Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-04 / 54. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F : 9 6 2004. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Salgótarjáni óvodaügy: Levél a pártelnöknek Elnézését kérem, hogy zavarom, de úgy érzem, tájékoztatnom kell Önt a salgótarjáni Százszorszép Óvoda kapcsán kialakult, botránnyá duzzadt ügy újabb fejleményeiről. Nem részletezném azt a tényt, hogy a Puszta Béla (MSZP) polgármester által a lakosság elé tárt bezárást indokló fő okokat a szülők, szakértők bevonásával, tételesen döntötték meg. Inkább arról a több mint 2600 tiltakozó aláírásról beszélnék, amit a Százszorszép Óvoda bezárása ellen gyűjtöttek a szülők egy hét alatt. Azt már természetesnek vehetjük, hogy a képviselők egy részét ez hidegen hagyta, amellett viszont már ne menjünk el, hogy becslésem szerint az aláírók közel fele a legutóbbi választáson Önökre, azaz Puszta Bélára szavazott. Véleményem szerint a következő megméretésen ez már mínuszként fog jelentkezni (jó esetben „csak” mínuszként). A sajnálatos Önökre nézve ebben az, hogy Salgótarján és környéke eddig biztos bástyának számított, amit lehet, hogy nem az „ellenség” és nem is saját pártjuk, hanem egy személy rombol le! Nem tesz jót továbbá még az a nyílt titok sem - amit már a megyei lapban is olvashatunk - hogy a párton belüli ellentétek egyre erősödnek. Ebben a helyzetben még érthetőbb, hogy egy ilyen rosszul, vagy egyáltalán nem előkészített döntés egy ennyire elhibázott tájékoztatással fölösleges zavart okoz a lakosság és a képviselők körében is. Nem terhelném a botrányba fulladt városi közgyűlés leírásával, ahol is szót kértem és kaptam. A polgármester úr az ülést berekesztve sajátos stílusban ugyan, mégis engedélyezte beszédem befejezését, ennek ellenére kivezettek a teremből. A közgyűlés számunkra, „intelligens szülők” (a polgármester szavaival élve) számára hozott kedvezőtlen döntése nem elfogadható! Megjegyezném, hogy ezek a szülők valójában megértenék, elfogadnák ezt a fajta racionális döntést is, ha az általuk felsorakoztatott észérvek és konkrét számok ellenében nemcsak a makacs ellenállást tapasztalnák. Ez táplálja egyébként az ingatlan értékesítésével kapcsolatos városszerte keringő híreket, amik szintén nem vetnek túl jó fényt az Ön pártjára, legalábbis helyi szinten. ______________KÖSZÖNETTEL; TOMKA ISTVÁN S algótarján „Kell ennél több?” Újra és újra bebizonyosodik, hogy jól választottam, amikor tíz éve Salgótarjánból Karancsaljára költöztem a családommal. Akár mint óvodapedagógus, akár mint tűzzomácalkotó gondolkodom, itt teljesebb lett az életem. Boldog embernek tartom magam, hogy az 1643 lelket számláló községben élhetek, itt a Cseplye és Anna-hegyek közötti völgyben. A vidék gyönyörű, az emberek egyszerűen kedvesek, örömmel élem a mindennapjaimat. Különösen felemelő érzés volt számomra, a 2004. február 12-re, a polgármesteri hivatal nagytermében megrendezett óvodai farsangi bálra szóló meghívás. Tudtam, hogy ott a helyem, úgy is, mint óvodapedagógusnak, úgy is, mint külsős, önkormányzati bizottsági tagnak. Megtisztelő, hogy együtt ünnepelhettem a karancsaljai óvoda közösséggel (gyermekekkel, szülőkkel, az óvoda pedagógusaival és dajka nénijeivel) a telet búcsúztató farsangi bálon. Megható és megkapó volt a különböző korosztályt képviselő kisgyermekek vidám hangulatú műsora, melyből természetesen sem az óvoda- pedagógusok, sem a dajkák nem hiányozhattak. Sugárzott a boldogság a „kisemberek” arcáról, magukkal ragadtak bennünket, örömet sugároztak a kedvesebbnél kedvesebb jelmezükben. Rendkívüli sikert arattak gyerekek, nevelők egyaránt, s bizony, nem sajnáltuk a tenyerünket, sokszor és igen sokat tapsoltunk a szereplők örömére.Végiggondoltam, mekkora munka is volt ebben a műsorban, milyen tudatos felkészülés előzte meg az óvoda dolgozói és a gyermekek részéről. Az óvodásokat műsoruk után - élő zenével szórakoztatta az egyik kisgyermek unokatestvére, egy nagyon kedves ismerősöm unokája, Talpas Zoltán. A gyermekek, szülők, nevelők együttes tánca nagyon megkapó volt, a község jövőjét biztosító kisemberek bizonyítottak, a bensőséges, családias, vidám hangulatú farsangi bálon elmélyültek az emberi kapcsolatok. Mindenki jól érezte magát, mindenki gazdagabbá vált érzelmileg és lelkileg. Ebben a bizonytalan, pénzorientált világban kell ennél több? Örüljünk az ilyen és hasonló pillanatoknak, a vidám kisembereknek, az óvodapedagógusok és dajkák tartalmas munkájának. Gratulálok nekik. _______________________________________________FANCSIKNÉ DEÁK IBOLYA Karancsalja Kihívás: különböző utak, egy cél „...megfigyelhetjük a szem kettősségét, mely jellemző minden eleven létezőre. Ha sötétet mutatunk a szemnek, akkor a világosat; ha világosat ajánlunk, sötétet követel.J. W.Goethe „Alkalmazkodnunk kell egymáshoz úgy, ahogy majdan felnőttként is tesszük.” - fogalmazták meg küldetésüket a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain a minap a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusai. Az Országos Oktatási Integrációs Hálózat - pályázat útján választott - Nógrád megyei bázisiskolái a VAGY helyett az ÉS mellett döntöttek; MÁSOK, kiknek látószögében nem sötét és vüágos polaritások derengenek, hanem e jelenségek közös lényege: a fény. Utat kerestek és találtak azokhoz, akik segítségükre szorulnak. Mennek teljes eltökéltséggel és cselekednek. A nagy többség által - a szem goethei kettőssége miatt - másnak látott emberek és gyerekek itt vannak közöttünk - óvodáinkban, iskoláinkban - szeremének kortársaikkal együtt nevelkedni, tanulni, szórakozni, s majd egyszer felnőttként a lehetőségeikhez mérten hasznosnak lenni a maguk dolgainak intézésekor és a másoknak tett szolgálataikkal. E gyermekek és szüleik egyaránt vágyódnak a befogadásra. Ma még sok a „többség” világába vezető zárt ajtó. A mi hanyagságunk miatt berozsdásodott zárak megjavításában, az általunk elvesztett kulcsok keresésében van ma nagy szükségük segítségünkre, a modellintézmények egészséges lelkű pedagógusaira, akiknek van szemük a meglátásra, van fülük a meghallásra, akik jól mozognak és meg is akarnak mozdulni, hogy minden ránk, rájuk bízott gyermeket önmaga lehető legmagasabb értékszintjére juttassanak el. Nevelésükhöz-ok- tatásukhoz a többiekkel együtt rugalmasabb, munkaigényesebb pedagógiai eszköztárra van szükség, de nem kivitelezhetetlen a feladat. Kihívás - amint a szombati lapszámban a Litkei Körzeti Általános Iskola igazgatónője fogalmazott. E kihívást a bázisiskolák önként vállalták, hogy modellprogramjaik megvalósításával (tanulással és fejlesztéssel; az integrációt támogató és az integrációt követő programok kidolgozásával) a lehető legalkalmasabbá váljanak arra, hogy más közoktatási intézményt is felkészítsenek a befogadásra, a nevelési-oktatási szemléletváltásra. _________________________________KÉRI ZOLTÁN i ntegrációs tanácsadó Gondosabban bánjunk a történelmi adatokkal! Évek óta szimpátiával figyelem - a kezdet kezdetekor személyesen is segítettem - a Somosi Váralja Egyesület tradícióápoló törekvéseit. E tájon sokak előtt ismeretes a társaság jószándékú törekvése, amellyel az igazságtalan trianoni határ módosításának helyi sikerére emlékezik évente. E szándékukat és gyakorlatukat tisztelve, úgy vélem, most jött el annak az ideje, hogy - a hivatásom okán - néhány megfontolásra érdemes szempontra felhívjam a témát gondozók figyelmét. 1. A különböző, nyilvánosság előtt megfogalmazódott vélemények alapján az a benyomásom, hogy - valamilyen nem egészen tisztán látható ok miatt - a gyakorlatban egyre inkább a politika síkos mezejére téved az eredeti szándék. Pedig valószínű, hogy akkor elsősorban gazdasági okok voltak nyomatékosabbak, az ünnepségek szervezése során a megfogalmazott kérdés mögöttesével is érdemes foglalkozni. 2. A somosi események nem állíthatók párhuzamba a Sopronban történtekkel. 3. Érdemes arra is figyelniük a témát gondozóknak, hogy mely bányákról van szó. A somoskői bazaltbánya 1925-ben nyílt meg, 1938-ban lendült fel. Javaslatom: Az ünnepi alkalmak tartalmi nívóját emelné, ha az időszakot, az egyesület tagjaiból alakult szakemberek történetileg feldolgoznák és így az eseményt nemcsak politikai agitáció kísérné. ________________________PR. HORVÁTH ISTVÁN n y. múzeumigazgató Sintértelep helyett állatmenhelyet Évek óta gond a városban az utcákon kóborló, gazdátlan kutyák hada. Piszkítják a tereket, éheznek, áznak-fáznak. Vannak, akik megszánják őket egy-egy falattal, sajnálkozva mennek el mellettük, mások elzavarják durva módon, akár beléjük is rúgnak. A szerencsétlen, számkivetett állatok félelmükben, bizonytalanságukban támadóvá is válhatnak. A Gazdikereső Közhasznú Alapítvány negyedik éve felvállalta, hogy megpróbál segíteni ezeken a gondokon. Az elmúlt idő alatt 450-500 kutyának kerestünk és találtunk gazdit, azonban állandó jelleggel kb. 30 kutya vár gazdára. Ezeknek az ellátását, élelmezését, szükség szerinti szállítását két ember végzi: az alapítvány létrehozója és a gondozó. Természetesen helyet is kellett biztosítani a befogadásra, amit szintén a gondozó vállalt fel. Az ügyek intézéséhez, élelembeszerzéshez, szállításhoz autóra is szükség van, amit az alapítvány elnöke a saját autójával végez. Közüzemi költségek is vannak, telefon, víz, villany, gáz, tisztítószerek, takarítóeszközök, edények a főzéshez, etetéshez, itatáshoz. Kutyaólakra, kerítésekre is szükség van, orvosi költségekre is. Nem sorolom tovább. Vannak jóérzésű állatbarát emberek, akik esetenként nemcsak sajnálkozással, hanem tevőlegesen is segítenek, pénzadománnyal, élelemmel, hirdetésekkel, fuvarral. Mindezek nélkül lehetetlen volna az alapítvány működése. De mi történik, ha két ember valamelyike megbetegszik? Ki szerzi be az élelmet, ki gondozza a kutyákat. Ez nagy felelősség. Szerencsére eddig mindig volt megoldás. Azonban az élet sok váratlan, nem éppen jó dolgot hoz. Nyugdíjas, hatvan éven felüli emberek vagyunk, a mi erőnk is véges. Családi gondjaink is vannak, haláleset, betegség. Ezen gondolatok jegyében írtam le mondanivalómat. Kérésem a város és környéke minden, az üggyel egyetértő és pártoló állatbaráthoz, érezzék át felelősségünket, vállaljanak át ezekből a tennivalókból ki-ki lehetőségéhez mérten és segítsenek, különben nem tudjuk tovább vállalni ezt a nemes, szükséges, de nem két emberes munkát. Az évek során kialakítottam a szponzori kapcsolatokat. A gazdikereső szolgálatot több százan vették már igénybe, főleg befogadóként, de nem egy gazdi a segítségünkkel találta meg saját kutyáját. Ez a második év, amikor már fogadhatjuk az egyszázalékos felajánlásokat is. Tulajdonképpen a kutyák etetésével nagy gondok nincsenek, de a hely és gondozásuk sürgős változtatást igényel. Két megoldásra is lenne javaslatom. Az egyik a város területén lévő sintértelep helyén felépíteni egy városi menhelyet, ahol sok minden adott: terület, víz, villany, őrház. Azt gondolom, ha néhány vállalkozó összefogna, közösen rövid idő alatt minden elkészülne. Akik eddig szponzorálták az alapítványt, biztosan továbbra is vállalnák. Az egy százalék most már folyamatos pénzügyi támogatást jelent és ha ehhez a város vezetése és a városgazdálkodás is társulna, azt hiszem megoldódna a men- hely problémája. Ha két nyugdíjas tudta ezt működtetni három éven keresztül, akkor az előbb fent említett formában biztosan megoldást nyerne az ügy. Az alapítvány által befogadott és elhelyezett több száz kutyával járó nem kis költséggel csökkentettük a városi költségvetést is, ami a városgazdálkodás terhe lett volna. Csatlakozunk az Európai Unióhoz, van már állatvédelmi törvény, amit szerencsére egyre szigorítanak, most már csak be kell tartani, ületve tartatni a szabályokat. Fontos szempont a kulturált állattartás és a túlszaporulat megelőzése, az ivartalaní- tás, az iskolákban az állatvédelemre való nevelés. Az utat kitapostuk kemény munkával, nem fizetésért, segítő szándékkal. Ehhez kérjük a város vezetőinek, a város lakosainak megértő, segítő és mielőbbi intézkedő hozzáállását. Végezetül, ha valaki kedvet érez átvenni az alapítványi tevékenységet akár vállalkozás formájában is, ez is járható, sőt ki lehet egészíteni panzió működtetéssel is, lenne rá igény. Mindkét esetben bármilyen, a működtetéssel kapcsolatos kérdésben eddigi tapasztalataim alapján szívesen állok rendelkezésre. Amennyiben egyik megoldás sem jön létre, úgy kénytelen leszek a továbbiakban szüneteltetni a kutyák befogadását, megmentését bármennyire is sajnálom. Mindenkinek megköszönöm az eddigi önzetlen segítségét, önöktől és a várostól függ, hogyan tovább. Tisztelettel: _______________________________________________________HÍDVÉGI OTTÓKÉ a kuratórium elnöke r~ m F^jTTi i Hj fcjl] [ I f r | r *' r “T — — f—1 ■ |" il’KrJ fill'll) 1^1
