Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-06 / 56. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. MÁRCIUS 6., SZOMBAT | A színésznő eredeti szerepkörben Színházi estéh Eszenyi Enikő tanult „szakmája”, elhivatottsága szerint színművész. Pályája kezdetén ekként is tartatott számon. Sorra játszotta a drámai hősnőket, a vígjátéki szerepeket. Sok más mellett volt Tündér Shakespeare „Szentivánéji álom”-jában, Alá Mrozek „Tangó’-jában, Násztya Gorkij „Éjjeli menedékhely”-ében, de eljátszotta Mariskát Szigligeti Ede „Liliomfi”-jában s Claire-t Eisemann Mihály „Fekete Péter”-ében is. Szerepelt filmekben, tévéjátékokban, aztán váratlanul megrendezte Büchner „Leonce és Léna” című darabját, majd Bernstein „West Side Story"-ját és meg sem állt a szlovák, illetve, a cseh fővárosig. Ezek meghódítása után a közelmúltban a tengeren túl, Washingtonban is sikeresen tette le rendezői kézjegyét az „Egy fő az egy fő” című Brecht-darabbal. Közben tangóleckéket venni az ugyancsak távoli Argentínába utazott, majd új oldaláról megmutatkozva maga is fellépett két táncszínházi produkció - a „Combok csókja” és a Ping-szving” - főszereplőjeként. Utóbbi itt Salgótarjánban is látható, élvezhető volt 2001 őszén. Aztán mintegy mellesleg egy könyvet is megírt „Igyime, Prága” címmel. A napokban viszont eredeti szerepkörében, mint ízig-vérig ben is alig történik más, mint amit a franci ák bölcs mondásukban „cherchez la femme!” azaz „keresd a nőt”!- megfor- muláztak. Persze valakinek a hunyó szerepét is vállalnia kell. Ezt teszi a férfi a darabban nagy F betűvel - amikor értelmet keres maga és ez benne a különös, ha úgy tetszik paradox - társa számára. Dodo Gombár egy évre, tizenkét hó napra hangszerelt jelenetsora léEszenyi Enikő, a durcás hölgy Feriiként is hitelesnek bizonyult. Női ruhában Milan Mikulcik színésznő jelent meg a József Attila Művelődési Központ színpadán Dodo Gombár „Ég és nő között” című játékában. Ráadásul a szünet nélküli előadás két órájában nem kevesebb, mint tizenkét különböző figurát kell megszemélyesítenie. Persze fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindvégig egy szerepet, a Nőét játszotta, s az is igaz lenne. Sőt azt is mondhatnánk, hogy „csak” önmagát kellett adnia, tekintve, hogy a szlovák író - aki rendezte is saját művét - róla, valamint élettársáról, darabbeli partneréről, Milan Mikulcikról formázta a gyengébbik és az erősebbik nem képviselőinek alakját. De vajon tényleg gyengébb az annak vélt nem a másiknál? Ez akár az egyik kérdés is lehet a sok közül, amelyet a tucatnyi jelenetet látva feltehetünk. Vannak, lehetnek napok, amikor igen, de olyanok is, amikor nem. Egyszer az egyikük győz, másszor a másikuk szenvedélye kerekedik felül, de hosz- szú távon kiegyenlítődik, döntetlent mutat a játszma állása. így megy ez Ádám és Éva óta, de akár egy kapcsolat keretei között is. Nem tudni, hogy a darab magyar címe mennyire a fordító, Szabó G. László leleménye, mindenesetre telitalálat. Nemcsak a biblikus keretjáték miatt, hanem azért is, mert valójában minden emberi élet az ég és a nő között játszódik. A születés csodájától az elmúlás misztikumáig. S köznyegében e kölcsönös, - hol sikerül, hol nem - törekvést szimbolizálja mindennapos és extrémnek is nevezhető, bármikor játszódható és igencsak mai élethelyzetekben. A realitás és a virtuális valóság egymásba szerző és a két főszereplő személyes ismeretségén, viszonyán alapuló egyediség így válik, válhat általános érvényű jjjondan- dó hordozójává. Eszenyi Enikő - túlzás nélkül állítható - egyik jelenetben jobb mint a másikban. Éppúgy remek szerelemre éhes, évődő fiatalként, a parkban bóklászó, mindent akaró és mindentől félő vénkisasszonyként, egocentrikus koncertlátogatóként, fegyveres rablóként és önmaga áldozataként, férfiruhát és gesztust öltött hölgyként, fejkendős, rossz fogazató, beteg öregasszonyként. Minden találkozást, érzelmet, gondolatot villanásnyi átöltözéssel, azonnali átlé- nyegüléssel kell produkálnia. Lenyűgöző ami- re hanghordozással, mozgással, mimikával, gesztusokkal, testbeszéddel képes. Nem lehet könnyű a magyar nyelvről olykor szlovákra, avagy egy bájos kevert nyelvre váltani sem. Mindez persze igaz a Férfit játszó Milan Mikulcikra is, hiszen a Nő párjaként neki is ugyanazon stációkon kell átmennie. Az ő tehetségéből is futja egy évre, kapcsolatuk születésétől, válságain át az egymásba való örök faloldozásig. A kettőjük képviselte színvonalhoz méltó a technikusi mellett narrátorszerű szerepet is betöltő Sándor Dávid és a zenei rendező, egyszersmind végig a színpadon gitározó Horváth Attila közreműködése is. A mobil díszlet és az évszakok, hónapok, történések hangulataival abszolút szinkronban lévő jelmez Pintér Réka munkája. Két rangos, tekintélyes színművész - Psota Irén és Kállai Ferenc - hangja jól illeszkedik a darab légkörébe. Az előadás okozta élmény pozitív értelemben sokkolta a salgótarjáni közönséget. Nemcsak vastapsolt hosszú percekig, de felállva fejezte ki elismerését a Ez is egy életkép: együtt a csendben, az út végén is... fotók, p.tóth László csúsztatott elegye a helyzetkomikum melegágya, de szinte minden szituáció - még a kacagtató is - alaposan elgondolkod- tatfhatjja a nézőket, akik, bár kívülről tekintenek a lazán ösz- szefüggő, de egy sajátos idősíkra, dramaturgiai ívre felfűzött történetekre, tulajdonképpen belül is lehetnének és bizony elő-előfordul, hogy vannak is. A produkciónak és ^ elsősorban Eszenyi Enikőnek. Ő pedig a zárójelenetből rajta maradt valamiféle hálóingben csapzottan, kócosán, minden sztárallűrtől mentesen, őszintén meghatódva, könnyes szemmel fogadta a tetszésnyilvánítás e - számára sem megszokott - formáját, a tehetsége, művészete előtti tisztelgést. CS. B. Köszöntő Kerényi Ferenc • 60. születésnapjára Az Új magyar Irodalmi lexikon 2000. évi kiadása - annak rendje és módja szerint - korrekten közli Kerényi Ferencről is a legfontosabb életrajzi adatokat, a munkahelyek listáját, s az általa publikált művek válogatott bibliográfiáját. A huszonnyolc sorból megtudni, hogy 1944. március 7-én, Budapesten született, középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd főként színháztörténettel kapcsolatos tanulmányokat folytatott és immár kandidátusként irodalmi, színházi szakterületeken dolgozott, rangos állásokat, funkciókat is betöltve. A lexikonban kiemelt, mintegy tucatnyi közleményének zöme is színháztörténeti jellegű. Köztük van az 1987-ben megjelakt „Nógrád színészete 1790-1885” című opusa és Maoách Imre fő művének „Az ember tragédiájá”-nak 1992-es kiadása is. Mi nógrádiak azonban tudjuk, hogy Kerényi Ferenc ennél sokkal többet írt a megye múltjáról, irodalmi hagyományairól, s tisztában vagyunk azzal is, hogy szakemberként mit tett az értékek felszínre kerülése, megőrzése, közkinccsé tétele érdekében. Joggal kapott Madách-díjat már 1969-ben, huszon- öt(!) éves korában, mindmáig a legfiatalabbként. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár helytörténeti katalógusában sok cédula sorakozik neve mellett. Sajtó alá rendezett jó néhány Madách-ki- adást, megfogalmazott kísérő tanulmányokat, ösz- szeállított jegyzeteket. A Nógrád Megyei Múzeumok évkönyveiben megjelent írásai többségének is Madách Imre életműve képezi a tárgyát. A „Petőfi és Madách” című elemzésében egymásra talált a szerző által különösen kedvelt két alkotó. írt Kerényi Ferenc múzeumi vezetőt a nógrádi Mik- száth-emlékekhez, Csikász István válogatott verseihez s foglalkozott a XIX. században élt, herencsényi születésű Lisznyai Kálmán költészetével is. S tovább bővítik e kört a megyei napilapban és a Palócföld hasábjain megjelent cikkei, dolgozatai. Legtöbbet azonban talán akkor tette Kerényi Ferenc a megye - s az itt példamutatóan éltetett, az idén éppen negyvenéves Madách-kultusz - érdekében, amikor 1983-ban - a kettős jubileum: a költő születésének 160. évfordulója és a Tragédia bemutatásának centenáriuma alkalmából - megrendezte a csesztvei múzeum felújított állandó kiállítását. A katalógusban kifejtette a bemutató létrehozóinak szándékát: „...azt szeretnénk, hogy látogatóink hazatérve magukkal vinnék a „hely szellemét” és friss élményeik hatása alatt újra kézbe vennék a magyar irodalom egyik halhatatlan alkotását, Az ember tragédiáját. Hisszük, hogy gondolati gazdagsága sohasem utalható a múlt kegyeletes ereklyéi közé, hanem van és lesz üzenete, birtokba veendő mondandója minden kor embere, így ami nemzedékeink számára is. ” E meggyőződés hatotta mindig át Kerényi Ferenc tartalmas és érdekfeszítő előadásait is: alig lehet számba venni, hogy hányszor lépett a pulpitusra Nógrádban Csesztvétől, Balassagyarmaton át a megyeszékhelyig, a Madách- napoktól a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület rendezvényéig. Serény fáradozásai közepette megannyi kollégát, jó ismerőst, igaz barátot szerzett itt közöttünk, a fővárosi létére annyira kedvelt országrészben. S most, e kerek évforduló elérkeztével igazán kedvező alkalom kínálkozik, hogy megköszönjük a manapság már egyre ritkábban tapasztalt alapos, precíz szakmai munkáját, segíteni mindig kész hajlandóságát, emberi gesztusait. Azt reméljük, hogy a sors jóvoltából az elkövetkezendő évtizedekben is megőrizheti érdeklődését, szeretetét irántunk, Madách megyéje iránt és újabb írásokkal gazdagíthatja saját munkásságát, pályaképét és egyszersmind Nógrád szellemi tárházát. Jó egészséget és további eredményes munkálkodást kívánunk Kerényi Ferencnek: Isten éltesse még nagyon sokáig! CSONGRÁDY BÉLA JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Február 28-i rejtvényünk helyes megfejtése: „Elegem van, tartsuk meg itt a karácsonyt és a szilvesztert!” Szerencsés nyertesünk: Pulai Károlyné Egyházasgerge, Felszabadulás út 4. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb március 12-ig juttassák el szerkesztőségünk címére.
