Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEG Y E I KÖRKÉP 2004. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ „Ne hagyd abba!” Negyedszázada alakult a Dűvő népzenei együttes Ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját a hazai népzenemozgalom élvonalába tartozó salgótarjáni Dűvő együttes. Negyedszázados munkájukat számos különdíj, együttesi nívódíj, hanghordozó és a közönség megbecsülése jellemzi. Az 1979-ben alakult csapat több táncegyüttes zenei kíséretét ellátja, koncertezik, táncházakban zenél és kiemelkedő eredménnyel neveli utánpótlását. E jeles „életkor” alkalmából beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről Hrúz Dénessel, az együttes vezetőjével, prímásával, szükség esetén menedzserével.- Ki alapította a zenekart? Ki volt a névadó?- A Nógrád táncegyüttes 1975-ös megalakulása után felmerült az igény egy kísérőzenekar létrehozására. Ez az igény 1979 októberében realizálódott, amikor Szabó Gáspár vezetésével zenetanárokból és más, zenét tanult emberekből összeállt az együttes. A négy alapító tag a már említett Szabó Gáspár, Orbán György, Oszvald György és Babjak György Dűvő népzenei együttes néven kezdett dolgozni. Az elnevezést, amely a népi vonószenekarok kísérő hangszereinek egyik játékmódját jelenti, a zenekarvezető javaslatára választották.- Jelenleg ön a csapat rangidőse, de úgy tudom, kezdetben nem népzenével foglalkozott. Mióta hegedül és mikor került az együttesbe?- Ez részben igaz, hiszen édesapám, Hrúz Bertalan Szécsényfelfalu zenésze volt, ezért már az első előtti pillanattól kezdve a népzene vett körül. Egész kis koromtól muzsikáltam édesapám mellett, sőt, Szabó Gáspárnál is tanultam hegedülni. Természetesen, mivel a ’70-es évekre esett a fiatalságom, én is részt vettem a KISZ- mozgalomban. Sok ifjúsági rendezvényen jártam gitárommal, ahol az akkori zenei divatot követtük. 1979 és 1981 között töltöttem sorkatonai szolgálatomat Kiskőrösön és ott bekapcsolódtam a helyi táncegyüttes zenei kíséretébe. Ez a két év játszott nagy szerepet abban, hogy leszerelés után, 1981. március 16-tól az együttes tagja lettem.- Kik segítették legjobban a munkát a huszonöt év alatt?- Nyilván lehetetlen számba venni mindenkit, hiszen rengeteg ember segített szakmailag, emberileg és anyagilag. Kétségtelenül sokat köszönhetünk azoknak, akik adatközlőként meghatározták zenei stílusunkat. Feltétlenül említést érdemel Mlinár Pál, valamint Halmos Béla barátunk, akiknek szintén elévülhetetlen érdemük van 25 éves múltunkban, de igazságtalan lennék, ha nem említeném meg az együttes volt tagjait, Juhász Zsoltot, Szabó Istvánt és Nagy Istvánt.- Melyik díjra a legbüszkébb? Kaptak-e rossz kritikát?- „Csak a szépre emlékezem”... Természetesen voltak rossz élmények is, de azért többségben a dicséretek vannak. Nagy büszkeséggel tölt el az 1983-ban kapott Népművészet Ifjú Mestere cím, amelynek megítélésében Martin Györgynek is nagy szerepe volt. Nem kevésbé jó érzés azonban a kétszeres kiváló együttesi, valamint a Madách-díj, de Salgótarján városának Pro Arte- és Pro Urbedíja is jóleső elismerése munkánknak. Különösen nagy szerepe volt közismertté válásunkban a folkzenekarok országos versenyén elért negyedik helyezésünk is.- Mennyit próbálnak, gyakorolnak az eredményességért?- Csoóri Sándor szerint gyakorolni otthon kell. S ez arany- igazság. A próbáknak már úgy kell nekifogni, hogy a szereped ki van dolgozva. Ezért általában műsorokra, koncertekre, zenei felvételekre való felkészülés, vagy egy új zenekari szám összeállítása miatt tartjuk próbáinkat.- Van-e olyan tájegység, amelynek zenéje közel áll önökhöz?- Elsősorban a palóc vidék zenei anyaga, de gyűjtéseink során több erdélyi település muzsikája is belopta szívünkbe magát. így különösen kedveljük a szászcsávási és az erdőszombat- telki zenét. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy nem csak szakmai, hanem erős baráti kapcsolat is fűz minket az ott élő kitűnő zenészekhez.- Vannak olyan együttesek, amelyek inkább koncertezéssel foglalkoznak, vannak amelyek nagyrészt kísérőzenekarként működnek. A Dűvő mindkét lehetőséget maximálisan kihasználja. Mi szükséges ehhez? A család hogyan viseli a gyakori távollétet?- Az együttesek kísérete nagy rutinhoz juttatott minket, tehát a legnagyobb szerepe ennek volt abban, hogy jó táncházi muzsikusokká és kedvelt kon- certezőkké váljunk. A már említett rutinnak és az évek alatt összegyűjtött zenei anyagnak köszönhetjük, hogy egyre szaporodnak a felkérések itthon és külföldön egyaránt. Természetesen ezt a család is megérzi, de szerencsére elfogadják és támogatják a munkánkat, amely egyben a hivatásunk is.- Említette, hogy külföldről is sok felkérést kapnak. Meg tudná-e számolni, hogy hány országban vendégszerepeitek már?- Nagy örömünkre lassan könnyebb lesz nyilvántartani azokat az országokat, ahol még nem fordultunk meg. Lehetőségünk volt Izraeltől Svédországig, az Egyesült Államoktól Szibériáig beutazni számtalan országot és van olyan vidék, ahova évek óta visszatérő vendégek vagyunk. Szeretünk utazni. Különleges kihívás számunkra koncertet adni külföldön, hiszen a magyar népi kultúrát képviselhetjük.- Nyüván rengeteg felkészülést kíván egy ilyen külföldi koncertezés. Mégis biztosan előfordul, hogy műsor közben kell változtatni a programon. Mennyire befolyásolja ez koncertjeik sikerét?- Sok év tapasztalata segít abban, hogy bármikor korrigálni tudjuk a közönség összetétele, vagy a kedvezőtlen visz- szajelzések miatt aktualitását vesztett zenei programot. Erre mindig fel vagyunk készülve, hiszen más muzsikával kell szolgálnunk fiataloknak, mással idősebbeknek, mással népzenekedvelőknek és megint mással a népzenétől távol állóknak. Szerencsénkre eddig még mindig sikerült megtalálni a kedvező hangot közönségünkkel.- A külföldi köztudatban a kávéházi cigányzene a magyar népzene él. Ezzel szemben a Dűvő egy autentikus hangvétellel szolgál. Milyen fogadtatásra lel?- Tapasztalatunk szerint a külföldi - hacsak nem járt még a budapesti Mátyás-pincében - fenntartás nélkül elfogadja azt, hogy az általunk játszott zene a magyar népzene. Természetesen a külföldön élő magyarok kérésére gyakran játszunk magyar nótát is a koncertjeink utáni spontán bulizások alkalmával.- A Dűvő együttes a magyar népzenemozgalomban ma már egy félreismerhetetlen hangvételt képvisel. Ehhez hozzátartozik az ön énekhangja is. Mikor kezdett énekelni?- A kezdetektől fogva éneklek a zenélés mellett, hiszen ez teszi teljesebbé, hangulatosabbá a muzsikát. Igyekszem követni az autentikus előadásmódot, de ez nem mindig sikerül. Erős és éles hangom nem minden esetben jelenik meg a megfelelő stílusban, ezért kaptam már elmarasztaló kritikát is.- A sikerek nem csak az együttesi munkában érték el önöket az elmúlt években, hanem az utódnevelésben is. Tanítványaik közül kikre a legbüszkébbek?- 1984-től tanítok a jelenleg Váczi Gyula Művészeti Iskola néven működő intézmény népzene tanszakán, amely nagy örömömre az egyik legnépszerűbb tanszak. Időközben elvégeztem a szarvasi főiskolát. Húszéves oktatói munkám során rengeteg növendékkel ismertettem és szerettettem meg a magyar népzenét. Büszke vagyok a Ki mit tud?-győztes Lenkó Péterre, aki már önálló zenekarral dolgozik. Szívesen gondolok Bácskái Balázsra, Markó Karolám, Székely Gáborra és sorolhatnám a számtalan „kollégát”, akikből idővel zenekarok verbuválódnak. Ilyen a mihálygergei Tücsök és a - korábban említett Lenkó Péter vezette - Kincsér zenekar. S végül, de nem utolsósorban e dicsőséglistát a jelenleg már velünk muzsikáló Tóth Gergő zárja.- Visszatekintve az elmúlt évekre, milyen kellemes élmény jut eszébe?- Rengeteg élményben volt részünk. A többszintes koncerttermekben, színházakban, sok száz, esetenként sok ezer ember előtt tartott koncertektől a svédországi utcazenélésig. Különösen nagy élmény az 1996-os szekszárdi Duna menti fesztiválon ért. Itt ismerkedtünk meg Teslik Lindával, aki nem sokkal később meghívott az egyesült államokbeli Seattle-ben rendezett Ti-ti-táborba zenélni, oktatni. Azóta minden év augusztusában másfél-két hónapot az USA-ban töltünk, nem csak az említett táborban muzsikálva, hanem több nagyvárosban is koncertet adva.- A múltba tekintés után pillantsunk a közeli jövőbe. Milyen terveik vannak?- A cél minden évben ugyanaz: talpon maradni, vagyis megfelelni az együttesek, a közönség és saját magunk elvárásainak. Nemrég tértünk haza egy stuttgarti és egy frankfurti magyar bálból, a tavasz folyamán a Nógrád táncegyüttes eredményes minősüléséhez próbálunk hozzájárulni, majd Hollandiában vendégszerepelünk. A nyarunkat ismét az arlói táborban való részvétellel kezdjük és a szokásos amerikai turnéval zárjuk. S mindeközben kísérjük többek közt a jászberényieket, a martonvásáriakat valamint a nagyidaiakat. E hagyományos programjainkon túl azonban külön készülünk az évfordulóból adódó eseményekre.- Melyek ezek?- Már elkészült az új honlapunk és kiadunk egy szülinapi CD-t is, amely a 25 év legnépszerűbb számaiból összeállított jubileumi lemez. Ezúton mondok köszönetét a Hagyományok Házának, akiktől pályázaton nyert 50 órás stúdióhasználat segítette munkánkat. Terveink közt szerepel egy országos lemezbemutató turné is, amelynek különösen fontos állomása lesz az ez évi táncháztalálkozó. _________________________PALUCH NORBERT ( Folytatjuk) Kazinczy emlékét ápolták Szép magyar beszéd verseny, megyei döntő Kazinczy nevében gyűltek össze a Bolyai János Gimnáziumban a megye középiskoláinak legpéldásabban beszélő tanulói, hogy a szép magyar beszéddel Kazinczy emlékét ápolják, tudásukat összemérjék. Hosszú évek hagyományának megfelelően ebben a tanében is a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet és a Bolyai János Gimnázium volt a szervezője és a gazdája ennek a középiskolások körében rangos versenynek. Salgótarján _______________ A gimnázium igazgatónője, Székyné dr. Sztrémi Melinda megnyitójában hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény minden év tavaszelőjén ünnep a gimnázium számára. Öröm, hogy vannak olyan fiatalok, akik továbbviszik anyanyelvűnk szeretetét, ápolását és őrzik tovább nyelvünket, ezt a csodás kincset. A verseny első részében egy szabadon választott szöveget olvastak fel a tanulók, a második fordulóban pedig a Kazinczy-díj Alapítványi Bizottság által küldött, országosan egységes és csak a versenyen kézhez kapott szöveg (Balázs Géza: Nyelvi környezetvédelem) felolvasásával kellett bizonyítaniuk fel- készültségüket. A versenyen részt vevő diákok teljesítményét két kategóriában (gimnázium és szakképző) értékelte a zsűri. Herold Lászlónak, a gimnázium nyugalmazott igazgatójának, a zsűri elnökének tanulságos értékelése tanárnak, diáknak egyaránt hasznos volt. A legjobban szereplő versenyzők átvehették a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet elismerő oklevelét, könyvutalványokat és emléklapokat. Gimnáziumi kategória: 1. Dósa Katalin (Bolyai, Salgótarján), 2. Juhász Pál Balázs (Balassi, Balassagyarmat), 3. Kovács Kinga (Balassi, Balassagyarmat). Szakképző kategória: 1. Szigeti Szilvia (Táncsics, Salgótarján), 2. RozgonyiErika (Borbély, Salgótarján), 3. Fábián Aliz (Táncsics, Salgótarján). Mindkét kategória első két helyezettje képviselheti megyénket az országos döntőn Győrben április 23. és 25. között.
