A ropik mellett komoly vásárlói igény van a sajtos tallérok iránt is. A termékek fél-, negyedkilós és 45 grammos csomagolásban kerülnek a nagykerek és a multik polcaira. Az állandó, megbízható minőségről, a 2001 novemberétől bevezetett HACCP minőségbiztosítási rendszer gondoskodik. _____oyurián tibor felvételei E gy korábbi felvétel: örömzene Hollókő világörökség ófalujában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom